Veszprémi Független Hirlap, 1885 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1885-03-14 / 11. szám
Két elpusztult veszprémmegyei község. Pölöske, márcz. 11. (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.) E hó 9-én este a veszprémraegyei Pölöske község teljesen a lángok martaléka lett. A környékbeli községek lakóinak a messze el látszó óriási lángok vörös fénye adta tudtul a szörnyű veszedelmet, mely a körülbelül 80 házból álló kis falut tönkre tette. A dühöngő szélvész miatt oltásról szó sem lehetett. Esti 9 és tel órakor gyújtották meg gonosz kezek a falu déli részén álló szénaboglyát, s alig egy pár perez alatt a láng mint lavina ömlött végig a kivétel nélkül szalmás házak tetején, s rövid lő perez alatt 75 ház állott lángokban. Az óriási szélvész miatt az égő házakhoz közelíteni sem lehetett. Örült mindenki, ha égő házából égési sebek nélkül kimenekülhetett. De mégis számosait szenvedtek kisebb-nagyobb sérülést; többek között a falubirájának a neje két kis gyermekével súlyos sebekben fekszik. A nyomort az teszi még nagyobbá, hogy legalább 25 ház úgy leégett, hogy nemcsak a szegény emberek bútorai, de ajtók, ablakok, sőt az ajtó szárfák is elégtek, s igya képzelhető legnagyobb nyomor fenyegeti a károsultakat a tél még hátralevő részén. A bőség oly irtóztató volt, hogy a sekély vermekbe lerakott burgonya teljesen megsült. Számos marba és serlés a lángok közt veszett. A templom nincs nagyon beékelve a házak közé, s ezert nem is égett le, de a déli oldalán, honnan a nagy szél fújt, az ablakok betörtek, s a mi fából volt a kis templom külső részén, az leégett róla. Az iskola teljesen rommá lett; még a padok nagyrésze is elégett. A szegény emberek kétségbe vannak esve, mert nincs most annyijok sem, a mi mától holnapig biztosítaná őket az éhségtől. A szomszéd Noszlop község derék plébánosa Szautner Ignácz mindjárt másnap 50 1 enyeret osztatott ki a szerencsétlenek között; de mi ez e száz tőnkre jutott családnak, kik most minden reményüket embertársaik könyörületességére alapítják. G. (Lapzárlat után vettük tek. Németh Lajos körjegyző ur levelét, melyet jövő lapunk hoz. A szerk.) * * * Yanyola, márcz. 11. — A .Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez. — Ezelőtt két héttel közöltem, hogy Vanyolán 40 ház, a római kath. templom s iskola leégett. Folyó hó 10-én délután ismét kiütött a tűz, s az óriási szélben a múltkori tűznél megmentett házak, nehány cserépzsin- delyes ház kivételével, mind leégtek. — Voltak olyanok, kiknek háza már épülőfélben volt, vagy akik a biztosítási összeget megkapva, az építéshez szükséges anyagokat megvették, — ez mind elégett. Több száz család nincs fedél alatt. A kár több ezer forintra rúg. ügy látszik, bogyJVanyolát is, Pölöskét is szándékosan gyújtották fel. R. Kendkivüli városi közgyűlés. [1885. márcz. 12.] Mielőtt a jelen közgyűlést registrálnók, egy komoly szavunk van a város közbecsülésben álló t. polgármesteréhez 8 a képviselet érdemesb tagjaihoz. A t. polgármester ur szokott jóságosságával mindig azzal nyitja meg a közgyűléseket, hogy kéri a képviselőket „higgadt tárgyalására a, napirend kérdéseinek“ Hát ennek ép ellenkezője történik. Egyik botrány a másikat éri. Csak nemrég „hanyagának nevezte épen a t. polgármestert csutorás Benkő s az elégtétel- szerzés elmaradt. Ma meg Csoluoky ügyész nevezi „pimaszának Benkőt s természetesnek találjuk, hogy nem Benkő, de Csolnoky keres elégtételt. így megy ez folyvást, mintha csak kanászok s csordások ülnének abban a közgyűlési teremben. Hát engedjen a t. polgármester ur a jóságosságából s érvényesítse a községi törvény illető §§-ait az olyan mosdatlan szájú sihederekre, akik a közgyűlés tisztes tagjait 8 magát a polgárságot is botránkoz- tatják komiszságukkal. A képviselők jobb, nemesebb része pedig támogassa ily fellépésekor azonnal a polgármestert. Ezt megköveteli a város tisztessége. Ennyit akartunk s kellett mondanunk ! S most térjünk a közgyűlésre. * A napirend első tárgya volt a lövölde s úgynevezett főispáni kertnek megvétele. A megye e tereket 20 krjával ölenkiut adja át, de oly feltétellel, hogy a kert közepén áthúzódó árok még az év tavaszán beboltoz- tassék. oly sebesen, miut a hangya, mikor teherrel hordozós- kodik. A várdai határban van egy utszóli csárda, melynek ablakjai még kánikulában is befagynak, — itt szálltak meg s első dolguk volt az utasoknak, hogy javas emberért küldtek egyik községbe ; ki midőn megérkezett, mindjárt megmondta : hogy vagy pocsétából ittak, vagy meg vannak rontva. Ez alatt az idő alatt két fináncz haladt az árokparton Juta felöl Várdának, azon utasítással, hogy két kétségbeesett kinézésű, potrobos ember szamarakon dohányt csempészett Mikéből. Amint a csárdába beérnek, mindjárt feltűnt a kordé szamaraival, s felszóllitják a két utast, hogy adják meg magokat, s a dohányt mutassák meg! Cserép sóbálványnyá lett, s nyögve kezdett könyörögni, hogy hiszen nem is pipás, egész életében egyszer volt pipaszár a fogán, akkor is megfordítva, midőn a fogát húzták ! Nézik a pénzügyőrök a leírást : Két egyén kék dolmányban. Lezsarolt arczczal. Mindkettőnek nagy a hasa stb. Ezek azok ! . . összenézett a két fináncz. Cserép Andris könyörög : hogy hiszen egy héttel ezelőtt még kis hassal indultak el, csak az utón nőtt meg ! A javasember is közbeszólt : Husvéth J. utalt arra, hogy még az ördögárok költsége sincs meg s már újabb kiadás terveztetik, amire fedezet nincs. Dr. Bezerédj a megye álláspontjáról válaszolt, mire a megyei propositio elfogadtatott s a beboltozásra nézve pályázat fog hirdettetni. Orbán Pál városi ellenőr hibás, mulasztó s daczos magaviseleté miatt a fegyelmi választmány által 50 frt birságra Ítéltetett. A közgyűlés azt tudomásul vette. Orbán Pál fellebezett. ügy a fegyelmi választmány is. A városi téglaházat tudvalevőleg Fischer Miksa bérelte ki árlejtés utján évi 225 írtért. Nay Jakab most 400 frtot igér be. Ajánlata mint elkésett, elvettetett. Weisz Jakabot a városi tanács 80 frt birságra Ítélte, amiért 400 drb. disznója a legelőt feltúrta. Weisz a közgyűléshez apellált, hogy ez engedtessék el. A bírságolás mellett szóltak Nagy Iván, csutorás Benkő s Németh József, mire Csolnoky ügyész kijelenté, hogy a bírságolás nem törvényes utón történt. Ekkor történt, hogy Benkő otrombán rátámadt úgy a polgármesterre, mint C8oluokyra, mire ez utóbbi „pimasz“-nak nevezte Benkőt s elhagyta a közgyűlést. Dr. Bezerédj ezután megbotránkozását fejezte ki a fölött a skandalum fölött s port javasolt Weisz ellen. A közgyűlés igy határozott s 11 órakor feloszlott. Vidék. Veszprémiek kivándorlása Amerikába. (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.) Péterd, 1885. márczius 13. Az Amerikába kivándorlás tényleg már kezdetét vette! Folyó hó 8-án már öten kivándoroltak. Egy Gyiróthról, kettő Romándról ; ezek közül az egyiknek, Unferdorm Andrásnak még két évi szolgálati ideje van hátra a honvédségnél, hanem azért községi bizonyitváuyt kapott, pedig nem csinált belőle titkot, hogy Amerikába akar kivándorolni. Nem tudom, ha esetleg mozgósítás lenne, hogyan teremtné elő az elöljáróság, — vagy mit mondana a szemle vizsgánál ? Megmeri-e mondani, hogy az ő tudtával Amerikába utazott? Kettő pedig Péterdről vándorolt ki. Ezektözül az egyik katonai hadmentességi adót fizetett. Le ez még csak a kezdet. A többiek, kiknek pedig a számuk naponként szaporodik, csak azt várják, hogy a kiutazottaktól tudósítást kapjanak, hogy azomal utazhassanak utánuk. Érdekes, amit egy bécsi ügynök irt a kivándo;- lóknak. Ugyanis községi bizonyítványt hozzanar magukkal; de ha esetleg az sem lerme, azért kiutazhatnak. A katonákra nézve pedig azt jegyezte meg, hogy kiutazhatnak azok is, de többé vissza ne jöjjenek, hacsak magukat benem akarják záratni. Az át szállításért Bécsből New-Yorkig 78 frt 28 krt számított nekik.*) Most egyenesen Bécsbe utaztak ügynökükhöz, hogy onnét tovább utazzanak a bizonytalan hazába. Fogadja a tek. szerk. ur stb. stb. Oroszlányi Károly. Szent.-Kir.-Szabadja, márcz. 12. Tek. Szenes László ref. tanító urnák ! Kedves tanító ur! Az életet folyton foglalkozással töltő, hűséges munkás, midőn időközönként, a reá bízottakat lelkiismeretes pontossággal végzi, — családi tűzhelyéhez tér, — kipihenni lelki — és testi fáradalmait, hol a lelket az önzetlen kötelesség teljesítése utáni öntudat; a testet a csendes nyugalom boldogítja. Kedves tanító ur! Ön mint ilyen régi, s tán elfáradt munkása az Urnák, régi veterán bajnoka községünknek-, és 30 éventuli tanítója iskolánknak, szellemi léte megalkotója a mostani községi generáczióinak, megteremtője a társadalomnak, s vezetője az általa nevelt ifjú nemzedéknek. Vegye most, midőn e küzdelmes pályáról a rég megérdemlett nyugalomba lép, tőlem, ki nem lehettem szerencsés tanítványa lehetni, de ki a tapasztalatokból át tudom érezni, fáradhatlan munkássága és a korigé*) Említettük már előző lapunkban, hogy e kivándorlási ágensek csalók. Mi Becstől-New-Yorkig Bárkinek megvesszük e jegyet 52 frt 40 krért. A szerk. — Kérem ássan csak most vallják ki, hogy jádi bort ittak . . . aztán a Balaton felől jönnek. — Az már más, — szóltak a finánezok s a vizsgálatnak vége lett. Cserép mondja a segédjének, hogy menjen ki, itassa meg szegény állatokat, már eddig ettek. Lábas rémülten fut vissza s mondja mesterének, hogy a Fürge a földön fekszik, s olyan állapotban van, mintha nem szuszogna ! Igen ! Fürge elment felkeresni pajtását a más világra, s csak két szamáron indultak el Egres felé, Fürednek. Ez volt csak a szép ut ! Midőn az egresi lapon a hídhoz értek, Cserép letérdelt s elkezdett imádkozni. Zerge és Ürge pedig leütötték fejüket a múlandóságról gondolkodván, de egy tapodtat se mentek. Mit volt tenni, kifogták a szamarakat, s még üresen sem mentek az élhetetlenek. Ha a szamár megbi- csakolja magát, azzal nem lehet birni. Lábos a szomszéd erdőből hitt öt oláhezigányt s úgy vitték át ebrudon a két nemes vért. Két petrencze rudat a szamár hasa alá tettek ; s elöl fogta a két rúd végét két és fél czigány és Cserép, a két rúd bátulsó végét ismét két és fél czigány és Cserép, a két rúd há- tulsó végét ismét két és fél czigány és Lábas. Mikor a csacsi kevélyen ült a petrenczerudakon, füleit kihegyezte, s elkezdett szél-csaló hangon énekelni, csak úgy harsogott az erdő ! nyeihez idomított, építései helyes és csalhatatlanul biztos fundamentum kövei lerakását a község jelen embereiben ; — továbbá gyermekeim tanítása körül a másokéival együtt felmutatott sokszoros érdemeiért, nevezetesen a most 1884-5 évi vizsga befejeztével, agglétére tanúsított munkásságáért, úgy magam, mint a község nevében, engedje, meg, hogy iránta érző hálám nyilváníthassam, s mint szegény ember elismerő sem jutalmául, szivem s lelkem szellem kincsét her- vadhatlan maradandó emlékül, mellére érdemül feltűzhessem. Mig más oldalról szivem azon kívánságának adok kifejezést, — hogy kedves tanitó urat, szeretett családi körével együtt, s azok boldogitására, — egyházmegyéje javára, — a tanítói kar díszére, — nekünk pedig mint tiszteletünk tárágyát örömünkre, a magyarok Istene még sokáig éltesse ! Kész, tisztelő szolgája Györffy Gyula. Újdonságok. — RHárczius tizenötödike holnap lesz. A szabadságharc/ lelkesültsógének első felvillanása ezen a szent napon világított átMagvarorszag vihar- borús ege fölött. Ezt a napot újabb ezredéven át sem fogja feledni a nemzet. És ne is feledje. A nyomor, romlás e korszakában mentsen erőt a múltból, melengetve a sivár dermedt sziveket az emlékezet áldó melegén. Országszerte ünnepel ma a nemzet; ünnepelni fogják azt Veszprém megye hazafias polgárai is, emlékezve e hősi korszak megalkotójáról, szeretett nagy hazánkfiáról, a száműzött Kossuth- ról. Áldja meg öt az Isten minden kegyelmével ! Ma a következő távirat küldetett Veszprémből Turinba: Kossuth Lajos kormányzó urnák Turin Via dei miile 22. Édes hazánk szabadságának újjászületése har- minezhótóves évforduló ünnepe alkalmából szivünk legmélyéből üdvözöljük, kérve a Mindenhatót, hogy árassza el Kormányzó urat, végtelen kegyelme áldására!, még számos boldog éven át. A veszprémmegyei központi függetlenségi párt. — Szerkesztőnk választási sajtópörénektárgyalása, melyet a lópfenebajban szenvedő helyi „Sunyi“ czimü zuglap nagy boszankodására a múlt hóról elhalasztattunk, a jövő áprilhó 16-án fog tárgyaltatni a helyi törvényszék előtt, melyre különösen beinvitáljuk az egész „Sunyi“ pereputtyot. — Személyi hírek. Budapestre utazott s ott több napot töltött a lefolyt héten Veszprémmegye alis- pána Véghely Dezső ur és vele Benkő ! ! ! 1 ! ! ! 1 ! ! ! ! — A szegény bándiak. Általános a részvét a szegény bándi németség iránt, kik a roppant tűzveszély ükalmával oly sokat szenvedtek és leégett templomuk kprül a felépítésnél tetemesen járultak anyagi áldozat- tű, most jogaik védelme miatt a lázitás bélyegét nyomták homlokukra. Sajnos, hogy ezen ügy annyira elmér- geredett. Vájjon nem lett volna-e képes megelőzőleg az ilbtő plébános ur híveit kapaczitálni ? Ha tudná az a szejény nép, hogy még mennyi zaklatásnak lesz kitéve ballépése miatt?! Itt a szent irás szavaival kell él- nün: „Jaj a botránkozónak“. De jajabb a botránkozta- tónak. Ugyan ez ügyre vettünk Bálidról ma egy levebt, melyet im kivonatalunk : A lázadás hire túlzott lett és elferdített; mert a dolog úgy történt, hogy a tempómból kitett pad ismeretlenek által a templom melleit összemocskoltatott. Ezt a ronda padot persze nem akarta a nép bevinni, mert utálta, de a plébános erre kocsiba fogatott s 6 veszprémi trógert hozatott: ezekkel tetette le a padot. A tisztességes nép megfogadta, hogy a bemocskolt paddal ellátott templomba nem lép. Mos ki vesse a szemére a jogaiban sértett népnek, hogy izgatott volt; a kinek a papja is ellensége, nem hogy jogában védené híveit. A tavalyi májusi tűzi szerencsétlenség nem volt elég; még ki sem tudták eddig fizetni a templom költségeit s most más akarjon abban parancsoln, ki semmi segédkezet nem nyújtott a felépítéshez. Host megvan a viszály s halálozás esetén megtörténik hogy a család 8 a mester fogja eltemetni a halottat. És ez mind azért van, mert a pap nem adhatta a tempomépitést annak, a kinek ő akarta és oka egy nagytbb ur, de tiszteletből nem említik. Különös aztán a:, hogy mint egy minapi márkói eset bizonyítja, oly vádlottat, ki másnak a gyomrát kihasította, másnap nár szabadlábra helyezik ; a bándi nép talán nem tett innyi hibát s a 10 jóravaló polgár még most is a börtörben van ! (Beküldetett.) A czigányol azt mondták : hogy sok hordozósko- dáson voltak már hetükben, de még ilyet nem láttak. Aztán szétsz«dték a kordét s darabonként úgy hordták át a sárteigeren. Midőn a hegym felkapaszkodtak s a czigáuyok megmutatták nékik Füredet, Cserép elkezdett sírni. Hej, pedig még csak most jött elő a valódi flasz- teros ut. Ilyen csak egy vm széles Magyarországon ! Midőn a Füred eőtti utón már akkora a sár, hogy nem tudnak benie menni, akkor tele hordják kukoricza, csutával; ez i flaszter ! s midőn ezt is ösz- szevágta a kerék, akkorugy megy át rajta az utas, hogy a kocsideszkát ráteizi a tengerre, rááll, a lőcscsel meg evez. Cserép Andris nézi a, hig temetőt. . . nézi . . . s miután nem volt hely, hova letérdepelbettek volna, állva énekelték duettben Lábassal: „Hogy a baliloni vizeknél ültünk: Ott mi nagy siralomban keseregtünk.“ Aztán egy kót\ples cselőkével mérni kezdi a sarat, de nem érte fenekét. — Mind négyen itt veszünk! — szólt Cserép. — Éu már öregvagyok, de ezt a fiatal csacsit sajnálom, — sirt Lábfs. — Nézd! a léikéin Ürge, hogy behunyta szemeit, mint mikor bogácskórói eszik .. . sóhajtott Cserép. — A szamár meglett majsztram ! ha a pocsétá- ! ban meglátja arczképét, azért hunyta le szemeit. — A disznónak dobott csecsemő. Hire jár s mind több megerősitést nyer ama hajmeresztő eset, hogy a jutási pusztán egy szolgáló cseléd 5 hónapra született csecsemőjét a disznónak dobta s ez föl is falta azt. Az illetett hatóságoktól elvárjuk a legszigorúbb vizsgálatot ! — Halálozás. Egy küzdelemteljes élet ért véget tegnapelőtt éjjel a helyi kórházban. Sebőki-Szőke Lajos tehetséges színművész, volt színigazgató halt meg ott hosszas, fájdalmas betegség után, ifjú bánatos özvegyet hagyva hátra. Nyugodjanak hamvai békében! A kiadott családi gyászlap igy hangzik: Sebőki-nó szül. Sebestyén Cornélia; — özv. Mátyás Jánosné szü1. Szőke Eszter; Szőke Pál és neje, ezeknek gyermekei Pál és György; Kőszeghy Gábor és neje Szőke Teréz, gyermekeik Kálmán és Kornél szomorodott s megtört szívvel jelentik felejthetetlen férj-, testvér-, sógor, illetve nagybátyjuk Seböki-Szöke Lajos, volt színigazgató és jeles tehetségű vidéki színésznek élete 3S-ik évében szivszélbüdésben történt gyászos kimultát. A boldogult hült tetemei az evangéliumi belv. liitv. egyház szertartása szerint f. hó 12-én d. u. 5 órakor fognak az alsó-városi sirkertben örök nyugalomba helyeztetni. Veszprém 1885 márcz. 11 -én. Béke lengjen pox-ai felett! — A Szanyi Rába hídról szól az ének. Panaszkodnak vásározó iparosaink, hogy a Rába vidéki vásárokra innen-onnan nem mehetnek el, mert ha egy kia Stájerhegyi hóolvadás következtében megteliik a Rába, a hid megközelitbetlen; s mig eddig a közigazgatási éber gondoskodás egy-két nap alatt restaurálta a közlekedést, a legutóbbi alkalommal tovább egy hétig volt hozzáférhetlen a rendes ut. Pedig szegény ipárosaink nyakáról ugyan nem Írja le a csornai szolgabiró az előirt adót, ha nem jelenhetnek meg a Rábaközi vásárokon. (Ezt a hirt, könnyen érthető okokból a „Pápai Lapok“ t. kollegánk, a múlt hótennem látta jónak közzé tenni. — Szerk.) — Lezuhant a kőbányába. Dömös János helybeli napszámos, ki jelenleg 66 éves, f. hó 10-én midőn egy mély kőbányának tetején tisztította a földet, a talaj alatta lezuhant. A szerencsétlen ember a mély szakadékba esett és fején nagy sérülést szenvedett. Életben maradása kétséges. — A közönség figyelmébe! Veszprém város erdőgondnoksága közhírré tette, hogy a városi alsó-erdőben megvásárolt szálfákat az illető tulajdonosok legkésőbb e hó 25-ig annál bizonyosabban levágassák és elvitessék mert ellenkező esetben költségeikre fog intézkedés tétetni. — Kóbor czigányas8zonyok. Több kóbor czigány- nő szokott belátogatni városunkba, kiknek férjei a helybeli központi fogházban vannak elcsukva. Bejövetelük alkalmával engedélyért szoktak esedezni a kir. ügyésznél, bogy férjeiket megláthassák, Jüppen vásárnapján is betoppantak a városba és egy festő üzletben, hol négyen ellenőrködtek, lopást követtek el s daczára, hogy minden czigány nő és purdó legott átkutattatott a lopott tárgyak elő nem kerültek. Nem egyszerű nép ez ; még a szemfényvesztés mesterségét is ismerik s azért leghelyesebb, ha akárki is őket észreveszi, azonnal a rendőrség tudomására hozza. — Ellopott kocsi. Gallér György kuti lakos kocsiját Nagy István inotai ismert tolvaj e hó 9-ikén ellopta 8 itt a városban zsibárusoknak szerencsésen el is adta. A tolvaj azonban elfogatott és a moóri kir. jbiró- ságnak feljelentetett. Be jó volna, ha minden egyes tolvaj ily könnyen kézre kerülne ! — Eltipratás. Fábián Károly helybeli lakos kocsisa f. hó 9-ikén az országos vásár alkalmával, midőn a pacsirta-utczába behajtott volna, mivel az országút magasabb az utcza talajánál, Kreuczer Antal korcsmáros fi it elgázoltatta. A fiú sértését láb-fején súlyosnak állítják. Denique mindig jó a vigyázat. A kocsis ellen rendőri kihágás miatt vizsgálat tétetett folyamatba. — A pápai kereskedelmi ifjúság önképzőköre f. hó 7-én saját könyvtára javára a „Griff“ dísztermében inén sikerült bált rendezett. A bál tiszta jövödulme 112 frt 8 kr (R L.) — Színészet Pápán. Jakab Lajos, a győri színtársulat igazgatója, f. hó 16-án, hétfőn kezdi meg előadásait; szinre kerül az „Arany ember.“ (R. L.) — A vásárról. Eng) Lajos b.-főkajári lakosnak egy tíz éves fehér szőrű fennálló szarvú fejős tehene f. hó 9-én az országos vásár alkalmával itt a város végén elhajtás alkalmiv.il elszaladt s ez ideig elő nem került. Aki róla tudomásssl bir, jelentse a rendőri hivatalban. — Verekedő kereskedő. Pápai egyik tudósítónk Írja: Az igaz, hogy rímel e két szó — de ezt Pápán csak a Csuzi malom körül letelepedett izralita polgártársunk cselekszi meg gyakorlatilag. Múlt pénteken egy falusi suhancz sirva-riva keresi egyik hivatalban az orvost, hogy segitene fájdalmas helyzetén, mert feje, kezei össze-vissza vannak ütlegelve — s csakugyan dagadt és véres volt a szerencsétlen. Esetét úgy adta elő, Addig tünölődtek, mig megegyeztek abban, hogy a két szamarat el kell hagyni s valahol kosztba adni. így is lett. A közelben levő pusztán egy csősz felfogadta a két szamarat fél télre, olyau formán, hogy a kordójért fizet Cserép a tavaszig egy forintot, egyik szamár pedig itt marad teleltetós árában. Vagyis: ha a tavaszbzal még egyszer lejön Cserép, akkor négy helyett lesz egy szamara . . . Ezután gyalog mentek keresztül Füreden a lóhe- res kertek alatt, mert az utczán halandó nem mehetett, a ludak, réczék is azért feledték el a veszedelmet, mert a vízben ebihalat fogdostak. A Kovács-féle birtok előtt midőn megmutatták nekik Födő József csatahelyét, mintha az ígéret földjére értek volna, úgy érezték magokat, s leborulva Cserép következő versét sírta el: íme itt. a másvilágon, Hat nap járva négy szamáron, Eljutottam hozzád komám, Nem ettem bár, s szomjuhozám ! Ne félj ! habár nagy a has is, Én vagyuk a Cserép Andris. Kedves Födöm nyisd fel ajkad. Hogy hadtad el a fazekad ? ! Kicsak híredet hallotta, Sirat Veszprém és Palota. Legyen áldott a szemfedő Rajtad komám ! Kedves Födő ! írtam pedig ezeket szomorúan a rósz utakban; tessék vígan olvasni a jó úttal. Cassius.
