Veszprémi Független Hirlap, 1885 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1885-08-22 / 34. szám
_ Halálozások Veszprémben, augusztusa hó ]4 —21-ig- Rostási Károlyné, 32 éves, tüdőgümökór, Kis Elekné, 58 éves, gutaütés, Lép Károly 8 hónapos, fogzásigörcs, Czilling Ilona 2 és fél éves, agykórlob, Polonyi Károly, 12 hetes, hörglob, Varga Erzsébet, 7 éves. kanyaró, Nárai Vilma, 4 hónapos bélhurut, Adler Mária, 3 hónapos tüdőgümökor. — Dr. Fischer. __ Fűszeres üzletbe segédül ajánlkozik szerény fizet és mellett egy jó bizonyítványokkal ellátott fiatal ember. Czime irodánkban. — Egy fuvaros balesete. Czepeli Imre 50 éves fuvaros múlt szerdán délután Sz-Király-Szabadjárói bőröket vitt a fővárosba, miközben a király utczában a kocsi tetejéről lezuhant s a kerék keresztül ment rajta. Fején és arczán súlyos sérülésekkel szállították a Rókus-kórházba. — Villámcsapás Udvarnokon — mint zala-szt.- gróthi tudósítónk értesíti lapunkat — a napokban a villám egy pinczébe beütött és azt felgyújtotta. Az ol tással foglalkozó szomszéd birtokosok egyikét a gazda egy szőlőkaróval leütötte, egy másik emberbe pedig bicskáját szúrta, részint bosszúból, részint pedig azon okból, mert azt hívén, hogy szándékosan gyújtották fel házát. A sebesültek ápolás alá vétettek, a tettes pedig elfogatott. — Az országos színész-iskolában az 1885/6-iki tanévre jelentkezők beiratása f. é. szeptember 11. 12. 13-ik napján, mindenkor délután 3 órától 5 óráig löszén az iskola helyiségében (kerepesi-ut, nemzeti színház bérháza UI. em. 18. ajtó.) A jelentkezők fölvételi vizsgálata szeptember 14 én d. u. 3 órakor tartatik az iskola színpadi termében. Közöljük egyúttal e helyt a nagymélt. m, kir. vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter urnák, a tanári kar javaslata alapján tett azon intézkedését is, hogy ezentúl a drámai első osztályt kitűnő sikerrel végző szorgalmas és tehetséges növendékek, ugyancsak a tanári kar javaslatára a III-ik drámai osztályba tétethetnek át, úgy azonban, hogy amelett a Il-ik drámai osztály elméleti tantárgyait is hallgatni kötelesek, mi által azon jelentékeny kedvezményt nyerik az illetők, hogy a négy éves drámai tanfolyamot három év alatt végezhetik. Az operai osztályokba való fölvételre csak olyanok jelentkezhetnek, kik az orsz. m. kir. zeneakademiai magánének tanfolyamának három osztályát elvégezték, vagy a III. osztályból a kir, zeneakadémián a vizsgálatot letévén, erről bizonyítványt felmutatni képesek. Az operai növendékek felvételi vizsgálatát szeptember 15-én d. u. 3 órakor a nemzeti szinház színpadán tartják. A drámai tanfolyam 4, illetve 3, az operai 2 év. A behatási dij 1 frt, a fölvételi dij 5 frt; az évi tandij drámánál 30, operánál 50 frt. Első éves növendékek tandíjmentességért s ösztöndíjért szabály szerint nem folyamodhatnak. Ki ezenkívül bármely tekintetben kimerítőbb tudósítást kíván, forduljon az intézet titkárához, a válaszra szükséges levélbélyeg melléklésével, ki is készséggel szolgál a kívánt felvilágosítással.“ Budapest, 1885. augusztushó i-én. Az orsz. szinésziskola igazgatósága. — Rövid hírek. Emléktárgy Kossuthnak. A hódmezővásárhelyi olvasókör, aug. 25-dikére, Lajos napjára, Turinban élő nagy hazánkfiát egy massiv ezüstből e czélra készült tintatartóval fogja meglepni. A tintatartó talapzatán a következő felírás lesz : „Kossuth Lajosnak, az 1848—9-iki alkotmány megteremtőjének, örökös tisztelete zálogául a hódmezővásárhelyi IV. olvasókör. Hm-Vásárhely, 1885. aug. 25.“ — Református izraelita egyház alakul Budapesten, múlt vasárnap délután tartotta nagy egyházi gyűlését. — Szerencsétlen véget ért tegnapelőtt egy fiatal alig 22 éves menyecske, Róth Vilmosné s ennek barátnéja, König Irma Visegrádon. Ugyanis fürdés közben mélyebbre találtak hatolni a Dunába s úszni nem tudván, mindketten beleiültak. — Egy amerikai magyar tette. Horváth Pál Amerikában, Crosstoson kaliforniai város- bar élő magyar ember, a napokban kedvesét, kit hűtlenségen ért, épen akkor midőn a leány a templomban az oltár előtt imádkozott három lö véssél megölte. Mielőtt magát is agyon lőhette'volna, kicsavarták kezéből a revolvert s letartóztatták. — Forgószél Philadelphiában. A múlt hétfőn Philadelphiában akkora forgószél volt, hogy mintegy hatszáz házról leszagatta a tetőt. Tizenkét ember is áldozatul esett a rettentő szélnek. — Halálozás. Réthy Gyula aradi ügyvéd Karlsbadban elhunyt 35 éves korában. — Patkányok pusztítanak Algírban s a nép nem bírja őket kipuszti- titani, pedig százezerenkint öli rakásra. — A király megkegyelmezett Juhász György és Lukács István b.-újvárosi kocsisoknak, a kik Erdélyi Sára szakácsnőt tavaly megölték. A halálbüntetést életfogytig tartó fegyházra változtta át — A német vegetáriánusok szövetkezete elhatározta, hogy jövő évi kongresszusát Bécsben fogja megtartani. — Szebenmegyében augusztus hó 8-áu roppant jégzivatar dühöngött, mely számos községben jelentékeny károkat okozott. — Pirongatás miatt. Bertha Samu 17 éves borbélylegény agyonlőtte magát, mert gazdája megpirongatta. Holttestét e hó 14-én találták meg a mezőn. — Agafalván (Sopronmegye) e hó 17-ég a községi bikaistálló kigyu- ladt és leégett. Egy Sebeszta Matild nevű holicsi illetőségű 26 éves szolgáló leáuy, ki éjjeli szálláson az istáiéban volt, bennégett. — Gyilkos após. Prágában egy Vadiszky József nevű földmivest az apósa agyonverte boszuból, mert egy perben ellene vallott. — Gyerki ór ultimói a kávóházban. Veszprémi szárngyas vasót mindig csak repüli. Éwaj ! És sohse áll meg itten 1 * Wie heiszt redakter-kongreszszo3 ! Eddig veszekedték kölön-kölön ; mast fagják ve- szekhedni in Companie! Étsy-jobileónkor én is grateláltam és khonkorál- tam edjóttal üresedésben levü b. Bizay-állást. Meghalt báró Bizay ! Éljen e bárón Gyerki! * Japjó mast nadjon olcsó. Antiszemitok mind megnyiratkozthák 1 E misze meschine üf alle tolle khósokok I * Majszter Khümüves Imre ór jött várasba prode- kálni üvé kötönő kupié, hojd hívnak: „Czüpágz 1“ Hászt e régi nóta: Mink már réghen fújjunk. Harapiscsipis phedig öti a taktost! * Edj szomoró jelenség az társedodajlomban, hojd mast ritkán hívják meg patyaebédre ! Otóbb rászorólok éngemt o vén tháte Bezerédjre. * Farcsa, hojd mastanában volohángyszor edj okosat okhorok mandani, mindig söli ki edj nadj asta- baság. Tübbet nem alvasak a „Nemzet!“ # 0 finom-fáin froncziákok megnézthék minden nevezeteségt és láthák minden khitönőség, csak a Ben Gibicz veszprémi dachter órt nem! Thartok tüle attúl, hojd fagja ebbül khiszármozni edj nadj nemzetkhözi aprehensión! * Mihál, a tübbit todja. Todnilik, edj stinketóresz. egy Brause és edj Balek! Csarnok. A „kocza-vadász.“ * *) Sokat gondolkoztam: hogy mit akar kifejezni a „vadász“ fogalom előtt ez a szó, hogy „kocza.“ Se- hogysem tudtam megérteni. Jelentőségének pedig csak kell lenni, még pedig jellemzőnek, mert épen a mi nyelvünk az, melynek legféltőbb kincseit „sajátos kifejezései“ képezik. Utána néztem tehát mindenütt, a hol csak tudtam, hogy e kifejezésre vonatkozólag fölvilágositást nyerjek annál is inkább, mert magamról is nem egyszer mondták, hogy kocza-vadász vagyok. Bár egész valójában nem ismertem is e kifejezés jelentőségét, bensőmben mégis éreztem : hogy a hatás, melyet e titulus hallása előidézett, nem gyönyörködtető ... sőt ellenkezőleg még talán kelemetlennek is mondható I Én, és kocza-vadász 1 — dörmögém magamban — én, a ki előtt még vad föl nem kelt úgy soha, hogy rá ne lőttem volna 1 én, a ki. .. sattöbbi na : — De először megnézem a lexikonban, hogy mit jelent ez a szó: kocza. Hát kérem a „Magyar Lexikon“ X-ik kötetének 432-ik lapján szóról-szóra ez áll: „Kocza, általában véve annyi mint nőstény-disznó, emse; továbbá a malacznak némely tájakon használatos neve, különösen oly malaczé vagy más házi állató, melynek anyja elveszett és melyet anya nélkül nevelnek föl.“ Oh minden égnek minden istenségi! Tehát ily rettentő megaláztatásban kell részesülnie annak, a kire csak úgy könnyedén rávetik azt a titulust! Tehát malacz-vadász, vagy disznó-vadász, vagy pedig nőstény disznó-vadász, vagy olyan malacz-vadász melynek az anyja elveszett, vagy olyan háziállat vadász, melyet anya nélkül nevelnek föl. . . No fiatal vadász barátom, melyik tetszik a „kocza“ jelző helyett ? itt hiába csűrjük csavarjuk a dolgot, csak oda jutunk vele, hogy hát csúnya kifejezés biz az! Pedig dehogy csúnya ! Hát mire való az az átvitt értelem! Hiszen a „kocza“ itt is azt jelenti: hogy oly vadászról van szó, a kit e mesterségre senki nem tanitett (anya nélkül nevelődött) s a vadat csak úgy vaktá- ból ejti el (disznóba’ van.) A ki egyébiránt nincs megelégedve az etymolo- giámmal, az forduljon az akadémia nyelvészeti osztályához. Mivel pedig most már a „kocza-vadász“ kifejezéssel tisztában vagyunk, hát lássuk öt magát is. A vadászoknak ezen osztálya rendesen két csoportból kerül ki. Az egyik csoportot azon férfiak képezik, a kik tudva azt: hogy e nemű képesítésükre soha semmi gondot nem fordítván, ügyes lövőkké soha nem is lehetnek, csak szórakozás vagy a nagyobb sétáknak kellemesbbé való tétele czóljából lesznek vadászokká. A másik csoportot pedig azon ifjak alkotják kik a gyermek-korból kinőve, de a férfi korba még nem jutva, mindenben a férfiast adják. Érdekes alak mind a kettő, akármelyik csoport- 3Ó1 valót tekintjük. Kopottas tollatlan kalap s viseltes czivil felöltő hasonló pantalónual képezi nyári öltözékét annak a kocza-vadásznak, a ki a szórakozni kívánó férfiak közül kerül ki. Foltos czipője, rozsdás puskája, a nyakáb a akasztott bőrtarisznya és csikóbőrös kulacs, az egyi k zsebéből kifityegő kostökzsacskó zsiros sallangja s a gőzmalom kéményével vetekedő selmeczi pipája mind csak arra engednek következtetni: hogy emberünk az ideálist semmibe sem veszi. Eme föltevést még inkább igazolja téli öltözéke, midőn a vadász „forsriftos“ ölA vadászati idény beköszöntőén, közöljük e jellemzetes apróságokat. Szerk. tözékével homlokegyenest ellenkező sarkig érő vastag téli kabátját veszi föl, (mely alul csak a megvörösödött ferde sarka látszik ki), fejére pedig nyakig lehúzható téli sapkát nyom. Hja, ö nem a „forsriftot“, hanem az élet gyakorlati oldalát tekinti. Künn a pusztán eső- és por-, sárvagy hóba minek viseljen olyan ruhát, a minőt a hivatalban is elviselhet! Vadászatra jó a kopott is, hiszen úgyis csak elpiszkolódik ott a legdrágább ruha is I Aztán meg télen bizon ő nem fázitja meg magát abban a derékig is alig érő rövid vadászkabátban, hanem hát fölveszi az elhasznált téli kabátot, ha mindjárt a sarkig ér is! Kulacsát és pipáját el nem hagyja soha. Hisz a vadászatban az a legfőbb élvezete, midőn a sok kóborlásban kifáradva valamelyik fa alá letelepedik, tarisznyájából előveszi az elemózsiát s jóízűen falatoz s rája jókat ihatik. Erre megtölti öblös pipáját, rágyújts folytatja kóborlását egész naplementig. Néha-néha vadat is talál; lövöldöz rettenetesen mintha csak háborúban volna, hanem azért nagyon megelégszik : ha zsákmányul egy süldő nyulacskát s egypár madár-fiókot ejthetett. Ilyenkor mindig előveszi kulacsát s az elejtett vadra áldomást iszik. Az ilyen kocza-vadászok ritkán járnak egyedül; többnyire ketten vagy hárman mint jó barátok s az egész napot kedélyes tréfákkal fűszerezik. Haza érkezvén, elmaradhatlan a thea vagy forró kapucziner s hosszuszáru pipával dől a nyugalmas ágyba, melyben az egész napi fáradalmak után csakhamar megtalálja azt a fölséges nyugalmat, melyet csakis az ilyen kocZa-vadász élvezhet. A kocza-vadászok másik fajtája ettől teljesen különböző. Már a megjelenése is rögtön igazolja : hogy ideális világban él. Zöld szinben játszó s tetején csatorna formára beütött szőrkalap a fején, mely föveg bal oldalán a fel- kunkorodott fajdkakas-farktoll díszeleg, karimájának hátsó részéről pedig két gömbölyű zöld bojt nyúlik le, mely a kalap díszét teljessé teszi. Testét derékig érő s zöld posztóval szegett szürke kabát fedi, (a fehér még ennél is chickesebb) lábszárain pedig trikó-nadrág feszül, melyet a hosszú szárú vadászcsizma egészít ki. Nyakára egy csikós, szarvaskörmökkel díszített kis bőrtáska van akasztva, mely sárga szíjon a bal oldali derékig nyúlik le. Ebben csak a legszükségesebb vadászeszközöket tartja. Derekát csinos tölténytartó övedzi körül, melyben a napfényen gyönyörűen csillognak a kész lövegek fényes rézlapjai. Jobb vállára hanyagul van vetve a fényes csövű fegyver, előtte pedig az „Aida“-nak nevezett telivér vizsla ugrándozik • Mindezektől elmaradhatlan a vad&szásou kikent bajusz, a szarvasbőr keztyü s a melléről lefityegő va- dászsip vagy kürt. Mikor igy elkészülve a tükörben megnézi magát, látható arczán az önmagával való megelégedés s szinte mondani látszik: „Ah, csak láthatna most Ellái“ Künn a pusztán korántsem oly ügyes, mint a hogy ruhájáról ítélnénk. Órahosszakig járkál eredménytelenül. De azért nem csügged, mert nekie vadat kell keríteni, ha mindjárt az ég s föld összeszakad is. Vadat talál is eleget, (e tekintetben különben „Aidáé“ az érdem) de a legnagyobb része friss egészségben menekül előle főleg a miatt, mert a kocza-vadász rendesen szeleskedő szokott lenni. A mint a vad fék- vagy buvhelyéből kimozdul, azonnal rálő, attól tartván, hogy egy pillanatban eltűnik előle. S épen ez a baj. Tudja is ő azt nagyon jól; de hiába ! A vadásznak éppen úgy át kell esni a vadász-lázon“, mint a műkedvelő sziueszuek a lámpa-lázon“ — a mig pedig az a láz tart, addig az illető úgyszólván csak gépiesen mozog. Mindazonáltal ezen gépies forma mozgásnak is van néha sikeres eredménye. Egy nyúl vagy fogoly elejtése sikerül. Ilyenkor aztán gyalog nem igen lehet beszélni vele. Kocsin, vagy pedig este nem menne haza egy százasért sem. Ki látná akkor az ő prédáját? Hanem hát oldalára köti az elejtett nyulat, társólyára akasztja ki a foglyot, s egész diadalmenettel indul hazafelé. A városba érve azt szeretné, hogy minden ismerősével találkozhatnék; minőre ha akad, tesz olyan füllentéseket, a minők csak adomákban találhatók. Annak az elejtett nyúlnak és fogolynak egy egész monda-köre támad. Először is elmondja, hogy azon a vidéken, a hol ő járt, egyáltalában nem volt vad. 6 órai keresés alatt még csak egy madárfiókot sem látott (pedig a foglyok majd kiverték a szemét) s mindössze is csak ezt az ogyetlen egy nyulat találta. Ez az egy is roppant messziről ugrott elannyira, hogy rá sem akart lőni; azonban kitűnő fegyverében bizva egy „mester-lövést“ utána eresztvén, rögtöu észrevette, hogy a vad sebezve van. Keresésére indult. Regényes dombokon és völgyeken keresztül, cserjés és erdős helyeken áttörtetve négyszer lelte meg az üldözöttet. Az első meglátáskor észrevette, hogy hátulsó bal lába egészen el van lőve és csak 3 lábon fut. A másodszori rátalálás alkalmával njra lőtt s ekkor a vékonyát lőtte keresztül, de a göbecs nemesebb részeket most nem találván, az üldözött újra elmenekült. Mikor harmadizben megtalálta, akkor a nyúl már teljesen vérben fürdött, de úgy futott, mintha csak baja sem lett volna. Utána újra egy „bravour lövést!“ A göbecs alant járván, a nyúl első jobb lábát znzta össze s egy pillanatra elesett ugyan, de összeszedvén minden erejét, egy közeli cserjésbe vánszorgott hol nyomtalanul eltüut. Már-már alkonyodni kezdett, mikor észrevete, hogy a cserjéstől mintegy száz lépés - nyíre kint van a nyúl s egy tisztáson ülve figyel. Egy, a főbe jól irányzott lövés megtette a hatást. A vad vergődve feküdt a földön, melléje pedig hirtelen egy fogoly szállt föl, melynek elejtésére a másik csőből neki eresztett „biztoslövés“ teljesen elegendő volt. Hogy mi módon került ez az egyetlen egy fogoly a nyúl mellé, azt meg nem tudja magyarázni; hanem ott körülötte egy óriási kánya repkedett, hát hihető, hogy valamelyik tivoli f ilkából az üldözte idáig. Hát ilyen a kocza-vadász. Valahányszor csak elejt valamit, az egy sem közönséges ; annak mindnyájának valami rendkívülinek kell lenni ; ha pedig semmi prédára sem tud szert tenni egyáltalában, hát világosan haza nem jön, hanem bevárja az estét; hogy üresen hazatérve senki se lássa; de ha mégis találkozott valakivel, a ki üres táskájára czélzást tesz, hát mond olyan okokat, melyekért még a legvilághirübb vadászok sem lőhettek volna semmit. Haza érkezve ő is nyugalomra dől s álmodozza a vadászat folytatását. Joszip. Vadász-idyllek. Megkezdődött a puffogtatás puskával és — szóval. Melyiknek van nagyobb hangja, én nem döntöm el; reá bízom az itéletmondást a bukaresti tudományos akadémiára, én meg csak az adatokat gyűjtöm. Ezt sem tenném, de jóakaróim mindig azzal biztatnak, hogy ha mielőbb el nem akarom érni az egy métermázsát, úgy járjak vadászni. Én ehhez nem értek, nekem a polgári életben toll a fegyverem s ezzel igyekszem egynéhány bakot meglőni e labok hasábjain, a vonal alatt csendes helyen, — hátha annak is meglesz a soványitó hatása ? ! Kezdjük az elején. Éppen a napokban történt. Két derék hadfi megy ki foglyázni; egyik hirtelen két ritka nagyságú foglyot pillant meg a kukoriczában. Társa siet ráduplázni, mire a vadak csakugyan ott is maradtak (a miből látszik, hogy az illető jó vadász.) Közelebb mennek, akkor veszik észre, kogy a meglőtt foglyok bogár ut.iu kapargáló — csirkék ! A vadat nem hozták haza persze, de a szerencsés vadász sietett kalandját azon melegében elbeszélni (a mi meg azt mutatja, hogy rossz vadász.) Különben ilyen esetek történnek ám másutt is. Majdnem a szomszédban esett meg, hogy jelentik egy vadásztársaságnak, hogy a kukoriczában egy igen szép dámvad tartózkodik. Hárman azonnal fegyverre kapnak és sebes kutyafuttában rohannak a megjelölt helyre. Belelő az egyik, egyszerre süti el vele fegyverét a má' sodik, pillanat múlva dupláz rá a harmadik vadász A vad hang nélkül rogy össze. A szerencsés vadászok repülnek felé, mindhárman torkuk szakadtából kiabálnak : „én lőttem meg!“ Odaérnek. Egyszerre minta három vadásznak torkán akad a szó, mert a dámvad nem dámvad, hanem egy jámbor vörös üsző volt 1 Persze most meg már mind a három vadász azt igyekezett bizonyítani, hogy nem az ő lövése ölte meg a vörös üszőt — de a 70 pengő forintokat mégis egyetemlegesen kellett megfizetniük. No de ilyen optikai csalódások gyakoriak. Csak városunkból is tudunk eseteket, midőn vadkan helyett egy csendesen turkáló — szelíd sertést, vadrucza helyett — tarka szelíd ruczát ejtett el a vadász — fizetvén persze csalódásáért busásan. De egy tévedést mégis elbeszélek. Mondjuk, hogy nem Veszprémben történt, mert különben jó szomszédaink a szemünkre találják vetni. Farkasra vadászott néhány ur (nomina sunt odiosa) lőttek is egyet. Nagy volt a büszkeségük, mígnem egy hitetlen kertész fel- bonczolván az elejtett vadat, az annak gyomrában talált — sült tökkel bizonyitá be, hogy biz az a farkas az ő házőrző komondora volt. Ennek is fizetés lett a vége. Van elég vadászunk, a kinek a fegyvere ugyan ritkán talál, de midőn vadászkalandját beszéli, sohasem hibáz. Szóval, bővében vagyunk a Báró De Man- xoknak és Münchauseneknek. Sohasem felejtem el, mikor egyik vadászunk igy kezdé beszédét: „Mikor én Kaliforniában . . .“, körülnézett s látva, hogy a társaságban sok olyan is van, a ki tudja, mi az a Kalifornia minden megzavarodás nélkül folytatá: akarom mondani Komárommegyében vadásztam !“ Ugyanez a vadász regélte, hogy egyszer lőttek egy olyan nyulat, amelyiknek akkora agyara volt, mint egy fiók elefántnak. Kivették a belső részét s feltették kocsira. Hát a mint mennek hazafelé, egyszerre csak ugrik ám az agyaras nyúl ki a kocsiból; ők mind rádupláztak, fel is gurult a nyúl, de azután újra felállt s úgy elszaladt, hogy többé nem látták ! Ugyancsak ő beszélte, hogy a fegyverével sehogy- sem volt megelégedve. Kapta magát, darabokra tördelte a csövet 8 a törmeléket két hétig tartotta tűzön s akkor puskacsövet csinált belőle. Most meg nehéz a cső ; fogta s lereszelt belőle három kilót s aztán olyan volt a fegyvere, hsgy a khinai császárnak sincs külömb. Nem is adta volna oda egész Veszprémért se, de egy jó barátjának adta ajándékba — 25 forintért. Másik vadászunk azzal dicsekedett, hogy volt neki olyan gyors vadászebe, hogy ha ő a golyót kilőtte a puskájából, az eb utánna szaladt s reptiben elfogva a golyót viszaaportirozta neki. Tessék elhinni! Van uekem egy jó barátom, a ki egyidőben nem is beszélt másról, mint vadászkalandjairól. Csak úgy lőtte a nemes vadat — persze csak szóval. Egyszer azután már megsokaltuk a dolgot, kezdtünk utána járni, vajon mi igaz a sok vadászkalandból ? Többrendbeli helyszíni szemlével összekötött tanuhall gatások és főeskük alapján kisütöttük, hogy az illető nagy vadásznak nem sikerült az ideig mást lőni, mint két — verebet. No hiszen most lett aztán hadd el hadd! Azzal boszan- tottuk mindig, hogy tulajdonképen nem is érte serét egyik verebet sem, hanem az egyik veréb az ő lövése előtt 2 héttel múlt ki végelgyengülésben ; a másik meg egy mafla fiók veréb volt, a mely a fészek szélűn ülvén
