Veszprémi Független Hirlap, 1886 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1886-07-10 / 29. szám
utasokra nézve elrendeltem, 3 napi orvosi felügye- alá vétessenek, és málháik, valamint használati tárgyaik megvizsgáltassanak és szigorúan fertötlenittes- senek, személyes felelősség és törvényes következmények terhe mellett utasitom szolgabiró urat: 1- ször: hogy a 9435. számú körrendeletem alapján alakított járványbizottságok tagjai által a hatósága területén létező lakosságot figyelmeztesse, mikép már Fiúméban is fordultak elő eholera-betege- dési esetek. — figyelmeztetendő továbbá a lakosság úgy tekintetes ur, mint az illető egészségügyi szakközegek és jár vány bizottsági tagok által arra tst hogy meghűlésektől, átázásoktól óvakodjék, étrendi kihágásokat és tisztátalan ivóvizet gondosan kerüljön, lakását gyakran szellőztesse, tisztán tartsa, s a lakszobák tulzsufolásától óvakodjék. — a kórnak legkisebb jelénél pedig haladéktalanul orvosról gondoskodjék s úgynevezett titkos szereket ne használjon ; 2- szor: szigorú kötelességévé teszem szolgabiró urnák, hogy, ha járása területén netán choleraszerii tünetekkel járó betegedési eset fordulna elő, azt hivatalomnak oly czélból, hogy a kór jellegének tüzetes és szakszerű megállapítása a megyei főorvos által eszközölhető legyen, távirati utón haladéktalanul jelentse be, addig pedig minden igyekezetét arra fordítsa, hogy a 44.382/1884—VIII. számú és szolgabiró urnák több példányban megküldött ministeri utasításban előirt óvó és gátló rendszabályok foganatba vétessenek és különösen, hogy az illető beteg elkülönítése megtörténjék. 3- szor: minden egyes községben haladéktalanul jeleljen ki oly helyiségeket, melyebben a cholerás- betegek, különösen az első betegülési esetekben, elkülönítve, ápolhatok legyenek. 4- szer : az illető járásorvos meghallgatása mellett tegyen előterjesztést az iránt, hogy cholera esetén az alkalmazásban levő községi és körorvosok mellé még hány járvány orvos lenne kirendelendő? Végül midőn a fertőtlenítésnek minden irányban a legszigorúbb módon való keresztülvitelére újból felhívom szolgabiró ur figyelmét, tekintettel a fenyegető veszély nagyságára, elvárom, hogy tekintetes ur a jelen rendeletemben foglaltakat, nem különben a kutak kitisztogatása és tisztántartása tárgyában 7153 szám alatt kibocsátott rendeletemet a legnagyobb erélylyel végrehajtsa és annak megtörténtéről 14 nap alatt, a közegészségügy állapotáról pedig további intézkedésemig 8 naponként hozzám részletes jelentéseket tegyen. Ezen körrendelet egyidejűleg tudomás vétel és kellő ellenőrzés végett a m. főorvosnak, a járási orvosokkal és az összes községi és körorvosokkal a 37584 számú ministeri intézmény kapcsán közöltetni rendeltetik; megjegyezvén, hogy r. t. Veszprém és Pápa városok polgármesterei hasonló szellemben lettek utasítva. Veszprém, 1886. évi julius hó 6-án. Véghely Dezső, királyi tanácsos alispán. Közerkölcsiség városunkban. Már kitűzte Irányi Dániel a zászlót, melyre aranyos betűkkel van felírva e két szó: „tiszta erkölcs.“ Büszkén leng alá a lobogó, mely a,lá csoportosulnak mindazok, kik a szépért és dicsőért lelkesülni tudnak, de az utálatostól sem fordulnak el undorral, hanem eszközöket keresnek, hogy az undorítót jóvá, nemessé, kellemessé tegyék. Óriási nehézségekkel, akadályokkal kellett a derék férfiúnak megküzdenie, mig czélját elérhette; sok gúnyolódást kellett eltűrnie, mig az eszme megvalósult. Tűrt, küzdött és nem törődött a gúnyolódok nyelvöltéseivel, mert erősen meg volt győződve, hogy az ige testté lesz! És megalakult az erkölcsnemesitő-egyesíilet. Az eszme visszhangra talált mindazoknál, akik az egyesület égető szükségességét és fontoságát a jelen körülmények között belátták, akik tudják azt, hogy egy nép csak addig boldog a mig erkölcsös s ha erkölcsei megromlanak, igába dől, letűnik a világ színpadáról, valamint letűnt az ókor leghatalmasabb népe, a római nép. Majd el is feledéin édes honunk nevezetességeit felemlíteni itt a mennyországban. Itt vannak a többek közt: Kleinberger, Braunauer, Kohn, öreg, közép és ifjú Kóhn, Gavenda. Kalhanek. Neumark, Günczel, Weisz, (alsó és felső) Aichwohl, Stolczenwald, Ebül, Schwarz, Paskesz, Hofmeister, Burgmeister, Waldmeister, Löwinger, Tigrisinger, Párduczinger, Grüner, Gelber, Aschgrauer, Schleiszer, Peiszer, Goldberg, Szilberstein, Steuerlein (mennyei adószedő) s még számosán a halhatatlanok közöl. És most isten veled almádi birtokodban, kies villádban. Üdvözlöm a családod. A „Veszprémi FiigA kormány is hivatalosan utasította közegeit, felhívta a törvényhatóságokat, hogy az erkölcsnemesitö egyesület czéljainak eléréséhez segédkezet nyújtsanak, legyenek azon, hogy az egyesület létét támogatva, annak czélját előmozdítsák s hogy ezt könnyen elérhessék : a vidéken fiók erköles-nemesitő egyesületet alakítsanak! Ha valahol a vidéken ily fiók erkölcsnemesitő- egyesületre szükség van: úgy megyénknek, de még égetőbb szüksége van városunknak! Hégi dolog az, hogy a pénzhiány apasztja az erkölcsösséget. „Könnyű a gazdagnak becsületesnek lenni!“ — mondja a legnagyobb magyar, gr. Széchenyi István. Talán egy városnak sincs annyi szegénye, mint a mienkének és ezen koldusok legnagyobb része ép. egészséges, munkaképes, s daczára annak, hogy városunk polgársága önként megajánlotta a kolduspénzt; s így (föltéve, hogy a kiosztás méltányos) a legnagyobb nyomortól megmentette azokat, akik igazi szükséget éreznek: vannak mégis, kik csupán azért űzik a „koldus mesterséget“, hogy pálinkára, ivásra jusson nekik elegendő. Nem akarunk most a statisztikára utalni, csak egyesek figyelmét akarjuk városunk e mételyeire fordítani, kik könnyű megélhetésre törekszenek, nem akarnak dolgozni s nem szégyelnek ép testtel alamizsnáért csúszni. S ha valaki elutasítja őket, mondván: „dolgozzatok, hisz elég erősek vagytok !“ akkor ezek elég merészek követelőleg fellépni. Sajnos,, de való: városunknak sok ily proletárja van, kik nem akarnak munkálkodni, hanem inkább koldulnak s a kapott egy-két krajczárt pálinkára adják s leiszszák magukat. Egy undok fészekben laknak együtt 10—12-en, amely fészek tanyája a legrondább erkölcstelenségeknek, undok betegségeknek. Ezeket az embereket kellene megóvni az elállati- asodástól, bár későre jár az idő, de még azért ügygyel-bajjal fel lehetne emelni őket a ronda iszapból, melybe nyakig sülyedének. Ha azok a „nagyurak“ bölcsen agyoubizottságol- ták a szegényház és kényszerház ügyét, alakítsunk legalább egy fiók-erkölcsnemesitö egyesületet, mely hivatva lenne a már-már elmerülőket az erkölcstelenség undok posványából kimenteni s őket visszaadni a közéletnek, a társadalomnak. Van városunkban egy-két szállásadó pálinka-budik, zugbormérő, melyek szintén a legundokabb képeit nyújtják az erkölcstelenségeknek. Szegény védtelen leányok adják itt el becsületüket szép szóért, mézes beszédért az ocsmány lélekkufároknak. Ezeket a fészkeket kell feldúlni a rendőrségnek; és az oda csábitottakat kell a védöegyesületnek, ha lehet, megmenteni. Volna tehát elég tere városunkban az erkölcsnemesitö egyesület működésének. Csak volnának férfiúink, akik az eszme kezdeményezőjéhez hasonlóan, lelkesedéssel, buzgalommal látnának a szép és nemes czél megvalósításához. Nem tartozik ugyan az erkölcsnemesitö egyesület keretébe, de azért helyén lesz itt, ha a modern kor leánynevelésére is kiterjesztjük figyelmünket. A leányokból lesznek az anyák ; s az erkölcsök nemesítése mindenkor az anyák érdeméhez tartozott. A hazának jó honleányt, a családnak jó anyát, a társadalomnak hű tagot nevelni minden leányból — ez volna minden anya legkedvesebb kötelessége. De ma a szülök „világi hölgyet“ akarnak nevelni leányaikból s gyakorlatilag nevelnek. Igaz ugyan, hogy gyakorlat teszi az embert az élet mesterévé, de azért mégsem szabadna a leányok kezébe sikamlós, erkölcstelen franczia rémregényeket adni, mondván: „hadd olvasson, hadd ismerje a világot!“ Az is igaz ugyan, hogy az ember nem elégedhetik meg mindenkor létező helyzetével, látni óhajtja embertársait lehetséges helyzetben is s ezért szükséges a képzelet világához folyamodnia, regényt olvasni ; ebből azonban nem következik, hogy erkölcstelen regényt. Vannak erkölcs nemesítő regényeink is, jók, nem fordítások, hanem eredetiek, olvassuk ezeket! A serdülő leányka, ki még a háztartásból sem tud semmit, már szerelmes leveleket vált, s talán még azt sem tudja hány „1“-el kell Írni e szót „szerelem“, azért ő — már szerelmes: tanulja a virágnyelvet s várja — lesi az udvarlókat, akikkel azután elmehet sétálni a parkba. geuen minap- munuararsa, úgy uauum, uogy a keszthelyi irók és művészek kirándulásából egy fuvaros kocsi törött tengelyén összeszuzott testtel a mennyországba készül, — megtett fogadására az előkészületet. . . Pá! Cassius. Amíg egy lap elkészül Az ám, derék olvasó publikum: a mig egy lap elkészül! Mert nem megy ám az úgy, a hogy talán a fekete kávé mellett hinni lehetne; kegyetlen és irgalmatlan szívvel kritizálgatni a vezérczikket, hogy az túlzásokba eső; a tárczát. hogy az érdektelen; a vidéki leveleket, hogy azok dagályosak ; s az újdonságokat, hogy azok meg együgyűek. Az ám, a már nóba, tessék csak ideülni ebbe a lánczos karszékbe, ahol mi az önök újságját csináljuk, s tessék izzadni itt ebben a kánikulában: majd máskép méltóztatik beszélni. Úgy bizony, a mig egy lap elkészül! Rettenetes, ördögöknek való munka az; s a „Times“ dolgozótársainak sem nehezebb, mint a „Piripócsi Tárogató“ geniális „belső“-inek. Kegyetlen munka ez bizony : és rémitü módon háládatlan.' Mindennek az újságíró az oka manapság! Az lázit, az hazudik, az ingyen él. Könynyü annak, fránya újságírója! Nohát csak tessék végigszemlélni, a mig egy lap elkészül. Aztán ha kérni méltóztatik belőle : szívesen átengedjük a helyünket. A legelső tudnivaló az, hogy a lap szerkesztése csak a hét utolsó két napján történik. Az előbbi öt napban mással van a nyomda elfoglalva. Akkoron becsületes színi czédulák, józan kereskedői árjegyzékek kerülnek ki a sajtóból’, meg valami tiszteséges táblázat, tele számjegyekkel, hogy még nézni is gyönyörűség. Csak csütörtökön és pénteken készül az újság: a szegény hamupipőke, a kinek mindenki ellensége. Tehát csütörtökön reggel 9 órakor körülnéz a redak- tor az íróasztalon, hogy mi van meg az újság számára ? S rendesen nagyot sóhajtva fejezi be a revuet, mivel a földön és az égben semmit sem képes fel- j fedezni. De hisz ebben nincsen semmi erkölcstelenség, plane mikor a mama is ott van — lőtávolban. Midőn a leány felserdül s férjhezmeuendő lesz, elkezd válogatni, neki legalább is doktor kell, (iparos semmi esetre) ha mindjár akkora is lesz az a doktor mint a kisujja, az mindegy, csak doktor legyen. Kap doktort, kinek nincsen betege, vagy ügyvédet, kinek nincsen kliense s beáll a czifra nyomorúság. Elkezdődik a per-patvar, válóperre kerül a dolog s — elválnak. A férfi nyomorog, vagy öngyilkos lesz, a nő pedig könnyen akarván megélni: neki rohan a bűnnek, lesiilyed a gyalázat fertőjébe. Ezek azok, amiket elakartunk mondani általánosságban, de azért ráüthetjük az egészet városunkra is, mert igy állunk tényleg, az erkölcs tekintetében bizony csehül állunk! A családi szentélybe természetesen nem hatolhat az erkölcsnemesitö egyesület; azt nemessé, tiszteletreméltóvá tenni mindig az anyák, a nevelés feladata leend. De eltekintve ettől: nálunk bizony elkelne egy ilyen fiók-egylet, mely megóvja a sülyedöket az elveszéstől, mely megtisztítsa társadalmunkat mételyeitől, mely megóvjon bennünket az elbukástól! —m. VIDÉK. Pápa, julius 8. (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez) Polgármesterünk csakugyan beadta lemondását, az utolsó restaurálás óta felmerült események kimerítették erejét — a város gondjai mindegyre súlyosabban nehezültek roskadozó vallaira — ő tehát a rég kiérdemelt nyugalmat teljes jogosultsággal kéri a város közönségétől, amit az meg is ad a veterán alaknak, a régi jobb idők hagyományosának. Talpig becsületes, jószivii embere, igazságszerető •feje volt a városnak mindenkor, midőn önállóságot birt kifejteni, csakhogy igen sokszor ingadozott s a netu mindenkor szakértelmes emberektől származó tanácsok hatásai alatt cselekedett; azonban ilyenkor is azt hitte, hogy a saját legjobb meggyőződése szintén csakugyan ez, tehát használni vélt a közügynek. A leköszönt polgármestert látva, ha majd nyugalmi ideje alatt teszi üdülést adó sétáját, eszünkbe jut II. József császár sirirata, itt az élőre alkalmazva: « „íme itt lépked egy város volt feje, kinek szándéka tiszta volt, azonban nem lévén a legújabb kor szülötte, mindenben tanácsosaira szorult — tehát keveset alkothatott; mert hát sok szakács elsózza a levest.“ Erősen beszélgetnek az utódról, az iparos világ úgy beszél, im itt az ideje, adjuk meg magunkat, legyünk nagy község, úgy is szegény az eklézsiánk s nem kell majd annyi tollforgató katona; egy másik rész pedig szintén gazdálkodási politikát ajánl s két állásra egy embert akar léptetni s igy lenne a nagy Nimród Dani bácsi egyszerre két nyeregben. Mert hát az bizonyos, hogy ebben a Pápa vármegyében úgy áll: aki képes volna bizalom, jó modor készültségénél fogva a polgármesteri állást betölteni, annak nem kell — aki pedig szeretné a falatot, az nem kegyeltje az intéző seregnek. Egyelőre azt hiszem a takarékoskodás elve győz, hacsak bele nem un a tanács, mint beleunt azon ismeretes óvodavezető — galamb históriából keletkezett, 600 frtos végkielégítés takarékoskodásába, mely szerint, aki megválasztatik, 200 írttal kevesebbet kap s igy 3 év alatt helyén az egyenleg. — De biz ez nem úgy lett, ami ugyan nem volt vétek, csak az érdem méltatásának a jele, de hát: reminiscentiae causa. Vásárunk igen néptelen volt, elannyira, hogy hetivásárunk akárhány esetben élénkebb forgalmat mutatott. Jó marhaállomány volt és sok is, de vétel kevés köttetett. Fogadja tek. szerk. stb. Rebus. Könnyű ám a budapesti zsnrnáliszták dolga, a a kiknek az egész világ a rendelkezésükre áll; de meg azonfelül is az óriási világegyetem. Hanem a szegény provincziális újságíró, a ki csak a vármegye széléig vetheti a szemét, mert azon túl be van desz- kázva a világ; bezzeg annak nehéz ám ilyenkor boldogulni. A mikor jön a rettentő uborka-saison, a maga conventionalis eseményeivel, mindig eszembe jut az a mese, a mit az egyszeri zsidóról tartottak fenn a krónikák. Haldoklóit az öreg Náthán és sírva állották körül a csemetéi. „Ne zokogjatok gyerekek, szólt a vén jebuzeus szakadozottan. Gondoskodtam a sorsotokról és nyugodtan hunyom be a szemeimet. Te rád Lajbis fiam hagyom az egész Baranya vármegyét; te ott boldogulj. Te rád Kekele, az egész Somogyot, mert tégedet is szeretlek; s te rád Slojme te legkisebbik Veszprémet. Mindegyik a maga vár- megyéjében k o 1 d ülj o n halálig; és egyik a másik területére át ne lépjen. Isten veletek gyermekeim !“ Éppen úgy tett az Úristen is, mikor az első uborka- saison beállott: „Neked budapesti journalistika az egész világot átadom; te mindenhonnan hazudhatsz! De neked, szegény második gyermekem, csak a vármegyéd határai között szabad hazudnod, s nem mehetsz el Salzburgba vagy Washingtonba, hogy ama bizonyos nyaranként fölmerülő, hármastól-ötösig szülő parasztasszonyt elhozzad!“ A vezérczikk ! a ciceróból kiszedett s állandóan haragos hangon tartott vezérczikk, mely a lap élén áll, mint a hadvezér a sereg élén: az ám valami, a mig ez elkészül az uborkasaisonban! Odakünn forró kánikula, a legyek elálmositóan zummognak a redak- czióban, testünk, lelkünk vágyik az alvás után s az egész világon mi sem történik egész heteken kérész- tül. Vakáczió van a politikában, a törvénykezésben és mindennemű vezérczikk anyagot szolgáltató munkálatokban — már most tessék rádörögni a publikumra, hogy ez meg ez nincs jól, mikor egyáltalában nincs is valami a világon. Ilyenkor aztán előkerülnek ama derék, időhöz nem kötött themák: az öngyilkosság ellen (megáldjuk azt a becsületes hazánkfiát, aki véletlenül alkalmat ad, hogy mindezt elmondhassuk), a párbajokról, a modern vallástalan- ság borzalmairól, a magyarosodásról, és a hazai fürdők mizerabilis állapotairól; (persze mivel magunknak itthon kell kuksolnunk ebben a melegben) terméIRODALOM. „Az örökség birtokbavételének főelve a magánjogi törvénytervezetben“ czimü értekezés jelent meg a „Magyar jogászegylet“ kiadásában, Galamb István zirczi járásbiró tollából. Szerző, ki újabb jogász nemzedékünk egyik kiváló tagja, tömör és világos előadásban ismerteti mai örökösödési jogunk- uak az örökség ipso jure birtokba vételén alapuló főelvét. Ezután rövid körvonalokban vázolja az .osztrák örökösödési jognak, hazai jogunktól már kiin dulási pontjában eltérő elveit, melyek a hagyaték bírói átadását tekintvén főczélnak, inkább a kincstár és a hitelezők, mint az örökös érdekeit tartják szem előtt. A magyar polgári törvénykönyv tervezete ezen két főelv egyikét sem fogadván el, az örökség nyilatkozat általi megszerzésének főelvére kívánja örökösödési jogunkat építeni. A tervezet szerint ugyanis az örökség birtoka maga az örökösi nyilatkozat által már megszereztetik ; mi mellett azonban az örökség ipso jure (önhatalmú) birtokba vételét is megengedi azon esetben, ha az örökösödési jog vita tárgyát nem képezi. Szerző élénken fejtegeti azon hátrányokat, melyek ezen, sem a tudomány, sem a gyakorlati élet igényeinek meg nem felelő rendszerből származhatnak. Mert a nyilatkozat által nyert birtoka az örökségnek csak képzeleti lévén, az örökség tényleges birtokba vétele számos nehézséggel fog járni, annál is inkább, mert az önhatalmú birfokbavétél sem lévén teljesen kizárva, a korábbi foglaló a később jelentkező valódi örökössel szemben kedvezőbb helyzetben van. A tervezet elfogadása tehát jogbiztonságunkat veszélyeztetné s csak a perek szaporodását fogja előidézni. A tervezet ezen hátrányaival szemben szerző utal azon tényre, hogy mai örökösödési jogunk ellen sem az elmélet, sem a törvénykezés részéről lényeges kifogások nem emeltettek; miért is „az örökség ipso jure birtokbavételének elvét nemhogy mellőznünk, de ennek fentax-tásához specziális hazai viszonyaink tekintetéből is ragaszkodnunk keil.“ S ebben teljesen egyetértenek szerzővel mindazok, kik nem hívei a törvényhozásunkban, fájdalom, mindinkább tért foglaló azon iránynak, mely hazai jogunk évszázados hagyományokon s a nemzet jogfelfogásán alapuló intézményeit elvetve, a minden nemzeti sajátosságot nélkülöző, cosmopolita felfogást kívánja érvényre juttatni. Dl’. R— S—. ÚJDONSÁGOK. Veszprém, julius 8. — Lapunk szerkesztője, Kompolthy Tivadar ur, e hét folyamán, orvosai tanácsára a steyerországi R a d e g u n d fürdőbe utazott hogy megrongált egészségét az ottani hidegvíz gyógymód használata által helyre állítsa- Kívánjuk, hogy minél előbb friss egészségben térjen vissza körünkbe. — A székház épités ügyében kiküldött ötös bizottság javaslatát e hő 11-én, vasárnap délután 4 órakor veszi tárgyalás alá az állandó, 30 tagú megyeház-építési bizottság. A végleges határozat, mely ez alkalommal az előterjesztés tárgyában hozatni fog, f. hó 1 2-én,. hétfőn kerül a rendkívüli megyei közgyűlés elé. melynek egyedüli és kizárólagos tárgyát fogja képezni. 1 — Czigány Károly imént megjelent müvének, a „Lélek naplójáénak második kötetét is nagy méltánylattal fogadják a fővárosi hírlapok. Az „Egyetértés“, „Fővárosi Lapok“, „Nemzet“ kiváló elismeréssel szólnak a szerző képességei felöl, s az utóbbi megjegyzi, hogy Czigány Károly bizonyára előkelő tagja volna irodalmunknak, ha az írást nem csupán dilettantizmusból .fqlytatná. Nos, rajta tehát! Mi, s velünk együtt sokan, kíváncsian és érdeklődéssel várjuk Czigány Károly további működését. szetesen sűrűén elszórva a sorok között ama bizonyos hatásos felkiáltásokat: „Videant consules! To be or not to be! Lasciate ogni spe- ranza! Segy hatásos felkiáltás végül. „Habár ezek csak a pusztában kiáltó szavai (ennek a szegény jó embernek, ki már annyi ideje kiáltoz a pusztában) eljön az idő, midőn elmondhatjuk a költővel: Tu la voulu George Dandin! Vae tibi ridenti. Vederemo!“ Igyen lerázván magunkról a vezérczikk terhét, egész erőnket a többi rovatokra fordíthatjuk. Mint halvány siri árnyak, jelennek meg a halállal kaczérkodó költemények: „Oh! ha majd a sirba nyugszom, Eljö- vendsz-e fekhelyemre ?“ stb. stb., tán méltóztatik reájuk emlékezni? Bár mind úgy járna ez a sok pompes funébres- poéta, mint egy sentimentalis, jó barátom aki derék, jólelkti fiú volt különben, hatalmas tüdővel, jó ét- vágygyal biró, a kinek szintén a szenvedélyei közé tartozott, hogy sirba vágyó versezeteket csináljon. Pufók, piros arcza daczára folyton a temetőben bolyongott gondolataiban, s egy-egy angol-módra sütött beafsteak elköltése után, nemhogy örült volna az életnek, hanem ellenkezőleg folyton a holtak birodalmával kaczérkodott. Egyszer ott hagyta előttünk a papirost, melyre egy megkezdett költemény két első sorát iirta. „Óh ! ti a kik itten Csendesen nyugosztok..., Itt úgy látszik, elhagyta a poétái véna és félbehagyta a munkát. De egy pajkos dolgozótársunk befejezte a strófát s aláírta az utolsó két sort is: „Nem esztek már többé Rendes házi kosztok“ Lzen aztán annyira elszégyelte magát a mi poétánk hogy ezentúl a költészet és a beafsteak közül (mivel a kettő még sem fér meg együtt) a beafsteakot választotta. S az ő neki is, meg „dicső hazánk“-nak is jól esett. Egy Sjjtét alak. (Vége követk.) ben estefelé, mint a vén pi’imadonna, s ámulsz-bá- mulsz a természet végtelen csudái közt, — akkor ráülsz az ánglius által megszurkozott négy deszkaszálra, s hogy magad ne légy a paradicsomi örömben, magaddal viszed családod is. Magad tartod a kormányt, hét izmos férfiangyal pedig neki kapaszkodik evezőkkel a víznek . . . Elindulsz .. . fent a tiszta ég, cherubok. nymphák éneke,’ alattad csendes viz, melyben mint tükörben megberetválod szőrös phantáziádat. .. mégy . .. mégy a mennyei .sugallatban ! Egyszer, midőn már a viz közepén vagy, s olyan mélység van alattad, mint valamelyik bukóféllxen levő provincziális lap alatt, egyszer csak látsz Aszófő felöl (német csillag) akkora felhőt, mint egy fekete szalmakalap . . . Mindjárt rálátod a viz színét zavarodni, hamvasodni, fodrozni ... a fodor mindig közelebb jön feléd; már hullámmá növi ki magát. .. íme előtted van . . . elkezd a deszkaszál recsegni, inogni, tánczolni. . . megmosdasz a habokban akaratlanul . . . ruhádat nyaldossák a hullámok ... az ai’czok megkapják az ur színe változását ... véred megfagy .........családod az égre bízod s mégy őrült sebességben az örvények felett, mint Szentgyörgyi volt államtitkár dijnokai . . . Az ég sötét és a fold messze s csak az imádság köt össze az Istennel . .. Feledsz mindent, csak a füredi kifli van eszedben — — végre sötét éjszaka kidob a hullám a partra, mint élő halottat; ott felmennek egy paraszt kocsiba, s mire feleszméltél Zamárdiban vagy (szamárcsillag Kupa országában) s Lenhossekké változtál .. . Ez a kirándulás ! . . .“
