Veszprémi Független Hirlap, 1885 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1885-09-19 / 38. szám
Szombat, szeptember 19. Veszprém, 1885. Ötödik évfolyam. 38. sz. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre ......................6 frt — kr. Fé lévre.......................3 frt — kr. Negyedévre . . . . 1 frt 50 kr. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadó- hivatalban. Meg jelen minden szombaton. Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, Korona-utcza, Hartmann-ház, küldendők.------ HIRDETÉSEK és NYILTT EREK = a kiadó-hivatalban fogadtatnak el. — Egy hasábos petitsor (tere) 6 kr,; nyiltter petitsora 2ü kr., 8 a belyeg. i sesztővel értekezhetni, vasárnap, hétfő és kedd kivételével, naponta 8—1 óra között. Szerkesztőség: Veszprém, Korona-utcza, Hartmann-ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. Szüret előtt. Veszprém, szept. 19. Holnapután veszi kezdetét a szüret az egész Balatonvidéken. Húszezer holdnyi szőlő termését gyűjtik pinczóikbe a szőlős gazdák. Oly vidéken, minő a mienk, hol csaknem kizárólag a bortermelésre fekteti a fősülyt a gazdakö- zönsóg s a természetalkotta hegyes-dombos vidék úgyszólván kizárólag csak erre utalja: itt nagy szó a szüret. Az éven át való kenyérnek, ruhának, az adónak s minden házi szükségletnek kell ebből kikerülni. S eddig tényleg ki is került. Húszezer holdnyi szőllövidék óriási jövedelmet produkált. Holdja évi jövedelmét csak 100 frtra számitva is, kerek két millió forintot érő bortermést lehete várni évente biztosan. De tudjuk, hogy e minimumnál sokkal hatvá- nyozottabb volt a termelés s Balatonfüreden például egy 5—6 holdas szőllö tulajdonosa évente közel kétezer forint jövedelmet tudott felmutatni. Hát még az istenáldott Somlyó és Badacsonyvidók ?! Hosszú időkre nézve lesz ez a mostani szüret az utolsó jó szüret. A borág mindenütt kifejlett tömör fürtökkel teli; a termés dús volta általános az egész Balatonvidéken s átlag teljes biztossággal azt lehet konstatálni, hogy a tavalyi termésnél jó harmadával lesz több a bortermés ez idén. Mint mikor a mécsből kifogyóban van az olaj s a kanócz lángja utoljára magasra lobban; vagy mint a haldokló, ki utolsó perczeiben teljes ól eterőre éled — olyan ma a szőlőhegyeink erőteljes termése. Az életerő még egyszer átpezsdül az egész hegyvidéken, aztán a hosszú haldoklás agóniájába sülyed. A phylloxera-vósz ellepte az egész Balatonvi- déket. Júniusig még számos helyen gyönyörűen T Á R C Z A. Őszi dal. Ifjú voltam én is egykor Mint a tavasz dalosa, Melyet gonddal, fáradsággal Nevelt fel a jó anya. Én is olyan gyönge voltam, Mint a nyári rózsa-szál, Melynek tün'ö bűv-illata Megigézve égre száll . . . Gondolatim is elszálltak, Mint a rózsa illata . . . Ifjúságom szép reménye Teljesülsz-e valaha fi — Jött az ősz és véle együtt A hervadás ideje . . . Elhervad a rózsa-virág S hervad szivem is vele . . . Én is érzem, hogy hervadok, Mint az őszi falevél, Mely az ősznek megjöttével Múlandóságról regél!. . . Hullám. A kinek mindenki megbocsát. Almádi, szept. 17. Ott ül a szőllőhajléka pinczegádorában. Szájában egy kelletlen rágott virginia-szivar, zsebében egy ssoinó akta. diszlett a hegység s a birtokosság telve remóny- nyel, önbizalommal nézett a jövő elé. Junius közepén azonban egyszerre s oly rohammal jött a vész, hogy alig pár hót alatt több pusztítást s nagyobbmórvü terjedést tett, mint az előző 4—5 éven át. Junius óta nincs köröskörül a Balaton mentón egyetlen szőllőhegy, hol a phylloxeravósz-okozta enyészetnek óriás arányait nem észlelhetnök. Maga a kormány is megdöbbent az innen felhangzó jajpanaszra. S mert jobbat nem tehet: ide küldi a siró nép közzé vigasztalóul a borászati kormánybiztost. A múlt vasárnap Veszprémben órte- kezletezett, holnap Balatonfüreden tart előadást s a jövő héten a Balatonvidók egyéb tájaira tér. Lesz-e foganatja az Írott malasztnak ? Lesz-e test a biztosi igéből ? ! Ezt kérdi a csüggedt birtokosság. Erre várjuk mi a végzet válaszát, telve aggalommal. Százezernyi népünk válságos létkérdése ez! A keresztény vallás. Az ó-világ elenyészett. Minden alaki tökélye és külső pallórozottsága mellett is vesznie kellett; mert Cioero és Arisztotelész társadalma az anyagi küzdelem szülte önzésen s az élet fényéből kifejlett dölyfön alapult. Alig múlt el azonban egy emberöltő, mióta Cicero a munka megalázásával és annak le- alacsonyitásával kimondotta az antik bölcsesógre a tönköt, megjelent Jézus Krisztus,, Istenfiá, hogy a munkáról elhárítsa a szégyen bélyegét, hogy azt szabaddá tegye és megszentelje, hogy azt erkölcsi rendeltetésének visszaadja, hogy a becsületes munka pályáját a szellemi megváltás és anyagi uralom méltóságára, az élet imájának, az Isten tiszteletének jelentőségére emelje. És ezzel megvetette a munka civilizátor! hatalmát, mely uralom a természet fölött, erkölcsi emelkedettség és folytonos haladás a szellem s anyag terén egyaránt. Ott mereng passogva akár naphosszant. A nap deleidre váll és lenyugszik — a föld pedig forog körülötte, mintha ő annak központja volna. Nem törődik a világ forgásával se. Elég érett tök az úgyis. Hát hadd forogjon. És beéri képzelmi táplálékkal; profán ételre sohse éhül. Legföllebb akkor jut eszébe a földi élvezet, ha körülötte „Prics“-kutya a vacsorára nyüszit egy keserves elégiát. Akkor föláll, haragos idegeséggel rázza meg a fejét; vállára veszi a puskát, zsebében még mélyebbre gyűri az aktákat és elballag a nap nyugta irányában. A napnyugta irányában mélabus harangszó bon- gása lendül az esti szellő szárnyain. A református harangozó korábban akar lefeküdni, hát hetedfél órakor huzza a nyolcz órát; a katholikus sekrestyés pedig elkésett az öreghegyi pinczén s tized- félkor hirdeti az estimát. Hanem az mindegy. Itt nem törődik senki a világ s az idő haladásával. Itt csupa Pató Pál urak laknak, akik későn is ráérnek akármire. Ráérnek mindenre. Ott van egy kőhajitásnyira a Balatonjuk ; azonban áltáljába csak akkor fognak benne fürdeni, ha az majd a biró uram uj hajlékjáig árad s a fillokszérát, amelypedig a községi tudósokalapos megfigyelése szerint nyilván „ellenük működik,“ akkor fogják megböcsülni, amikoron tudnillik szőllő hiján mind éhen veszekedik. Szóval: rajtuk van a teher. Rajta van a teher a nemes elöljáróság főelölülőjén is, kinek a falu pennája adaték díszéül, istennek kegyelméből. Ha fölébred, rálép a Prics-re, viszájáról huzza fel az inget, elfelejti a nadrágsziját; a kávéba czukor helyet beleteszi a krétát s a póstaexpediczióval biztosan elküldi a kalapját is, miközben a kalamust tinta - tartó helyett okvetlen a kávéba mártogatja. Bejön a Jézus religiója visszahelyezte a rnuDkát erkölcsi rendeltetésére s azt egy folytonos imádság erejével ruházta fel, midőn: a) az Istenhez mint legmagasabb céljához vonatkoztatja. Istené az élet, ennek minden mozzanata az ő dicsőségének kinyomata legyen ! A földi törekvésnek természetes határt szab a halál. A legnagyobb buzgalmu törekvés, a legügyesebb kar, a legnagyobb lángósz munkája C9ak töredékes marad; kiki csak részleges vívmányokkal válik meg az élettől. Vajon a halál mindennek vége 1 Aki e kérdésre igennel felel, az egyben minden emberi törekvés czóltalanságát állítja. Meddő minden munka, hiú minden fáradalom; az élet egyedüli helyes megoldása, a megsemmisülés. De ime előáll a keresztény vallás, és azt tanítja, hogy az ember valójában oly czelra törekszik, melynek elérésére az élet csak elölópcsőül szolgál. A törekvés a határon innen van, annak elérésére az élet csak elölópcsőül szolgál. A törekvés a határon innen van, annak elérésére azon túl. A teljesülés, a megoldás az örökkévalóság feladata. Nincs azért elvoszett ólet, nincs hasztalan törekvés: egyetlen egy törekvés is az örökkévalóságban találja megoldását; a legcsekélyebb munka is jutalmát Istennél találja, kinek dicsőségére vitetett végbe. Hiú im azért minden fáradozás, mely pusztán az anyagi érdekek fejlesztése által akarja elérni a népnek boldogságát! Boldogság és elégedettség anyagi jók árán meg nem szerezhetők. Csak azon szív lehet nyugodt és boldog, mely békéjét Istennél keresi. Keresni fogja az ilyen is a föld javait, de rajtqk csüggni nem fog. Dolgozik és serényen munkálkodik ő is; de csak azért, mert Írva van: »arczod verítékével fogod keresni kenyeredet“; és „aki nem dolgozik, ne egyék*. Es midőn minden óhaja és törekvése ; keze minden munkája Istené, egyben mindenét Isten adományaként tekinti. Tudja, hogy e föld fáradalmas munka tere; de tudja azt is, hogy verítéke teljes jutalmát, gyümölcsét nem itt, hanem ott szedi. A kereszténység istenre viszi a munkát annyiban is, amennyiben annak kötelmét Isteu parancsára biró, hogy bevinné a pénzt a Harapiscsipis urnák, azt leszamarazza, hogy mért nem ment ki népfelkelési gyűlést dobolni a fillokszéra ellen. A biró opponál, hogy ő „nem kisbiró lévén“, dettó leszidódik, hogy hát mér nem mondta előbb, ő nem köteles mindenki cziffer- blattját meggusztálni. Aztán jönnek a panaszosok. „Lássa kee, maga azt mondja, hogy magának van igaza 1 Hát mér van igaza ? Ha nem von igaza, mindjárt nem agyarkodna magára senki. Lássa nagy dolog az az igazság. Hát egjobb, menjen a dolgára.“ A panaszos kimegy ; jön a a panaszlott „No lássa maga Imre szomszéd, már meg megint nincs igaza. Magának sohse volt és sohse lesz igaza. Talán az se igaz, hogy igaza nincs. Hát lohogyon el kee Imre szomszéd, upre I“ Délbe jön a magyar kormány képviselője — az állami adóekzekutor. Keresi az érdemes nótárius urat. Kijelenti neki, hogy avval most nem lehet beszólni. „De kérem, hisz előttem tetszik állani, mindjárt elvégezhetjük.“ „Olyan nincs 1 Hallja maga magy. kir. fő- adóspéczi, ismerjük mi ezt a hivatalos „mindjárt.“ Hát most én velem nem beszél. Én most családapa vagyok, hallotta ? 1 Gyere lelkem, Jojó! Szerencsés utat. Pries, — puczcz meg 1“ A leves pompás, jó. Csak az kár, hogy elfelejtette a szalvétát levenni a tányérról mikor a levest rászedte. Egyébbkint is, ami kár esett az ebédben, kipótolja rigmusokkal, aztán vállára veszi a puskát s kiballag az erdőre. Épen három jól tresszirozott tapsifttles ugrik föl előtte ügetőversenyre, mikor azt kellett konsta tálnia, hogy a patronokat meg otthonhagyta. Nyüstyit- a Katinak!“ Hát csakugyan, hogy rajtam van a teher 1 A teher rajta van, de a kulacs is; az pedig született békéltető. Egy pár jelentékeny szusz, egykét sikerült nekifohászkodás s nyugalomteli szívvel, üres kulacscsal pa8sog tovább a sorsüldözött ur a bálát onparti Aranjuez felé. Útközben találkozik a pappal; azt erkölcsös életre inti — és a tanítóval, kinek melegen ajánlja a vezeti vissza, másrészt annak sikeréért Isten áldására utal. A kereszténység követelménye szerint az embernek folyton munkásnak kell lennie. Isten dicsőségéért kell törekednie, gondoskodnia és dolgoznia ; de minden munkája meddő marad, ha buzgó, alázatos ima, önmegtagadás és szeretetteljes áldozatkészséggel nem esdi le verítékére Isten áldásának termelő harmatát. , Fájdalom! mindkettőről oly könynyen megfeledkezünk. Látjuk nagy tömegét azoknak, kik tétlenül és renyhén állnak, ahelyett, hogy folytonos munkálkodás által töltenék be hivatásukat. De látunk olyakat is, kik bátran és kitartóan küzdik az élet küzdelmét; de hiányzik bennök a keresztény tevékenység bölcsesóge, az ima, az Oumegtagadás szelleme. Innen az erők túlbecsülése, az önzés kapzsisága; innen az elégedetlenség, a kétségbeesés, midőn a megfeszített munkássággyiimölcstelen marad; innen a kölcsönös irigység, meddő versen ygós, a szeretet- lensóg, mik sokszor a legnemesebb törekvéseket is meddőkké teszik. Minden elveszett, ahol az ember csak önmagát keresi! b) Ha a munka a társadalmi haladásnak egyik főtényezője, a kereszténység a munkának ebbeli jelentőségét a legmagasabb fokra emelte, midőn beléje oltá annak két leglényegesebb emeltyűjét: a szabadságot és a szeretetet. Minden haladásnak, mind a szellemi, mind a közgazdasági életben, egyik alapja a szabadság, mely midőn az egyéni erőkifejtésnek megadja a maga lehető széles jogalapját, a társadalomban a jogos versenynek biztosítja útját, melyben — azt helyesen fölfogva, — van az emberi erők diadalának mezeje! De alapja van a szeretetben is, mely az emberek oly egyesülését létesíti, melyben mindenki embertársa érdekében épen úgy gondoskodik, mint önmagáról. Urunk a mennyből lehozta a földre a szabadságot. Az emberek mindannyian tagjai egy nagy családnak, melynek atyja az Isten. Mindenki születésével magával hozza a természet koronáját. Mindannyian Isten teremtményei vagyunk és természetünkben egyenlők. Kiki Isten képmását hordja halhatatlan lelkében, s mindenkinek veleszületett joga, tanulást. Egy megyei hivatalnok is itt nyugossza ki ezernyi meghagyatik fáradalmait, annak aztán alapos- san megmagyarázza, hogy az a bizonyos sok re3tánczia persze onnan van, hogy itt lopják a meghagyatik-urak a napot Almádiban s bizony nem csuda, ha munka helyett itt látván őket henyélni, dőzsölni a nép pénzén az urakat: a parasztság megutálja a kaputos osztályt. Egy nomád életű péknek a kis zsemlék _ az olcsó búza közti lelkiismeretlen arányt fejtegeti; a vendéglősnek pedig eczetes boráról, számlamértékteleuségéről s aféle kedves erényekről beszél s jóakarólag inti, hogy ne feleseljen, mert kidobódhatik. Canis mater, mit keresnek itt a vén kisasszonyok ? Még jó a levegő, hát rontani jönnek ? Nem elég a fil- lokszera, még kiérdemült szüzek „Hallja maga Nagysád, mind úgy néznek ki a cziszterczita rend monostora körül a némberek ? No nem csudálom, hogy oda nem vágyódik a pofografus. Hát most tudom csaki hogy mórt riadoznak itt úgy a madarak. Isten veled drága slájer! Pricscs — pucz !“ Hanem azért szent a béke. Az öregbiró dühös, de nem szól; a peresfelek duzzognak, de csak csendesen ; az állami fő adóspéci bámul és elrohan; a pap tüsszent és zavarába magának köszön „pro8Ít-“ot; a tanító csak nyel egyet az ájerból; a megyei hivatalnok felfortyan, de csak a zsebbe szorítja öklét; a pék csak úgy sül a méreg miat- tán, de nem explodál: a kocsmáros végig csikorit a fogsorán, de nem harap a keményibe; a restancziába maradt szűz pedig egyet ránt a Slájeron, egy bőszült amazoni tekintet ... és megbocsát valamennyi ! Akinek mindenki megbocsát 1 Naphosszant ül aztán tovább a szőllőhajlék pin - czegádorában; zsebében a csomó akta, szivében stoikus nyugalom. Nem törődik a világ forgásával s talán evvel a tárczával se. Arra is azt fogja mondani, hogy — üres. S mint az egész világ — hát én is megbocsátok. Argonautikus.
