Veszprémi Független Hirlap, 1884 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1884-02-16 / 7. szám
Veszprém, 1884. IV. évfolyam. 7. szám. Szombat, február 16. MEGYEI S HELYI ÉlíDEKÜ, VEGYES TAETALMU HETILAP. ELŐFIZETÉSI Egész évre.............................. Fél évre.............................. Negyed évre ......................... ÁR AK: . . 6 frt — kr. . . 3 frt — kr. . . 1 frt 50 kr. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadó-hivatalban. Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-utcza 105. szám küldendők. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK kiadó-hivatalban fogadtatnak el. Egy hasábos petitsor (tere) 6 kr. ; nyilttér petitsora 20 kr., s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni naponta 12—2 óra között. SZERKESZTŐSÉG: Veszprém, horgos-utcza 105. sz., hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendő. KÉZIRATOK VISSZA NEM ADATNAK. Masíroznak a katonák ......... Ve szprém, febr. 14. Úgy látszik, tónynyó kezd válni az az ominózus terv, hogy a mi veszprémi honvódlovasságunk Pápára, — s a pápai gyaloghonvédsóg Veszprémbe helyeztessék át. Legalább a honvédelmi minisztérium anélkül, hogy a két várossal eziránt teljesen tisztába jött volna, hübelé Balázs, neki vágtat az állapotnak s már ki is hirdette az árlejtést a veszprémi lovas laktanyának a gyaloghonvédség részére s a pápai kaszárnyának lovas laktanyává való átalakítása iránt. Alkotmányos életünkben bizvást ritkítja párját ez a jellemhezetlen eljárás, hogy egy minisztérium két város határozottan körvonalozott kívánságai s az állami közérdek ellenére, nemcsak hogy megdönt két várost, de magának az államnak is óriási mérvű hiábavaló költségeket okoz. Mintha bizon Csáky szalmája volna az ország pénze, melylyel dobálozhatik mindenki, aki hozzá fér. Lássuk a dolgokat közelebbről. A minisztérium először roppant költségekkel felépít egy monstrum nagy lovas czirkuszt Veszprémben, ide hozza a lovas honvédséget s a mi gyalog honvédeinket elmasiroztatja Pápára. Költségbe ver két várost s az állam kasszáját megkönnyebbiti sok ezer forinttal. Aztán múlnak az évek. A két város kezd beletörődni az állapotba s a ministerium kiküldött vizsgáló főtisztei kitűnő eredményt konstatálnak mindkét város honvédsége állapota felől. Egyszer csak azután egy pár embernek eszébe jut a régi közmondás, hogy „varietas delectat“ s kezdi besúgni a minisztériumnak, hogy a veszprémi talaj nem jó a lovak lábainak; a lovak patkói hamar kikopnak s a patkók sok pénzbe kerülnek; aztán meg hogy most sül ki, miszerint a lovaskaszárnyát öt arasznyival lejebb építették, aBuhim-utczában, mint kellett volna. Hát nincs egyébb hátra : el kell őket küldeni Pápára. ¥ A & € I JL Fiúméban. A vonat prüsszögve, szuszogva, hápogva csendesen ereszkedett le a végső alpesi csúcsról a fiumei tengerpartokra. Alattam terült el a város impozáns korzójával, paiti sétányával s a kikötői mólók mint vékony fehér szalagok nyúltak bele a kék Adria lengő habjaiba. A lathatár vegén a kedves Cherso és Veglia szigetek. A kelő nap bíboros sugarai megaranyozták e parti virányokat s a távolság daczára kivehetni véltem a kedves ligeteket, hol tizenkét év előtt mint ábrándos, bohó- reményü boldog ifjú jártam, tele vágygyal szivemben s égő, lázas, vakmerő agygyal . . . Ah, az élet lehűti a vérnek forróságát s a gondolatok lázát felváltja a rideg életbölcselem. Tizenkét év nagy idő. Azóta tizenkétszer fordult meg a világ! A locomativ koszán felsikoltott s aztán lihegve állt meg a fiumei pályaház perronján. Mikor én itt jártam, ezen a partokon egykor; ez a pompás csarnok sem volt itt. Óriási sziklatömegeket robbantottak ekkor éveken át életunt öreg olasz fracc- kmiks a szétrepesztett sziklákból révtöltéseket csináltak. Mikor aztán a sziklák el voltak takarítva, rátették a vasvagásokat s az első vonat prrüszögve robogott le az alpesekről a tengerpartra! Bizony haladunk, haladunk! _ Pompás, aranyos sisakos pompiczik sétáltak a korzón s nemzeti szin forgóju rendőrök áldogáltak az utczák sarkain. Hajdanában mi voltunk a tengerészek, a pompiczik s a rendőrséget négy szál podestiai szolga képviselte. Óriási három üvegcsarnok áll a Piazza Adamich mellett. A város élelmi árucsarnokai. A fehércsipkés Ami igen tisztelt Thaly Kálmán elvtársuuk hoppra veszi ezeket a dolgokat, egy jó szóra elhiszi s nem hogy „vetó“-t kiáltana az efféle dugott üzelmek ellenében, még ő pressirozza a minisztériumnál az áthelyezést. A honvédelmi minisztérium, mint jó katonához illik, megijed a stentori hangtól s esze nélkül siet eleget tenni a dörged elemnek. Állanak pedig a dolgok most a következendőképen : 1) A veszprémi nagy monstrum czirkusz, mely annyi pénzbe, áldozatba került s melyről pár óv előtt annyi dicsériádát zengett a honvédelmi minisztérium, — kárba vész. Még sok pénzbe fog kerülni, hogy szóthordassék, és helyébe laktanya ópitessók. 2) Pápán uj kaszárnyát kell csinálni; a régit átalakítani s uj czirkust állítani. 3) Veszprém mellett kitűnő lovas gyakorlótér van, mely talapminőség tekintetében ritkítja párját, emennyiben murvás talajú s kemény gyöppel fedett, soha süppedókessé nem lesz ... s ezt a gyakorlótért ingyen bírta az állam. 4) Pápán se közelben, se a távolban semminemű gyakorlótér nincs e czélra s ha 6—8 kilometer távolságban lesz is ilyen található, az államnak azt busás pénzen fog kelleni kibórleni s két-három ezer forintot csak e czimen lesz kénytelen fizetni. 5) Az állam érdeke tehát közvetett utón legalább is 150 —160 ezer írttal károsul, mert a veszprémi kaszárnyamunkálatok felemésztenek legkevesebb 25— 28 ezer foriötot, — a pápai átalakítások 130—135 ezer forintot s ezenkívül még a gyakorlótér kibérlése is szép csomókat fog igénybe venni. Hanem hát, mit a miniszter urnák ez a rengeteg kiadás ?! Mit törődik ő ilyes csekélységekkel ! Hiszen nem ő fizeti, csak az jó bolond magyar nép, amely örüljön, ha a miniszter ur úgy a választások évadján kegyesen ráhunyorit! S aztán mit neki két város érdeke ! íme mind Veszprémváros polgársága, mind Pápa közönsége tiltakozik e terv ellen s a miniszter válasza az, hogy csinos falusi lányok már nem a piaczon dévajkodnak, mint egykoron, hanem itt, ebben a csillogó üvegpalotában kínálják izes áruikat, banaant, ananaszt s lopva — csókot is. Az öreg Brughetti ott sétált a kormányzói parkban. Rá ismertem a rettenetes elefántcsont botjáról. Megszóllitottam. — Signore, van szerencsém. Nem ismer ? — Ah! . . . Hogyne! Akivel annyit küzdöttem a tengerész-akadémián .... aki a gli-t nem akarta lyi-nek mondani, aki a térképrajzórán mindig leányokat pin- gált s a hajónaplót tele irta versekkel .... aki.... — Úgy van, signor ... én vagyok. Megérkeztem szerencsésen ! — Amerikából ? — Nem, Veszprémből. — Ahán, Veracrouz-ból .... szép, szép ! Unheil’ pacse, per Bacchó! Én is voltam ott kapitánykoromban. Bon’ vin! Belle donne. . . . Az öreg egészen neki melegedett. Elsétáltunk a tengerész-akademia előtt. Órára ment az öreg ur. Felülről sápadt arczu tengerész-növendékek köszöntöttek le! Szegény gyerekek! Anch’ io erő pittore! Meglátogattam a Via duomot. Az a hosszú, keskeny sötét utcza volt egykor az én birodalmam. Egy két balkonos keskeny emeletes házban fundáltam ki mindazokat a bolond kalandos terveket, amiket aztán hét hosszú esztendőn át végrehajtottam könnyű szívvel, könnyű agygyal, négy világrészben. A ház padroneja már nem ismert meg. Én sem őt. Öreg úrnő lett az egykor életvidor asszonyból s a férje azóta felköltözött a Frangepán vár mellé — - az alpesi temetőbe. Leültetett a pamlagra, amelyen annyit elábrándoztam egykor a pálmaerdőkről, vörösbőrüek lakta saus géné meghirdeti az átalakisásokra vonatkozó árlejtést. Az áthelyezés indokai légből kapottak s egyetlen szakértői szóval sem indokolhatók. Ellene szólnak a talaj s terepviszonyok is s mégis rátukmálják a két városra s az állampénztár rovására. Másutt ily eljárás miatt vizsgálat alá helyeznék az illető minisztériumot. Nálunk még megeshe- tik, hogy ünnepi köntösbe öltözik egy csomó kommandó szóra, drótrarángó, fizetett meghagyatik s elmén Budára gratuláló deputáczióba. És Kissovits és Láng érdemes követeinket van szerencsénk a két város érdekében tisztelettel felszóllitani; szíveskedjenek im a válság napjaiban becsületbeli kötelességeiket megtenni, vagy pirulva letenni a megnem órdemlett mandátumot! A Balaton-egylet mimkafcerve. A Balaton-egylet igazgatósága tegnap délután gróf N á d a s d y Ferencz elnöklete alatt ülést tartott, s úgy az egylet mint a közérdek tekintetében fontos határozatokat hozott. Jelenvoltak az elnökön kívül gróf Eszterházy Mihály, dr. Fennyvessy Ferencz, T h a i s z Elek, S z a 1 a y Imre, dr. Her- c z e g Mihály, Szarvasy Sándor, K á 1 1 a y Gyula, Á d á m Károly és Sziklay János titkár. Elhatároztatott, hogy az 1885-iki orsz. kiállításon a Balaton-egylet is vegyen részt egy kollektív kiállítással (borok, halak halászati eszközök, balatonvidéki fák kötelek, ipartermények, fotográfiák), egyúttal gróf N á- d a s d y Ferencz, gróf Esterházy Mihály, Sza- 1 a y Imre és dr. F e n y v e s s y Ferencz urakból álló küldöttség tisztelegjen a kereskedelmi miniszternél, hogy az ifjú egyletet a kiállítási hely vételében a rendelkezésére álló eszközökkel támogassa. Elhatároztatott egy Balaton-fényképalbum kiadása. Az igazgatóság kérelmére gróf Eszterházy Mihály (aki egyszex’smint kitűnő fényképész) maga vállalkozott a Balatonvidék jelentékeny pontjainak fölvételére. Elhatározta egyszersmind a gyűlés egy évkönyv kiadását, melynek szerkesztésére az irodalmi osztály elnökét JókaiMórtés titkárát Boros tyáni Nándort szóllitja fel az igazgatóság. Az idén két regatta lesz B.-Füreden ; az egyiket déltengeri ódenekről s bájos induslányokról. Az öreg úrnő elkérdezgetett, hogy teljesültek-e egykori ábrándjaim ; voltam-e mindenütt ? . . láttam-e mindent! S én elbeszéltem, hogy a pálmaerdök ép olyanok, mint a mi eredeink, a dóltengeri szigetek ép olyanok, mint a mi szigeteink, az indus lányok pittyedt ajkúak s a szemük ferde s a regényes vörösbörüek úgy isszák a pálinkát, mint akár a hajórakodó tótok. A regény is csak addig regény, migaza képzetemben van. A regényesség prózává lesz, mihelyt a kezünk érzi, szemünk látja. A ködfátyolképek fátyla lehull s az állomkóp egy durva kenésü mázzá lesz . . . A kikötőbe ki és befutnak a nagy tengeri vitorlások s a postagőzösök. A legénység vig danákat énekel; sürög-forog a másik vén, köteleket vontatnak, vitorlákat feszitnek-bon- tanak, horgot vetnek-emelnek. Ah éveken át én is éltem ez életet, mely olyan gyö. nyörü, regényes innen a partról. Hanem ott fenn a födö- zeten bizony nem regényes a munkától fölcserepezett kéz s nem regényes a másfélév óta sóban ázó hús, esővízben főtt czukortalan thea s kőkemény tésztakenyér. Hanem a rum az jó is, regényes is. Ez az egy öröme meg van a tengerészeknek. Nem irigylem tőlük. Egyebük úgy sincs. Tenyi parsati! Az egykor ifjak már öregedőben s a lázas agyat kezdi befödni a tél dere ... Uj nemzedék szorítja ki a régit; az apák nyomdokába fiúk lépnek. Kis fiam is ide hozza nemsokára az ő ábrándait s égő álmait... s itt ébred majd ő is az élet prózai bölcseimére, a hideg hullámos messze tengeren ! Az élet álom, az valódi bölcs Ki ébren él, de mindig álmodik. Kompolthy Tivadar. Anna hetében az egylet rendezi, a másikat a most megalakult yachting klub, melyet az egylet tőle kitelhető- leg támogatni fog. Az arácsi és nosztori völgyek, a Füredhez közel eső alig ismert szép kiránduló helyek utjai különböző czimü útmutatókkal fognak elláttatni, hogy bárki kényelmesen fog nemcsak a völgyekben tájékozódhatni, de minden akadály nélkül feljuthat az 1600 lább magas Tamás-hegyre, honnan gyönyörű a kilátás az egész Balatonra. Elhatároztatott pünkösd ünnepén (junius 1. és 2-ád) Veszprémen át Badacsonyig nagy kirándulás rendezése. Az egylet feliratilag fölkéri a közlekedési minisz • teriumot, hogy mivel a Balatonon már több gőzős jár, a vitorlások száma pedig folyton szaporodik, a már többször fenyegető veszélyek kikerülése végett rendeletileg léptesse életbe a Balatonon is a tengeri hajó-szabályzatot, mely szerint a gőzösök térjenek ki a vitorlásoknak, éjjel pedig úgy a gőzösök, mint a vitorlások és halászbárkák is kötelesek legyenek a jelzőlámpát égve tartani, Hasonlóképen kérni fogja az egylet a minisztérium intézkedését arra nézve, hogy a Balatonon a hajózást veszélyeztető pontok, (mint a tihanyi szoros szirtjei) bizonyos jellel (éjjeli lámpával) állandóan felismerhetővététessenek. Végre intézkedés történt, hogy junius 1-től kezdve a fürdöivad alatt Sziklay János egyleti titkár állandóan Füreden tartózkodjék, kirándulások rendezése, szükséges útbaigazítások adása, egyáltalában az egylet mindennemű érdekének előmozdítása céljából. A Balaton-egylet az általa tavaly megkezdett szerény mozgalmat tehát, a mennyire az ifjú egylet ereje engedi, az idén annyira fogja fokozni, hogy a Balaton mentén eddig még nem tapasztalt élénkség fog uralkodni. Agyülés végre köszönetét szavazottgr. Nádasdy Fe- rencznek buzgóságáért. Jövő kedden folytatólagos ülés lesz s folyó ügyek elintézése végett. A csendőrségről. — A Békássy eset alkalmából.*) — Óhajtva várt, mindenoldalról üdvözölt intézmény. Meguntuk a pandúrokat, kiknek hatalma csekély, ek- sistenciájuk problemátikus volt s működésük a szegénylegények aranjuezi napjait idézi fel a békés polgárok nem nagy örömére. — El a pandúrokkal; jöjjenek a csendőrök, mert, hogy „röndnek muszáj lönnyi“, az nemcsak Mihaszna András princípiuma, hanem minden reudszerető emberé is ! És jöttek ők! Hozsánával fogadtuk őket. Nem lesz többé oly gyakori a „juh cselekedet“ megritkul az „apró marhák sora“ s „disznó mián“ többé nem a károsultat csukják be ; mivelhogy alapos gyanút táplált Kis Csicsa tulajdonjogi fogalmai felől . . . És most itt vannak, s nehogy valaki azt higyje, mintha mi a csendőri intézmény antagonistái lennék, — sietve kijelentjük, — igen jól van az, hogy itt vannak — Savanyu et comp. csak keserű arczot vághattak az ő megjelenésükhöz, a társadalom tehát édeskésen mosolyoghat hozzá. Hanem .... annak a közmondásnak az igazságát sem vonja tán kétségbe senki, hogy „omne, quod est nimium, vertitui in vitium.“ Nimium ! veszélyes az a nagy hatalom a csendőrség kezében, hogy „ellenszegülés “ esetére s tán más előtte tetszetős okból is fegyverét használhatja — tekintet nélkül személyre s az okra, mely miatt a delin- quens csendöri intervenciót provokált árva fejére. A felmerült esetek azt bizonyítják, hogy a csendőrség alantos közegei nincsenek tisztában hatalmuk határaival, vagy ha azokat nem lépik is túl, de nem kellő judiciummal élnek jogaikkal. Nómetujváron egy szegény erdészt, mert korcsmái kihágás miatt tán szégyenében „ellenszegült“ az őt bekísérni akaró csendőröknek, lelőnek, pedig azt hiszem, ehhez az ekszpedienshez, csak a végső esetben fordulhattak volna, ha tán „joguk“ meg is volt erre. Békássy képviselő fiát, mert meg nem állt, hogy standé pede oda nem küldték, hová Kosztért 3 bíróság küldeni nem tudta, — nem az ő jóakaratukon múlt ! — *) Békássy István joghallgató s tartalékos hadnagy, Békássy Gyula orsz. képviselő fia, Magyar-Gencsről a napokban késő este lóháton haza Kemenes-Hőgyészre ügetvén, a faluvégén lesben álló csendőrök rákiáltottak, hogy álljon meg. Nem tudni, vájjon a kiálltást meghallotta-e, s tovább nyargalt, Arra hátulról eldurrant a csendőr fegyvere, a miként halljuk a golyó Békásy kabátjának szélét fúrta át. A ló megriadt, s lovagjával az árokba esett nagyobb baj nélkül. A miniszter a vizsgálatot elrendelte.
