Veszprémi Független Hirlap, 1886 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1886-09-18 / 39. szám
Továbbá a legtöbb helyen, a magánlakások környékén is nyílt peczegödrök találtattak. Véghely Dezső alispán határozott rosszalását fejezte ki. hogy még julius hóban a kolera veszély kiütésének meggát- lása és a köztisztaság érdekében kibocsátott rendeletéinek ép a megye székhelyén nem szereztetett érvény. De ellehet a városi hatóság készülve, hogy most, midőn a veszély jelenléte már a vármegye területén is konstatálva van, mulasztó közegei ellenében semmiféle kímélet sem fog tanúsíttatni és hogy a nagy közönség vitális közegészségügyi érdekeinek megrovását elmulasztó közegek érzékenyen fognak Bujtatni. A megyei egészségügyi bizottság ma újból gyűlést fog tartani és valószínűnél is bizonyosabban :járványbizottsággá fog alakulni. Mit halljuk, máris intézkedett aziránt, hogy az október 6-ára városunkba Győrből és Győr környékéből a berendelt honvéd ujon- czok behívása a minisztérium által elhalasz- tassék. mivel a Győr városában és vidékén fellépő kolera-járvány ezek által városunkba hurczoltatnék. A fődolog az, hogy senki se ijedjen meg a bajtól, hanem minden lehetőt tegyen meg, hogy az tőlünk távol maradjon. A tudomány már haladt annyira, hogy teljes biztossággal kimondhatja: miszerint okos és czélszerii intézkedések mellett senki sem kaphat kolerát. Persze fölötte megróvandók az oly emberek, kik a veszély tárgyalásától is megijednek s azt hiszik, hogy ez már maga is bajt hoz a nyakunkba. Persze, hogy a komoly, higgadt emberek nem igy beszélnek ; azok tudják, hogy a helyesen alkalmazott praeventiv rendszabályok távol tartják a k hole r á t, ha még nincs jelen, és kiölik azt, ha már megfészkelt valahol. Mindenki azon legyen, hogy jól, táplálkozzék, hogy gyomrát túl ne terhelje, hogy a tisztaságra szigorúan felügyeljen, hogy a közegészségügyi rendszabályokat betartsa: s akkor semmiféle járványtól sem kell megijednie. Egy hires trieszti tanár mondta, hogy ma már az, aki nem akar kholerát kapni: nem is kapja meg azt. Higgadtság, óvatosság, tisztaság. Ez a fődolog. S aztán mindenki, aki arra hivatva vau, pontosan és becsületesen tegye meg a kötelességét. Akkor majd nem lesz min siránkozni. VIDÉK. Balaton-Füred, szept. 16. „A nap a rákjelhe lépett — itt az ősz!“ suttogják a falevelek s nekem olyan rosszul esik látni a természet hervadását, amint azok a szép koronás fák elvesztik zöld lombjaikat. Uton-utfélen lehullott sárga falevelekkel találkozik az ember, amelyek épen úgy néznek ki, mint azok a szegény betegek, akik még a múlt hónapban is itt voltak, hogy visszanyerjék elvesztett egészségüket, vagy ha ezt nem is kaphatják vissza — legalább üdülést nyerhessenek .. Azokat a szép diszvirágokat is iparkodik a kertész behordani az üvegházba s lassankint Balaton-Füred állni fog a maga disztelenségében, mint a hiú hölgy, aki hazaérve leveti magáról fényes ruháját, a szoba melegsége pedig leolvasztja arczárói — a festéket. Szóval a természet hervadásával Balaton-Füred is haldoklik, de csak tetszhalott fog lenni, mert tavaszI pedig, akik ide jöttek gyógyulni, már nagyobbrészt j eltávoztak, s csak elvétve találkozik az ember egy- | két katonatiszttel vagy pappal, akik még itt van- j nak, hogy használják a — szőlőkurát. | Az a szép piros-pozsgásarczu hölgyecske sincs ; már ott a savó-kútnál, mert nincsen aki szükségli az ; üdítő szert. Akik még ott vannak, beérik a finom csopaki szőlővel és a fenséges Balatonnal, amely már meghűlt ugyan, de háborgása által fenséges képet ! nyújt a szemlélőnek. Mikor lelkemet a száraz levelek hullása s a természet látható haldoklása egészen lehangolja, csak le-lemegyek a szép „Magyar-tenger“ kies partjára s bámulom a háborgó fenséges vizet — és lelkem felemelkedik egy magasabb álláspontra, erőt érzék izmaimban, úgy érzem magamat, mint mikor még fiatal voltam . . . mikor ifjú voltam. Azt gondolom, egyedül vagyok a parton, egyedül bámulom a szép Balatont, de egyszerre látom, hogy egy yacht sikamlik a Balaton háborgó vizére. A j yacht „Almom* gr. Eszterházv Mihály pályadijuyer- | tes hajója. A derék sportsmann vízre szállt .... Uram Istenem, könyörülj neki, rebesem magamban, bocsáss meg a merész hajósnak, aki próbára teszi türelmedet és jóságodat . . . A hajót már alig láthatni, annyira elragadta az orkán ... De látszik, mint dobálják a háznagyságu hullámok, s vetik idestova. Az orkán ujult erővel zug fel, látszik még, amint egy óriási hullám a hajóhoz vágódik, de többet nem látni szabad szemmel, a hajó eltűnt a láthatárról . . . Talán elstilyedt? . . . Nem hiszem, az Ur nem mutatja ki azáltal hatalmát, hogy elveszítse, hanem meghányatja a „Tenger* hullámaiban, azután megkegyelmez, megmutatja, hogy nem áll boszut a gyenge emberen, aki próbára merte tenni szent türelmét. . . Megfordított vitorlákkal rohanva jő kifelé a hajó, már-már a vihar is szűnni kezd . ., A merész hajós partra szállott. Siettem őt üdvözölni s kérdém tőle, hogy miért merészelt rá menni a háborgó „Magyar-tenger*-re ? 0 mosolyogva válaszold, hogy legjobban szeret ilyenkor hajóra szállni, legalább nem kell várni az alkalmas szelet. Arczom, mely előbb a félelemtől komoly volt, kiderült, s önkénytelenül mosoly jött ajkaimra. — Gyenge ember, gyenge hajós! Ilyen kedvtelése csak egy magyar grófnak lehet! .... gondolám magamban s lelkemben egy fenséges képpel, melyet a háborgó Balaton s a félelem alkotott, odahagytam a partot, hogy részt vegyek a „Balaton-egylet* mai utolsó évnegyedi közgyűlésén már csak azért is, hogy i este azután én is jogosan mulathassak a gyógyte- remben. Este mulatság volt. A balaton-füredi fürddi élet kegyelemdöfése. Az igaz, nem sokan voltak jelen, de akik ott voltak jól mulattak. Ma már azonban minden ismét a tegnapi, akik eljöttek a gyűlésre, azok eltávoztanak, s csak magam vagyok úgyszólván czivil egész Balaton- Füreden. Nemsokára én is „Isten hozzád*-ot mondok Bala- ton-Ftirednek, hazatérek a szabadság kitöltése után, hogy elfoglaljam hivatalomat s kipihenjem a „fürdői élet fáradalmait*. Otthon azután szóval mondom el olvasóimnak a balaton-füredi életet, prózai dolgok ugyan, de nevetségesek s mint ilyenek jótékonyan hatnak a kedélyre. Addig is: Isten velünk ! Füredy K. Számvizsgálókul pedig megválasztattak: Rigó István, Berleg József, Kis István. A testület jegyzőjének megválasztása is szóban forgott, de ezt illetőleg megállapodás nem történt. A jegyző évi fizetése azonban 200 írtba állapíttatott meg. A gviilés egész lefolyásáról jegyzőkönyv vétetett fel, mely az iparhatósági állandó biztos s az elnök által hitelesíttetett. — A hitelesített jegyzőkönyv Veszprémváros tanácsa elé, mint elsőfokú iparhatóság elé terjesztetik. Elhatároztatott továbbá, hogy a minisztérium megkerestetik az iránt, miszerint engedtessék meg, hogy a csapó-, csutorás- és molnár-iparosok is, kik mint jogosítottak a testületbe, ezideig felvéve nincsenek, szintén felvétessenek az ipartestület körébe. A választmánynak továbbá meghagyatott, hogy az ipartestület helyiségéről is gondoskodni méltóz- tassék. A gyűlés öt óra után ért véget. A kolera V eszprémmegyében. A zirczi járás területén fekvő Ó-Bánya pusztán folyó hó 10-én egy cholerin-eset fordult elő, s daczára annak, hogy Kerényi Frigyes megyei főorvos, alispáni utasítás folytán a nevezett pusztán azonnal megjelent, s a legmesszebb menő óvintézkedéseket foganatosította. a hét folyamán Ó-Bányán koiera- szerü tünetek között három halálozási eset fordult elő s a jelenleg betegen fekvő öt egyén közül hármon a főorvos által ázsiai kolera konstatáltatott. A megyei egészségügyi bizottság e czélból folyó hó 15-éu ülést tartott és az ülésből egy járásorvos kikőldetését táviratilag kérelmezte a belügyminisztériumtól. Az egészségügyi bizottság a legmesszebb menő óvintézkedések folyamatba vételét eszközli, de működése felettte meg van nehezítve az által, hogy a zirczi járás Baumann József személyében egy 83 éves és a néppel bánni épen nem tudó járásorvost b i r, ki ellen oly nagy az ellenszenv, hogy az ó-bányaiak az általa rendelt orvosságokat be nem veszik, és a pusztán tegnap történt megjelenése alkalmával a lakosság annyira felzendült, hogy Baumann Józsefnek menekülnie kellett. A betegeket most Tóth Endre zirczi uradalmi orvos kezeli, Zámory Kálmán ottani tulajdonos pedig a betegek részére külön kórhelyiséget adott, oda ápolókat rendelt s az orvosságok beszerzési költségeit készséggel fedezi. A járásorvos helyettesitése iránt pedig az alispán részéről sürgős intézkedés tétetett. Az egészségügyi bizottság foglalkozott a Veszprém városi viszonyokkal is és a bizottságban jelenvolt polgármester legerélyesebb óvintézkedések tételére hivatott fel. V é g h e 1 y Dezső megyei . alispán és P u r g 1 y Sándor dr. megyei t. főjegyző a csapószeren tegnap tüzetes vizsgálatokat eszközöltek, hol több helyen valóban botrányos állapotokat találtak. Többek között a Szűcs János házban levő rong y-t e 1 e p bűzterjesztő volta miatt azonnal betiltatott. Valóban bámulatos dolog, hogy ezen undorító bűz-telep eddig a városi hatóság által el töretett. Baldó ezredes megszerette a magyart, habár be is vallotta, hogy Paduánál és Mantuánál bizony elégszer meggyűlt velük a baja. D'Alador ezredesnek pedig főbiiszkesége abban állott, ha a két deli teremtés kíséretében a séta- téreken vagy molokon megjelenhetett. Mig ők karöltve előre mentek, ő csak hátramaradt, hadd sugdozzanak a fiatalok ! Rendkívüli örömet talált abban, ha észrevette, hogy valaki ámulva feledi szemeit az ifjú páron; de még inkább emelkedett sok csatát látott kebele, ha ilyenkor egy-egy barátjával találkozott, ki kezet szorítva kívánt a fiatalokhoz sok szerencsét. Szóval: mindhárman boldogak voltak. Közeledett azonban az idő, s erre búsan gondoltak, mikor is a rakodását végzett „Elphinstone“ horgonyait felszedvén, elhagyja a fiumei kikötőt. János főnöke, az „Elphinstone“ kapitánya megszabta a határidőt, meddig lehet még késni a szárazon és ő, angol pontosságú ember, a kitűzött időn túl nem vár senkire. János kezdette a maga és az ezredesék szivét előkészíteni a válásra, hogy annál kevesebb fájdalommal járjon a szerető szivek bucsuzasa. Oh, mily bánat fogta el sziveiket, ha olykor az elválás jutott eszükbe, oh, ilyenkor legjobban érezték a szeretetet, mi őket egymáshoz füze.-— Lucia, ha velem jöhetnél! — Giovanni, én veszélyeken keresztül is híven követnélek — feleié Lucia. Eldönté a koczkát s olyan bátorságot öntött János keblébe, hogy a bucsuzás pillanatában nem mint búcsúzó, hanem mint kérő állott Lucia atyja előtt. . . A jó öreg szemei könnybe lábadtak s megint azt mondotta : „Gyermekeim, legyetek boldogok!“ . . . s másnap az „Elphinstone“ boldogan evezett a fecskék hazája felé. Lepsény, szeptember 17-én. Hónapokon át fohászkodtunk az istenséghez: „Uram nyisd meg áldást hozó csatornáidat és öntözd meg fonnyadásnak indult növényzetünket, minket pedig ments meg a kiáll hatatlan nagy hőségtől*. De mintha az ég csatornái mind bedugultak volna, nem mutatkozott egy árva felhőcske sem a láthatáron, s a hőség napról-napra fokozódott. Végre e hó 12-én erős villámlás és dörgéssel megjött a várva-várt eső — csakhogy már későn. A kukoricza, burgonya és répa már fonnyadásnak indult, idő előtt elérett, s ezeken még a vízözön sem segít. Aratáskor — midőn — láttuk, hogy gabonáink a közép termésnek felét sem adják, még meg volt az a reményünk: lesz kukoricza és krumpli, ezekkel majd kipótoljuk a kenyérhiányt; azonban ez a reményünk is füstbe ment. Barmainkat is fenyegeti — a szükség —• mondhatnék éhség. A nyáron át a száraz, kopár legelőkön nemhogy erősödött volna a lábasjószág, inkább lesoványodott, leromlott; s most a soványbarmokat, úgyszólván • szalmával kell- kiteleltetui, kérdés hogyan fogunk rajtok a jövő tavaszszal dolgozni? Valóban kétségbeejtő helyzet! Szőlőinket is megviselte a hőség, a hol még szőlőtőke van, mert tetszik tudni, hogy megyénk ezen jó bortermő vidékén már évek óta pusztít a philloxera, s szánalmas nézni mint elpusztultak: a kajári, kenesei, papkeszi stb. szőlőhegyek, nem lesz ott szüret — kukoriczával vannak beültetve — de az sem termett az idén. Csoda-e tehát, ha ily viszonyok, — rósz termés, nagy adó philloxera stb. — által megyénk egyik legszorgalmasabb lakossága tönkre megy ? Igen ajánlatos volna, ha az intéző körök ezekre is ráfordítanák figyelmüket, mert ezeket a jámbor lakókat csak azon remény köti az ősi földhöz: „hogy lesz még szőlő, lágy kenyér“, csakhogy ki tudja mikor! Most az eső után a lakosság hozzá lát a szántáshoz — közeleg a vetés ideje, hogy legyen legalább mit remélhessenek a jövőtől; adja az ég ura, hogy ezen reményükben ne csalatkozzanak! Maradtam a tek. szerk. urnák stb. Lévai Simon. Irodalom. „Tövisek.“ (Várady Ferencz legújabb költeményei, Pécsett, 1886.) Egy vig kedélyű ember léleksziporkáit foglalja magában e díszes kiállítású kötet, melynek terjedelme hat iv. Tréfa, gúny és igazság foglaltatik e kötetben, melynek minden egyes költeménye arra vall, hogy Várady Ferencz vig kedélyű, a jelentéktelen dologban is mosolyra derítő élczet találó ember, ki mindenütt feltalálja magát, a. kit boszantani nem lehet, mert jó kedvét soha sem veszíti el. Legalább tréfás költeményeiből ezeket lehet következtetni. E nemii költeményeit valódi magyaros humor jellemzi s ugyanezt tapasztaljuk szatíráinál is. „Magyar Mihály* czimü verse szépen tárja lelki szemeink elé a pálinkaivás által tönkrement magyar gazdát, ki minden vagyonát leönti a garaton s koldusbotra jut és mint koldus is a korcsmában vau. hol koldusbotjáért akar a czigányokkal huzatni. Ezt természetesen már őrültségében teszi szegény Magyar Mihály, mert eszébe jutva régi dicsősége és gazdagsága — elveszti elméletét. E költeményt egész folyamatán az igazság jellemzi. Tréfás költeményei közül „Keresd az asszonyt!* czimü egyik legsikerültebb. Ádám apánk felleg- lován leszáll az égből, hogy megnézze, yajjon csakugyan oly romlottak-e az erkölcsök s az emberek, mint azt az égben liiresztelik. Alig hogy leszáll felleg-lováról, egy haramiával találkozik, a ki megölte kedvesét s kéri Ádám apánkat, hogy imádkozzék érte. Ősapánkat elfogta a gyengeség, s megtette a haramia kívánságát. Azután egy falunak vette útját. Odaérve, egy csríf asszony) ráfogta, hogy ellopta a ludját, Biró elé került Ádám apánk. Az asszony megesküdött rá és ősapánk a kalodába került. Alig ülte le a büntetést, sietett fel az egekbe, hol az Isten kérdésére igy adta elő panaszát: „Mi tagadás, szó ami szó, öreg baj! Bizony gonosz odalenn az emberfaj; De mikép is lehetne már ez máskép, Hej, a mikor az az álnok vászon-nép Manapság is csak a régi gonosz csont: Akármi baj, Uram, keresd az asszonyt!“ Vannak a költemények közt olyanok, melyek helyi érdeküek. Ilyenek a szatírák, a melyek valószínűleg alkalom adtán a Várady Ferencz szerkesztésében megjelenő pécsi élczlapban, a „Veréb Jankóban* láttak napvilágot. De azért e költemények is megállják helyüket s Váradyt jeles szatirikusnak mutatják be. „Szobort Szepesynek!“ czimü szatírájával Pécs városát gúnyolja ki. A közvélemény azt kívánta, hogy Szepesynek, ki Pécs városának fél milliót hagyományozott, a főtéren mellszobrot emeljenek, de a tanácsos ezt tenni vonakodott. Várady igy végzi szatíráját: „Nagy Szepcsy félmilllió Hagyott hátra a városnak, S most amidőn arról van szó, Hogy pár ezret áldozzanak: Fejbólintó Bálint uralt — Bizottságot választanak !“ De nem szándékunk a költemények tartalmát egyen- kint ismertetni. Vegye meg a csinos kötetet, a ki teheti s olvassa el a humoros verseket, s meg fogja látni, hogy igazat irtunk s igazat monduuk, midőn azon állításunknak aduuk kifejezést, miszerint Várady F erencz jó humorista s kit ii n ő szatirikus, a kitől még irodalmunk több e nemű müvet várhat. Várady irálya magyaros zamatu s versei könnyen gördülnek, ami szintén nagy előnyére válik humoros költeményeinek. •. Hibáit nem említjük fel, mert azon tapasztalatra jutottunk, hogy az olvasó olvasás közben hamarább felfedezi a hibát, mint a szépet. Különben határozottan megrovandó nem foglaltatik a kötetben; az itt-ott előforduló hibák eleayészueh a kitűnő humor mellett. —m. — Előfizetési felhívást bocsátott ki Verus száz epigramma czimü müvére. Költőink elenyésző csekély részben használják a gúny fegyverét, pedig a satira nagy epigramma korunkat is ép úgy, vagy még jobban megilleti, mint akár Martiális idejét 19 századdal ezelőtt. Mintha nem élne ma is társadalmunkban a „finom* uracs, nem élne az ügyvéd, ki a puni hadjáraton kezdi beszédét, ha három kecskéről van szó, a kritikus, ki a bölcs szigorral csak holtakat dicsér? stb. Es nem született-e 19 száz év óta ugyanannyi uj ferdeség, előítélet, mely' kor- kolást, feddést érdemelne? Verusnak sincs más törekvése, mint egy pillanatra legalább az epigramma műfaja iránt csekély érdekeltséget kelteni. Verus, ki kritikát mert gyakorolni epigrammáiban, ha czélját elérte, örömmel tűri el a szigorú bírálatokat fizetési ára: 80 kr. Előfizetési pénzek Révai tostvé- rek könyvkiadó-hivatalához (Budapest, IV. kerület, váczi-utcza 11. szám) intézendők. A veszprémi cselédszerző intézetek. A következő sorokat vettük, melyeknek annál is inkább készséggel helyet adunk, mivel már ez ügyben több panasz is érkezett hírlapunk irodájához. Elvárjuk, hogy a hatóság haladéktalanul intézkedik: Veszprémváros hatóságát felhívjuk amaz üzelmekre, melyeket a cseléd- és helyszerző intézetek tulajdonosai elkövetnek. Alig pár hete, hogy a minisztériumtól beérkezett szabályrendeletek értelmében két veszprémi lakosnak engedélyt adtak, hogy ily intézetet létesítsen. E szabályrendelet korrektül előirja, mily jogai s milv kötelezettségei vannak az illető vállalkozóknak a közönséggel szemben s — ha jól emlékezem 50 frt pénzbírságot rónak azokra, kik -e szabályrendeletet meg nem tartják: ime, alig pár héttel, hogy az engedélyt megadták, már a legrutaVb visszaélések követtetuek el naponként. A szabály- rendelet egyik pontja világosan kimondja, hogy az illető vállalkozók csupán a cselédektől fegadhatnak el dijat, azoktól is* csak egy héttel a beszegődés után, s ime! az illetők egész rendszeresen maguktól a gazdáktól is merészelnek dijakat követelni, s ha azok —- hivatkozva a szabályrendeletre nem egyeznek bele az ily zsarolásba: biztosak lehetnek, hogy többé sohasem fognak számukra cselédeket ajánlani. Az egyik cselédszerző intésetben plane egy régibb idő óta ismeretes hely szerző asszony van alkal— Ezredes, nem tudom, érdemes vagyok-e e sok kitüntetésre; de én nem vetem meg az ön házát, szavamat se vonom vissza, amint ön hiszi, de —- — — Tehát ma bizonyosan .... szakitá félbe vidoran az ezredes, azzal megölelte a mélázó ifjút s magában hagyta. * * Az Adamich-utczai ház fényesen ki van világítva, kedves vendéget várnak s e kedves vendég nemsokára meg is érkezik. Baldo ezredes egész háziassággal és bensőséggel fogadja, a fiatalokat egymásnak újra bemutatja s azt mondja: „gyermekeim.“ János Luciát házi foglalatosságai között még o ~ O bájolóbbnak találta. Mikor elmaradásáért kérdőre vonta, Jánosnak nem volt ereje a mentegetődzésre s a továbbra szóló meghívások visszautasítására. így a látogatások hosszú lánczsorát egy nap sem szakasztottá meg, úgy, hogy János nemsokára az ezredesék rendes házibarátja lön. Egymás körében igen boldognak érezték magukat; János és Lucia szerelmének rózsabimbaja mindinkább fejledezett, a jó atya pedig mindkettejüket egyformán szerette. Kiválóan kellemes órái voltak Baldó ezredesnek, ha Jánossal beszédbe eredhetett. Ilyenkor a nyugalmazott Garibaldi-ezredes: katona életének egy- egy mozzanatát, viselt háborúinak egy-egy töredékét oly érdekeltséggel adta elő, Garibaldinak, a veres- inges szabadsághősnek életét és jellemét olyan eredeti és lelkes ecsettel tudta festeni, hogy sokszor a derék magyar ifjú is lelkesedni kezdett. Majd az ezredes hallgatta ámulattal a magyar nemzet óriási erőfeszítését, azon tetteket és csudákat, miket a szabadságéit küzdő nemzet művelt. Az ezredes érezte ilyenkor azt a lángoló szere- tetet, azt a lelkesülést, mely az akkori hazafiak keblét dagasztá; érezni vélte azt a szivszaggató fájdalmat, mely a világosi harczfiak keblét marczancrr»l á
