Veszprémi Független Hirlap, 1883 (3. évfolyam, 1-54. szám)
1883-09-01 / 35. szám
A .tárgyalások poriig történtek olykép, hogy az államkincstár képviselője, tudja isten hol s mikép összeszedett s legnagyobb részint képzeleti adatok alapján az állampolgárok képviselői, a küldött elöljárók elé minimumkép odairt a fekete táblára oly egyezményi összeget, mely a ruaxiniuni-maximuma- nak is beillett, s melytől az illetők haja szála is az égnek borzadt. De hát mit tehettek vele ? A kincstár képviselője egyszerűen kijelentette, hogy ha az általa ajánlott kiegyezési összeg el nem íogadtatik, hát kész — nem egyezni s ez esetben az illető község területén a fogyasztási adó bérbeadására árverés fog kitüzetni. Tapasztalatból pedig tudja mindenki, mit jelent az, midőn valamely szőlősvidéken a fogyasztás bér- letileg kezeltetik. Jelenti mind annak összeségét, mitől a magyar ember egész belsejében undorral megrázkodik. Jelenti a magán és tulajdonjog szentségének kihívó megsértésével az egyéb állami adókkal különben is eléggé megterhelt népnek a bérlők által, majdnem tetszés szerint történhető megkárosítását. Olyas valami alternativa, mintha valakit azzal igyekeznének a huszonöt pálcza ütés kiállására kényszeríteni, mert ellenkezőleg — hetvenöt korbács ütéssel fog az államkincstár iránti köteles hódolatra szorittatni. Ily sarokba szorítás körülményei között aztan tudunk községet, hol például 110 forintról a fogyasztási adó egyesre 380 írtra emeltetett, anélkül, hogy azon községnek azelőtti fogyasztási viszonyai csak egy csüppel is lendületett nyertek volna. — Történt pedig az ily óriási mérvű adófelemelés oly képzeleti indokolás mellett, hogy hiszen nem sok esik abból egy birtokosra, azt a keveset csak megfizetheti, hiszen egy holdra nem esik több egy forintnál. Hát hiszen igaz. Ha annak az egy hold szőlő tulajdonosának mást nem kellene fizetni, mi is azt mondanánk — nem volna sok. De ugyanez a feltevés és indok már számtalan oldalról nyert tért a birtokosok megadóztatásával szemben. Jellemző és nagyon sajnos hibája a magyar administratiónak, hogy az adókötelesek fizetés képessége mindig csakis egyedül azon szempontból vétetik elbírálás alá, mely éppen napi renden forog. Nem veszik figyelembe, hogy ugyanazon adótárgy pohara már szinültig lehet s a mostani csöppel ki fog csordulni tán. Az ily tekintetek nemzetgazdászati s pénzügyi felfogással hogyan egyeznének össze? Ily Bach-korszakba illő kezdetleges viszonyokkal szemben, most, midőn ezen ügy napirendre került, szükségesnek látjuk figyelmeztetni, kérni az eljáró érdekelteket, hogy a lefolyt három év alatt érvényben volt s az adózó községekre nézve több helyen valóban sérelmesnek bizonyult kiegyezési tételeket a jelen alkalommal kiegyenlíteni igyekezzenek, mert a következő három év alatt igen sok helyen annak lefizetését az egyes adózók csak érzékeny anyagi sérelmük árán teljesíthetik, behajtására pedig a községek valószínűleg képtelenek lesznek. A lefolyt három évben ugyanis a fogyasztási adó átalány megállapítása akkép eszközöltetett, hogy adatul vétetett a korcsmái fogyasztás mellé a szőlőbirtok területének s a szőlőbirtokosoknak a száma s ezek alapján aztán csak úgy ráfogás szerint állapíttatott meg az átalány mennyisége. A község aztán kapott egy befizetési ivet rovatja élén a megállapított fogyasztási adó évi átalánnyal, ez alatt 12 rovattal, melyet havonkint előre tartozott a község különbeni végrehajtás mellett befizetés által kitölteni, mi ugyan nem volna magában véve nagy baj, ha az az összeg be is folyna a község pénztárába. De éppen az a bökkenő, hogy nem folyik be. Mert ott a fentebb érintett községnél pl. ama 380 frt kivetésének az lenne törvény által megengedhető kulcsa, hogy a községhatárában levő 600, ezek között pedig 535 külbirtokos mindegyike fel- szólittatnék arra, hogy vallja be, évenkint mennyit fogyaszt, hogy ennek arányában aztán a kivetés eszközöltethessék. Még ez sem volna a legnagyobb baj, feltéve, ha azokat a birtokosok bevallassák. De éppen itt végződik aztán e mód lehetőségének határa, mert pl. a közül az 535 külbirtokos közül nem vallja be egy sem. Vallja a helyett azt, hogy itt nem fogyaszt semmit, hanem otthon a hol lakik. Ezzel szemben aztán az elöljáróságnak csak két alternatívája marad. Vagy egyszerűen tudomásul veszi s helyettük az egész átalányt a saját zsebéből kifizeti, vagy pedig a roppant szétszórt területen fekvő birtokosokat ellenőrizteti. Ez pedig egyik úgy mint a másik képtelenség. Mert az elsőt oktalan lenne ha teljesítené, a másikra, az ellenőrzésre pedig, ha az összes hivatalos közegei éj—nap .egyebet sem tennének mint ezt, mégis képtelen volna. Kénytelen tehát az átalányt terület szerint birtok arányában kivetni a birtokosokra. Minek megint következése az, hogy a fogyasztási adó rendesen nem folyik be, a község nemcsak a kezelési kedvezménytől esik el, hanem még ráadásul tetemes végrehajtási költséggel is sujtatik, mely minden évben súlyos deficzitet terem s összezavarja a község pénzügyi viszonyait. Ez a mód pedig a legnagyobb mértékben méltánytalan. Égetőleg szükség tehát, hogy az egyesek ne ott számíttassanak az átalány megállapításának adatául, a hol bírnak, hanem a hol laknak. A fogyasztási adó tárgyalásáról lévén szó, okvetlenül emlékezetbe kell hoznunk a philloxerát, melyhez különben is hasonlít azon kettős természeténél fogva, hogy ez is oly szapora s éppen ez is a tőkét támadja meg, mint a philloxera. A veszprémmegyei szőlőhegyek legnagyobb része : infieiálva van. A kár mai nap már több, kevesebb mérvben, de mindenütt érezhető. Ha tehát netán fogyasztási adó felemelés czé- loztatnék a szölövidékeken, méltóztassék ezen buzgalmat a szénkéneg fecskendővel lehűteni és pedig nem is gyérítésre hanem irtásra szánt adaggal, mert a mai viszonyok között a fogyasztási adó átalányát tetemesen mérsékelni a szőlővidékekre nézve okvetlenül és elengedhetleniil szükség, felemelni pedig, illetve a felemelést csak meg is kisérteni, vakmerőség volna. H e t e s s y Dániel. Csibehordó ká . . . ptalani ispán. A veszprémi főt. káptalant, mely a Balatonparton is jókora fekvőségekkel, gazdaságokkal bir, hosszas megfigyelés után im arra a sajátságos zoológiái felfedezésünkre akarjuk figyelmeztetni, hogy a Balatonparton nemcsak tollas csibehordó kányák keringenek, hanem vannak olyanok is, kik nadrágban járnak és „veszprémi káptalani ispán“ czimet bitorolnak a ns. káptalan türelmes elnézése folytán. Az is meglehet, sőt hinni akarjuk, hogy úgy is van, miszerint a ns. káptalan sejtelemmel sem bir azon üzelmekről, melyek egynémely ispánát, mellékfoglalkozáskép — csibehordó kányává metaphorálják. Azért Írjuk ide, hog}- erről nyílt utón tudomást vegyen. Van a ns. káptalannak Csopakon egy ispána, ki többi közt azzal is meg van bízva, hogy a káptalan balatouparti birtokai munkáltatását, learatását, a községek lakosaival eszközöltethesse, felébe — harmadába. Ezt meg is cselekszi a jó ur, hanem az az érdem, hogy a szegény ember a ns. káptalan földén, rétén kaszáljon — gyűjtsön nyomorúságos napszámrészre, bizonyos feltételhez van kötve. Ily munkára ugyanis csak azáltal képesül a szegény ember, ha előbb egy jókora csirkét szállít be fejenkint a téns ispán úrhoz. Lehet tyúk vagy kakas is; minél nagyobb, annál jobb — hanem ha kicsi a csirke, azt nem fogadja el s nincs munka. Biztos tudomást szereztünk arról Veszprémben, hogy ez a hivatalos csirkefogás nem a ns. káptalan tudtával és érdekébeu történik, s hogy azokat mind a csopaki nadrágos csibehordó kánya emészti föl. Hát váljék egészségére, ha ugyan az ily njmmoruságos utón kipréselt falatot megbirja a gyomra. Hanem a ns. káptalant szükség valamire figyelmeztetnünk. Kicsinyesnek látszik ez a dolog, de természeténél fogva, gyalázatosnak is. A nép azonban nem kicsinyli, mert az ily természetbeli szolgálmány is nyomja, s tudva azt, hogy illetéktelenül nyuzatik, nem pusztán ezt a gonosz embert, de a ns. káptalant is okolja, s úgy beszél, hogy a nagyságos urak adnak ugyan munkát, de egyszersmind ki is veszik az egyedüli jó falatot a szánkból. Hát ezen az elkeseiútő anomálián — tudjuk — segíteni fog a ft. káptalan. Mert emlékezünk egy preczedens esetre a múltból, mikor a t. káptalan a Kiliti-vi- déki ispánt évekkel ezelőtt elkergette azért, hogy földeket csak azoknak adott ki felébe, kik egy-egy uj zsákot prezenteltek neki. Megteszi szigorú kötelességét a ft. káptalan ez esetben is. Mert az ingerült nép lecsillapítására ez szükséges is, sürgős is. Maradjon meg a káptalan erkölcsi tekintélye, súlya. Legyenek tisztei becsületes, derék emberek. Ne — csibehordó kányák! A veszprémi szárnyvasut részvényeseinek közgyűlése. (Veszprémben, 1883. aug. 29-én.) P a á 1 Dénes elnök, az ülést megnyitván, előadja, hogy a julius 2-án tartott ülésben hozott határozatok foganatosítását, minthogy hosszú időre terjedő kiküldetésekkel volt elfoglalva, nem hitte általa telje- sithetőknek, miért is egy Prokesch állomásfőnök úrhoz intézett magán levélben az elnökségről lemondott és a további teendők végzésére őt kérte fel. Az ő levelének hirlapilag történt közlése több oldala félreértésre szolgáltatott okot s a közönségben a vállalat iránt bizalmatlanságot keltett. Az augusztus hó első napjaiban megtartott igazgató választmányi ülés a julius 2-án hozott határozatok foganatosítását kiviendőknek mondta ki és aug. 11-ére közgyűlés egybebivását határozta el. E közgyűlés a megjelent tagok csekély számára való tekintettel — érdemleges határozatot nem hozhatott — az uj közgyűlés napját kitűzte aug. 29-ére és megbízta az igazgató választmányt, hogy a hátralékban levő részvényesek tartozásainak behajtása iránt intézkedjék. Ez megtörtént. A helybeli részvényesek átvételi elismervény, a vidéken lakók pedig posta utján szóllittattak fel. Az eredmény az lön, hogy 76 hátralékos részvényes közül, az előirt részletfizetésnek eleget tett 18 részvényes kik 860 forintot fizettek be, úgy hogy a helybeli takarékpénztárban ez idő szerint 14,920 frt van elhelyezve, 58 részvényes még 3780 írttal van tartozásban. Akadtak többen olyanok is, kik a felszólítást el sem fogadták. — Elnök azután felolvastatja a hátralékos részvényesek névsorát kiknek jegyzéke a következő: (A gyászos névsort jövő hírlapunk hozandja) Ezek előterjesztése után felhívja a közgyűlést, hogy a hallottak után az ügyet megérdemlő higgadtsággal határozzanak. Dr. H a 1 a s s y Vilmos tekintettel arra, hogy a 18,000 frt, a szükséges 30°/0 összehozása, a mai napig nem sikerült, továbbá, mert a 600 részvény ez idő szerint még teljesen jegyezve nincs s mert a részvényesek közül többen az eredetileg tervezett 800 részvénynek 600-ra való leszállításába bele nyugodni nem hajlandók, a feloszlás kimondását indítványozza. V é g h e 1 y Dezső utalva arra, hogy jöhetnek idők, midőn e városnak mint megyei székhelynek helyzete is kétséges lehet, mely esetben hasztalanul iparkodnánk egymást az áldozatkészségben felülmulni; de különben is egy ily fontos ügynek ily gyors elejtése s a város érdekeinek ily elhamarkodott feladása csak szegénységi bizonyítványul szolgálna késő időkben is, avval végzi beszédét, hogy kisértessék meg minden, hogy e vállalat létesülhessen. Szóltak még ily értelemben Rosenthal Nándor és Brenner Lőrincz. — Mire Dr. Halassy felolvassa Prokesch állomásfőnöknek hozzá intézett levelét, melyben ez Müller és Orbán részvényesek nevében is a vállalattól való visszalépését jelenti ki, tudatván a részvényesekkel, hogy egy pénzintézettel e vasútvonal kiépítése iránt ő már érintkezésbe lépett s a közel jövőben ez irányban a város képviselő- testületéhez fog fordulni. — A Prokesch által levelében visszalépésére indokul felhozott okokat Pa ál, Bezerédy és Rosenthal éles kritika alá vették, mig Halassy Prokesch szellemében szólt, s mivel Prokesch többek közt azt is állitá, hogy a vasútvonal kiépítése ez idő szeriot 50,000 írttal többe fog kerülni, s hogy a magyar nyugati vasúttársaság igazgatósága sem viseltetik a vállalat iránt azon jó indulattal, minőt a vállalat megindításakor tanúsított, ezen körülmények felderítése végett Brenner Lőrincz indítványára Paál Dénes ur felkéretett, hogy az illetékes helyeken ezek iránt kérdést tegyen — a beérkezendő válaszokat a szeptember hó második felében tartandó közgyűlés eléterjessze. Törvényszéki csarnok. (Bűnügyi tárgyalások a Veszpr. kir. törvényszék előtt.) 1883. évi szeptember hó 4-én: 577/883. sz. a. Súlyos testi sértéssel vádolt Takács Sándor — vég- tárgyalás. 1883. évi szeptember hó 5-én: 1896/883. sz. a. Vallás háboritással vádolt Engel Sándor és társai — végtárgyalás. 1883. évi szeptember hó 6-án: 698/883. sz. a. Hatóság elleni erőszak vétsége miatt vádolt Mohos Ambrus — végtárgyalás. — 474/883. sz. a. Súlyos testi sértéssel vádolt Ács István s társai — végtárgyalás. Újdonságok. — Az uj évnegyed alkalmából tisztelettel kérjük lapunk t. olvasóit előfizetéseik szives megújítására, oly vidéki olvasóinkat pedig, kik némi előfizetési részlettel hátralékban vannak, ez összeg mielőbbi szives beküldésére. — Véglegesítés. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter Kiss Jolán ho- dosáni állami elemi népiskolai tanítónőt jelen állásában végleg megerősítette. — Aranytermö vízvezeték. A győrieket az a szerencse fenyegeti, hogy a vízvezeték ezentúl aranyt ömleszt be a házakba viz helyett. A napokban, a mint a vízvezetéki torony építésén dolgoztak, a munkások öt méternyi mélyben gyönyörű arany-telt homokrétegre bukkantak. — Szent István király napján több község másfelekezetü lakói megbotránkozta- tólag mezei munkákkal foglalkoztak. — így Varsányból Írják nekünk, hogy ott e nagy napon egyre folyt a takarodás, csépi és stb. munka. Biz ez nem szép világot vet a varsányiak hazafiságára! — Savanyu Józsi, f. hó 4-én állítólag a varsányi erdőben tanyázott. A dologban annyi a való, hogy egy szegény özvegy asz- szonyt a varsányi erdőben négy fegyveres rabló megtámadott és tőle 2 frtot elvettek. A rablók egyike magát Savanyu Józsinak vallotta. — Savanyu bandájának állítólag egy varsányi legény is tagja, s a varsányiak ennek köszönhetik a kedves látogatást. — A Pápáll múlt héten dúlt nagy viharról utólag irja még tudósitónk: Valóságos árviz volt városunkban; az u. n. major- utczán, uj közben, barátok utczáján, kis ut- czán annyi viz volt, hogy csónakázni lehetett volna. Jég is volt, még pedig sok, mindenütt legkevesebb 1 lábnyi, de a Kelcz-féle köziében 3 lábnyi magasságra esett. Az uj közben azon házból, melynek tetőzete f. hó 18-án éjjel leégett, egy honvéd szakaszvezető élete feláldozásával mentett meg 2 öreg embert, 1 nőt s egy gyermeket. — A viz több helyen hónaljig ért, de a piaczon is 1 — 1 V| láb magas volt. Az a csodálatos, hogy a város határában levő szőllőkben semmi eső sem volt. Ott baj nincs. A váltósban a jég 4 — 500 ablaktáblát, a kirakatok nagy üvegtábláit beverte. — A Hirsch-féle fakereskedés egészen úszott. A tűzoltók szivattyúikkal derekasan működtek, s mégis csak úgy éjféltájban tudták 3 — 4 házból a vizet kiszív atni, annyi volt. — A kár nagy. — Vigyázzunk a gyermekekre! Folyó hó 21-én Giczen egy S éves fiucsku két társával a kutból vizet akart bűzni, de megcsúszván, a kútba esett. — A fiúnak két társa nyomban futásnak eredt és nem merték a szülőknek tudtára adui a szerencsétlenséget. — A kis fiút pár óra múlva holtan húzták ki a kutból. — Megszökött örült. Romáiul községben egy szerencsétlen elmeháborodott Meszburger Imre nevű egyén volt. Ezt az egyént közveszélyessége miatt a napokban a pápai tébolydába akarták szállítani, azonban a tapintatlan eljárás következtében megszökött és azóta elő sem került. — Szerencsétlenség. A helyi izr. nővilág egyik kedves jelensége, Steiner vásártéri vendéglős kedves Katicza leánykája majdnem áldozata lett egy borzasztó szerencsétlenségnek. A múlt szombat éjjel zárás után véletlenség folytán a szép leány dús baja meggyuladt, és az égés oly rohamos volt, hogy daczára a rögtön érkezett apai segélynek, arczát és karjait összeégette. — A szép leány szerencsétlensége általános részvétet keltett mindenütt. Orvosi kijelentés szerint azonban az égési sebek csak oly mérvűek, hogy azok mihamar nyomnélkül el fognak tűnni. — Gyors felgyógyulását kívánjuk a kis betegnek! — A boszutálló férj. E hó 20-ka körül szabadult ki a leopoldi fegyházból Németh Ferencz, ki ott 4 évet töltött. Azalatt az idő alatt, mig ő fogva volt, neje kézzel foghatólag hűtlennek bizonyult, a mennyiben egy kis fiúnak adott életet. — A megcsalt férj most neje és annak csábitója után Budapestre utazott azon feltett szándékkal, hogy feltalálás esetén leszúrja mind a kettőt; azután ismét visszamegy Lipótvárra, elfoglalja régi czelláját. — Meglliyó. A pápai iparos ifjúság önképző- és segélyző-egylete a polgári kör „czifra kerti“ helyiségében — részben a betegsegélyző pénztára, részben pedig a létesítendő könyvtára javára szeptember hó 2-án a kebelében számos tagból alakult daltársaság közreműködésével összekötött zárt- jellegü tánczmulatságot rendez. Belépti dij személyenkint 40 kr. Kezdete 7 órakor. — Ének programm: 1. Hymnus. — 2. Borús az ég, Hull a zápor. — 3. Alkonyatkor. — 4. Rákóczy-induló. Énekelve az ifjúsági dalárda által. A kezdet nehézségeivel küzdő egyletünknek már elnevezésében is kifejezett nemes bitentiója szempontjából, hiszszük, hogy a n. é. közönség tömeges részvétele által igyekszik pártfogolásának kifejezést adni. Fölülfizetéseket — hírlapi nyugtatvá- nyozás mellett — köszönettel veszünk. — Kedvezőtlen idő esetére a mulatságot a rákövetkező vasárnap tartjuk meg. — A szives vendéglátás. Egy takarékos, de szegény gazdaasszony nem régiben libapecsenyével akarta megvendégelni kis családját. A rózsaszínűre sült pecsenye már ott illatozott az asztalon, midőn az egyik apró csemete berohan a konyhából e rémkiáltással : „Mama, jön a Tini néni a Mariskával meg a Pistával!“ Nagy volt a rémület, a gazdasszonynak azonban maradt any- nyi lélekjelenléte, hogy a párolgó pecsenyét gyorsan a fauteuilja alá dugta, bogy a nagyétü látogatók elől megmentse. Kölcsönös üdvözletek után a gazdasszony erősen sajnálkozik, hogy drága vendégei miért nem jöttek előbb. „Pompás libapecsenyénk volt, hanem már megették a gyerekek!“ Ebben a pillanatban jön be a szolgáló, összecsapja a kezét és ijedt hangon kiáltja: „Ténsasszony, a széke alatt eszi a Bodri a libapecsenyét!“ — Árverés zsidók nélkül. A mai zsidóölő világban épen nem csoda, hogy ilyen is történt. Tegnapelőtt volt ugyanis Almádiban a Nemcsik-féle kitűnő hirü borok árverése, s azon egyetlen zsidó sem volt jelen. Hanem pótolta őket s az egész árverési hyenaságot szépen — a hírhedt párisi utazó Benkő, ki kinkőségét különben azzal illusztrálta a leghelyesebben, hogy folyton kívül kényszerült a tisztes hajlékon s ott hyenás- kodott. Ha nem lesznek zsidók, lesznek helyettük — Benkők.
