Veszprémi Független Hirlap, 1883 (3. évfolyam, 1-54. szám)
1883-02-03 / 5. szám
Veszprém, 1883. III. évfolyam. — 5-dik szám. Szombat, február 3. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre ...............................................6 frt — kr. Fél évre...............................................3 frt — kr. Negyedévre..........................................1 frt 50 kr. Egy es példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadó-hivatalban. MEG JELEN MINDEN SZOMBATON. Előfizeted pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-ntcza 105. szám küldendők. EZird-etéseüs és iltterek kiadó-hivatalban fogadtatnak el. Egy hasábos petitsor (tere) 6 kr.; nyilttér petitsora 20 kr., s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni naponta 12—2 óra között. SZERKESZTÖSEG: Veszprém, horgos-utcza 105. sz., hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. IKéssiratofe vissza, nem aa.atn.afe. Az uj ipariskola Veszprémben. Veszprém, febr. 3. „Az ipariskola létrejő Veszprémben, ha a város s e város iparossága is hozzájárul a saját érdekében, anyagi áldozatkészségével!“ E szavakat mondta Zichy Jenő gróf az ipariskolaügyi értekezleten a múlt hétfőn, s ezzel kijelölte az irányt, melyet ez ügyben a városnak követni kell. Az uj ipariskola hivatva van arra, hogy az iparnak egy uj, szakképzett, versenyképes ipai-os nemzedéket neveljen, s itt Veszprémben, hol az iparosság a polgárság zömét képezi, hol tehát az uj lendületre emelendő kézműipar a város jobblétének főemeltyüje- ként tekintendő — ez ipariskola rendszeresítése életérdekünket képezi. Ne feledje azt el városunk most; midőn arról van szó, hogy e c.zélra anyagi áldozatot kell hoznia. Viszont mestereink is tekintsenek a jövőbe, s vonjanak párhuzamot jelen tengő állapotuk s az uj ipariskola el- maradhatlan következményei közt. Akkor rájönnek saját érdekükre s bizony szívesen fognak maguk is hozzájárulni, tehetségük szerint a nemes ügy előmozdításához. Midőn arról van szó, hogy egy város összpolgárságának többsége regeneráltassék, jobblétre segittessék: akkor nem szabad áldozatkészségünkkel fukai’kodnunk, hanem áldozni kell arra önzéstelen szívvel, hazafias nemes lelkesültséggel. Közelebb rendkívüli városi közgyűlés fog tartatni az uj ipariskola ügyében, s akkor mutassa meg a város, hogy a haza s saját érdekeiért áldozni tud, bármily súlyos körülmények is nehezedjenek reá. TARCZA. Paprikás falatok linshagyóra. — Kompolthy Tivadarnak. — Fene ember Komyolthy ur, sapperment! Megcsipkedi, mint a darazs az embert, Operenczián is volt immár ő kegyelme! V á c z o n be volt, mint egy gunár, rekesztve! Igyunk e nagy ijedtségre, hajaha! Máskor is volt, lesz még több ily kalandja. Kőfaragó, vagy képiró volt talán? Most is vésűt, ecsetet tart asztalán . . . Szivet farag, főt igazit, képet fest, Nyelvet csinál, kotnyelesből semlegest, Ha képet fest, jól színez az ecsete, Tentája jó, s mint a korom, fekete. Bekormozza az embernek arczáját, A ki látja, eltátja reá a száját! Ledörzsőlni tégla porral sem lehet Munkácsy tőle vesz mintaképeket! Borotválni is tud, kivált legénye, Ki bőröstől sok szakálat kitépe! Szappanyától cserepes lesz az arcza Vitriolt is vegyit abba gyakorta! Ollóját egy ráktól kapta Zalából A kit megnyir, szál sem marad hajából, Kefélni is tud, ha kiönt epéje Tüskés sünnek sörttéből van keféje . . . Vigyázz, ha megharagszik, úgy meg kefél, Hogy kivallod azt is, a mit nem tevéi! Ilyen ember kell a mai világban, Nincs szigorú törvény most az országban. Mindenütt sok a csaló, sok a gonosz Ki ki csak a mások zsebében koboz! Ily ember a közbiztonság hű őre, — Szabad sajtóval haladunk előre! A hiénát, philoxerát kiirtja, Az házunkat, ez szőlőnket pusztítja . . . Párbajt vívni jobb a tollal, mint karddal, Az csak karczol, kezet lábat nem vagdal, Nem hant azért sem magyar, sem tót sem rácz A haza, a jobb jövő, s önmagunk iránt való kötelesség az, mert a saját istápoltatá- sunk a nemzet jövő nemzedékét segíti a boldogulás útjára, Legyünk e nemes iigygyel szemben a lehető legnagyobb áldozatra készek. Ha segítünk önmagunkon — az Isten is úgy segit! Felhívás! Veszprém város polgárai közül többen elhatározták, a nyugati vasúttársaság „Veszprém“ állomás épületétől városunk kebelébe vezető helyi érdekű vasút építésére a szükséges előmunkálatokat meginditani. Az érdekeltség meggyőződött, hogy a vállalat életre való, s ekként az, — ka a város polgárai a vasút kiépítését önmaguk nem kezdeményezik, idegen tőkék segítségével, esetleg a városi érdekek rovására, de mindenesetre ki fog épülni. Az érdekeltség ezen felfogásban indítja meg a mozgalmat, s óhajtja a város polgárságát a vállalatnak megnyerni: ennélfogva bizalommal felkéri a városi polgárság mindazon tagjait, kik a vállalat létesítéséhez erőt és kedvet éreznek magukban, hogy azt felkarolni, s a „Korona“ vendéglő nagy termében f. hó 8-án d. u. 2 órakor tartandó előmunkálatok megindítása iránt szükséges teendők megbeszélése végett megjelenni szíveskedjenek. Hazafiui üdvözlettel vagyunk Veszprém, 1883. febr. 1-én. P a á 1 Dénes, az érdekeltség elnöke. W urda Adolf, az érdekeltség jegyzője, Nem fél, a kit szívesen lát mindig Vácz . . . *) Ha megvagdal valakit, majd kibékül Okos ember nem rója ezt föl vétkük Nem bánom én, ha tollával orron szúr Én sem vagyok különb ember, mint az Ur! Igyunk egyet, húshagyó lesz, hajaha ! Tültsük vígan ezt a napot, ma van ma! Ma vagy holnap meghalhatunk, hajaha! Igyék erre a jő paprikás falatra. Szűcs D á n i e 1. Kirándulás Yelenczébe. (Utijegyzetek.) Irta Szilágyi Mihály. (Folytatás és vége.) Egy földalatti bejárat torkolatához érve a mindig készen álló viaszgyertyák egyikét kezünkbe véve s ezzel egy keskeny csiga kőgarádicson haladunk lefelé, a hol a tiszta lég büzhödté és fojtová változik át s a lejárat kényelmetlen és rémessé lesz e keskeny kémény alakú folyosón, melyen a földalatti kifejlődő gázok vonulnak el, a kiváncsi utas pedig ezen át jut a Doge földalatti vagyis inkább tengeralatti börtöneibe. Végre egy falba erősített ajtószár forma előtt állapodunk meg, melynek felső részében egy vascsiga van alkalmazva, melylyel a kínzásra szánt elítélteket húzták fel. — Ezen ajtéforma alsó küszöbje egészen össze van vagdalva, azon bárd által, amely igen hasonlított a franczia nyaktilóhoz. Itt e küszöbön folyt ki a szerencsétlen Marino vére is, mivel hazáját a zsarnoki uralomból megszabadítani akarta. Továbbá itt látjuk sorban azon egyes földalatti börtönöket vagy czellákat, amelyeknek mindegyike egy-egy szomorú képét tárja élőnkbe a középkori sötétségnek, és ahol annyi honfiú sorvadt el nehéz bilincsekbe verve, vagy vérzett el a bakó súlyos csapásai alatt e földalatti kinzó helyeken. Itt látunk egy kőben bárom lyukat bevésve, melyen keresztül a csatorna zöldes tenger vizét pillantjuk meg; e három lükön folyt le a kivégzet*) Köszönjük a szives vendéglátást, de azért csak maradjunk — tisztelettel — helyben... A szerk. Szárnyvasut a városból az állomáshoz. Köztudomású dolog, hogy a veszprémi vasúti állomás főnöke Prokesch ur megkereste a város közgyűlését, egy a városból a vasúti állomáshoz épitendő vonó vasút érdekében. Ha az eszme életképes, a város közönsége mindenesetre elismeréssel tartozik a derék állomás főnök urnák, ki mint kezdeményező az érdekeltséget iránta városunkban felébresztette; ő neki tudomása volt azokról a forgalmi tényezőkről, melyek a majd épitendő vonóvasut jövedelmét képeznék, és azokat bizonyára elégségeseknek tartja a vasút fenntartására és a befektetendő tőke kamatoztatására, mert a város közgyűléséhez intézett rövid és részletekre ki nem terjedő beadványa azt a benyomást teszi az olvasóra, hogy ő a vállalat jövedelmezőségét biztosítva látja. Ha életképes, méltán irigyelhetjük Prokesch úrtól az eszmét mi veszprémiek, kiknek ép úgy módunkban állott volna a forgalmi tényezőkről már évek óta tudomást szereznünk, és hogy közülünk még sem találkozott senki, ki a fölött esett volna gondolkozóba, nem-e lehetne valami módon azt a viszás körülményt megváltoztatni, hogy városunkból a „Veszprém“ nevet viselő állomáshoz csak hosszú kocsiutazással lehessen eljutni. Nem voltam oly szerencsés a nem rég ez ügyben egybehitt értekezletben részt vehetni, és nincs tudomásom azokról a felvilágosításokról, melyeket Prokesch ur a városi közgyűlés által kiküldött bizottságnak adott, teljesen informált azonban ez ügynek előttem érthető kereskedelmi oldaláról a nyugati vasút városi szállítási irodájának szives főnöke Ludvig Gyula ur. A nyugati vasút 1881-ik évi zárszámadásaiból Ludvig ur oly szives volt a helyi állomásra vonatkozó és a vasúti bizottság előtt eddig már kétségtelenül ismert, de a nagy közönség által nem is sejtett és méltán meglepő forgalmi adatokkal megismertetni, és e tárgyról vele folytatott hosszabb beszélgetésemben mély szakértelemmel felvilágosítani mindazon tényezőkről, melyek, a tervezett vasútépítésnél számba veendők. Azt hiszem, hogy nem lesz ártalmára a kérdésben levő és városunkra nézve rendkívüli horderővel biró ügynek ha az ekként nem csak megbízható, de szakértő forrásból merített adatok és felvilágosítások nyomán a nyilvánosság előtt egy kis számítással igyekszem hozzá járulni azon kérdés megoldásához: vájjon kivihető-e a tervezett vonóvasut építése, illetőleg van e kilátás arra, hogy eme vállalat a befektetett tőkét kellőleg jövedelmeztesse ? A tervezett vonal vonó vasút (Schleppkahn) lenne, vagyis miként már neve is elárulja nem a rendes vasutak gyorsaságával és kisebb mozdonnyal közlekedő és építményében is kevésbbé massiv de épen azért olcsóbb, kiállítású helyi vasút, melynek hosszasága 3V2 kilométer. A forgalmi tényezők, melyekből a tervezett vonal jövedelmezőségét meglehetős valószínűséggel előre megállapíthatjuk a következők: A veszprémi állomás 1881-ben; leadott: 65,580 métermázsa teherszállítmányt; felvett: 136,420 me ter mázsa teherszállítmányt és kiadott: 21,762 (!) személy menetjegyet. Nézzük most már mennyi jövedelemre számíthat ezen forgalmi tényezőkből az épitendő vonó vasút: Az első tétel, a 65,580 métermázsá leadás képezné nézetem szerint az épitendő vonó vasút főjövedelem forrását. A vállalatnak gondoskodni kellene a megérkezett szállítmányok házhoz szállításáról is, mely czélból vagy helybeli fuvarosokkal kellene méltányos tétel mellett szerződnie, vagy magának kocsikat és lovakat tartani. A leadás nagy része megnyerhető lenne a vállalat részére, —- mert itt a vasút soknemü előnyt volna képes a közönségnek nyújtani és e tekintetben a nyugoti vasút részéről is támogatathatnék. Ludvig ur állítása szerint ugyanis, — a nyugoti vasút, tekintettel az állomásnak a várostoli távolságra, és a helyben általa fenntartott szállítási irodára esetleg kimondhatná azt, hogy a leadás csak is a városi irodában történjék, mely esetben szükségképen az összes leadásnak át kellene szaladni tek vére a csatorna vizébe, az élettelenné vált test pedig zsákba tétetett és sulyokkal terhelve leeresz- tetett a tenger lágy ölébe, hogy ez örökre elfeledje őket azon emberek szemei elől, akiknek érdekei mellett szavakat merészeltek felemelni e bátor hősök a hatalmas kényuralom ellen. E földalatti börtönök nagyrésze hasonlít a kő- szirtbe vájt üregekhez. A bejárati nyílás némelyiknél alig három láb magas, melynek erős tölgyfaajtait az idő vasfoga már elemésztette. Némely czellán csak egy kis lukat láthatunk, ahol az eledel lett benyújtva az idezárt szerencsétleneknek, máshol alacsony ablakot látunk emberi kar vastagságú sürü vasrostély lyal elreteszelve, és amelyen keresztül a gyóntató atya terjesztette utolsó áldását a szegény elitéit fejére. E czellákban, vagyis inkább földalatti odúkban : a fekvő helyeket kőpadok képezik és némelyike oly alacsony e börtönöknek, hogy egy teljes nagyságú ember felállása lehetetlen, a beszivárgó tengervíz pedig az egész helyiséget átnedvesiti; szóval az egész hely egy óriási kinzó kamarát képezett, amit mi örömmel igyekeztünk elhagyni, hogy megszabaduljunk azon sötét gondolattól, a mely egészen elfelejteti ott velünk a nemesebb emberi érzelmeket és cselekvényeket. A dogé palota után a hajdani hires velenczei fegyvergyárat kerestük fel, amely virágzó állapotában majdnem 20 ezer embert foglalkoztatott azon gyilkoló eszközök készítésével, amelylyel a hatalmas köztársaság annyi diadalmas csatát vívott ki ellene felett szárazon és vizen, hogy ez által csaknem egész Európát kétségbe ejtette. A fegyvergyár gyűjteménye helyiségébe együtt , látjuk összegyűjtve mind ama hősi fegyverek egyes maradványait, elkezdve a legprimitívebb állapottól a . fokozatos fejlődésen át, egészen azon korig, ahol az a legmagasabb fokát érte el. Látunk it bőrágyut, faágyut, vashuzatból fonott ágyút, hátultöltő, mitralez és revolver alakú ' ágyút, különféle lándzsákat, kardokat, paizsokat és számtalan különféle hadi- és tengerészti eszközöket, valamint egy darab részt azon hajóból, amelyről a Doge szokta a jegygyűrűt a tengerbe dobni, midőn azt Velencze számára eljegyezte. Cziceronénk, aki a felügyelővel jó ismeretségbe lévén, jogot vett magának és kezünké adta ama súlyos pallóst, a melynek csapásai alatt annyiszor fej hullott le a tizek tanácsának parancsszavára, hogy az remegésbe ejtette még a legbátrabb honfiérzelmeket is és ami elfojtani látszott a szabadság érzelmeinek legutolsó szikráját is. Ezen fegyvergyűjtemények között látjuk még egy emberi szörnyetegnek azon pokoli eszközeit is, amit ez neje iránti féltékenységében kieszelt; Carrara volt az, aki nejét oly biztositó ezzközökkel vértezte, fel, midőn ő családi tűzhelyét elhagyni volt kénytelen, hogy azt itt le nem Írhatjuk, továbbá oly robbanó és gyilkoló eszközöket készíttetett, amellyel képzelt vetélytársait szokta a legaljasabb csalárdsággal kivégezni. A velenczei köztársaság ezen fennmaradt eszközeiben együtt látjuk magunk előtt a hősiesség, a biin és az egyéni aljasság azon emlékeit, amely utóbbi a köztársaság bukását eredményezte. Ezekután fölemlítjük Velencze egyik nevezetes mulató helyét is, a Porto Lido szigetet, ahol még lóvonatu vasút is van és nevezetes fürdőhely, hová mi is kirándultunk egy csinos gondolán. Felemlítendő még Velenczének vízi- szárazföldi temetkezési helye is, számtalan csatornái és hidai, üveggyárai, ahol üveg-kelmék készülnek és az idegen szívesen látott vendég, különösen ha ez egy kis vásárlást is tesz. Nevezetesek a Jezsuiták templomának márvány falfestményei, mozajkképei és márvány szőnyegei, melyeket valódinak képzel a szemlélő, továbbá a templomok művészi faragványai és szobrai, az oltárok tiszta aranylapjai, a gyönyörű bronzajtók, a síremlékek, melyek a hősök maradványait fedik. Szóval Velenczének még ma is oly temérdek műkincse van, mindannak daczára, hogy azokat már századokon át rabolják és pusztítják, hogy ezeknek végig való megtekintése, majdnem kimeríti képzeleti erőnket. ; Végre még csak azt említjük meg, hogy Ve- , lencze most már szabad s élvezi e szabadság leg- , szentebb jogait és ez kedvesebb most neki a papír- . lira mellett is, mint az osztrák uralom ezüstpénz . csengése. _______
