Veszprémi Független Hirlap, 1886 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1886-11-06 / 46. szám
Veszprém, 1886. Hetedik évfolyam. 46. sz. Szombat, november 6. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési árak: ZLvdZegröelezi. mnin-d-em szombaton. Szerkesztőség: Egész évre .................... . 6 frt -— kr. — Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, VESZPRÉM, Horgos-utcza, 105. szám a. küldendők. ^ Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a Félévre......................... . 3 frt — kr. miSÜETÉSEIIC: ÉS iryi'LTTEREK: „Petőfi“-könyvnyomdában ; hová a lap szellemi Negyedévre .................... . 1 frt 50 kr. a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. részét illető közlemények küldendők. gyes példányok ára 15 kr., s Herczeg Lajos üzletében s kaphatók Ney Mór, a kiadóhivatalban. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között. Kéziratok vissza nem adatnak. V isszhangok, „Béka-egér-harcz a pálinkáért“ czimii czikkre. Tekintetes szerkesztő Ur ! Becses lapjának múlt heti számában „Béka- egér-harcz a pálinkáért“ czim alatt megjelent czikkre vonatkozólag az igazság és a nem egész hiven előadott tényállás tisztába- hozatala végett legyen szabad előadnom a következőket. A dolog jogi oldalát illetőleg mindenek felett azt kell megjegyeznem, hogy manapság a mikor a hétszilvafás salva guardiák kora rég lejárt, nemességről, vagy nemesi előjogokról beszélni már csak a jog- és alkotmány-történet keretébe tartozhatik. A volt nemesség és püspökség közt 1823- ban kötött oly szerződés, mely a regale- jogra vonatkoznék, nem létezik, ügy látszik, a t. czikkiró nem a legmegbizhatóbb helyekről gyűjtötte adatait, mert a szerződésnek, melyre hivatkozni akar, még csak keletkezési idejét sem bírta kipuhatolni. Igaz ugyan, hogy a veszprémi püspökség és káptalan közt egy részről, más részről pedig a veszprém-megyei nemesség közt köttetett egy az italmérési jogra vonatkozó szerződés, de ez nem 1823-ban, hanem igenis 1820. október 5-én jött létre. Ezen szerződés, igazabban egyezség 6. pontjában szóról szóra ezek foglaltatnak: „Esztendőnként a négy holnapi Sz. Mihály naptól Gyertya-szentelő Boldogasszony napig bor és ezután ezen idő alatt pálinka áruitatás is szabad lészen a nemességnek stb.“ Mi ennek a pontnak az értelme? Nyilván az, hogy a nemesség mint testület haszonbérbe adhat úgy a püspök, mint a káptalan területén egy-egy helyütt gyakorolható kisebb kir. haszonvételi jogot. De hangsúlyozom, hogy a nemesség, mint testület, mint corporatio tehette ezt. Tehette mindaddig, mig létezett, mig t. i. az 1848-iki HirvÉnyhozás, a nemességnek kiváltságos kaszf^u-üN(illását el nem törölte. NagyGMj^ern^észétes. hogy bár a szerződésbeli jognak fennállása theoriában máig is lehetséges,- de annak gyakorlati jelentősége, alkalmazhatósága már megszűnt, mert a hol Gombos Agnes, Mutatvány a szerzőnek a napokban megjelenő verskötetéből. „Mi bajod van lányom, mért vagy olyan halvány? Ép olyan az arczod, mint a fehér márvány; Mi a bajod, void meg, csókolom a szádat, Mért hagyta el a pir szép fehér orczáda ?u „Oh, ne kérdezd apám, áldjon meg az Isten, Csak a fejem fájdul semmi bajom sincsen „Ne tagadd, ne tagadd, én aranyos lányom, Nem az a te bajod, más bánt téged, látom.“ így szól Gombos Gábor, igaz választ várva; Lesüti a szemét szép Agnes leánya. Úgy szeretne szólni, de el-el fuldoklik, Kong szőrtől szemébe, fájdalom-köny, látszik. Kiáll és könnyezik a pitvar ajtóban, Ila kisírta magát, akkor lesz csak jobban, „Szólj hamar, szaporán; halovány az arczod, Látom, hogy bajod van, hiába tagadnod!“ „Jaj, a Sugár I’erlcó, verje meg az Isten, Megrabolt, ellopta a legdrágább kincsem, Hogy igy megraboljon, azt sohasem hittem, Megállj Sugár Ferkó, megver majd az Isten!“ * „Megmondtam teneked ugy-e Agnes lányom, Ne járkálj, ne sétálj, lenn a Tisza-háton, Fimehetsz világgá, áldjon meg az Isten, El ne mond senkinek, hogy mi történt itten !* nincs jogalany, ott a jogot gyakorolni, azt élvezni, bitorlás nélkül másoknak nem lehet, Egj^esekuek, kik volt nemesi szülőktől származtak, e jogra igényt tartani nem lehet, csak úgy, mintha az feldarabolható részekre osztható corporalis gazdasági jog lenne. És ez nem is képzelhető máskép. Mert az már csakugyan absurdissimum volna még gondolatnak is, hogy egynémely, a városi szegényalapból hetenként 38 krt. huzó kol- dusnemesnek kezében fegyver legyen fent- emlitett szerződés, amelylyel azután a püspökség és káptalannak félmilliónál többet érő regale-jogát tönkre tehesse. Ez a józan ész előtt sokkal világosabb, sem minthogy bővebb indokolást igényelne, akár a jog akár a méltányosság szempontjából. És igy Veszprém város hatóságát ez ügyben tanúsított erélyességeért jogtalanság elkövetésével, vagy grata personak megkülöm- böztetésével vádolni, a ténykörülmények megfontolása után lehetetlen. De van még egy tekintet, a miért a városi hatóságnak a szóban forgó ügyben való eljárását csak helyeslő elismeréssel méltathatjuk. Es ez az, hogy közrendészeti szempontból tűrhetetlen következményeiben pedig vészterhes lenne, ha a város területén megengedtetnék a pálinkás-butikáknak gombamódon való felszaporodása. S ha még hozzá az ily pálinkamérések megbizhatlan rovott előéletű egyének által űzetnének, akkor nincs a világon az a rendőrség, mely a város közbiztonságát épségben fentarthatná, hanem e helyett csakhamar bekövetkeznék azon eshetőség, hogy városunk is oty képet öltene, mint a régi Pest, amikor a pálinkamérések valóságos asylumképen szolgáltak a csavargóknak és zsebmetszőknek, és valóságos piaczot képeztek az orgaz- dák és tolvajok közt. Csakis ily szempontok vezényelhették Veszprémin egye alispáni hivatalát az idevonatkozó 12949/786. sz. határozat meghozatalánál, mely szerint: „ . . . ha a veszprémi püspök, káptalan és nemesség közt az italmérési jogok tárgyában 1820. évi október hó 5-én kötött szerződésnek az eddigi gyakorlat ellenére azon értelmezés adatnék, hogy pálinkamérés Gombos Ágnes elmegy a kerek világba, .Hervad napról-ndpra, kesereg -bujába*. „Mit bolyongsz, mit kószálsz?! Tán csak nem vagy árva ?“ „Nem mehetek vissza a szülei házba.“ * Este van, sötét van, a Tisza mentében ; Eltompult sikoltás hallatszik a szélben, Ott találták Ágnest lenn a Tisza partján, Vérezó kebellel — — csecsemője karján . . . V. Hullám József. Békéssy Károly hírlapíró urnák. Az 1876. évi novemberhó 4-it napján, mikor Kolozsvárott a „Kelet“ szerkesztőségében öntől formaszeriien két heti szabadságot kértem s azt azon indokolással kaptam meg, hogy „egy huszonhat éves szerelmes vőlegénynyel csak arája tud okosan beszélni,“ — rohanni akartam — Hozzá. Visszatartott, talán hogy rajtam psihologiai vagy fisiolo- giai tanulmányait folytassa ? Nem törődtem vele, de még azzal sem, hogy ezen látogatás alatt folyt társalgás egy morális blamage. Az enyhitö körülményekre apellálhattam s beszélgethettem, a mint csak izgult agyam engedte. A thema mi lehetett volna egyéb, mint: az élet — a házasélet! A házi boldogság apostolaként szólott hozzám s ragyogó tekintettel ismételgette: „tapasztaltam“; — mire szerencsétlennek vallottam magam, hogy miért nem élhet át az ember ilyenkor tiz évet egy nap alatt. nyitására minden volt veszprémi nemes jogosult, a pálinkamérések elszaporodása Veszprémben a közerkölcsiségnek aggasztó hanyatlását idézné elő. — közrendőri szempontból pedig meg nem engedhető, hogy pálinka- méréssel oly egyének foglalkozzanak, akik, mint Lang József is, rovott előéletüek és italmérés és pálinkafőzés körül elkövetett kihágásokért már ismételve büntetve voltak.“ Ily körülmények közt lehetetlen, hogy minden józanul gondolkodó ember helyeslésével ne találkozzék a városi hatóságnak ez érdembeni intézkedése és tagadhatatlanul fontos rendőri tekintetek kívánták, hogy a hatóság érvényesítse hatalmát azok ellen,kik a társadalmi jogrendet pálinkába akarják sülyeszteni. Helyénvaló jókor alkalmazott erélyes- ség volt az. mit a t. czikkiró tévesen akart béka-egérhareznak feltüntetni. Ezek azok, miknek tek. szerk. ur b. lapjában való közzétételét nem csak az igazság érdekében, hanem azért is kérem, hogy évek óta áldásosán működő b. lapja se látszassák a múlt heti vezérczikk folytán oly színezetben, mintha magánemberek érdekében hadat üzent volna a közérdekeknek; és ne túl aj - donittassék éz említett czikknek oly ezélzat, mintha az a legüdvösebb intézkedések helyett tehetetlenségre akarná kárhoztatni a városi hatóságot! Nagyrabecsülésem kifejezése mellett vagyok tek. szerk. urnák készséges tisztelője. Rosenberg Lajos joghallgató. Adóügyi botrány. Berhida 1886. nov. 4. Adó ügy reformunk keresztül viteleiékor az ellenzék ellenében a kormánypárt azt hirdeté, a kormány sajtó azzal dicsek vék, hogy adóügyreformunk a közohajnak teljesen megfelel. Ez időtől fogva a.közadók és kincstári illetékek behajtása körül elkövetett kíméletlen eljárásokért hányszor lett hangoztatva már, hogy a kormány országgyűléssel és a nélkül egyaránt higgadtan gondolja meg, mit te3z, feleljen meg hivatásszerüleg feladatának ezek körül egyebekben is, ne csak abban, hogy November 5-én d. u. 3 órakor hangzott el Szász Gerö, a felejthetetlen költő és pap előtt a holtomig- lan-koltodiglan. Ma sem tudom, melyik volt rám nagyobb hatással a tőle talárba hallott szent beszéd, vagy a költői tószt a leányka borral töltött pohárral kezében a lakoma alatt. A két könnycseppet, mely szemeimbe szökött, igaz bírálat gyanánt fogadta, — megölelt. Alig hogy a kedves násznéptől megszabadultunk, kezdetét vette az édes semmittevés, az ábránd extasisa. Átváltoztam. Egy uj élet küszöbén léptem át s úgy éreztem magam, mint az X—i polgármester az udvari estélyen. Örült, hogy ott van, de gyötörte egyedül a kincstár érdekeit tartja az e kérdésekben mindenkor szem előtt. Hányszor hangoztatá a sajtó, emberiességet kérünk a magyar kormánytól es annak közegeitől a szegénység és nyomor irányában, méltányosságot a méltánylandók iránt. Ez oly elsőrendű kormányzati kötelessége volna a kormánynak, hogy ma már. ezt annyi véres tragoedia után többe hangoztatni se kellene. Csodálandó volna-e, ha a nehány éve lefolyt kápolnai esethez hason véres tragicus jelenetek ismétlődnének akkor, mikor a kormány a közadók és kincstári illetékek behajtása körül követett kimeletlen eljárások iránt nem teszi meg a kellő intezkedeseket í Bámulandó volna-e akkor, mikor az ily kíme- letlenségek kórrá fajultan, napról-napra, nagyobb és nagyobb mérvben szaporodnak ? Szóljanak a tények. Berhida község jegyzője P. D. kinek kiváló érdeme az adóprés körüli mozgó erők dicséretes ? ! praxisának elsajátítása, ki az adóvégrehajtás körüli műveletét oly kíméletlenül űzi, hogy hozzá a legveteránabb állami adóvégrehajtó csak kezdő iskolás. Ezen nagy- ratörő, sokat akar a szarka, de nem bírja a stb. féle specialitás, f. é. okt. hó közepe táján Berhidán özv. F. J.-nét, kinek a í. évre előirt állami adója 24 írt 55 kr. községi adópótlékja pedig 9 írt kr. daczára annak, hogy 1885-ről állami adóhátralékja egy kr. sincs, sőt 1886-ra 0 írt 42 kr. túlfizetése van, megexequáljn, s lefoglal 8 akó bort. Oct. hó 27-én már dobottat, hogy eien 8 akó bor oct. hó 28, tehát másnap mindjárt elárv éreztetik. Ekkor B. J. okt. hó 2S-án d. e. 9—10 órakor személyesen veszprémi kir. adófelügyelőséghez fordul, előadja körülményesen, hogy nevezett jegyző mit művel, — előterjeszti, hogy ezen bor már élőbbről bírói végrehajtás utján az ő részére és javára lefoglaltatott, ekkep ő elsőbbségi jogót igényelhetne de iure. Minthogy azonban a jegyző a foglalást csak oct. hó közepe táján vezette keresztül, s már 27-én doboltatá, hogy 28-án t. i. másnap a lefoglalmány elárvereztetik ; — ezen szabály- ellenes eljárást egyszerűen kéri felfüggesz- tetni, anyival is inkább, mert az adóhátralékosnak esedékes adóhátralékára nézve a kincstár teljesen védve van, mert elsőrendű Itt kezdődik a második epocha. Ha az egyik Íróból valami bank tisztviselője, a másikból meg épen valami pénzügyi hátramozditó tud lenni csak azért, mert a szakácsnőt nem lehet a piaczra küldeni, hogy vásároljon be népszerűségért, hírért krumplit, babot, — mért ne volnék én is olyan okos. Kap a hirlapiró hivatalt, ha akar — gondolám, s egy szép reggel ugyancsak bámult az asszonyka. w* -31 13 XT* Sajnálom uram — válaszolt mosolyogva, — ön kénytelen lesz a tiz évet százhúsz hónap alatt átélni s ígérje meg, hogy a Deceniumkor referál. Megfogadtam s ime beváltom szavamat. ö o Ne tessék ez másodvirágzásnak, mert higyje el, hogv ez csak a botanikában fordul elő, az Írónál ez o J czigánybetegség. (Lásd Dóczi stb.) Hogy tárczában kapja e sorokat, azért van, mert egy-egy példányt kellemes meglepetésül azon felejt- hetlen ifjúkori barátoknak küldök, kiknek leveleire válaszolni következetesen hanyag voltam. Előszó gyanánt még egyet. Prózai nem leszek, úgy sem vagyok Verne-ista, hogy kedvvel számit- gassam, miszerint 10 év alatt naponkint 1 klgramm húst fogyasztván el, gyomrom azóta 4 ökörnek (10‘40 mm. sulylyal) lett temetkezési helyévé, hol naponként 2 s’ igy, összesen 20S0 csibecandidatus (tojás) ujjongott a felett, hogy a szakácsné satur- nusi gyöngédkedéseit kikerülhette. A naponként elfogyasztott 30 drb s igy tiz év alatt 100,200 czigarette füstje pedig alig volna elegendő egy-egy elfogadott eredeti színdarabunk conserválására. a lámpaláz, és mégis, ha valaki azt tanácsolta volna neki, hogy távozzék, inkább meghalt volna a - fényben. Weber „Demokritos“-ában azt mondja: ,Az embernek életében három nevezetes napja van: születése, esküvője és halála napja. Születése és halála napról keveset tud az ember, annál többet az esküvőjéről.“ En arról is keveset tudok — lázas fővel lehet-e nyugodtan gondolkozni, figyelni? Nem is akartam. Azután kezdődött a kaczagni való bohókás élet. Én a háztartásba, gazdálkodásba, főzésbe szóltam bele, az asszonyka pedig kézirataimat vizsgálgatta, ezer és ezer aggály között birálgatta, mig lassankint engedtünk egymásnak. így múlt az első év. A második kezdetén alig örültünk jobban valaminek, mintha a kis mama szorgos keze alul újra és újra előkerült egy-egy főkötőcske, ujjaska, a kis türelmetlenül várt vendég számára. El-el nézegettük a kis remek munkákat, azután elővettük a naptárakat és végig válogattuk először a hírneveket: Ottó, Zoltán, Feri, Pista, Béla stb., azután a lányokét: Margit, Berta, Irma, s megállapodtunk, hogy a melyik név hallatára mosolyog a kis baba, azt kapja. Ottó fiam igy kapta a nevét.
