Veszprémi Független Hirlap, 1886 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1886-10-30 / 45. szám

billeg őszi este itt hagyta a földet, melyen annyit szenvedett és küzdött. Most hatvannégy éve! És most itt nyugosznak hamvai e hant alatt, az ő nevét hirdeti ezen emlékjel, melyet jó emberek állítottak ide a kegyelet nevében, mert hisz az az ifjú, ki annyira rajongott a magyar zenéért, ki köztünk tölté el élete legnagyobb idejét, és ezt a helyet szerette legjobban s itt is akart meghalni — megérdemlé a hálás emlékezetet, melyet lerótak iránta a jó emberek .... Épen ma hat éve . .. Az emlékkő, mely porból vagyon, idővel ismét az leszen, de a dal, melyet örökül hagyott, nem veszhet el, „inig a magyarnak egy romlatlan gyermeke leszen!“, a dal nem fog feledésbe menni addig, mig a magyar dalolni és lelkesülni tud ! * * * De im megvirradott . . . merengéssel töltém az éjét . . . Keletről fény-sugár lövel felém: a művész Gr 1 ó r i áj a ez! Feltűnt, hogy fénnyel áraszsza el a sirt, mely a művésznek enyhet ad . . . „Oh jertek! áldjuk s boritsuk virággal Porló hamvának büszke sir-jelét! Édes dalát ringassák langy-fuvalmak, Tanulja el bérez, róna messzeség — És járja át szivünket hű varázsa : Hadd legyen összhang minden dobbanása!“ Hullám. A p.-gyimóthi tanító ügye. Pápa, 1886. okt. 26. A puszta-gyimóthi tanító, mint e lapok tisztelt olvasóközönsége előtt tudva van, állásától közelebb elmozdittatott. Tekintve az elmozdítás kivételére megej­tett vizsgálatot, a „Veszprémi Közlönyében „Veritás“ név alatt a szánalmas helyzetű tanító ügyét egy jólelkü ügybarát pártfogá­sára méltatta. Megvallom, nem szoktam a „Veszprémi Közlöny“-t olvasni, de érdeklőd­vén az ügy iránt, egy jó barát szívességéből a „Veritás* közleményét magam is átolvas­tam ; és amennyiben az ügyről annak kelet­kezésétől fogva mai lefolyásáig részletes tudomással bírok: azt a tényállásnak megfe­lelőig helyesnek találtam. De nem igy a „Pápai Lapok*! No de ezt- csodálni sem lehet, mert szerény véleményem szerint a szomorú helyzet jelenlegi állásának egyik főtényezője a nevezett lapnak szerkesz­tője volt. A „Veritás-“t elnevezte : jó madárnak, megbízhatatlan félrevezető hazugnak; a mi bizony egy tisztességesnek ismert lapból nem hangozhatik hizelgőleg a lapra. Mert nem elég ám valamely dolog felől csak azt mondani, hogy ez nem igaz, hazugság, főkép ha §§-ra történik hivatkozás, hanem tessék hasonló érvekkel megdönteni az állítást. De hisz nem is éppen ezzel volt szándéka a „Pápai Lapok*-nak megdönteni a „Veri­tás“ állítását, nem is ijjesztö „mumussal“, (hanem talán csak gyengíteni), melyet a „Veszprémi Közlöny“ igen t. szerkesztőjében akart bemutatni, úgy gondolom, elhibázva, mert a név valódi értelmét tekintve, úgy hiszem, bogy a hivatkozott szerkesztő „mu­mus“ nem akar a „Veritás“ ellenében „Men- datium“ névre hallgatni. A döntő ok tehát ez „Illetékes helyről* nyert meghatalmazás folytán tett kijelentés ............................................................Elhallgatom én ezt, mert kárörvendő ember nem vagyok még ellenségem méltán sújtott helyzete fölött sem; és mert nem akarom egy álta­lam, és a tanítói kar által közbecsülést kiérdemelt tiszttárs becsületét a piaczra dobni, mint ezt a „Pápai Lapok“ tették, melynek még valami jogi kellemetlen utóize Amit akkor a szive érez, elmondja az éjféli csönd­nek, valami busongó dalban. Itt ülök a szerkesztőségi secretoir előtt, mely mel­lől már annyiszor szólított másokért rövidebb-hosszabb pihenőre egy könnyelműen szerkesztett törvény nyakatekert paragrafusa. No de mindegy. Régen megírtam én már a biográfiámat: Mindig ilyen volt a sorsom Sohse volt galádabb ; Hol a szélnek kei’get engem, Hol elébeni támad! Minden lébe dob kalánul S akaratlan bajta Mint Pilátust a Credo-ba, Milliónyi bajba! Hát csak rajta; türelem van Bennem annyi, hogy sok : Üldözésre, bántalomra Könyedén mosolygok! Van itt szép szó, kész bocsánat A gorombaságra ! S föl is kapni könnyű nálam Az uborkafára! Boldogsággal vajmi sokszor Csalogat reményem . . . S mily epedve függök rajt E gyöngyvirág-füzéren ! S kapkodok utána, amint ' Körülöttem fűzi — Mint ... a hűség példány képe, Ha a farkát űzi. Kompoltliy Tivadar. is lehet; hanem e helyett nyíltan kimon­dom, hogy az illetékes helyet nem vélem teljesen illetékesnek. Ezt úgy gondolom nem veszi zokon a „Pápai Lapok* t. szerkesztője, már csak azért sem, mert c véleményben osztozik velem a Pápa-esperesi róin. kath. tanító­egyesület is, mely az elmozdított tanítót erkölcsi és anyagi támogatásra méltatja az esetben, ha a kérvényezési utón nem lehetne a sajnos tévedésből megtörtént dolgot jóvá tenni. Szándékosan mondom tévedésből, mert eszembe jutott e latin közmondás : Homo errat Deus venneat. De a mellett még azért is, minthogy a „Népoktatási törvények“ elhallgatott egyébb §§-ai mellett, melyek a magán-iskolára, mint a milyennek a puszta-gyimóthi állittatik, és az ily iskolai tanítókra vonatkoznak az 1875-ik évi 32. t, ez. 2-ik §-ának 1. száma alatt, az ISOS-ik évi 38-ik t. ez. értelmében csak nyilvános népiskolában alkalmazott ren­des nyilvános tanítók lehetnek tagjai az országos tanítói nyugdíjalapnak és az elejtett tanító ez alapnak már 11 év óta tagja. Legyen szabad ezután kérdeznem, hogy oly magániskola-e a puszta-gyimóthi, amely­ből az iskolafenntartó csak úgy tetszése sze­rint csaphatja el a tanítót és ejtheti el, országos tanítói nyugdíj-igényétől ? mikor ő is az alap iránt kötelezettséggel van ter­helve ? En ezt kétségbe vonom, különösen a jelen esetben, mert meg vagyok győződve, hogy íiz államkormány azt nem tűrheti, hogy az ö tudta és beleegyezése nélkül az általa nyújtott kedvezménytől alapos okok mellett is, bárki is egyszerűen elüttessék. Ezt kívántam a „Pápai Lapok“-nak leg­közelebbi számában a puszta-gyimóthi tanítói állástól elmozdított tanító-társ érdekében a „Veszprémi Független Hírlap“ nagybecsű hasábjain közzé tenni, és hiszem, hogy tek. szerk. ur, ki zászlójára az igazságot irta czi- merül, tért fog nyitni, mely után még csak e pár szavam van : „fiat veritás.“ Varga József, tanító. A balatonparti szöllok védelmére. Keszthely, 1886, okt. 28. M. kir. gazdasági tanintézet Keszthelyen 161. szám­hoz III. számú jegyzőkönyv. Felvétetett a keszthelyi m. kir. gazdasági tanintézet tanári székének 1886. február hó 22-én tartott ülése alkalmával. Jelenle­vők : Deiniiiger Imre igazgató elnöklete alatt, Soós Mihály, Dr. Csanády Gusztáv, Schadl János, Ilensch Árpád, Kiss József r. tanárok ; Sparszam Pál s. tanár Villási Pál főkertész, Ernyey Árpád intéző. Á jegy­zőkönyvet vezette: Sparszam Pál s. tanár: 17. Olvas­tatott a nagyméltóságu ministeriumnak f. hó 17-én 53006. sz. a. kelt kegyes rendelete, melynek kapcsán Veszprém megye közönségének a phylloxera vész elleni védekezés tárgyában beadott kérvénye véle­mény es javaslattétel végett küldetik. A tanári szék a kérvényt beható tárgyalás alá vevén és minden­kinek nézetét meghallgatván a következő javaslatot bátorkodik előterjeszteni: 1. A megye közönsége világositatnék fel s a maga hatáskörében hasson oda, hogy miután Veszprém megyében sok oly szőlő létezik, mely fekvési és talaj viszonyainál fogva egy részt silány terményt szolgáltat, másrészt általában de különösen bizonyos és nagyban ter­meszthető kereskedelmi növényeknek sikeres elő­állítására alkalmas, mely növények közül felemlít­hető volna komló, torma: spárga fűszernövények stb. melyek még nagyobb jövedelmet szolgáltatni mint a silány bort termő szőlő; ilyen szőllőknek elpusztulása tehát sem a tulajdonos sem az országra kárral nem jár, ezen szőlőknek mesterséges fentar- tására ne törekedjenek, ellenkezőleg ha azokat a phylloxera pusztítja, mielőbb vágjak ki, és létesít­senek helyükön más kultúrákat; lehet, hogy ennek czél és tervszerű keresztülvitele által még vészmen- tes más szőlőket legalább egy időre mentesíteni is sikerülne. 2-or Annak megállapítására egy részt mely szőlők lennének fentartandók, és melyek fel- hagyandók; másrészt a felhagyandó szőlők helyén mely kultúrák lennének ajánlandók, okvetetlenül szükséges hogy a megye, szakértő gazdát küldene ki, ki a nyáron egyszer kétszer az illető szőlővidé­keken megjelenvén, beható megfigyelések után tüze­tes javaslatot tenne, hol miként lehetne a felha­gyandó szőlők helyén oda való jövedelmező más kultúrákat ajánlani. 3-or Azon szőlőkben, melyek részint másra nem valók, részint mert fekvésük folytán a szőlőnek bár költségesebb fentartását is indokol­ják az amerikai alanyoknak ültetését és benemesi- tését mielőbb kellene megkezdeni melyhez a nagy­méltóságu ministerium az anyagot lehető mérsékelt áron lenne kegyes kiszolgáltatni sőt a nemesítéshez értő néhány egyént kiküldeni kik a nemesítést gya­korlatilag bemutatnák és az erre vállalkozóknál foganatosítanák is. Sőt a megye által is kért amerikai minta szőlőtelep is felállítandó lenne, hogy onnét a közönség részint amerikai alanyokat részint már benemesitett tőkéket nagyobb számban kap­hatna 4. Miután a megyének délkeleti sarkában sok homok terület is fordul elő, mely részben talán immunus is lehet, ezen homokok megvizsgálandók lennének és ha immunusnak bizonyulnának az illető tulajdonosok ezeken szőlőknek létesítésére buzditan- ilók lennének. Végre 5-ször Miután a balatonmel- léki dolomit lejtőkön mandolára ojtott kajszin kitünően diszlik és ezen gyümölcs nyersen és izzó főzve jó kerestetnek örvend az illetők figyelmezte- tendők lennének, hogy pusztuló félben levő szőlőik­nek segélyezése vagy egyes helyeknek kajszinnal való teljes beültetése által igen szép mellékjövedel­met, is biztosíthatnának maguknak, mit legkevesebb költséggel úgy érnének el, ha ősszel a mandulát a helyszínén elvetve a nemesítést a fának átültetése nélkül mindjárt helyben eszközölnék. 18. A jegyző­könyv hitelesítésével Soós Mihály és Dr. Csanády Gusztáv tanárok bízattak meg jegyezte: Sparszam Pál s. k. s. tanai*, ért. jegyző. Kelt mint fent. Dei- niuger Imre s. k. igazgató. Soós Mihály s. k. tanár. Er. Csanády Gusztáv s. k. r. tanár. A másolat hite­léül : Oherony s. k. s. li. igazgató. VIDÉK. Herend, okt. 28. (A „Veszprémi Független Hírlap* tek. szerkesztőjéhez). Herend községe bőven meg van áldva nyűggel. A mai nap a sok ingyenélő, kujtorgó any- nyira elszaporodott, hogy meg sem lehet őket számlálni. Vannak köztük olyanok is, akik illetőségi helyükről még felvilágosítást sem képesek adni. Természetesen a törvényhatóságok azután csinálnak nekik illetőséget és hol az egyik, hol a másik község nyakára várják őket. így kapott Herend községe is számos ingyen- élőt. Már annyira vannak, hogy ma-holnap a törvényhatóságok jóvoltából minden háznak lesz egy ingjon vendége — élethossziglan. Legújabban egy Riez György nevű egyént sóztak a nyakunkra. Riez herendi születésű­nek vallja magát, de mint mondja, már kis gyermekkorában elszakadt innen. A pesti hajógyárban működött oly hosszú ideig, hogy ounan nyugdijat is kap. Megbetegedvén, a pesti Szt.-János kórházban ápolták a nyug­díjért, mely ugyan csak kevés. Végre ráuntak és elküldték Herendre, — mint illetőségi helyére. A hatóság Riez kiskorú gyermekeit is herendi illetőségűnek nyilvánította, pedig ezek Pesten születtek és apjuk kis gyerek­korában elszakadt Herendről. És most itt vannak a nyakunkon ! De ez még hagyján ! Hanem mióta a herendi porczelángyárat a kormány megvette, — ide plántált vagy húsz cseh-családot és még van reményünk, hogy többel is szerencsélteti községünket. Hát azok a cseh-munkások gyermekei, akik nem szereznek magyar állampolgári jogot és itt adót sem fognak fizetni, mind a mi nyakunkon fog élődni ?! Mi gondoskodhatunk azután azoknak eltar­tásáról. Kereshetünk nekik kenyeret, ha lesz miből. Mivel e költségeket saját zsebünkből kell előteremteni, vájjon nem lenne-e jó a kor­mánynak a változatosság kedvéért egy pár ingyenélő Riezt cseh-országba átplántálni. Maradok a tek. szerkesztő urnák alázatos szolgája Fejes Dániel. Irodalom. ,,A halál őrültjei.* (Regény, irta Gracza György. Kiadta Lampe! Róbert Budapest, 1886. Ára 1 frt.) Az emberek szeretik embertársaikat látni nem csak létező, hanem lehetséges helyzetben is; szeretik látni a világhőst, aki küzd a világreddel, a társa­dalmi szabályokkal és törvényekkel — aminek a vége természetesen a bukás. Az olvasó sir a siróval, nevet a nevetővel, de nem von következtetést a hős jelleméből, annak tra­gikus végéből önmaga oktatására, mert hisz az csak mese, — mint mondani szokták. Megsajnálják az elbukott, hőst, még mégis siratják — azután elfeledik. Gracza György irány regényével oktatni, tanítani akar és épen ezért, regényének szereplőit nem a le­hetséges helyzetben jelenteti meg, hanem a minden­napi életből, abból a rétegből mutatja be azokat, a mely a hírlapok által „öngyilkosságnak“ nevezett társadalmi betegségben szenved. És meséje épen azért érdekes és hisszük, hogy a hatás épen ezért nem fog hatás nélkül maradni. , „A halál őrültjeiben“ oly igazi jellemet mutat be Gracza Vinnai Gábor személyében, ki érzelmein tud uralkodni, kinek példájából sokat tanulhat a tanulni akaró olvasó. Hisszük, hogy Gracza eléri czélját és elrettenti azokat az öngyilkosságtól, akiknek arra esetleg haj­lamuk van és megkedvelted velük az életet. Zongor Alfréd jó alak, valódi világfi, Vinnainé, köuy- nyelmii, ingatag és ledér asszony, kinek sorsából, óhajtandó, hogy tanuljon minden nő. A kitűnő alakítás, a jellemfestés, az élénk fantazia és a regény egész folyamatát fellemző érdekesség azon tényezők, melyek feljogosítanak bennünket arra, miszerint reményünknek adhassunk kifejezést; hogy Gracza György, a „Budapest* szerkesztője több jó irányregénynyel fogja irodalmunkat megajándékozni. Csak arra kérjük, hogy ne használjon annyi közbe- és utána vetett magyarázó mondatot, melyek egészen kidöczczentik az olvasót a hangulatból. Hisz e magyarázatok nélkül is meglehet érteni, hogy mire czéloz a szerző. Midőn Gracza Györgyöt üdvözöljük a regényiro­dalom terén, egyszersmind ajánljuk a csinos kiállí­tású regényt olvasóink figyelmébe. Az .Egyetemes regónytár,“ melyet most. egy éve a magyarközönségnek pártolásában hízva indított meg Singer és Wolfner könyvkiadó ezég, meg­kezdte második évfolyamát, amelyből nem rég hagyta el a sajtót a 3. és 4. kötet. E két kötet Hugh Conway „Élő halott* czimü regénye. A „Beatrice házassága*-nak méltó mása, érdekfeszitő mesével s a jelenetek és változatok oly sokaságával, és mégis oly egységes egészet képezve, aminővel alig találko­zunk más regényekben. Az „Egyetemes regénytár“ előfizetési ára egy évre (20 kötet) 10 frt. Egy diszes- kötet 50 kr. „Józsi és Erzsiké* czimü képes gyermeklap 3. számát vettük, mely ismét bizonyítja azon állítá­sunkat, miszerint Györgyossy Rudolf e válalattal nagy hiányt pótol irodalmunkban. A kis lap terv- szerüleg vau szerkesztve a tanuló ifjúság számára. E vállalat igazán megérdemli a legmelegebb párto­lást. A havokint egyszer háromivnyi tartalommal megjelenő képes gyermeklap előfizetési ára 1 frt 20 kr. ' ____________________________— m. ÚJ DONSÁGOK. Veszprém, okt. 30. •— Ünnepélyes szentmise. Csütörtök reggel í) órakor Pribék István felszentelt püspök fényes segédlettel ünnepélyes szentmisét mon­dott a nagy székesegyházban a herczegprimás jubileuma alkalmából. Az isteni tiszteleten a megyei és városi tisztikar, a városi képviselő- testületből számosán, valamint a honvéd tisz­tikar teljes számban vett részt. Ott voltak a főgymnasium tanulói Lévay Imre igazgató és a tanárikar vezetése alatt; továbbá az elemi iskola ifjúsága. A mise alatt a zenekiséret igen szép és precziz volt. — Kovács Zslgmond dr. megyés püspök ő excellentiája szintén elutazott Esztergomba, ahol részt vett a herczegprimás jubileumán. Midőn a prímás a templomba ment arany­miséjét megtartani, kísérője jobbról Zalka János győri püspök, baloldalán pedig Kovács Zsigmond veszprémi megyés püspök volt. — A központi Táncsics-bizottság Táncsics Mihály sírját a bpesti temetőben, mint ren­desen. úgy az idén is halottak napján szépen felfogja díszíteni és a sirnál Bokros József, a központi bizottság elnöke fog beszédet tartani. — A legtöbb adót-fizetök 1887. évre ér­vény nyel bírandó névjegyzékeinek kiigazítá­sára alapul szolgáló adóhivatali kimutatások a megyei alispáni hivatalban f. évi novem­ber hó S-áig megtekinthetők. — Közigazgatási bizottsági ülés. A köz­igazgatási bizottsági ülés, mely minden hó­nap első hétfőjén szokott megtartatni, az idén elbalasztatik keddre, mivel hétfőn min­denszentek ünnepe lesz. — A rendezett tanácsú városokban gyakran megtörtént, hogy olyan embert választottak tanácstaggá, a ki az országos képviselőválasz­tók névjegyzékébe nem volt felvéve. Ezek választását aztán rendesen kifogásolták s nem egyszer megsemmisítették. Legújabban is volt rá példa s az ügyre figyelmessé lett belügyminiszter, hasonló esetek elkerülése végett kimondta, hogy az országgyűlési kép­viselőválasztók névjegyzékébe való fölvétel nem kelléke annak, hogy rendezett tanácsú városban valaki elöljáróvá megválasztható legyen. — Beszámolás Enyingen. Ifjú Matkovich Tivadar, az enyingi választókerület ország­gyűlési képviselője a bét egyik napján tartá beszámolóját Enyingen. A beszámoló beszé­det szépszámú közönség hallgatta végig. A beszéd után Hermann Ottó képviselő tartott beszédet a jelenlevőkhöz. Krisztinkovicli Aladár, az enyingi választókerület független­ségi pártelnöke a beszámolás után bankettet adott lakásán, a melyen több választópolgár volt jelen. .. — Vadnay Andor ur, a tapolezai kerület orsz. képviselője holnap, vasárnap délután 2 órakor Felső-Őrsön tartja beszámolóját. — Nay J. és fiai ezég lapunk mai számá­ban foglalt hirdetését ajánljuk a közönség szives figyelmébe. — Horváth S. építészről az a bir volt el­terjedve, hogy meghalt. Örömmel jelezzük, hogy a bir valótlan. Horváth urnák semmi baja nincs. — A magyar franczia biztosító-társaság .tiszt­viselője Kováts ur holnap körutat kezd meg a megye mezőföldi járásában. Szükségtelen a jóhirü társula­tot a gazdaközönség figyelmébe ajánlani. Az inte- zet solidsága, biztos hitele elég garancziá arra, hogy a közönség bizalmát kinyerendi, melyet valóban meg is érdemel: — Szerencsétlenség. A Szalay-malombau Magyar László tanulót a hajtószíj elkapta s egyik karját a szó szoros értelmében szétmorzsolta. A szerencsét­len kis fiút, ki öcscse Magyar Gyula zentai szer­kesztőnek s unokaöcscse Magyar János kanonok urnák, most a kórházban ápolják. A Szalay-malom- ban ez már a negyedik ilyféle szerencsétlenség s jó lenne, fia a fiatóság megindítaná ez ügyben a vizsgálatot. — Népkonyha. A veszprémi jótékony nő­egylet a hét egyik napján gyűlést tartott, amely alkalommal végleg elhatározták a nép­konyha felállítását. A népkonyhát a nőegylet a többi városi jótékony egyletekkel egyetem­ben szándékozik létesíteni és pedig ugy, hogy már november 1 ö-én elkezdhesse áldásos mű­ködését. A város szegényei valláskülönbség nélkül fognak naponkint élelemmel ellát­tatni. Miután a nőegyletek e czélra csak ke­vés összegű pénzzel rendelkeznek, elhatároz­ták, miszerint e czélra- gyűjtést fognak esz­közölni. És a gyűjtés a hét folyamán már folyt is. Hogy hol lesz a népkonyha, erre nézve még nem történt megállapodás. Mint értesülünk, a város azon pénzt, melyet a sze­gények között hetenkint ki szokott osztani, szintén a népkonyha javára adja és igy a szegények pénzsegély helyett élelem-segély­ben fognak részesíthetni. Most csak az a kér-

Next

/
Thumbnails
Contents