Veszprémi Független Hirlap, 1884 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1884-08-16 / 33. szám
26); papíriparra 67 (Bpestről 30); fonó- és szövő iparra 275 (Bpestről 25); ruhászati iparra 659 (Bpest ről 130); bútor- és decorativ lakberendezésre 22<-. (Bpestről 75); arany, ezüst és diszmüiparra 110 (Bpestről 62); sokszorosító iparra 134 (Bpestről 44) hangszerekre 42 (Bpestről 21); tudományos eszközökre 53 (Bpestről 20); építési iparra 149 (Bpestről 34) jármüvekre 106 (Bpestről 12) s gépiprra 176 (Bpestről 44). E szerint legerősebben vannak képviselve a ru házati ipar, bor- és szeszes italok, fonó- és szövő-ipar, vas- és fémipar és a bútoripar csoportja. Ha eltekin tünk a nem szorosan ipari természetű borászattól, a főváros az egész ország kiállítóinak egy negyedrészét szolgáltatja. A mi pedig a csoportok szerinti arányt illeti, érdekes, hogy az arany- ezüst- és diszműipar a papir-ipar és hangszerek csoportjában a főváros a kiállítók felét, a vegyészeti, sokszorosító és butor-ipar, élelmi czikkek és tudományos eszközök csoportjaiban pedig a főváros az összes kiállítók egyharmadát képviseli. Kövágó-Örs, 1884. aug. 11. Mezriczky Péter kővágó-örsi nyug. ügyvéd és földbirtokos nem él többé! Ezen leverő hir f. hó 8-án reggel 7 és */2 órakor villámgyorsan terjedt e. városunkban és vidékén. A boldogult 85 éves aggkoráig a becsület és szeretet, a vallásosság és tudomány, az erkölcs és igazság mintaképe volt. Nem lesz tehát fölösleges, ha kissé élete folyásáról meg- emlékszem. Mezriczky Péter 1799-ben Kővágó-Őrsön jómódú és nemes szülőktől származstt. Elemi osztályait Kővágó-Őrsön végezte, ahol már korán fogékony esze és jó magaviseleté által, tanítója szeretetét megnyerte. Azután édes szülei sármelléki vagyonára ment, s ott az attya őt mezei munkára szorította, de sehogy sem tetszett neki a földmivelés, hanem csak tanulni szeretett volna. S mikor atyja kinánata létesítésében folytonosan ellenkezett: egy napon összepakolta kis holmiját — atyja eugedelme nélkül — eltávozott a szülői háztól. —• Az atya cselédjét küldte fia nyomozására, de a fiú a cseléd elől a Zala folyóba ugrott, s úgy menekült meg otthoaától. Azután Kővágó-Őrs felé vette útját, ahol édes atyjának is volt birtoka, s nagynénje lakott. Innen pár napi látogatás után — kevés útiköltséggel — gyalog Sopronba ment, s ott éles esze, vas szorgalma és jó magaviseleté folytán önerejéből megkezdte gymna- siumi tanulmányait, melyet aztán Pápán végezett; a bölcsészetet és jogot pedig Győrött Deák Ferencz versenytársa és testi lelki barátjával együtt fejezett be. Mint juratus Pesten a kir. táblánál volt pár évig alkalmazva, utóbb Kővágó-Őrsön bold. Kerkápoly István ügyvéd helyét foglalta el. Mély tudománya, széles ismeretsége, már 1823. Zalamegye egyik legkiválóbb vezérférfijává emelé. Majd 40 évig volt bold. Tarótházi Kiss Ignáczné ő méltóságának az iharosberényi Palini Inkey családnak, kustyányi Schmide grófnénak és szigligeti br. Puthiány Józsefnek ügyvéde. — A szegények ügyeit dijmentesen végzé. — Évtizedeken keresztül a zalai ágost. evang. egyházmegyének, azután pedig élete fogytáig a kővágó-örsi evang. gyülekezet és iskola nemeslelkü, buzgó felügyelőjét tiszteltós az ő személyében. Nem vágyott a dicsőség babérkoszorúja után bár gyakran lett volna alkalma azt elnyerni, de ő független akart lenni, s úgy küzdeni szükebb körben szép-, nemes és jóért. Az irodalom terén sem maradt tevéketlen, mivel úgy a szabad természetet, valamint a kezelésére bizott uradalmi levéltárakat ernyedetlen szorgalommal kutatta, s igy sok szép történelmű becsű művet hozott létre, s fényt vetett tudományával — bizonyos tekintetben — Tihany, Szigliget, Csobancz, Gyulakeszi és Tatika homályos és regeszerü múltjára. A classicus nyelveket gyönyörűen beszélte, Seneca, Ciceró, Homer és más hires idegen tudósok műveit eredetiben ismerte, s beszédeit azok aranymondásaival oly kellemesen fűszerezte, hogy a vele egy társaságban levők figyelmét mindig letudia kötni, szeretetüket és tiszteletüket kiérdemelni. A közmivelődés és tudomány terjesztése körül mind szellemileg, mind anyagilag sokat áldozott. — Beutazta Magyarországot és Ausztriát, s felkereste a nagylelkű és főrangú urakat és urhölgyeket, kiknek áldásos adományaiból 1842. évben egy 4 osztályú gymnasiumot alapított, melyben már sok jeles — az egyházi, társadalmi és politikai téren működő férfi nyerte előleges kiképeztetéset. Már a gymnasium megszűnt ugyan, de mind az által mai nap is a tudomány hajléka s városunk örök dísze. A 48 előtti diétákon ő is jelentékeny politikai szerepeket vitt. Zalamegyében a megyei és országos párt alakulataira nagy befolyást gyakorolt. Kimondhatatlanul szerette hazáját, melyre szép példát mu tatott, midőn a szabadságharcz kezdetén két — egy 14 és egy 18 éves — gyermeket az iskolából lefogta és a harcz mezejére küldötte, s annak váltságos lezajlása után pedig menhelyet adott Deák Ferencz és több hires publiczistáDak és szabadsághösnek, mely tetteiért csak a véletlennek köszönhette, hogy életével nem lakolt. A provisorium alak a közügyek teréről kissé vissza vonult, s szerfölött fájlalta hazája sorsát, de azért kisebb körben nem szűnt meg jeles ismereteit érvényesíteni. Elaggott kedélyek minden nemes és szép eszme képes volt lelkesíteni és az eszme párto- ására híveket gyűjteni. Ennek folytán habár testileg elhunyt, azért szelleme és dicső emléke közöttünk örökké élni fog. A bold, hült tetemeit f. hó 10-kén 4 órakor vitték örök nyugalomra. A templomi gyászbeszédet nt. Horváth Sándor helybeli evang. lelkész és esperes ur tartotta. A dialectica minden kellékével fel- ékesitett megható beszédében illustrálta az elhunyt életet, s méltányolta bokros érdemeit. — A temetőn Czigány Károly ügyvéd ur szép szavakban vett Ducsut a maga, úgy úrnője és édes atyja nevében a nagy halottól. A végtiszteleten részt vett e vidék intelligen- tiáján kívül a város apraja és nagyja, mely nagy megtiszteltetésért a boldogult gyermekei hálás kö- szönetüket nyilvánították. S. Zs. Történt vala pedig ekkoron — épen nagy gyakorlat előtt volt — hogy egy tuczat rekruta maródnak (betegnek) jelenté magát, lévén semmi hajlandóságuk a rekkenő hőségben taktusra masírozni. Kapitányunk rettentő skandalumot csapott. Megparancsolja, — épen rapport volt — hogy valamennyi maródot füleiknél fogva levezessek az udvarra. Laufschrittbe felszaladok s nagy bámulatomra valamennyi beteget ágyban találok, nem tudom, vájjon a kapitány felhős arczának megpillantását elkerülendő-e, vagy más egésségi szempontból, elég az hozzá, fülük tövéig bepólázva a pokróczczal. Leszaladok, haptákba vágdm magam s alássan jelentem a kapitány urnák, a láttákat. Kapitányunk olyan poziczióba teszi magát, mintha legalább is egy muszkát akarna elnyelni s azután újra megparancsolja, hogy a betegeket azonnal idehozzam, s e szónál ide dühösen toppantott lábával s a földre mutatott. Én nyugodtan húztam ki kardomat, egy keresztet rajzoltam a porba körülbelül ott, hol a kapitány meghosszabbított mutatóujja a földet érinté volna, és menni akartam. Egy menydörgő „Megállj!“ tartott vissza. „Minek e kereszt?“ „Hogy kapitány ur parancsát pontosan teljesítsem, megjegyeztem a helyet, hová a maródikat füleiknél fogva ezipeljem!“ S még az nap este „keresztbetett“ kezekkel és lábakkal átkozódtam ama kereszt felett, mely engem ily veszedelembe döntött. Ez volt első hat órai vasam a pricscsen. Máig is fáj minden csontom belé! ... YeszprémiSoma. Almádiban. — — Aug. 15. A fürdőivad talán sohse volt oly élénk e nyár í olyamán, mint a múlt hetekben. A fürdővendégek egy része ugyan eltávozott augusztus 1-én, de ezek íelyett, mondhatni, kétszerannyi uj jött s a fürdőélet még élénkebb szint öltött. Intelligentiánk kitünően érzi itt magát s egyik társas összejövetel a másikat éri, mely aztán kedé- yes tánczczal nyer rendesen sikerült befejezést. Lőrincz-napkor szépszámú társaság kereste föl Almádi ügybuzgó elnökét Brennert, hogy névnapja alkalmából üdvözölje. A vendégszerető házigazda s neje barátságos szívélyességgel fogadák vendégeiket csakhamar általános lön a jókedv, mely aztán késő éjig együtt tartá a kedélyes társaságot. Vasárnap este a társasági vendéglő termében volt egy rögtönzött mulatság. A jókedv itt is álta lános volt s oly intenzív, hogy még a beteges vendégekre is elharapózott. így csakhamar láttuk, hogy a párbajából itt lábbadozó ifjú képviselő Rácz Géza is beleugrott a tánczba s járta aztán úgy, hogy most ismét dupla porczió mediczinával mulat érte. No de azért sebaj. Csak nem kell búsulni. Kedden délután a részvénytársaság rendkívüli közgyűlést tartott a Roboz-féle birtok eladása iránt. Kompolthy Tivadar indítványozta, hogy ezt a birtokát egészben, amint van, adja el a társaság, miután vevő van reá, ki Almádi élénkítésére sokat tehet. Próder József, Kubay, Orbán s többen feltétlenül ellenezték az indítványt. Végre abban történt megállapodás, hogy a birtok ezúttal felében adassék el. De az ajánlattevő a határozattal nem élt. így a közgyűlés meddő maradt. Ugyanaznap este megtartatott végre a régóta készülőben volt szokásos halászlómulatság, mely rendkívül sikerült. Annyi vendég gyűlt egybe, hogy a szálloda összes asztalai nem voltak elegendők s a szomszéd nyaralókból kelle még számost asztalt, széket, padot rekvirálni. Közel 300 vendég volt itt együtt s az intelligens vendégség, élükön a szabadságát itt élvező jókedvű megyei alispánnal, hajnalig mulatott derült, fesztelen vigassággal. A halászlé igen jól ütött ki s a jó bor megadta a kellő utóizt is. Tiz óra felé félrerakták az asztalokat s tánczra perdült a fiatalság. A jelenvolt hölgyek közül tudósítónk följegyezte a következő névsort! Véghely Dezsőné, özv. Dunstné, Csák Zsófia, Szalay Vilma, Pongrácz Dánielné, Keserű Elekné, Viznerné, Vizner Ida, Végh Istvánná (Zircz), Végh Elekné (Bpest), Szalay Sámuelné (Bpest), Molnár al- ezredesné, Zlinszkyné (Bpest), özv. Pápayné (Lugos), Staudinger miniszteri osztálytanácsos neje két leányával (Bpest), Brenner Lőrinczné, Balogh Károlyné, Kompolthy Tivadarné, özv. Zsoldosné (Zircz), Óvá- ryné, Óváry Erzsiké. Éjfélkor Krausz József ur gyönyörű tűzijátékot rendezett. A szebbnél-szebb látványok valóban meglepték a vendégeket, kik ez utón is szives köszöne- tüket fejezik ki Krausz urnák a sikerült meglepetésért. A táncz aztán ujult kedvvel folyt tovább. Már szürkült a hajnal s még mindig járták, Vidék. Várpalota, aug. 14. (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőségének.) A várpalotai „függetlenségi kör“ mely a közel múltban alakult, folyó hó 10-kén tánczvigalommal egybekötött kirándulást rendezvén — Puszta-Palotán a Bakonynak természetalkotta regényes vögyében, mely mulatság a szószoros értelmében véve jól sikerült, sőt még minden várakozást is felül múlt. Délelőtt megkoszorúzott lobogókkal, s vig zeneszóval indult el a menet a kitűzött helyre. A délutáni órákban pedig egész népvándorláshoz hasonlóan érkeztek a kirándulók — daczára a borult időnek — az impozánsan díszített táborba, melynek elején diszkapu emelkedett Magyarország czimerével és koronájával, fölötte eme fölirattal: „Éljen a haza !“ alatta pedig: „Éljen a függetlenség!“ Százados fák árnya alatt igazi magyarosan jártuk a tánczot hajnal hasadtáig. Közben-közben a helybeli derék dalárda is volt szives közreműködni Király Antal ur vezetésével, kik méltán megérdemelték a dicséretet. Több hatásos beszéd tartatott Csengéi János, Kóhn Adolf volt elnök, N. L. és Király Antal urak által, kik lelkes ovácziókban részesültek. Örömmel constatáljuk, hogy Várpalotán a lel- kesülós a függetlenség magasztos eszméjéért nem holmi szalmatüz, mert mindinkább sorakoznak a hívek zászlóink alá, melylyel mindenkor bátran kimerünk állani a síkra az elnyomás és jogfosztás hiveiveivel szemben! Maradtam a tek. urnák stb. Neuvelt Lajos. Pápa, augusztus 13. A „Veszpr. Független Hírlap“ t. szerkesztőjének. A közelgő városi tisztujitás foglalkoztatja az egész várost — a befolyásos és combináló egyének már a megválasztandó városi képvitelők embereit is kezdik kandidálni, — persze minden mozgalomnak czélja, egyedül a tisztujitás lévén. Élénk az érdeklődés, — no de legyen is. Egy kis ujitásra számítunk; adja isten teljesüljön. A polgármesteri állás betöltéséről különféle versio járja be a várost, alighanem onnan, mert eddigi polgármesterünk leköszönéséről tett volna említést — mindenesetre abban a korban az erélyes ratonáskodás már bizony teher, helyet engedni tehát igen szép cselekedet volna, — hadd lépjen a tábor élére egy ifjú erő, ki a néha rakonczátlankodókkal szemben tudja kardját villogtatni. Ilyen férfi pedig volna Pápán. Elválik, kiben ismer föl ezen első állás betöltésére megkivántató ritka tulajdonokat a képviselőség. A többi állás úgy hiszem marad, csak oda törekedjék még a nemes tanács, hogy a divatba jött 50 kros napidijazások megszűnjenek. A megválasztandó kapitány javaslatához fog tartozni az is, hogy a rend második embere az őrmester, legyen rendőrmester, nem valami ügyosztály vezetője, teins chef ur; és ha rendőrmester, hol az uniformisa, forma dat esse rei. ' * Sok minden eszébe jut a helyzetet ismertetni óhajtónak, azonban hagyjuk jövőre, talán úgy is érzik a teljes reformálás szükségét a kikhez tartozik, ha nem, hát rámutatunk. Nagy-Gyimót községben postamesteri állomás van hirdetve, csodálatos, mennyi pályázó van e kisded állomásra. Részünkről a közigazgatás, de a postaügy maga is csak nyerni fogna, ha arrra a magas postaigazgatás egy oda való egyént nevezne ki az állomásra, — kit különben a község maga is óhajt s ki mint halljuk, arra is kész vállalkozni hogy a posta kedvéért kész saját házukat a„ > Szükséghez képest átalakíttatni, s ez Érsek nagy_ gyimóti birtokos szorgalmas leánya, 5jrzsébet volna. Hisszük, hogy figyelembe veszi a^gytekintetü igazgatóság ez őszinte és önzetlen^ megjegyzésünket. *) Az ismeretes özvegy pályázó még hisz kaphat máshoi jobb állomást is. ^ S y m o d u s. az uj földadó kataszter. Hosszas vajudá.^ után megszületett végre a várva-várt csecsemő, nem ünnepeltük meg születését vig zeneszóval, • mer^ az újszülött ha nem is halva született, de minc,en esetre idétlen leve. gok szép reményt fűzött ez á]lami műhöz nem csak a törvényhozás, hanem az liadózó közönség iS) és eme szép remények az utóbbi; részéről egy emberöltőre meghiúsultak. Hogyne! EJisz 60_70 évre Talő ór_ vénnyel lön az uj katasztk^ elkészitYe, azaz míg a talajviszonyok lényegesebb? yáltozást nem szenvednek. És ezen egy emberöltőre -«készített uj földadó kataszter rósz a szó szoros értjeimében, rósz úgy teljességében mint részleteiben Azon üdvös ek£edményt vártuk e drága pénzen készült munkától, Akogy a földadó egyenletesen és igazságosan lesz ™'Jinden egyes adózóra kivetve és az egyéni birtokivejíkkQ11 mindeilki feltalálhatja együtt az egyes adókötel^ földrészieteket. Sem az első^ sem az utóbbi nem teljesült. Mer; bár felállittattak n mjnden egyes községben az u. n. mintaterek és mé^ g-g Q]y vaktában, olyan gondolom ... 1 emlite tt postahivatal elnyerése érdemében vet í SH x n Is mondhatjuk, hogy mind az itt is említett pályázó mellei^ foglalt S z e r k. aáj formán vannak, az egyes földrészletek osztályba sorozva, hogy azon eset is előadja magát, hogy egy birtokosnak, kinek csupa szikfoltos és vízmosásos földjei vannak, a harmad és negyedosztályba soroz- vák földjei; mig egy másiknak sokkal termékenyebb földjei az ötöd és hatod osztályba szoroztattak. — Megtörtént azon eset is, hogy helyszíneléskor az osztályozó biztosok az egyes művelési ágak osztályozását keresztül vivén a községben, hol egv gazdag és tekintélyes főur terjedelmes birtokaira való tekintettel az osztályokat negyed és innét lefelé hatod, heted, nyolczad jelzővel vették igénybe, s a minimumra leszállított tiszta jövedelem kidolgoztatván, az uj földadó czimón ezen A községre kiirott egyenes állami adó 7 —800 frt apadást mutat. Ámde ezen apadást páralysálni kell B község földjeinek osztályába sorozásával. Elvégeztetett tehát e községben is az osztályozás, hol a népnek legszegényebb része tengeti nyomorúságos életét, s az egyes földrészletek másod, harmad, s innét lefelé negyed és ötöd osztályba Boroztattak, a tiszta jövedelem alapján meg- állapittatván az uj földadó az a múlt évhez képest 7—800 forint szaporodást mutat. — Természetesen: hisz a mi kevesbedés mutatkozik A községben a nagybirtokosok kedvéért, azt B-ben egyensúlyozni kell és a szegény emberek kárára helyrepótolni, hogy igy a törvényhatóság területére kivetett földadó teljességében meg legyen. És ilyen eset nem egy van, hanem számtalan. Nem csak az egyéni felszólalások száma óriási, hanem egész községek, sőt egyes megyék is felírnak, petitionálnak a földadó igazságtalan kivetése ellen. Siket fülekre találnak. Semmiféle emberi mű nincsen hiba nélkül, s azért, ha egyes hibák becsúsztak is a telekkönyvbe és az egyéni birtokivbe, ezen csodálkozni nem lehet, hisz éppen azért van adva a 60 napi felszólalási határidő, hogy ez idő alatt minden egyes földtulajdonos sérelmeinek orvoslását sürgethesse: de midőn az egyes birtokivekbe bejegyzett földrészletek annyira össze vannak zavarva, hogy azokat kiigazítani nem 60 napos, hanem legalább is egy évet igényel oly községekben, hol 800 -1000 birtokiv van; —ez már bűn. Legnagyobb a hiba a hasonnevű birtokosoknál, mert itt minden figyelem és tekintet nélkül vannak beírva az egyes ivek úgy, hogy az egyes földrészletek, birtokosok fertály, fél, vagy egész telke kikerüljön belőle. Tessék ezeket rendbe szedni a községi elöljáróságnak, s a rengeteg sok hibát kijavítani, vagy ha erre nem képes, hozzon egy hivatalnokot a királyi kataszteri igazgatóságtól, aki majd jó pénzen kijavítja a kataszteri igazgatóság székhelyén megcsinált hibákat. Ámde egy község sem vette fel költségvetési előirányzatába, hogy a kataszteri birtok ivek kiigazitására egy külön hivatalnokot hozasson, mert hisz erre némely adóssággal terhelt szükjövedelmü községek nem is képesek. Tessék tehát a jegyzőnek átdolgozni az egész uj katasztert. Nagy hiba az is, hogy egy községben, 400—500 tényleges birtokos van, 800—900 birtokivet csináltak és ez legnagyobb baj a földadó előírásánál. Maga a telekkönyv sem teljesen hibátlan, mert vannak községek, hol nem csak egyes földrészletek, hanem egész dűlők vannak kihagyva, vagy egész dűlők többszörösen vannak felvéve. És még több ily nagy hiba! Eme birtokivek alapján a földadót igazságosan és helyesen kivetni lehetetlenség, azoknak kiigazítása pedig több időt igényel, mint uj birtokivek készítése. Mi következik tehát ebből ? Az, hogy ezen birtokivek helyett újak készítendők; de nem a kataszteri igazgatóság székhelyén kataszteri munkához nem értő felbérelt munkások, napi díjasok által, hanem a helyszinén az adóközségben, a lakosok birtokviszonyait jól ismerő elöljáróság közbenjárása mellett. Csak is igy lehet a hiba nélkül való kataszteri birtokiveket elkészíteni, máskép soha, mert a kezünkben levőkre emond- üőgy: Adtál Uram esőt, de nincs köszönet benne! Antikataszter. Újdonságok. — Lajos napját, Kossuth Lajos nagy hazánkfia névünnepét az idén is, mint minden esztendőben, lakomával ünnepelendi meg városunk lakossága. Mint értesülünk, ez alkalomból több helyen fog polgárságunk társas összejövetelre összegyűlni e hó 24-ike estéjén. — Szalay Imre orsz. képviselő Almádiba rándult át múlt szerdán, testvére s Ehn Kálmán urak társaságában B.-Füredről Senta nevű vitorlás hajóján. Mikor az örsi foknál Almádi felé fordultak, hirtelen erős vihar támadt, s ugyancsak erős veszedelembe sodorta a hajót. A tornyosuló hullámok át és becsaptak a hajóba; a fedélzetről lesodorta a mentő-övet, mig utóbb ügyes kormányzásuknak köszönhették, hogy Almádi elé értek. Itt egy halászhajón lapunk szerkesztője, Krisztián és Adler urakkal hozzájuk evezett s horgonyt vetvén a „Sentá“-ra kivitte őket a partra, hol aztán a nagy vendéglőben Véghely alispán, Rácz Géza orsz. képviselő stb. társaságában kellemesen tölték el az estét. Az éjét, lecsillapulván a Balaton, hajójukon tölték, s másnap hat órakor reggel távoztak el, kedvező széllel Kenesse felé. Almádi csodás szépségeit nem győzték bámulni s dicsérni, mint a Balaton legszebb táját.
