Veszprémi Független Hirlap, 1886 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1886-09-18 / 39. szám
Veszprém, 1886. Hatodik évfolyam. 89. sz. Szombat, szeptember 18. ■Lili Előfizetési árak: Egész évre .............................6 írt -— kr. Fé lévre..................................3 frt — kr. Ne gyedévre.............................1 frt 50 kr. Eg yes példányok ára 15 kr., s kaphatók Ney Mór, Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. Megjelen minden szombaton. Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Veszprém, Horgos-utcza, 105. sz. a. küldendők. 20- HIRDETÉSEK és NYILTTEREK a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. Szerkesztőség: Veszprém, Babóchay-te'r, Kovács-ház, a „Petőfi“-könyvnyomdában ; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között. Kéziratok vissza nem adatnak. A fekete vendég. Veszprém, szept. 18. A fekete vendég, kinek megérkeztétől két év óta tartott az ország, — megérkezett. Az ázsiai kolera Budapesten megfészkelte magát s már e hó 7-ike óta szedi áldozatait. A budapesti polgárság, a fővárosi sajtó telve van panaszszal a kormány iránt, hogy az fél-rendszabályokkal, léha intézkedésekkel utat nyitott a veszedelemnek s utalnak arra, miszerint a touloni koleravésztől Parist el tudták zárni a francziák, Triesztből a kolerának útját vágta az osztrák kormány s Bécs mentve maradt. Csak a magyar kormány nem tudta megakadályozni, hogy a Fiúméban dúló pestis Budapestet meg ne támadja. Ez mind igaz és szomorú dolog, hogy igy van. De hát most már hasztalan a panasz és hiábavaló a szemrehányás. Panaszszal, szitokkal jriost már nem lehet a bajon segiteni. Kétségtelen, hogy a ragály pár nap múlva Budapestről szét fog terjedni az ország minden tája felé. Azt nem lehet most már megakadályozni, semmiféle meghagyatik-rendele- 1 etekkel. A veszélylyel tehát szembe kell szállani s erre azonnal megtenni a legsiirgősb intézkedéseket. Veszprém város p o 1 g á rmestere h i v j a egybe a tanácsot s alakítsa m e g rő gtön a járványbizotts á- g o t, mely mindennap ülést tartson. A kapitány és közegei most már kérlelhetlen szigorral járjon el a desinfectiót nem teljesítő polgárok ellen s a házakat napról-napra vizsgálják meg a köztisztaságra ügyelő közegek. A piaczon tiltassék el a gyümölcsárulás feltétlenül. A kutviznek felforralás által való desinficiálására hivassák föl a polgárság s betegülés esetére adassanak meg a népnek az első tanácsok, mik az orvos megérkeztéig követendők. A megyei alispán annak idején elrendelte községenkint a járvány-kórházak, hullaházak felépítését. Ez a rendelet meddő maradt; csak a veszprémi járás összes községeiben, (kettő kivételével) felépitvék már e TÁBCZA. Ifjaké a dal . . . Már tizenkét éve annak, Hogy nem Írtam szerelmi dalt, Sokan suttogják felőlem, Hogg a költői-ér kihalt. Hisz’ a fülmile madár is Ha párt csalt dallal magának: Xénia érzelemmel öriil Dalnoki diadalának . . . Fészket rak és kis szentélyét — El nem árulná dalával, Vedig most tudna bűvölni Aranylantu ajakéval ! . . . Aztán mi tagadás benne: Ha fészke népesül szépen; Elfárad ám az is szegény’ — Az élelem keresésben. Ifjak ! A dal a tiétek Figyel arra sole deli szűz : Költőnek legszebb koszorút Kőül hódított lányka fűz ! BÉN VEI GÁBOR. járványházak, mit Sándorfy Miksa járásorvos lelkiismeretes buzgalmának köszönhetünk. De a többi járásban Írott malaszt maradt az alispáni ige s a szolgabirói stylus. Itt az ideje, hog}r az alispán teljes szigort gyakoroljon a renitens községbirák ellen s akkor 14 nap alatt minden községben fel lesz építve a járványház. Legyen kevesebb a panasz, kevesebb az ijjedtség s több a tett! Tegye meg minden ember a kötelességét s a bajjal mégis megküzd- h e t ü n k. A népgyülés és a vármegye. A megvegj'ülés egyik szónokának szavai nem hangzottak el nyomtalanul; ime! tisztelt collegánk: a „Pápai Lapok“ már nagy dia-- dallal hirdeti a világnak, hogy Eötvös Károly és Ányos Tivadar, kiknek a népgyülés rezoluezióit indokolniok kellett volna, nem jöttek el a megyegyülésre. De nem elégszik meg avval, hogy ezt a „feltűnő“ eseményt konstatálja, hanem az okot is megnevezi, mely a távolmaradást előidézte. Ugyanis mind E ö t v ö s Károly, mind Á n y o s Tivadar belátták utólagosan, hogy a királyi manifesztum megjelenése után mi értelme sem volna a mozgalomnak. S miután ez a bölcs kitalálás napvilágra került: a mi tisztelt collegánk atyailag egynéhány barátságos szót intéz a két úrhoz: hogy tudni illik ez a bölcs megfontolás határozott dicséretre érdemes. Már megbocssáson a mi igen tisztelt kollegánk, de ini azt tanácsoljuk, hogy ezentúl is csak az ő táborabélieket dicsérgesse, a hogy eddig keletkezése óta tette: hiszen — s ez ellen reméljük nem lesz kifogása — elég van ott, amit dicsérni lehet. Ez a furfangos dicséret pedig, aminek ő valószínűleg nagyon örvendezik, ezúttal — fájdalom — teljesen czélt tévesztett. Hogy Eötvös Károly miért nem volt itt: arról talán szólni sem szükséges bővebben. A hírlapok olvasói tudják, hogy ő ez időben éppen a nyitrai törvényszék egyik orszáIfju vagyok . . . Ifjú vagyok még a jövő Én előttem nyitva van . . . Mi lesz vélem a jövőben Gondolkodom untalan. Lesz-e majd kis szerény lakom, Lesz-e benne boldogság? Szerény lakom mellett kis kert, Kis kertemben szép virág? . . . A szép virág hoz-e létre Édes-mézes gyümölcsöt ? Lesz-e majd, ki oly szívesen Szerez nekem örömöt? S téli időn, hogyha havaz, Tomhol, dudol kiint a szél, Lesz-e aki el-el-hallyat A kandalló tüzénél?! . . . Lesz-e aki meghallgatja Szívből eredt regémet: S viszonzásul halálomig Hűen, igazán szeret ?! . . . HULLÁM. AZ EZREDES LEÁNYA, (ELBESZÉLÉS.) IRTA: JUTÁSI T. (Vége.) A másnap hajnala már elkésett az elemek har- czától. Mikor bíboros köpenyében megjelent a keleti égen, a vizek már nyugalomban terültek el, lebke szellő is csak alig libegett felettük. De annál nagyobb vihar dúlt Zsohár János kebelében, annál jobban marczangolta szivét két elem: az önérzet és a szerelem. gos hivii tárgyalásán volt jelen: a hol az egyptomi bigavnia panaszos nőjének volt a képviselője. De meg — concerto séd non concesso — ha teljesen szabad lett volna is e napon: ugyan mi keresnie valója lett volna ö neki Veszprémben? Hiszen ő, a népgvülési rezol ucziók elfogadása ügyében bárkinél is jobban megtette kötelességét (nemcsak Veszprémben, de máshol is. s többször a királyi manifesztnm megjelenése után) s az ő feladata, miután a népgyülési rezolucziók beterjesztését másra bízták, teljesen véget ért a népgyüléssel. így hát abból, hogy ő távolmaradt, olyan badar konzekvencziákat levonni, hogy ez a királyi manifesztnm fölött érzett örömnek a kifolyása: vadban nagyon együgyű furfang, s fölöttébb ügyetlen taktikázás. A megyegvülésen megjelenne s ott a nép- gyülés rezoluezióit képviselni, Ányos Tivadar képviselő urnák lett volna a feladata. Hogy ő miért nem jelent meg: azt már múlt számunkban elég érthetőleg elmondtuk s jogunk van hinni, hogy e távolmaradást sem fogja senki másra magyarázni, mint a minek az valósággal tulajdonítható, ót sem a királyi manifesztum békitette ki; s hogy távolmaradt, az — sajnos — egyedül a nép- gyülés elnökségét terheli. A hanyagság megesett, kár volna bővebben fejtegetni. Pápai collegánknak csak néhány szót akarunk még mondani. A hogy a szeptember- havi megyegvülésen mindenki meggyőződhetett: a függetlenségi, 4S-as párt szónokai nem voltak kielégítve a királyi manifesztum megjelenésével. Ezt — úgy hisszük — nem szükséges bizonyítgatni ; épszemü, épfülü ember úgyis láthatta.. így hát az Eötvös Károly s A n y o s Tivadar távolmaradása sem tulajdonítható annak, mintha ők most már teljesen ki volnának békülve avval az elégtétellel, melyben — a hogy az egyik megyegyiilési szónok mondá — a magyar nemzet szóval, a generális urak tettekkel részesültek. De hát azt is látta mindenki, hogy ez iránynyal ellenkezőleg, még többen vannak azok, kik a lelkiismeretüket elaltatva, az egész világgal meg vannak elégedve. S ezek az utóbbiak — minden szép szó daczára — hatalmasan leszavazták azokat; kik a szép’ szavaknál többre is vágyakoznak. Ez a magában véve fölöttébb sajnos esemény megvigasztal bennünket azért, hogy Eötvös Károly és Ányos Tivadar nem jöttek el. Mert ha el is jöttek volna, s mondjuk, keresztül is vitték volna, hogy e rezolucziók a parlament elé kerüljenek : hát akkor annyit mindenesetre elérünk, hogy a parlament irattára egy aktacsomóval gazdagodik. Többet semmi esetre sem. Mert hiszen — fájdalom — ott is több az olyan ember, aki mindennel a világon teljesen meg van elégedve. Az ipartestület gyűlése. Lapunk múlt számában jeleztük, hogy Veszprém- város tanácsa, mint iparhatóság, az 1884. évi XVII. t. ez. 45—46. §§-ai értelmében és a megalkotott szabályrendelet értelmében iparhatósági állandó biztosul Fejes Antal rendőrkapitányt szemelte ki, akinek egyszersmind meghagyta, hogy az ipartestületet alakitsa meg. Fejes Antal rendőrkapitány e czélból folyó hó 12rén, azaz vasárnap délután 3 órára egybehívta Veszprémváros összes iparosait értekezletre. Az értekezletre 260—300 iparos jelent meg. A gyűlést Fejes Antal nyitotta meg, kijelentvén, hogy Veszprémváros tanácsa őt szemelte ki iparhatósági állandó biztosul s a testület czéljának fel- emlitése után kéri a minisztérium által jóváhagyott és megerősített szabályrendeletek felolvasását s egyszersmind felhívja a szépszámmal összegyűlt iparosokat, hogy miután a gyűlés tárgyát a testület elnökének, a 24 választmányi tagnak és a három számvizsgálónak megválasztása képezi, szíveskedjenek ezeket szavazás utján megválasztani. A megnyitóbeszédet a szabályrendeletek felolvasása követte. Azután szóltak Czollenstein Ferencz és Szilágyi Mihály. Ezt követte az ipartestületi elnök megválasztása. Gémesy Dániel ajánlatára egyhangúlag Balogh Károly választatott meg elnöknek. Választmányi tagokul a következők választattak meg: Brenner Lörincz, Megyesy Ferencz, Bauer Károly, Husvéth János, Márton Gyula, Pfeifer Miklós, Gémesy Dániel, Katona Sándor, Láng Ferencz, Mészáros Mihály, Rákhelyi József, Zsolnay Sándor, Banthauer Gáspár, Benkő István, Szilágyi Mihály, Súly Ede, Fekete Károly, Cseh Szabó József, Regény i Lajos. Az egyik szilárd jellemének egyik alapvonása, a másik oly érzelem, minőt eddig nem ismert. Mikor az Adamich-uti emeletes házban elvált az ezredeséktöl, azt mondta: a »viszontlátásig“ és most ő oda visszamenjeu ? Hisz úgy látszanék, mintha bérét követelné! Nem, az »Elphiustone“ másodkapitánya nem szolga, nem kell neki a jutalom! Egész nap szórakozottan járt-kelt. Meglátogatta hajóját; ott mereven nézte a sürgő-forgó népet. De, a mint estefelé diadalmasan látta révbe szaladni a Vegliában elhagyott barátainak bárkáját, gyorsan távozott a kikötőből, nem akart velük találkozni. Haza ment nyugalmat keresni, hanem ott még jobban űzték egymást a gondolatok lázas agyában ; ott azt hitte, hogy magányban lesz s a hova csak nézett, mindenütt egy arezot látott, mintegy tükörképét ama alaknak, melyet ő oly féltékenyen őrzött szivében. Az éj meghozta szivének óhajtott nyugalmát s a következő reggelen egyenesen a kikötőnek tartott. De mi lelte az embereket, hogy azok, kik máskor őt észre se véve haladtak el mellette, most már távolról emelintik előtte kalapjaikat? Fagy mi ütött a munkások és matrózokhoz, hogy öt oly élesen szemügyre veszik ? Hisz láthatták öt mindennap ! Vagy tán megütköznek valamin, talán nem volt szivének elég ereje: a benne dúló vihart magába rejteni s azt a felszínre, arczára kellett kinyomnia?! , Arczvonásaim oly dviltak?» — kérdé önmagától s szaladt cajüttjébe — »ugyan, mit mutat a tükör?“ Semmit, arczán semmi változás! Nem tudta kiállani a szúró tekinteteket, menekült; egy félreeső kávéház legutolsó sarkába húzódott s szórakozottan kapta kezébe a legelső hírlapot. Hah! A mi először szemébe akadt, az — saját neve volt. Mohón olvassa a következő czikket: „A fiumei ifjúság ezennel köszönetét s elismerését nyilvánítja általunk Zsohár Jánosnak, az „Elphinstone“ másod-kapitányának, a ki nem ensredte. boirv D’Alador Baldo, nyugalmazott Garibaldi-ezredesnek, városunk tiszteletre méltó polgárának s az ezredes leányának nagyrabecsült élete Vegliánál a habok áldozatává váljék. Ezzel csak üdvözletüket átadni s hálájuk adóját leróni akarták a eher sói kirándulók.“ Nem akart hinni szemeinek; ő erre még csak nem is gondolt. Tehát D'Alador ezredest és leányát mentette meg és előttük ismeretes az ö kivolta? A titkot, mit ő el akart rejteni, barátai elárulták s most a lapokban kürtölgetik ?! Hajh, ez a szégyen, ez a szerénytelenség nem fért kebléhez. Felpattanik s mint őrült, tart lakásának; a .harag féktelenül csapkodott lelkében. Hevesen szakítja fel lakása ajtaját s a másik pillanatban — valakinek karjaiban érzi magát. János meglepettetése határtalan. — D’Alador ezredes, ön itt? — — Barátom, Giovanni, az én tartozásom fölötte nagy, — mentegetődzék az ezredes. — De az a czikk ! — vágott közbe János. — Olvastam s örülök rajta, mert máskép nem állanék itt, hogy önt figyelmeztessem múltkor adott szavára: »a viszontlátásig!“ — János megadta magát; belátta, hogy egy gentlemannek szavát meg kell tartania s felhevült kedélyét csillapulni kényszeritette. Kezet szorított az ezredessel. — Üdvözlöm lakásomon —-- Már elég régóta várakoztat magára. Meddig tagadja meg tőlünk azt az örömöt, hogy vendégünkből tisztelhessük ? — Legközelebb, s otthoii hogy, miként vannak ? — 0, Lucia várja önt! »Engem vár, ő gondol reám és én szerencsétlen! várakoztatom öt?“ mondá magában János s elgondolkodott. — Ön haboz? El akarja magát elölünk vonni? Akkor inkább hagyott volna bennünket elveszni a tenger fenekén! — és felsóhajtott az ezredes.
