Veszprémi Független Hirlap, 1884 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1884-07-12 / 28. szám

hogyha azt látja, hogy az illető ügybarát csakugyan a helyes okokat találta ki és sorolja fel; de nem egy oly vádat, amelyet az iparos-osztály meg nem érdemel.

A t. czikkiró ur súlyos vádjának önérzetében előre belátja, hogy olyat cselekszik, ami majd fájni fog az iparosoknak; de azért ő elég bátor azt őszintén kimondani a nyilyánosság előtt. Ez szerintem szintén szép dolog, de csak akkor, ha az illető tudja, azt is, hogy az ilyen őszinteség mellett kell és szükséges erkölcsi bátorsággal is birni és nem lehet anuyira szerénykedni, hogy nevünket egy ismeretlen álarcz alá rejtsük, hanem hogy ott legyen az is azon tükörben, a melyet a t. czikkiré ur, mint tiszta tükröt vél élénkbe tartani, a melyben megláthatjuk vagy felfedezhetjük saját hibáinkat és igy abból magunknak hasznot meríthetünk.

A czikkiró ur azt mondja, hogy igen nagy oka annak, hogy mi magyar iparosok nem boldogulhatunk, az, hogy nem szeretjük a műhelyt. — No mar t. czikkiró ur megengedjen, hogyha erre nézve talán egy kissé drasztikusnak látszó kifejezéssel élek és azt mondom, hogy ennél már ostobább vádat az iparos-osztályra még ember nem mondhatott, sőt meg ez több az ostobaságnál is és igy én ezt vakmerőségnek nevezem el, mert ön vádjának állításával még csak egyetlen szorgalmas iparos társát sem kímélte meg, hanem csak egyszerűen valamennyit, az által felhozott hibába esettnek declarálja, amiből az következik, hogy az összes hazai iparos-osztály naplopó, munka- és műhelykertilő és nem más, mint egy korcs időszak fő-fő kortese. (Ön szerint!?) No t. czikkiró ur, itt ón már rémitő sok kérdést és felvilágosító szavakat intézhetnék Önhöz, de nekem nincs szándékom ezt tenni és Önnel hírlapi polémiát folytatni, mert annyi nagyravágyás én bennem nincs, hogy ily viszketegségben erezzem magamat szenvedni. De ha még tovább olvasom az Ön sorait, annyi mindenféle badarságot látok abban összevissza beszélni, hogy alig kellene azt tovább folytatnom és taglalnom. De itt én is őszintén bevallom, hogy az engem némileg mulattatott inkább, minthogy annak valami nagy, komoly fontosságot tanúsítsak, mert pl. ki vehetné azt komolynak, hogy az önálló iparos egyebet nem tesz a műhelyben, mint egy nagyot káromkodik, azzal tovább megy, mert azzal kötelességének eleget vélt ön szerint cselekedni.

No már t. czikkiró ur Önnek itt velem együtt kaczagni kellene ilyen állítások bolondságai felett, hogyha Ön csak egy kissé is igazságos akarna lenni; mert azt hiszem, hogy ezt már Ön maga sem hiszi el, hogy az csak úgy megy, mint ahogyan azt Ön emlegeti.

De Ön szerint mégis csak igy folyik tovább a sok fuser-munka a segédek között, amiért azután, az ilyen iparost, a megrendelők el szokták hagyni és mennek máshoz. Csakhogy hát ki az a más, mivel az Ön állítása szerint minden iparos, ha önállóvá lesz és ha pár segédet beállít: maga azonnal hátat fordít a műhelynek és bízza a munkát a fuseráló segédekre. De hát akkor kik lehetnek azon jobb iparosok, akiket a megrendelők a jó munka végett felkeresnek ? — Hiszen az ön nézete szerint ezeket Magyarországban keresni alig lehet. En elhiszem, hogy Ön csakugyan ily szerencsétlen illúzióban szenved, mert további beszédének folyamában csakhamar áttér a Németországban lakó iparosokra és elkezdi őket nyakra-főre dicsérni, mintha azokat más nem is ismerné, csak Ön egymaga. — De hát vájjon miért nem tartozik Ön is inkább azok közé,

Mig igy tűnődött, a ládából fájdalmas nyögés ütó meg füleit.

— Jaj, megfulok! Hallja Janka! az istenért szabadítson ki.

— Istenem, de hát hogyan ?

— Bánom is ón akárhogy . . jaj levegőt. Mind a fejembe ment a vér.

— Fejébe?

— Hát csak nem mehet a lábamba, miután fejjel le, lábbal fölfelé vagyok. Minden vérkeringés megszűnt már a lábomban.

— Istenem hát mit tegyek.

— Fordítsa vissza, ha lehet a ládát, hogy talpamon állhassak, s fúrjon a ládán egy kis lyukat, hogy levegőt szívhassak.

Janka elkövetett mindent a fogoly sorsa megkönnyítésére, de nagy erőfeszítése mellett sem tudta a ládát visszafelé fordítani, hanem egy akkora kis lyukat fúrt rajta, melyen a gróf ur lélekzetet vehetett.

— Mit gondol asszonyom, meddig maradok igy ?

— Nem tudom, férjem a főispán úrhoz akarje elküldeni parádi viz gyanánt.

— A főispánhoz ? Jaj, tömje be kérem azt a kis lyukat, hadd fulladjak meg. Vagy szerezzen egy revolvert, s lőjjön be rajta, hadd masírozzak a másvilágra. Hisz a főispán egyik leánya jegyesem.

— Jaj, akkor vége van önnek gróf ur.

— Két hét múlva esküdnünk kellene, de elmosta már az eső ezt az esküvőt. . . .

E pillanatban lépett be Iczig két markos legénynyel.

— Vegyétek fel ezt a ládát, s vigyétek a Méltóságos főispán úrhoz.

A legények behajoltak s felvették.

— Jaj de nehéz, nyögi az egyik.

— Nem csoda, felel Iczig, — echt paráper van ám benne.

A legények tehát elvitték a ládát, s benne a grófot a főispánhoz, ki ép az nap nagy ebédet adván, a grófot is meghívta.

hol élhetne mindazon jó tulajdonokkal, melyeket mi bennünk sehol sem tud Ön feltalálni. Már t. i. ezt úgy értem, hogyha Ön csakugyan iparos, — a mi felett én igen kezdek kételkedni, — mivel azt látom, hogy Ön az iparosok helyzetét nagyon hiányosan és fölületesen ismeri: azért Önnek még igen sokat kell tanulni, hogyha az iparosokat értelmesebben megakarja ismerni, legalább csak anuyira is, hogy azokról máskor okosabban beszélhessen.

Mivel pedig Önnek még utolsó soraiból is az tűnik ki, hogy Ön azon elfogultságból, melyben jelenleg van, egy parányit sem bir kiábrándulni, mert különben nem mondhatná azt, hogy a magyar kózmű-iparos. La önállóvá lesz, akkor azt szokta mondani, hogy dolgozott ő eleget segéd korában, azért ideje, hogy most már pihenjen; pedig azt On maga is beismeri, hogy igy csak oly ember beszélhet, a ki a munkát soha sem szerette, pedig taláu csak találkoznak, akik szeretik, de azért Ön vádja alól kivételt még sem akar ismerni; s evégből én Önnek azon ajánlatot teszem, hogyha Önnek még- egyszer eszébe találna jutni azon bolondság, hogy az iparosok fájába akarja sújtani fejszéjét, akkor — csak arra az egyre figyelmeztetem, — hogy úgy igyekezzen Ön azt cselekedni, hogy az Önt magát ne üsse főbe. Ez Önnek a legjobb orvosság betegségéhez, amelynek krízise alatt Ön az iparos-osztályt nem képes más szinben felismerni, mint ahogyan azt Ön ostobaságával lefesteni törekedett.

Szilágyi Mihály.

— Figyelmeztetés! A budapesti II. kér. közs: polgári fiú-iskolának helyiségében (Medve-utcza 5. sz. a.) a polgári fiu-iskola mellett a tek. fővárosi törvényhatóság és a nm. vallás- és közoktatási minisztérium határozata folytán a jövő 1884/5- tanévben egy 3 éves tanfolyamu kereskedelmi iskola első osztálya nyílik meg. — Midőn ezt az iskola igazgatósága a főváros és a vidék t. ez. közönségének jelenti, egyszersmind kötelességének ismeri a felvétel feltételeit és a kereskedelmi iskolának látogatásával járó kedvezményeket is tudomásra hozni; mely feltételek és kedvezmények a budapesti kereskedelmi akadémiánál s egyéb közép kereskedelmi iskoláknál fennálló feltételekkel és kedvezményekkel, kivévén a tandijakat, melyek iskolánknál tetemesen kisebbek, — mindenben megegyeznek. — A felvétel feltételei: 1. Az I. osztályba felvétetnek azon tanulók, a kik a polgári-, a reáliskola vagy a gymnasium IV. osztályát sikerrel bevégeztók és arról bizonyitványt tudnak felmutatni, vagy felvételi vizsgálaton igazolják, hogy a szükséges előképzettségük megvan. —

2. A beirási dij 1 frt, a tandij félévenkint 5 frt és az ifjúsági könyvtárra 50 krajezár fizetendő. — Kedvezmények: A kereskedelmi iskolánkba járó tanulók: 1. A véderőről szóló 1868. évi 40. s az

1882. évi 39. törvényezikk és az ezek alapján kiadott honvédelmi ministeri utasitás szerint egyéves önkéntesek; 2. A köztisztisztviselők minősitéséről szóló

1883. évi I. törvényezikk szerint községi, illetőleg körjegyzők, a postánál, az állami, megyei és törvényhatósági számvevőségnél, a pénztári, kezelési, börtönügyi szakoknál, a zálogházaknál tisztviselők;

3. A közmunka és közlekedési minisztérium 1881. évi 16506. sz. a. kelt határozata alapján vasúti hivatalnokok lehetnek; 4. A magánjellegű közlekedési, ipari és kereskedelmi üzleteknél és vállalatoknál előnyös feltételek mellett alkalmaztatnak. 5. A szegénytanulók tandíjmentességben s esetleg egyéb segélyben is részesülhetnek. — E nyilvános jellegű,

Gróf Parády, mint tudjuk, jegyben járt a főispán egyik leányával Annával; hogy Anna kisasszony szerette-e a grófot, azt ha láttuk volna őket valaha beszélgetni, nem hinnők el. De nem is szerette.

A gróf tehát ott feküdt a savanyuvizes ládában, előtte volt a rettenetes pillanat, midőn a ládát fölfeszitik, s őt rántják ki savanyuviz helyett belőle.

— Pista! Ferké! bontsátok fel a savanyuvizes ládát, s tegyétek az üvegeket a jég közé.

Az inasok, kiknek a parancs szólt, a főispán és családja szemelátára elkezdték bontani a ládát, melynek teteje már tágult, a gróf pedig szükölt.

A tető, mint a koporsó fedele, végre elvált aljától.

— — — Jaj borzalom!!

A leányok önkénytelenül elkiálták:

— Nini! Parádi!

— Az ám, valódi Parádi! felelt a főispán.

— Hisz ez nem parádi! mondják nevetve a lányok.

— Nem ám, hanem Parádi!

A gróf, mint egy Lázár kikelt koporsójából, s ő is elkezdett kaczagni, még pedig úgy, hogy zengett bele a boltozat.

— Hát hogy került ide ?

— Egy kis tréfa, — fogadás — szólt a gróf kilépve a ládából.

— Fogadás?

— Igen, igen. Czenczi barátommal fogadtam. Ö azt állitá, hogy nem merném magam egy ládába bezáratva, ide hozatni. No hát ugy-e megnyertem a fogadást, megyek is bekasszálni.

— De hát az ebéd ?!

— Sajnálom nem maradhatok, mert elszalasz- tom a nyert összeget — felelt a gróf, s azzal ész nélkül rohant ki az utczára.

Egy óra múlva elhagyta X-et, s azóta hírét sem hallani. R. Gyula.

szigorú állami és fővárosi felügyelet alatt álló kereskedelmi iskola, melynek harmadéves növendékei a tanév végen a kereskedelmi szaktárgyakból miniszteri biztos jelenlétében végvizsgálatot (érettségit) tesznek, a tandij csekélysége miatt még a kevésbé vagyonos szülők gyermekeinek is igen ajánlható. A beírás az 188V5. tanévre úgy a polgári, mint a kereskedelmi iskolába f. évi augusztus hó 30., 31. és szeptember hó 1., 2. és 3-án történik. — Budapesten, 1884. junius hóban. — Az igazgatóság.

Hazai gazdasági iparunk ügyében.

A „Veszpr. Független Hirlap“ t. szerkesztőjének.

KflugÖs, julius 8.

Kiingösön ápril 3-án megejtett ekepróbán képviselve volt Schlick magyar részvénytársaság gyára, Krumpach állítható 3-as ekével, fix 3-as ekével, kettős fix ekével és egy egyes ekével — Lábasy Sz.- Miklési gyáros kettős ekéivel, — ugyszinte Hovárd- féle 3-as ekék; — a bíráló bizottságok B.-Főkajárról: Tóth Ede földbirtokos ur, mint elnöke a bizottságnak, bíráló tagok: Ősibül a püspökségi urodalom tisztje Rozsos Ödön, Peremartonból ans. kápt. ur. kéz. tisztje Jófeü Sándor; Küngösről Molnár Antal oda való birtokos; Berhidáról Boronkay Miklós és Emmer urak, és még számtalau, mint Bezerédy Iván föld- birtokos, úri emberek, mint magyar gazdák a polgárság részéről. A szomszéd falukból Csajágh, Kajár, Kenesse, Berhida 50-en felül voltak, kik valameny- nyien szakértők és szakértőleg nyilatkoztak a versenyre, azaz próbára kitett ekék felett.

De különösen a fentebb irt birtokos urak úgy nyilatkoztak bírálatukkal, hogy a Schlick részvény- társaság 3-as állítható Krumpach-féle ekéi a legkitűnőbbek: kiállítása solid, erős, munkája bármily mélyen a legtisztább, kifogástalan; ha módunkban lett volna, arany jutalmat érdemelt volna a nem is nagy munkaerőt igényelt szántásnál. Ehhez mérve a többi fix ekéi is mind kitűnőek szépségre, jóságra és erősségre. — Valóban megérdemli a gazdaközönség legnagyobb dicséretét és jutalmát, azaz mentül többet rendeljenek nála.

Ivun-Szt.-Miklósi Lábasy János saját kÓ3zitmé- nyü kettős ekéi kisebb gazdaközönségnek igen célszerű, könnyű igaerőt igéuyel, igazi jé munkát tesz. Elkészítése nem az a kitünőségü, mint Schlick gyáráé, nem oly szép kiállítás, de használatra béres kezében igen jé. Dicséretet érdemel s szinte aranyéremmel jutalmazandó, kivált ahol van arany.

A Hovárd-fóle 3-as eke a próba alatt eltörött, az megpróbálható nem volt, de jóságra, ügyes kezelés mellett okvetlen dicséretet érdemelt volna. M.

Felhívás.

A „Devecser vidéki gazdakör“ f. ó. szeptember hó 28-án Devecserbeu (Veszprémmegye, posta és a magyar nyugoti vasút állomása) kiállítás, díjazás és árverezéssel egybekötött tenyész állatvásárt rendez, szarvasmarhákra, sertésekre, topábbá ugyanazon és következő napon méhészeti, kertészeti és magkiállitást tart; méhészethez tartozó terményekre, gyümölcs, zöldség, virágok, kerti és gazdasági magvakra ; melyre az érdeklődő közönség ezennel tisztelettel meghivatik.

I. A szarvasmarha kiállítás és vásár Devecser- ben f. évi szeptember hó 28-án az urasági majorban, a sertés kiállítás és vásár ugyancsak Devecserben f. évi szeptember hó 28-án az urasági majorban, a méhészeti, kertészeti és gazd. mag kiállítás pedig szinte Devecserben az első lövölde helyiségeiben f. évi szeptember hé 28 és 29-éu tartatik.

II. A kiállításban részt vehetneh Veszprém és a szomszédos megyék tenyésztői és termelői.

III. A kiállítás és vásár rendezésére a gazdakör rendező bizottságot választott, mely Devecserben a gazdakör helyiségében székel.

IV. A kiállítással egybekötött vásárra bocsáttatnak, korra való tekintet nélkül, akár magyar, akár külföldi, tenyészre alkalmas

a) Szarvasmarha.

1) Magyar fajta: bika 2 évestől, tehén 3 évestől, borjú bika 2 évesig, borjú üsző 3 évesig.

2) Külföldi fajta: bika 2 évestől, tehén 3 évestől, borjú bika 2 évesig, borjú üsző 3 évesig.

3) Keresztezések: bika 2 évestől, tehén 3 évestől, borjú bika 2 évesig, borjú üsző 3 évesig.

b) Sertések.

1) Zsir fajta: kan 1 évestől, anya 1 évestől, malaez 1 évesig.

2) Hús fajta: kan 1 évestől, anya 1 évestől, malaez 1 évesig.

V. Az állatok takarmányozása és ápolásáról a kiállító tulajdonosok gondoskodnak. A rendező bizottság azonban mérsékelt ár mellett az előre bejelentők részére takarmányról gondoskodni fog.

VI. A kiállítandó állatok szállítására dij leengedésére a magas kormány a veszprétnmegyei gazd. egyesület utján megkerestetik.

VII. Bejelentések csak szeptember 1-ig fogadtatnak el és a rendező bizottsághoz küldendők De- vecserbe, melyen kitüntetendő minden kiállítás és a vásárra küldendő állatról egyenként 1. faja (magyar, külföldi, vagy keresztezett szarvasmarha, nemkülönben zsir vagy hús sertés), 2. kora, 3. neme, 4. ára, vagy ha csak kiállításra küldetik, nem eladó jelző alkalmazandó, 5. az állatok ellátásáról a tulajdonos maga, vagy a rendező bizottság fog gondoskodni, de ez a bejelentésnél jelezendő.

VIII. A bejelentett állatok a kiállítás előtti napon este 5 óráig a kiállítási téren számukra rendelt helyiségbe állitandók.

IX. Az állatok Devecserbe érkezés után a kiállító megterheltetése nélkül állatorvosiig megvizsgáltatnak, a betegnek találtak a kiállítással egybekötött vásárra nem bocsáttatnak.

X. A kiállításra hozott állatokat a kiállítás berekesztése előtt elvinni nem szabad.

XI. A kiállított állatok állásainál táblán jelezve fog lenni:

1) tulajdonos neve,

2) Az állat faja,

3) , kora,

4) „ neme,

5) „ ára, vagy nem eladó.

XII. A bejelentett és kitett áron az állat az első vevőnek minden esetre eladandó, s ezen eladás a rendező bizottságnak azonnal bejelentendő, s a vevő neve a fent jelzett táblára iratik.

XIII. Azon eladásra szánt állat, mely délután 3 éráig nem kelt el, 3 óra után kezdendő árverésen elárvereztetik. Először a szarvasmarha, azután a sertés. — A kikiáltási árt a bíráló bizottság gazdaköri tagjaiból alakult 3 tagú becslőbizottság állapítja meg.

XIV. A jeles állatok és termények díjazása céljából, több vidékről összejött szakértők közül fog a bíráló bizottság megalakittatni, mely a szükséghez képest több csoportban működik.

A bíráló bizottság a kiállítás napján reggeli 8 érakor kezdi meg működését és déli 12 éráig befejezi, úgy hogy délután 2 éráig az állatok állásánál levő táblákon a díjazások jelezhetők legyenek.

XV. Ezen kettős kiállítást rendező gazdakör dijakat és kitüntetéseket ad elismeréséül és buzdításául, és pedig:

1) Az állat kiállításnál: a) haladási (arany díszoklevél) minden tekintetben kitűnő állatért; —

b) dicsérő (ezüst díszoklevél) a kevés s nem lényeges fogyatkozások mellett egyes kiváló jó tulajdonért; —

c) buzdító (bronz díszoklevél) a különben is figyelemre érdemesített állat jó gondozásáért.

Épen igy a sertéseknél.

2) Méhészeti, kertészeti és mag kiállításon: a) haladási (arany díszoklevél); - b) dicsérő (ezüst díszoklevél); — c) buzdító (bronz diszoklevél).

Ezen oklevelek az illetőknek postával kézbe- sittetuek.

XVI. A díszokleveleken kívül pénzbeli dijak is osztatnak ki és pedig a gazdakör pénztárából 100 ft, melynek egyik fele az állatkiállitás másik fele a méhészeti, kertészeti és mag kiállításon dijazandókra fordittatik, és az esetleg magánosek adományozásából befolyt összeg az adományozók szándéka szerint.

XVII. A kiállításon azon állatok, melyek tulajdonosaik által vásároltattak, csak oklevéllel díjazhatok, ellenben a saját tenyósztményti állatok pénz jutalmazásban is rószesittetnek.

XVIII. A távolabb vidékt kiállítóknak, bíráló bizottsági tagoknak és a hírlapok megbízott levelezőinek, szállásról a rendező bizottság gondoskodik, előleges megkeresés után.

XIX. Azon veszprómmegyei kiállítók, kik az 1885-ki országos kiállításon állataikkal részt venni akarnak, annyival is inkább kéretnek állataikkal megjelenni, a mennyiben a megyei gazdasági egyesület által a szarvasmarhák megbirálására kinevezett bizottság tagjai ugyanazon kiállításon szinte jelen lesznek és az itt levő állatokból is az alkalmasat kiválasztják.

Mindkét kiállítás és vásár reggel 9 érakor kezdődik, este 6 érakor pedig bezáratik.

Mindazon tisztelt szerkesztőségek, egyletek, egyesületek, körök, szövetkezetek és egyesek, melyekhez ezen felhivás megküldetik, a közügy érdekében tisztelettel felkéretnek, hogy ezen kiállítással egybekötött vásár megtartását minél tágabb körben ismertetni és a nagy közönség figyelmébe ajánlani szíveskedjék.

Devecser, 1884. április 24-én.

A Devecser vidéki gazdakör.

Újdonságok.

— Az uj évnegyed alkalmából tisztelettel kérjük lapunk t. olvasóit előfizetéseik szives megújítására, oly vidéki olvasóinkat pedig, kik némi előfizetési részlettel hátralékban vannak, ez összeg mielőbbi szives beküldésére.

— Uj sajtóperünkben, felelős szerkesztőnk a héten önként jelentkezett újabb kihallgatásra s közelebb ismét vetett föl jegyzőkönyvet ez ominózus ügyben. Addig az eredményről nem értesithetiink.

— Az igazságügyminister rendelete. Mióta Pauler minister, bizvást nem cselekedett olyan nemes dolgot, mint a tegnap leérkezett rendelete. A minister e rendeletében a dijnoknak is indokolt kérelmére 20 napi szabadságidőt engedélyezni rendel.

— Egy helybeli főhadnagy a napokban nyilt utczán arezulütött egy boltossegédet, állítólag mivel a lábai vékonyságát konstatálta. Ez az ur se járta ki a műveltség normális iskoláját, s igy bizony nem viszi a pléhgallérságra.

— Az almádi s vörösberényi fürdőközönségnek, mely Sz.-Kir.-Szabadján átutazik, különös figyelmébe ajánljuk ifjabb Fejes urnák sz.-kir.-szabadjai vendégfogadóját, mely közvetlenül a posta- s községház mellett van. Kitűnő konyhát s jeles italokat tart, 3 most uj mészárosüzletet is nyitott,