Veszprémi Független Hirlap, 1886 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1886-01-02 / 1. szám
Veszprém. 1886. Hatodik évfolyam. 1 anuár 1. ám MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, YEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre.............................6 frt — kr. Félévre ..................................3 frt — kr. Ne gyedévre .............................1 frt 50 kr. Eg yes példányok ára 15 kr. s kaphatók a sétatéri kioszkban. Név Mór, Hercaeg Lajos üzletében s a Megje 1 en minden szombaton. Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Veszprém, Korona-utcza, Hartmann-ház, küldendők. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8 - 12, d. u. 2—7 óra között. Szerkesztőség: Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a „Petőfi“ -könyvnyomdában ; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. as HÍRLAP“ tívfolvamára. atodik évfolyamára nyitjuk „lést. _gi ismerősként kopogtatunk be e vármegye népéhez. Evek óta hétről-hétre jár be hírlapunk, bizalmas jóbarátkint, szerény hajlékokba s palotáikba egyaránt. Ismerik a városokban s otthonos az a községek nádas házaiban. Olvassák egész Dunántúl s szerte az országban. Nyílt szívvel lép ez a lap az olvasó elé. Mindig őszinte, szókimondó. Megmondja az igazat — ha betörik is a feje érte. De hát szükség van reá. Szükség van erre a lapra, mely a nép panaszait hiven tolmácsolja s védő eszközt ad kezébe azoknak, kik jogai védelmét sokszor a hivatalos szobákban sem találják. Számtalan esle'ú volt rá, hogy a kormány e hirlap felszóllalása folytán rendelt el vizsgálatokat sok közérdekű ügyben, melyek aztán méltányos megoldást nyertek. S ha egy hirlap a közszellem ébrentartása s a helyi érdekek istápolása mellett ennyit kivív — akkor liedülti, hivatását. ___ Ez a mi czélunk. Ezért küzdünk az egyenes meggyőződés, a férfias kitartás nehéz, rögös utján. ^ Független a meggyőződésünk. Nem befolyásol minket hatalmi kegy, miniszterek keg}res szemhunyorintása. S független a gondolkozásunk. Amit a szivünk érez s a hideg, józan ész azt helybenhagyja — úgy visszük eszméinket, elveinket a közjóérti küzdelem sorompójába. S velünk küzd minden igazszivü, önzetlen, független gondolkozóm polgár. Akikért mi harczoluuk — a polgárság s a nép velünk van s támogat erkölcsi súlyával, közös harcisainkban. Tudatával bírunk kötelességeinknek s a feladatnak, melyet hivaiásunk vállainkra ró. Azon vagyunk, hogy azt megoldjuk. Ami észszel, szívvel az ég nw ^áldott: ezt az erőnket kimerítjük ebbeli tő ekvésünkben. Mint eddig —- úgy mindig. Könnyed irmodorra. közvetlen élénkséggel vázoljuk q megye krónikájt. Elevenség jellemzi hírlapunkat és őszinte magyaros nyíltság. ——---ggll—L!11. TA E01A. Szylveszte éjjelén. Igyunk, fiuk, a kávémért V/ 7 Vfarérk Tt- Jrtprrrrrr !-------------------------------------A bánat öl csak de a kéj S az öröm meg >,em árt! Igyunk. Sebaj, így az idő Sólyomszárnyon énül, S a semmiségnél tengerén Ez év is elmerül Igyunk! Szivükre balzsamot A habzó serleg id! Ejhaj, hadd érjk meg vígan Az újév hajnalé. Igyunk! Öröme ring a szív, w" Hevítsen a rcniny, S felejtsük el i bút, a bajt Szylvcszter éjjeén! * HULLÁM. áreaaia királya. (Amerikai n api <5 fel j e gy z éseimből.) * Irta: Kompdthy Tivadar. (Föl jutás.) Aztán szólt a két leíayhoz, azon az egyhangú, csengő, dallamos maori nyelven, mely csingilingel, mint az őserdei csermelyek ezüst habja, csattog, nint a százszinü appi-papa^ály s fütyöl mint a parti linguin. Oh, szép a maorik nyelve, nagyon szép. Ami jó szellemi erő van e vármegyében, kitűnő czikkeikkel azok mind hírlapunk : állandó szellemi munkájában vesznek részt s I hírrovatainkat száznál több állandó levelező élénkiti; ugv, hogy e tekintetben a „ Veszprémi Független Hírlap“ ma a magyar vidéki hírlapok legelsői közt áll. Nemcsak elterjedettség, de irodalmi helérték tekintetében is. A hírlap külön nyomdát rendszeresitett magának s így rend kívüli esetekben külön hírlapokat fogunk kiadni, a fontosh események illető napjain. Ennyit Ígérhetünk. Ennyit betartunk — s hisszük, miszerint a méltányló közönség viszonos loyaliss ágával fogunk találkozni, mint a múltban — úgy az uj évben is. Veszprém, 1885. decz. 31-én. A „VESZPRÉMI FÜGGETLEN HÍRLAP“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Előfizetési ár: Január-deczemberre (egész évre) 6 frt — kr. Január-juniusra (félévre) . . 3 frt -— kr. Január-márcziusra (negyedévre) 1 frt 50 kr. 1886! A nap leszállt az égi bolton. Az ó-év- ben utólszor. Az élet színpadának egy epochális fel- vonása r »WA. érf s a t. ez. publikum, az emberiség egy része tapsol, másik része duzzogva lép ki a világ foyer-ébe, hogy bevárja az uj felvonást. Egyiknek tetszik a színdarab, a másiknak nem. Hanem a nagy teátrum-direktornak, a sorsnak az mindegy. 0 ledarálja az „Elet krónikájáét. S az entreé-t nem fizeti vissza senkinek ... A kalendárium is azt irta az elmúlt évről, hogy „köz ön séges“ esztendő lesz. Közönséges is volt az a szó szoros értelmében. Nem érezte áldásait sem a világ, sem az ország. Erkölcsében nem öregbedett, anyagilag nem gyarapult. Amennyit lépett előre, annyit hátra is. Mint az idők kereke. Hog}r folyton forog s tengelye mindig egy helyen jár. A kereskedelmi válság, mely az egész világot uralja már évek óta, nem ért véget. Semmi lendület sem a nyerstermelés, sem az ina.r terén Uj erők, uj források nem nyíltak, melyek a tőke deczentralizálását előmozdíthatják vala | s a gazdasági s forgalmi üzletpangás ma ép ! olyan, mint egy év előtt volt. Csak az adórendszer mutat örvendetes lendületet, Ezen a téren a forgalom kifogástalan. Akinek megtakarított, összekupor- gatott vagyona van, az adópolyp száz karjával kikutatta .... ráeresztette szipoly-csápját s kiszipolyozta. Egyiknek a kész tőkéjét, másiknak a tőkekereső szerszámát, harmadiknak az utolsó vánkosát vitték el. Most aztán az a jelszó, hogy „Húzd le a bőrét!“ Olyan a tonnája a mi adórendszerünknek. mint az ebihalnak. Annak is a főerénye a nagy poczak. De haszna — épen semmi. T ársadalmi téren is hanyatlást jelzett az ó-év. Az anyagi bajok megzavarták a kedély nyugalmát, S izgatott, nyomott kedélylyel egészséges társaséletet élni nem lehet. Csak pár év előtt is az egész város polgárságát meglehete nyerni egy-egy nemes- czélu kezdeményezésnek. Pár nap alatt 100-an küzdöttek a kibontott lobogó alatt. Ma 10—15 embert is alig lehet összehozni a legszentebb, legjótékonyabb czél érdekében. Visszavonul mindenki a közügyek- től. Bizalma senkinek, semmihez. Keleti I lrnrftonlv9.7nt.t <av.inW«.7.ntT. rmlroZOen a T)ÍLl*Tit.O fatalizmussal néz mindenki a romló jövő elé. S jobbat nem vár senki. így aztán szenved a társadalom is s a közügyek elkallódnak. íme az 1884 év utolsó városi közgyűlésében, mily nevezetes határozatokat hozott a városi képviselet ! *Egyhangúlag, általános lelkesedés közt elhatározta, a megfelelő illető alapok összesítésével egy szegényház rendszeresítését s egy Frőbel-kerttel egybekötött városi köz-óvoda felállítását. S egy év alatt, egyhangúlag s általános nembán omság közt elejtette a város úgy a szegényház, mint az óvoda ügyét. Az életképtelenség szomorú bizonyítéka ez. A Hű-belé-Balázsok városában. De hát a panasz hasztalan. A magunk hibáit, mulasztásait mi magunk és gyermekeink fogjuk vezekleni. A panasznak nevetség a fizetése. Kisértsük meg az uj évben több kitartással, hatékonyabb lelkesedéssel munkálni a közügyeken. Legyünk több bizalommal a jövőnk és egymás iránt. S ha vállvetve, egyesült erővel segítünk romló városunk bajain : a pusztulást, ügyletiét, virágzás váltandja föl. S az Isten is megsegít, Az ország jövőjére két csillámló sugara a reménynek, veti előre fényét. Az egyik ama nagy horderejű erkölcsi mozgalom, melyet az ország nagyjai, Irányi Dániel kezdeményezésére, az erkölcsűéin e s i t é s czéljából országszerte indítottak meg, az egyház, az iskola s a sajtó segélyével. Valóban, ha ez a mozgalom oly arányokat öltend, amilyent óriási hordereje involvál s ha megtenni társadalmunknak amaz erkölcsi alapot, melyet egy életképes s nagy nemzeti múlttal biró ezredéves nemzet jövője igényel is, ki is vívhat: akkor az egyház, az iskola s a sajtó erkölcsi-szellemi munkálkodása nem lesz meddő többé s beteljesül valóban a legnagyobb magyarnak ihlett jóslata, hogy : „Magyarország nem volt, hanem — lesz!“ Ez az erkölcsi reményünk. Majd francziául szólt hozzá. A fehér leány e pillanatban fölállt; rámeredt égő szemeivel a hittérítőre, figyelt . ... s szótagolta a kérdést . . . í: — Pére . . . pere . . . mon pere . . . Aztán sírni kezdett . . . Morte! Kiáltott föl s a Han ablakához rohanva, mindkét karját a tenger felé nyujtá. ^— Franczia hajós árvája Szólt szomorúan a missió főnöke társaihoz s azok meghatva állták körül a szegény siró fehér árvát. Esteledett. A nap bíboros sugárai átszürődtek a tenger- párázat ködgyttrüjén és megaranyozták a tenger csillogó habjait. Az a sajátos esti pir, mely csak a a tengerpartokon honos, vérpiros színre festé a Han szobáját, melyben a fehér leány regéje egyetlen szó által nyert megoldást. A missió főnöke saját külön kabine-ját rendez- tette be a két leánynak és azok nyugalomra tértek. Künn a Han corridorján ezalatt folyt a sorsolás az éji őrsök sorrendére, mig a másik rész az estelit hordta föl. Az élelmi készlet fogyóban volt. Tarro már csak kis mennyiségben állt rendelkezésükre, a rhum- ból alig uéhány liter. A lisztszükséglet beszerzése nem képezte aggályukat. A kenyérfa s a Tarro itt is honos volt s a pisang nedvéből fölséges rhumot lehete égetni. Húsban, vadban s halban nem volt hiányuk. Lőporral akár évekig voltak ellátva. Ebből volt legnagyobb készletük. Három láda lőanyaguk volt s mig ebben tart, remélheték — hogy kén- és salétrom-erekre bukkannak. A közeli telepek geológiai viszonyai eziránt teljesen megnyugtatók voltak. A másik anyagi irányú s nemzetgazdá- szati viszonyainkra van hivatva jelentékeny lendülettel hatni. Ez a takarékosság általánosítása — a postatakarékpénztárak által. Aki ennek a szellemébe behat, ki megismeri — az szive öröme teljével fogja üdvözölni. A középsorsu, sőt a legszegényebb embernek is mód nyujtatik arra, hogy a legcsekélyebb összeggel is gyümölcsöző tőkét gyűjtsön, mely államilag biztosítva van és semmi körülmények között le nem foglalható. Oly kedvezmények ezek, minőket semminemű takarékpénztár nem nyújthat. A kezelés egyszerűsége azáltal, hogy a közönséges levélbélyegnek a betéti űrlapra való ragasztása által e tőke már gymmölcsözőleg van elhelyezve, oly megkönnyítése a takarékossági módnak, melyet bővebben nem szükség magyarázni. Számos ország példája, hol ez az üdvös s humánus intézmény honos, bizonyít a mellett, hogy milliókat takarít meg ez utón a Esteli után még künn maradt a társaság az őrsi corridoron. Felséges látvány tárult innen a szemlélő elé. Közvetlen a Han előtt zöldelő tisztás. Túl rajt Banaan-nal vegyes pálmaerdő — azontúl a tenger. Eszakfelé s a nyugati irányban számos kup- alaku hegycsúcs emelkedett ki a Cider-pálmák renjelegeiből. Minclmo gannyi tu.zbfl.nyo alvó vagy fez^inynyadó kráterei. Egyrészük már teljesen nyugodt s a sötét kúpok komoran emelődnek ki a zöld pagonyból. Másik része még gyöngén füstöl, de morajta- lan. Csak a távol északról látni estenden az égnek kigyulladását, mintha ott óriás városok égnének szerte s bőszült csaták dübörgő moraját hozná szárnyain az északi szellő. VII. Mikor egy világ születik. A hittérítők szótalan áhítattal ültek künn a • Han terasszán; elmélyedve gondolataikba. Talán eszükbe jutott a sok ezer mértfölduyi távolban elhagyott haza; a szülőföld, hol egykoron bölcsőjük fölé gyöngéd . anya hajolt, csókkal zárva le annak a kisdednek álomra hunyó szempilláit, ki most edzett férfiúként, idegen ég alatt küzd ezernyi vészszel s veszedelmekkel — a kereszt szolgálatában. Ki tudja ... Páter Livius intett társainak s azok imára térdeltek. Ehrenthal testvér mondta elő az estimát; : többi lassudan utánna mondta. Csak az éji őrs maradt állva s a tengerre tekintvén, magában halkai imádkozott. — Et ne nos inducas intentationem ! — Séd libera nos . . . E pillanatban menydörgésszeril robaj reszkettet meg a léget, mintha ezernyi ágyú dördült volna meg Iszonyú látvány ! / (Folyt, küv.) Szavaikat a természettől lesik el. Amilyen kedves, szomorú, édes. vagy borzasztó a hatás, amelyet rájuk a természet, az állatok, a fogalmak, vagy a képzelem gyakorolnak —r ahoz simul a nyelvük is, és hangjuk találón tükrözi vissza csiszolatlan lelkűk fényét- árnyát. Páter Livius beszélt s a két leány, egymást átkarolva figyelt a hittérítő beszédére. Szemeik élénk tűzben forogtak-villogtak s szinte ellesni vélték a mozgó ajkakról tovaszáfió hangok értelmét. De nem feleltek. A missió főnöke más maori-nyelvet kezdett s most sem volt szerencsésebb. És aztán kimerítette minden tudományát. Mind hasztalan. A leányok nem értették meg.------- — Páter Livius szótlanul ült le egy de szkapadra, mely a Han-szoba egyik szögletében állott s komoran tekintett ki az ablakon. Akkor megszóllalt a fekete leány. Csengő volt a beszéde és bűbájos. Azokról a pirosszegélyü ében- ajkakról úgy pattantak le azok az igéző kedves gyermekhangok, mint az Aeolról az érczek csöngése. Páter Livius figyelt-figyelt. Úgy tetszék neki, mintha már hallotta volna valahol ezt a beszédet; egyes szavakat mintha értett volna is . . . s aztán figyelt tovább ... és belátta, hogy ezt a nyelvet nem érti még. Fölkelt s kiment. Behívta valamennyi társát. Azok közel 100 maori nyelvet képviseltek. Mindegyik szóllott a leányokhoz az általa ismert maori nyelveken. A leányok egyes szavakat ismételtek; egyes mondatokra válaszoltak is. De azt a választ már nem értette meg senki. Égy gondolata támadt, mr. Collinsnak. 8 szólt a fehér íeányhoz angolul. Aztán spanyolul : görögül, svéd, olasz, holland, ■ portugall nyelven. Nevét kérdé s szüleit. *
