Veszprémi Független Hirlap, 1885 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1885-05-02 / 18. szám
Yeszprém, 1885. Ötödik évfolyam. 18. sz. Szombat, május 2. TLEHHmur MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. I Előfizetési árak: Egész évre ......................6 frt — kr. Fé lévre......................3 frt — kr. Ne gyedévre .... 1 frt 50 kr. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadóhivatalban. Megjelen minden szombaton. Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, Korona-utcza, Hartmann-ház, küldendők.------- HIRDETÉSEK és NYILTTEREK = a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egy hasábos petitsor (tere) 6 kr,; nyilttér petitsora 20 kr., s a bélyeg. Szerkesztőség: Veszprém, Korona-utcza, Hartmann-ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap, hétfő és kedd kivételével, naponta 8—1 óra között. Kéziratok vissza nem adatnak. Szerkesztői irodánk ápril 24-töl kezdve, a „Szent István11 könyvnyomda eddigi helyiségeiben, (Hartmann-liáz, a „Koronau-szállodával szemben) van. A szerkesztővel értekezhetni vasárnap, hétfő, s kedd kivételével naponkint regg. 8-tól déli 1 óráig. Pénteken egész nap. Lapzárlat minden péntek esti 7 és fél órakor. A hírlap nyomdája a „Szent-Istvánu irodalmi intézet, ápril 24-t'öl fogva a Szabadi-utczai Wirckler-féle (ezelőtt Fülop József) ház földszinti helyiségeiben van. A magyar nemzet ünnepe. Veszprém, 1885. május 2. (K. T.) A király ma nyitja meg a kiállítást. A nemzet örömüunepet ül. A mit az ország népe szorgalomban, munkában, művészetben s a füld termékei áldásában produkál: azt összehordta gazdag tárházába, hogy lássa nemcsak a nemzet, de a külföld is ami elszigetelt országunk kulturális haladását, melylyel a kort, művelődési utjaban gyors léptekkel követi. Az ország fővárosa ma százezernyi idegen nép tömegeitől nyüzsg. A világ minden részéből sereglettek oda hetek óta a világipar, a szaktudományok sa képzőművészetek mesterei, hogy bírálatot mondjanak ami kulturális fejlettségünk fölött. Megnyugodhatunk, Ez a bírálat kedvező lesz. ítéletük Magyaroszá- got a kultur államok első sorába fogja emelni. A külföldi sajtó már a kiállítás megnyílta előtt jóval, döntött ez ügyben. Konstatálta, hogy ily méretű országos kiállítás még nem volt s vetekedhetik specziális arányaiban egy világkiállítással. Elragadtatással, csodás bámulattal Írják le a kiállítás egyes T Ä R C Z A. Kopácsy József, veszprémi püspök, későbbi herczegprimás életéből. A vele egykorban élt öreg ur ; E i t n e r József elbeszélése és eredeti okmányok nyomán közli: szentmártoni Daruay Kálmán. Sokan vannak, kik Kopácsy Józsefet hírből ismerik, de nagyon kevés azok száma, kik ezen hallhatatlan nevű főpap életrajzáról tudnának valamit, ki pedig nemcsak mint jeles egyházférfiu, de mint jó gazda és társadalmi ember is kimagaslott koríársai közöl. Atyja veszprémi kőmives volt, nem legjobb anyagi helyzetben, s igy nem is csodálható, ha fiát nem tanit- tatá, annál is inkább, miután a század első felében nagyobb nehézséggel járt a taníttatás, mint most. Még ha talán jobb anyagi helyzetnek örvendett volna, sem ismeri fel egyszerű észjárása folytán, kis fiában a nagyobb hivatásra fejlődő észtehetséget. Kőmives volt ő is, fiát is annak szánta. Még alig haladta meg a 9—10. évet már dologba fogta. Eleinte követ, téglát hordott és a kőmivességgel járó egyéb kezdetleges munkát végzett. Történt, hogy a veszprémi papnövelde újjáalakításánál, a hol a kis Kopácsy is segédkezet nyújtott atyjának az építésnél, feltűnt a kis fiú ügyessége egy Gulden nevezetű papnövendéknek, ki gyakran nézte az építkezést, figyelemmel kisérte a kis fiút is- Egy Ízben meg is szólította és bámulta leleményes feleleteit. Kérdéseire megtudva, hogy kis kedvencze egy itten dolgozó kőmives fia, azonnal kérdést intézett atyjához, részleteit s dicsőítik a magyar ipart, mezőgazdaságot, s művészetet egyaránt. A nemzet milliói majdan fölkeresik a főváros e ragyogó kincses tárházát. A ki müveit magyar ember számba akar jönni, annak meg kell nézni azt, hogy szemtaunja legyen a nemzeti fejlődés ez óriási evolutiójának. Hazafiul lel késül tséggol kell járulnia a saját vére verejtékkel megszentelt oltárához, lerovandó a munka géniuszának háláját. S merítsen majdan tanulságot e tündéri látványból, vigaszt a jelen bajaiban s ujult erőt, életkedvet a jövő küzdelmeire. Dicső küzdelem az, melynek im porondjára lépett a mi nemzetünk. A haladás, a nemzeti fejlődés, a kultúra dicső küzdelme ez a föld népei nagy versenyében s e küzdelem győzelme nagyobb is, dicsőbb is a véres kardok győzelménél. Ezer éves lételünket ez a győzelmi üunep, ez erkölcsi diadal hirdesse világgá. . . . Túl az Adrián. . . Túl a Kárpátok bórczein ! Országos kiállítás. Budapest, lS-'ö. május 1. A trónörökös neje, mint kiállító. A rendkívüli érdeklődést mely ly el Stefánia főherczegnő a kiállítás iránt viseltetik, tanúsítja az a körülmény is, hogy amaz ékszereket, melyeket Budapest főváros adott nászajándékul a főherczegnőnök, titkári hivatala utján beküldte a kiállításra. * Ma már lázas izgalom uralg mindenütt. Ma délután fél hat órakor Albrecht főher- czeg szárnysegéde kíséretében a kiálütás területére hajtatott. A főherczeg látogatása, aki több csoportban kiállító és a ki az ő külön pavilloujának installá- czióját akarta ezúttal megtekintenteni, — nem volt bejelentve — úgy, hogy csak midőn a főherczeg kocsija saját pavillonja közelébe ért, siettek elő ő fensége üdvözlésére az igazgatósági épületben éppen jelen levő gróf Széchenyi kereskedelmi miniszter, Matlekovics államtitkár és gróf Zichy Jenő. Albrecht főherczeg kiszállt kocsijából és mindenekelőtt a király-pavillonba kalauzoltatta magát, melynek úgy fekvését, mint belső berendezését nem győzte eléggé dicsérni. Most a saját külön pavillouját óhajtotta látni. Az oda vezető utón csodálta a főherczeg a máramarosi állami erdőkből kikerült faderekakat. A főherczegi pavilion még nem égéI hogy miért fogja fiát ily korán a dologhoz, holott nem szabadna neki taníttatásának elmulasztásával fia kitűnő természetes eszét parlagon hagyni. Kopácsy szegénységét adta okul, hogy nincs tehetsége a költséges taníttatásra. Gulden azzal a reménynyel hagyta el az öreg Kopácsyt, hogy majd kieszközli fia ingyenes tanítását, sőt élelmezésről és lakásról is fog gondoskodni. Gulden is szegény fiú volt, s igy nem állt tehetségében a fiú összes nevelését saját erszényéből tenni, hanem elment a kanonokokhoz, kik közöl egyik élelmezést, másik ruházatot, harmadik az iskolai költségek viselését magára vállalta. Lakást Gulden adott s a felügyeletet a kis fiúra, magának fentartotta. Örömmel vitte hírül atyjának, fia érdekében tett szerencsés eljárását és másnap mindjárt szárnyai alá vette a 10 éves Jóskát. Gulden védnöksége alatt a kis fiú iskoláit kitűnő sikerrel végezte, sőt már az első évben is kitűnt tanulótársai közöl. Sikeres letétele után az érettségi vizsgának a papnövendékek sorába lépett. Ekkor már védnöae: z.-szántói plébános volt s igy kiadásait már az fedezte. Mint papnövendék szép jelét adta kitűnő szónoki tehetségének ; nem egy Ízben bámulták meg imponáló fellépését. A két hónapi szünidőt mindig nevelő atyjánál töltötte, kinek tanácsait mindig jószivvel vette. Gulden szenvedélyes vadász jolt, nevelt fia szórakozásból a tarisznyát vitte utána. Elvégezve tanulmányait, a veszprémi papnövelde tanárává neveztetett ki, hol teljes idejét növendékei kiképzésére szentelte. A tanári pálya összes idejét igénybe vette, s igy nem foglalkozhatott kedvencz tanulmányaival. Ez okból egyedüli vágya volt, hogy plébánossá léve, tanulmányainak élhessen. Kifejezést is adott vágyának nevelőatyja előtt midőn a szt.-Lékáli szén kész installácziójának gondos megtekintése után a társaság, melyhez Török főkapitány is csatlakozott, az erdészeti pavillonba ment, hol különösen a trónörökös kiállítása kötötte le a főherczeg figyelmét. Innen a nemzetközi kiállításba mentek, hol Albrecht főherczeg mindenek előtt megelégedését fejezte ki az ő tescheni gyárából kikerült óriási gőzeke fölött. Rövid tartózkodás után a közmunka- és közlekedési minisztérium csarnokából a főherczeg az iparcsarnokba ment, a keleti kapun át, a hol épen próbát tartottak a hatalmas orgonával. — Albrecht főherczeg minden egyes kész kirakatu szekrény előtt megállt, a rotundánál huzamosabb idiig szemlélte a már kiállított tárgyakat. Fél órai időzés után Albrecht főherczeg a déli bejáraton hagyta el az iparcsaruokot és kiment a nagy térre az iparcsarnok előtt, ott széttekiutett és észak felé még számos épület tornyát vevén észre, csodálkozva kérdé, hogy mennyi van még hátra; és midőn értesült, hogy mi minden áll még a kiálli'ás északi felében, bámulatát fejezé ki a kiállítás minden várakozását felülmúló gazdagsága felett. Itt a főherczeg ke/.ót nyújtván Széchenyi gróf miniszternek s Matlekovics államtitkár és Zichy Jenő gróf kiállítási eluököknek, másfél órai tartózkodás után elhajtatott a kiállítás területéről. * A tárgyak felállítása a kiállítás területén éjjelnappal nagy buzgalommal folyik még sma be is fejeztetett. Ma rendezte be maga Jókai Mór is az orgona mellett álló szép szekrényét; ez aköltőöszes müveit — néhány száz kötet — tartalmazza s ezek fordításait is, köztök német fordításban több mint 200 kötet. Ezenkívül számos regény kézirata, a költő néhány jegyzőkönyve és általa készített csont-faragvány van kiállítva. A szekrényt Jókainak Huszár Adolf által készített mellszobra díszíti. * A kiállítási panorámát ma adták át ünnepélyesen. Az átadást a panoráma-szövetkezet közgyűlése előzte meg. A közgyűlést tizenkét óra után nyitotta meg gróf Zichy Jenő elnök. Az igazgató tanács jelentését Toldy Fereucz olvasta föl, e jelentésből kitűnik, hogy a hazai fütdők panorámában való feltüntetésének eszméjét Trefort Ágost, vallás- és közoktatásügyi miniszter penghette meg először, majd magáévá tette a szövetkezet egyik tagja, dr. Kresz Géza s a szövetkezet nem tekintve fáradságot és áldozatot, azonnal hozzálátott megtestesítéséhez. Sok és nagy nehézségekkel kellett az igazgatótanácsnak megküzdenie. Ma már megtestesülve áll előttünk a hazai fürdők nagy panorámája s ez által ki van jelölve az ut, a melyen haladva, természeti szépségekkel oly bőven megáldott hazai fürdőink iránt az érdeklődést úgy a bel-, mint a külföldi közönségben feléleszszük s ez által hazai fürdőinket egy szebb jövő küszöbére tereljük. A panoráma tervrajzát Ray Rezső műépítész készítette. Áz összes építkezési költség mintegy 25 ezer forintra rúgott.A három tátrafüredi fürdőn kívül, mely az épület első emeletén plasztikusan van előállítva, a földszinten még 13 fürdő látképe helyeztetett el, még pedig a következők : Borszék, Erzsébet- fördő, Herkules-fürdö, Tasnád, Bártfa, Marii la-völgy, plébánia üresedésbe jött, kérve beleegyezést, hogy pályázhasson, mert biztos kilátása van, hogy ő neveztetik ki. „Hadd csak Szent-Békáit fiam, ott ahal van, ki a tűznél marad, az melegszik. Megbarátkozol a békáli jó borral, és megfeledkezel magadról, s megfeledkeznek ép úgy rólad is.“ Kopácsy szót fogadott és lemoudott pályázási szándékáról. Rövid idő múlva meghalt a veszprémi városi plébános, és ő neveztett ki plébánossá. Ekkor látta: mily jó volt atya tanácsát elfogadni. Ezzel vágya is várakozáson felül teljesült, mert jövődelmező állása mellett elég ideje maradt kedvenc tudományának, a törvények tanulmányozására. Rövid idő alatt jártas volt nemcsak a jogi tudományokban, de mindenféle vallásban alapos jártassággal birt. Tanulmányozta a Koránt, Talmudot (a török és zsidóvallást) stb. A szerencse és a véletlen- ség is jutalmazni akarta a fáradhatatlan plébánost, mert alig volt néhány hónapig ezen uj állásában a király azon rendelete folytán, hogy „minden püspöki székváros plébánosa kanonoki ranggal és jövödelemmel ruháztassék fel, fiatal korában elérte a papi pálya aránylag legkényelmesebb állását. Mint kanonok és jeles törvénytudós, hamarosan bejutott, mint „praelatus“, a királyi táblához, hol rövid idő múlva már mint hírneves embert ismerték a legfelsőbb társadalmi körökben is. Ez időtől fogva a szerencse csillaga vezetője maradt, mig csak el nem érte azon nagy állást, melyet egy magyar főpap elérhet és mind netovábbat tekinthet. Meghalt Ambrosy a királyi családból származó herczeg-primás. Pesten nagy készületeket tettek a rekviemhez, melyben a királyi család tagjai, I. Ferencz Margitsziget, Buziás, Dobsina, Subnya-fürdő, Csorbái tó, Abbázia iomai fürdő. A panoráma egész esti ll óráig mindig megtekinthető lesz s beléptidija 40 kr. A jelentés tudomásulvétele utáu az igazgatótanács eddigi tagjai újból megválasztattak. A közgyűlés után a társaság megtekintette a panorámát s ezután nagy bankett követtkezett, melyen Terfort miniszter is jelen volt. R. L. *■ * * * A műcsarnok az országos kiállításon. A „Pester Correspondenz“ egy kiváló festőművésztől és szakértőtől, kinek képei a kiállításon „hors de concours“ állanak, a műcsarnokra vonatkozólag a következő közleményt veszi: h. magyar képkiállitás először is bir egy különös jelleggel, mely minden más nemzetnél hiányzik, tudniillik, hogy nincsen az úgynevezett iskolai bélyeg, mely inkább modorságnak volna talán nevezhető, ráerőszakolva ; nem foghatja reá senki, hogy a fiatalabb tehetségek valamely kimagasló magyar művész irányát követik. Nagyobbára meg van mindegyikben az egyéniségnek jellege, ami valódi és egészséges alapja az igazi művészetnek és csirája az egészséges kifejlődésnek. E fiatal tehetségek kisebb erejük mellett is magasabban állanak, mint amaz utánzók, kik olcsó áron kívánnak a már művészi tekinlélynek örvendő nevek megközelítése által figyelmet kelteni. Ezek közül az egyik egészen Makart modort árult el, a másik Matejkó tanítványaként kíván szerepeim, ez Munkácsy követője, az Meis- souniert vagy Vernet-et akarja utánozni, mig amaz Courbet, darabos vagy szürke szinezetü modorába szerelmes, ... és igy tovább. Rá lehet ugyan mondani a magyar művészekre is, hogy ez vagy amaz irány kedvelői, de anélkül, hogy eredetiségét meg lehetne tagadni ; az alaphang megválasztásában és a gondolat megfestésében megtartják az eredeti szüzességet. Ha egyenként akarunk róla szólani, első helyen talán az öregebbekről kellene megemlékezni, s akkor Zichy Mihály volna az első, de hogy az alfabet rendje mellett maradjunk, Benczúr Gyulának három képét kell megemlítenünk. Az első a Lívay Henrik-féle emlékkép, melyről már annak idejében is megemlékeztünk, mikor az „Első magyar általános biztosító-társaság palotájában ki volt állítva és folytatói- gosan a sugárúti műcsarnokban. Ez most is keveset látott kép, melynek összhangzó színezete kedvező hatást tesz úgy közelről mint távolról. Igazságtalanok volnánk, ha tulszigoruan bírálnánk meg a benne előforduló némely aránytalanságot, mert a művész amaz alakok közül alig látott és ismert valakit, és a kiket volt alkalma látni, azokat is meg kellett az esemény idejéhez képest fiatalítania. Ez alkalommal két uj müvével is gazdagította az országos kiállítást. Ezek Tisza Kálmán miniszterelnök és Tisza Lajos gróf arczképei. Ezek, azonfelül, hogy kiválóan jól talált arczképek, a jellemző mozdulatok által is hatnak. A miniszterelnököt egy baloldali beszédre való válaszolásában festette, oly helyzetben, hogy balkezével erősen zsölyeszékébe fogódzik, mig jobbjával fegyverzetét markolja meg, mintha mondaná : „támadok és császárral együtt, részt venni óhajtottak. A legbiresebb szónok, egy nagyváradi kanonok, bizatott meg a gyászmise utáni szónoklattal: ki azonnal hozzá is látott egy nagyszerű gyászbeszéd készítéséhez. Eljött a gyászmise reggele. A királyi család már majdnem készülőben volt a gyászmisére, midőn a kanonok, kinek szónokolni kellett volna, üzenetet küldött, hogy rögtöni rosszulléte gátolja a megjelenésben. Elképzelhetni a papság nagy zavarát, midőn pár óra választotta el őket a gyászmisótől és nem volt szónok. A zavar I. Ferencz császárnak is fülébe jutott és kíváncsisággal várta, hogy mily szónoklatot fognak tartani. A zavart még azon körülmény nagyobbitotta, hogy készületlen senki sem merte ezen csiklandós szónoklatot elvállalni. Ekkor Kopácsy előállt mind annak daczára, hogy a legfiatalabb volt; elvállalta a szónoklatot, társai örömére és bámulatára. A fényes gyászmise után, mely zsúfolásig megtelt előkelő hallgatósággal, a szószékre lépett Kopácsy, kinek szép alakja és határozott fellépése rögtön megtetszett a királyi családnak ; mely tetszést csak fokozta gyönyörű rögtönzött beszédével. A királyi család egész elragadtatással beszélt Kopácsyról, sőt maga Ferencz császár úgy nyilatkozott ; „mihelyt egy püspökség üresedésbe jön, gondom lesz Kopácsyra.“ Kopácsy barátai már püspököt láttak benne; nem is mulasztották el szerencse kivánataiknak kifejezést adni. Igazuk is volt, mert Fehérvár püspöke meghalt és Kopácsy neveztetett ki. Elfoglalva a főpapi széket, iparkodott megfeleln hivatásának, mert tudta, hogy az ország szeme rajta csüng és minden tette bírálat alá kerül. Hogy megvolt vele elég edve az ország, azt bizonyítja a: on körűimén
