Veszprémi Független Hirlap, 1883 (3. évfolyam, 1-54. szám)
1883-09-01 / 35. szám
Kt Veszprém, 1883. Ili. évfolyam. — 35-dik szám. Szombat, szeptember 1. W MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre ...............................................6 frt — kr. Fél évre...............................................3 fit — kr. Neg yedévre..........................................1 frt 50 kr. Egy es példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadó-hivatalban. M EG JELEN MINDEN SZOMBATON. Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-utcza 105. szám küldendők. ZESirdetésels és líT^iltterels: a kiadó-hivatalban fogadtatnak el. Egy hasábos petitsor (tere) 6 kr.; nyilttér petitsora 20 kr., s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni naponta 12-2 óra között. SZERKESZTOSEG: Veszprém, liorgos-uteza 105. sz., hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. ICézlratols -vissza, nexr». adatnak. Bábolnák, gyilkolnak. Veszprém, aug. 31. Ilát csak nincs végehossza a hajsznak. „Üsd a zsidót“ kiáltják a felbőszített néptömegek; „hurrah“-t ordítanak a szuronyszegezve reá rohanó katonák, „tüzet“ vezényelnek a tisztek, lelőtt — szúrt emberek borulnak véres halomba . . . akasztófákat állíttat Tisza Kálmán. Ez a helyzet. Öt év előtt kezdte meg Istóczy az antiszemitizmust; a propaganda nőtt; a sajtó önfeledt, könnyelmű része lavinává fejlesztette; az alsóbb néposztályok lassú, nehéz tömegei megmozdultak; az alvó szenvedélyek lángra lobbantak; leszakadt a hideg én, s az emberszeretet székéről a fanatizmus . . . öli most egymást ember-ember. Boltot törnek, rabolnak. Falvakat gyújtanak, menekülő zsidókat gyilkolnak. Rabokat szabadítanak . . . Mi lesz a vége? A kik rabolnak, utoléri a törvény — elveszi még azt is a mi volt, kártérítésül. Egy zsidó halála révén lelőnek, leszúrnak húszat, kanninczat a parancsra vakon engedelmeskedő katonák. A kik ma rabot szabadinak, holnap ők lesznek rabokká. Ez a törvény hideg logikája, Tisza Kálmán s tatá- rialiter kihirdetett akasztófái nélkül is. A mióta a hajsza foly; a mióta vérbe borult a magyar társadalom; nehéz, kála- datlan kötelességet teljesít ez a lap. Divatos a hajsza, dolgozik a szenvedély s az indulat; vakká lett az ész. Aki hidegen gondolkozik, aki az izzó szenvedélyek közepette — lassú árveréssel, hideg agygyal tekint a jövőbe s szoronga-j tott, válságon álló hazája jövője érdekében i ezt az őrületes forrongást vészesnek, czélta-j lannak, mert Európa már jogállam — con- glomerátumával szemben kivihetetlennek tartja akkor is, ha az állam élén bármely párt, akár maga Istóczy állana ... a ki a hideg én szavát s indulattalan szive csendes dobogását hallgatja meg s Írja le, azt az embert a vak fanatizmus, az őrület butasága tartja hazafiatlannak, tartja zsidópénzen megvásároltnak. ... El fog jönni azon idő mihamar, a mikor a zsidók áldani fogják a perczet, a mikor Istóczy első lázitó átkát szórta ellenük. . . . Mert a rablott portékák árát megfizeti az ország, valamint vérével vagy a bitón fizeti meg im sok ember, egy őrült idea lidérczsége után való vakourohanását. Nem veszthet a zsidóság. Mert azt az európai jogviszonyok garantirozzák. Veszteni csak mi veszthetünk. Mi. Az kérdése, a zsidókérdés oldassék meg alkotmányos államunkhoz, ősi becsületünkhöz illő utón ... ne védtelen, nyomorult, falusi zsidók kirablásával, légy Okolásával. Sok divat volt már Magyarországon. Sok kérdés nyert már tisztes megoldást Árpád ezeréves földén. Hanem a nyomorult rablás, orgyilkolás soli se volt divat és sok se szerepelt a korkérdések megoldása magyar krónikájában. Ez a helyzet. Ez a jövő szomorú látképe. Így látja ezt a józan ész, igy a hazafiasság. Hát a kikben meg van a józan értelem, megáldotta az ég honszerelemmel . . . hallgassa meg lelkiismerete szavát, s mondja aztán, hogy igazunk van-e? Ha van: akkor tegye kiki hazafias kötelességét, bármily nehéz, vád — gyanú- terhes is az. S visszavezetve csendes, nyugodt mederbe a felbőszített, fanatizált értelmet : hasson oda, hogy a század e nagy TÁRCZA. Szabó Biri esete. Irta: Magyar Gyula. Olyan egyszerű, olyan mindennapi történet ez, amit most elbeszélek, még az a nagy hiba is megvan benne, hogy igazán megtörtént. Aki azt remélli, hogy valami mulattatót fog e sorokban találni, annak előre is megmondhatom, hogy csalódni fog, az jobb lesz, ha félben hagyja az olvasást itt már mindjárt az első soroknál . . . Szegény Szabó Biri! . . . Olyan szép leány volt, olyan jő leány volt, magam is ismertem; . . . sokszor láttam, mikor ott a parton magaszőtte ingét gömbölyű fehér karjain egészen felgyürve, ránczos szoknyáját térdig felcsip- tetve, állt bent ott a tóban mosott, mintha csak a két keze munkája után élne . . . Az arcza olyan hófehér, vonásai olyan nemesek voltak, mintha nem is neki való volna az a nehéz munka, a melylyel éjjel-nappal töri magát, mintha nem is olyan paraszt volna, mint a többi . . . Úgy beszélik, hogy nem is az volt . . . Úgy beszélik, hogy nyáron múlt vagy tizenhét esztendeje, mikor egy szép, de szomorú úri dáma jött volna a kis Balaton melletti faluba fürdőre, s ott bérelt magának szállást a Szabó Pál halászmester uram portáján, mint a kinek a legszebb cserépzsindelyes háza volt a faluban. Azt is beszélik, hogy az a szép dáma olyan szó tál an volt, — olyan szomorú volt, nem látogatta meg sem a papot, sem a jegyzőt megérkezésekor ; de mikor elment, akkor sem búcsúzott el senkitől sem . . . Hanem ezen időtől fogva egy fekete szemű gyönyörű kis leánygyermeket láttak, Szabó Pálné asszonyom karján, aki olyan szépen csititgatta, al- tatgatta, hogyha úgy néha békétlenkedni kezdett az a hófehér arczu angyal . . . Szabó Pálné asszony, kemény menyecske volt a maga idejében, azért nagyon nem is volt tanácsos kérdezősködni tőle a kis leány kilétére nézve, nagyon könnyen kifizetta a kérdezősködőket: . . . — „menjenek a paphoz, olvassák ki az anyakönyvből, ha tudni akarják, hogy ki lova-fia! De ő tőle ne kérdezősködjenek, mert olyan patáliát csinál mindjárt, hogy tizenhárom esztendőig annak a csudájára jár három vármegye pereputtya!“ Persze, hogy azután egyiksem ment el a tisz- teletes uramhoz kérdezősködni, hanem örült valamennyi, hogy szárazon vitte el az irháját! . . . A kis leány meg csak növekedett egyre-másra, egypár esztendő múlva olyan gyönyörű kis csacsgó angyal lett belőle, hogy Szabó Pálné asszonyom, dehogy engedte volna oda valakinek a világ valamennyi kincsiért is! . . . S ahogy növekedett a kis leány, ép úgy növekedett Szabó Pál uram körül a jószág is. — Egyik sessió után a másikat szerezte s beszélték, hogy ennek a nagy gyarapodásnak az az aranyhangu kis csacska lány az okozója. S úgy mondták, hogy burokban született szerencse fia az, a ki valaha jegygyűrűt húz annak az anyátlan-apátlan árvának az ujj ár a . . . A kis Birike mind nem tudott erről sokáig semmit, de semmit; mig nem egyszer azután ott a falusi iskolában, — az uraság juhászának nagyobbik fia, a mezitlábos Tóth Jóska a szemibe nem mondta azt a csúnya, megbélyegző szét: Te zabi leány! A kis Biri nem tudta, mit jelent ez a szó, hanem a többi gyermekek kárörvendő nevetéséből gyanította, hogy az valami megalázó, valami lealacsonyító lehet; azért sirva elindult hazafelé, s otthon azután édes nevelő szülőjének ölébe hajtván rózsává pirult arczát, keserves zokogás közt adta tudtára kicsinyke szivének keserű bánatját . . . Nem az az asszony volt Szabó Pálné asszonyom, aki ezt szó nélkül elűzhette volna. _ Nem szólt egy betűt sem, hanem magára vette vasárnapi szoknyáját, maga elé kötötte azt a két szél széles fekete selyem kötényt, azután a kötény alatt a kézbe fogta azt a hét ágú szijkorbácsot s megindult Ne segítsen e becsületes földön — az akasztófa. Segítsen az ősi erény. Segítsen a magyar becsület! Kompolthy Tivadar. Veszprém, 1883. szept. 1. — A zsidók elleni zavargások a l)u- nántul is megkezdődtek. Zalamegyéé a szomorú dicsőség, ott vették kezdetüket. Zala- Egerszegen az esett meg, hogy egy zsidó összeveszett egy kereszténynyel. Ez utóbbinak fia a „zipczene-zapczene“ dalt énekelte, és a türelmetlen zsidó eldöngette érte. Később ugyanezen zsidó a vita hevében késsel megszurta a fiú apját, ki kérdőre vonta tettéért. Ez volt a kezdet, ezt követte azután az, hogy aug. 23-án este beverték valameny- uyi zsidónak ablakát. Másnap a környékről becsődiilt a fölfegyverzett nép, az odarendelt katonaságnak ellenszegült, busz katonát megsebesített. A városházát elfogott társaikért megostromolták, s azokat szabadon bocsájtották. A katonaság lőtt, többen megsebesülték, egy halálosan találva, összerogyott. — 26-án éjjel ujult erővel kitört a zavargás. Két napszámos meghalt. A falukról betódult parasztság négy helyről támadta meg a várost. A katonaság, kik közül tiz súlyosan megsebesült — visszavonult. — Aug. 27-én az előbbi napi zavargások ismétlődtek, 2000 paraszt érkezett Zala-EgerMajd megmutatja ő, ki meri az ő gyermekét bántani, majd megtanítja ő azt a fattyut ott az apja, anyja előtt! . . . Hanem mire oda ért, későn volt. A mezétlábos Tóth Jóska ott feküdt a loczán vérében, félig agyonverve, úgy mondták, hogy a törvónybiró fia a Nagy Pista bánt el úgy vele „azért az egy szóért...“ „Nem mondja ez többet soha senkinek, hogy: „zabi gyerek!“ Nem is merte ezt mondani Birinek azután senki sohasem . . . Hanem azért ő azt a szét nem tudta elfelejteni! Ki járt valaha a kis magyar tenger, a Balaton szélén ? Ah! aki ott járt, az nem tudhatja elfelejteni azt a csodaszép alkonyatot, azt a bűvös varázst, a melyet a nap alkonyodtával az elhaló sugarak arany- szálaiból szőnek, a vizi viliik, a tündérleányok . . . Yelencze éje semmi ahhoz a tündérállomhoz, a hetedik ég boldogságát hasonlítani sem lehet ahhoz az érzelemhez, ami ekkor itt a szivet eltölti . . . A túlparton lassan-lassan ereszkedik le az elhaló napkirály véres koronája, a keleti meredek ormok, fövenye mind meg annyi gyémánt hegy ragyog a fényes sugarak fényétől, ott fönt az égen, ott lent a vízben meg egyaránt úszkálnak azok halvány- rózsaszínű fellegek . . . Jobban dobog ilyenkor az a szív, s a lelket egy megmagyarázhatlan édes álomba ringatja a képzelet! . . . Ott álltak a parton! az ifjú és a lány! A lány szép volt, mintha onnét a habokból kiemelkedett tündér lett volna s az ifjú szent gyönyörrel jártatta rajt azt a mély tüzü szemeit, mintha a látásával akarta volna elrabolni a szivet onnét a pihegő kebel alul . . . Hallottátok-e már az igaz szerelemnek szavát? Ah azt nem hallhattátok, az néma, mint a bűbájos nyári éj! Ott csak a szemek beszélnek azon a megmagyarázhatatlan hangokon, mely a vért a szívből az arczba, s onnét ismét a szívbe vissza kergeti, melyet kívülük meg nem érthet más, mint maga az, ki a szerelmet alkotá ott a fellegek felett . . . Ah! a szerelem minden szavát elnyomja, megsemmisíti az a végtelen lázas érzemény, a mit az istenek menyországnak, a költők tündérálomnak, a szerelmesek: első csóknak neveznek. A lány reszketve borult az ifjú keblére, s az ifjú lázasan fonta karjait az alahastrom szerű alkat köré . . . A nádas ott a parton megmozdult, . . . egy csónak bukkant elé, ... a lány s az ifjú ijedve váltak el, megismerték mindketten, a ki ott a csónakban ült: mezétlábos Tóth Jóska volt. Szabóék Birije megindult gyorsan, mint a megriasztott gerle a felvégnek, a Nagy Pista meg ott maradt még a parton, mintha nem jőne mágával tisztába azzal, hogy ébren vau-e, vagy álmodik? Azután ő is megindult nagy lassan . . . neki vette útját az alvégnek, pedig a felvégen volt az ő házuk is, hanem hát tudta is ő, hogy mit csinál? Hanem azért, a lány is, meg a legény is, mind a ketten hallották, mikor a mezétlábos Tóth Jóska, „a falu sípja“ rákezdett nagy csúfosan arra a saját maga csinálta nótára: „Ősszel hull a jegenye fa virága, Legény a lányt nem csókolja hiába! Az őszi szel elhordja a levelet : Egymásé is lehetnek még úgy lehet! Árva madár, bucsu-dalát dalolja, Az a kis lány, úgy beszélik nem csalfa, Mire jő majd, mire jő a kikelet: Egymásé is lehetnek még úgy lehet !* Ezt csak ők értették meg ketten . . . Hiába siettek, ez a nóta elkísérte őket hazáig . . . (Vége követk.) szegre, hogy elesett társaiért boszut álljon. Ugyanekkor a vidéken is kiütöttek a zavargások, a sárliidai zsidó korcsmárost és tani- tót megölték; Ozács, Bessenyő és Zalva községekben több, mint 50 sebesült fekszik; Csurgó, Berzeneze és Gyékényes községekben rablások történtek. Zala-Lövőn hasonlókép kirabolták a zsidókat s több más községekben is voltak nagymérvű zavargások. Zala- megye területére statárium hirdettetett. — Vasmegyében, Szombathelyen, Körmenden s több más helyen is voltak zavargások. A zavargásoknak még most sincs vége. Szomorú jelei ezek az időnek, legyenek felelősek isten és emberek előtt azok érte, a kik ezt előidézték. A fogyasztási adó tárgyalások. A három évvel ezelőtt a kincstár s egyes községek között létre jött fogyasztási adó egyezségeknek érvénye a folyó évben megszűnvén, újabb egyezségek létrehozása czéljából három évi időtartamra szolgáló érvénnyel a tárgyalások legközelebb e megye s járás területén megkezdődnek, e czélból az egyes községeknek már a határidők is kitüzetvén. És pedig az eddigi gyakorlattól eltérőleg a tárgyalási helyiség tekintetében nevezetes haladást tapasztalunk. A folyó évi tárgyalások már a szolga- birói helyiségben tartatnak meg. A mi sejtetni engedi, hogy a községeknek érdekei az államkincstár netáni tulköveteléseivel szemben, a közvetlen felette közigazgatási hatóságnak hathatósább védelmére találandnak. De ha nem ezen tekintetből történik is, már az is haladás, hogy a tárgyalás a szolgabirói helyiségben fog megtartatni. Ezelőtti időkben fogyasztási adó tárgyalást ily komoly helyiségben nem igen szoktak megtartani. Hanem a pénzügyőri biztos kiválasztotta valamelyik kedvenczebb vendéglőjét, s ott vezette a tárgyalás lefolyását, alkalmasint azon szempontból, hogy ott legalább az egyes községek fogyasztásainak mennyiségét közvetlen ható, eleven illustrátiókból, a biró s jegyző ivó képességéből tán legkönnyebben meg-
