Veszprémi Független Hirlap, 1883 (3. évfolyam, 1-54. szám)
1883-04-21 / 16. szám
Veszprém, 1883. III. évfolyam. — 16-dik szám. Szombat, április 21. MEGYEI- S HELYI ERDEKÜ, VEGYES TARTALM Ú HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre .................................................6 frt — kr. Fél évre.................................................3 frt — kr. Negyedévre............................................1 frt 50 kr. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadó-hivatalban. MEGJELEN MINDEN SZOMBATON. Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-vtcza 10b. szám küldendők. ZEür&etésels: és erek a kiadó-hivatalban fogadtatnak el. Égj hasábos petitsor (tere) 6 kr.; nyilttér petitsora 20 kr., s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni naponta 12—2 óra között. SZERKESZT ŐSÉG: Veszprém, horgos-utcza 105. sz., hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kézira/tols -vissza, nem ad.atn.alc. Gyermekgyilkos anyák városunkban. Veszprém, febr. 20. (K. T.) Ismét egy vérlázitó gyennek- gyilkossági eset izgatja föl városunk polgárságát s a gyermekét meggyilkoló hyena szivii nő ismét egy elbukott cselédleány. Még élénk emlékezetünkben lehet, hogy másfél év előtt ugyancsak egy helybeli szolgáló, ki egy kereskedőnél szolgált, megszülve csecsemőjét azt — a szégyen elől menekülendő — az emésztőgödörbe fojtotta. — Ez a szerencsétlen leány még jogérvényesen el sincs Ítélve s már követi a rettentő példát egy másik leány, ki újszülött csecsemőjét a trágyába fojtotta be. Ez iszonyú gyilkosság fölött, melynél hajmeresztőbbet alig képzelhetni, nem szabad e társadalomnak egyszerűen napirendre térni. A gyilkos anyát a törvény elitéli ugyan; börtönbe kerül, de a társadalom megsértett erkölcsi rende nincs ezzel rehabilitálva — a baj nincs orvosolva. A fönebb jelzett két gyilkosság elkövetői, mindkét esetben úri házaknál szolgáltak. A gyilkosságnak hire futótűzként terjedt szájról-szájra, s az ezerszemü gyanú és pletyka egyszerre említi a gyilkos nő nevét, ama tisztes család nevével, — akinél az elbukott leány szolgált. Hogy n. gjntllU LtJlJcooiu tálán s a pletykának árnya sem fért pedig e családok bármely férfi tagjához, arról csak betek—hónapok múlva post festa vesz tudomást a közvélemény. Mi elégtételt kap gyanuilag sértettségéért az ártatlanul meg- hurczolt család. Ki rehabilitálja a pletyka sarában meghurczolt becsületes férfiakat? — Sem a törvény, sem a társadalom! Szomorú dolog ez nagyon. Annyival inkább pedig, mert a jó hírnévvel, tiszta becsülettel együtt a családi boldogság szentélye is feldulatik egyúttal, melynél drágább kincse pedig nincsen, a családját szive teljével szerető férjnek, becsületes családfőnek. A törvény hiányos abban is, hogy a bűnbe, gonosz tettbe elbukott gyilkos anya megbüntettetésével egyszerűen megelékszik — s a csábitót a gyilkos tett közvetett előidézőjét, okozóját futni hagyja. — Nem is keresi. Pedig hát ezt a nyomorult bitang embert, ki aljas vágyai áldozatául megöli egy ártatlan leány egyedüli kincsét, ártatlanságát s erényével együtt tisztes jövőjét is aláássa emellett, hogy úgyis szegényes voltát egy gyermek ápoltatása nevelése gondjául súlyosbítja, — azt a lelketlen nyomorult fiezkót kellene első sorban büntetni. Büntetni példásan, kérlelhetlen szigorral. Mert az a tulajdonképeni bűnös és kétszeres gyilkos. Megölte az anya által a gyermeket és megölte elcsábított áldozatát erkölcsileg — az egész életre! Most, ebben a legutóbbi gyermekgyilkossági esetben az anya megnevezte csábitóját. S mit látunk?... * -L. 1 • ’ meg sem idézte s ezt valószínűleg nem is fogja tenni; azzal indokolva eljárását eleve is, hogy annak tagadásával szemben úgyis béna lesz az igazság büntető karja. Hát rebabilitálatlan marad a legfőbb esztnényiségében vérig sértett társadalmi, — erkölcsi jogrend. — A szerencsétlen gyilkos anya éveken át sorvadni fog a börtön penészében — s a bűnszerző folytatja aljas üzelmeit s tovább szaporítja a gyermekeit megölő gyilkos anyák szomorú számát! Szolgáltasson hát maga a társadalom igazságot magának. ítélje el s utálja meg azt a gonosz embert — ki a szegény leányok becsületén, erkölcsi életén évédik, mint a vérszivó nadály. Forduljon el tőle minden becsületes ember s vesse meg, mint a rühes ebet. így elég lesz téve az igazságnak és 1 a- kolni fog az igazi bűnös is! Válasz, ama czikkre — illetve kérdésre, „Miért árad ismét a Balaton?“*) Egy névtelen balatonvidéki gazda vette fel e kérdést és erre saját érdekeinek szemüvegén nézvén körül, válaszolt a viszonyoknak teljes ismeretlenségével; mert alaptalan az, hogy a jelenbeni 10078 m. balatoni vízállás 20—25 centiméterrel kisebb csak, az 1879-ik évinél; alaptalan, hogy veszprémparti birtokosok földjei ismét viz alá kerülnek; helytelen azon állítás, hogy az 1863-ik évben felállított Siózsilipnek rendetlen kezelése okozza a Balaton áradást; határozottan alaptalan, hogy a Balaton kiáradását a Sió-zsilip idézte elő; úgy az, hogy a Balaton kiáradása által okozott károk a balaton-melléki birtokokra nézve, á Sió és Sárvíz partiakhoz arányitva, tizszerte nagyobbak, és azok tizszerte nagyobb értéket és adóalapot képeznek. JCICUUCli cl rsalaton vízmagassága 100-78, tehát 0-77 méterrel alacsonyabb. A veszprémmegyei balatonparti birtokok, kivéve a siómenti birtokokat, 1879-ik évben vízzel elárasztva nem voltak. Mindenki tudja, hogy a Sió folyam a Balatonnak természetes levezető csatornája volt, s mert a *) A „Somogy“ tisztelt szerkesztősége tisztelettel kéretik e czikket b. lapjába a „Veszprémi Független Hirlap“-ból átvenni. K. A. Balaton hullámzása a torkolatot rendszeresen homokkal betöltötte, ezen csatornán csak akkor nyert a Balaton lefolyást, mikor oly magasra emelkedett, hogy a beiszapolt torkolatot felülmúlta, ilyenkor a rohamos viz megnyitotta a Sió torkolatát, elöntötte a siómenti 4060 hold árteret, honnét egy része gyenge lefolyással, a Sió-sárvizen, a Dunába csergedezett, nagyobb része a Sió-árterében megfeneklett, a Balaton somogyi érdekeltség két Ízben kisérlette meg a Sió torkolatának kiásatását, azonban csakhamar homokkal eltorlaszoltatott az, következése volt, hogy a Balatonnak magasabb viz állásával a Somogybalaton vidéke, és a zala mente, évtizedeken át viz alatt állt, ez késztette a Somogy és Zala balaton vidék birtokosait, hogy a Balaton lecsapolása végett mozgalmat indítsanak, annak következése volt, hogy a kormányszék által gr. Zichy Eerencz az 1827-ik évi 33. t.-cz. alapján, a Balaton szabályozására királyi biztosul kiküldetett, az összes érdekeltség által 1832. év pünkösd hava 14-ik, és 1834. szt.-György hava 24-én megejtett tanácskozások eredménye az lett, hogy Beszédes országos hirü viz mérnök, a Balaton szabályozására egy tervnek elkészítésével bízatott meg, mely tervezet felölelte a Zala és Sió folyéknak hajókazhatová tételét, és a Dunával egybekapcsolását, de e terv kivihetetlennek találtatván, tekintettel arra, hogy 1834-ik évi szárazság miatt, a Balaton megszállt, és a Balaton partján egy bosszú keskeny- terület legelővé és kaszálóvá vált, tekintettel arra, bogy a viz alól szabadult Balatonfenék homokkal öntötte el, nemcsak a kaszálló és legelővé vált előbb mocsár tereket, de a haszonvehető területeket is be- VmrrHa^ Ú* 1-VlUVKi"IflfátáoéKseg lmjaJaul» den nedves évben ismétlődött, száraz évekhen’’"él- szunnyadt; mig végre a legfőbb faktor a déli vasúti társulat érdeke előtérbe lépvén, a Balaton lecsapolása ténynyé vált, és 1863-dilc évben a déli vasúti társulat megépítette a mólót, igy a Sió torkolatát a homok bebordástól biztosítván, megásatván a Siót a Juthi bidig, a sióberki társulat pedig Jutbtól Ozoráig oly mérettel, melyen a Balatonnak a megállapított fix pontot fölöző vize, sikerrel lebocsát- bató, ezzel egy mesterséges csatorna kéTÁRCZA. * $ 11 c m o i i fi. t ft! Fel azt a zászlót, bárha rongyos is. De melyet annál több babér övez. Fel azt a zászlót! nemzet ünnepel; S e nagy ünnepen szent ereklye ez, A melyre a dicsőség angyala Egy világ előtt büszkeséggel int . . . Fel azt a zászlót! és álljuk körül K o s s uth Lajos nevét éltetve mind. — Rabszolga volt honában a magyar. De im — az éjben csillag fénye gyűl': Megérkezik a rég várt Messiás, S testvért ismer egymásban; szolga — ur. Es széttörik a rozsdamart bilincs, Kard lesz belőle! védve a szent jogot! Midőn átdöfni egy nemzet szivét, A zsarnok önkény orgyilkot fogott. Miijó szívben gyűl honszerelmi láng! Es megrendül a hármas bérez fala, . . . A nagy próféta ajkain a szó, Vihart ti'd zengő menydörgés vala ! A föld névtelen hősöket terem: Csatára kelnek a .fél istenek“ . . . Es elöttök tüzoszlopként ragyog. Ko s n t h Lajos teremtő szelleme! — Alpár határain hajnal virul, leverve fut a zsoldos hydra had. A fél világ irigykedik, — s pirul: Hogy e maroknyi nép ismét szabad! A rongyos zászlón hir virága nő; A zsarnok trónja bíborán remeg . . . — S ki mint oroszlán ily harezot vívott, Azt, áruló kígyó ejtette meg. — — Átok reá! — — — — — — — — Oh! csendesülj te fellázadt kebel, Ragyogj elénk! te Messiás alak! Ki — száműzve honod határiból, Bolyongva jársz idegen ég alatt. Homlokod haván honfi gond borong; Szemedből nem villám — de köny ragyog . . . Épig on vagy a „Bujdosókközül Te a. nagyok közt, a legnagyobb! Utad pedig már Nébóhos közéig. S nincs Józsue ! ki utánnad marad, . . . Ki népedet ösvényiden vigye: Hgy lenne majdan boldog és szabad! — Hiába volt hát ennyi küzdelem f ? Ki hinné ezt el? senki, nem -— soha! Reményeidre szemfödél borul? Oh! titán-harezok nagy apostola!? Nem ! — Félre hitvány gyáva csügged és, „ A próféta igéje szent, örök“ . . . ! Nem veszhet ily nép — bárha bús égén A sors harag villáma menydörög: Felveszi jogvédő szent fegyvered; Es diadal száll lobogóira! . . . Még mielőtt Nébó hegyére érsz, Ezt érd meg! esdi millió ima. — Fel azt a zászlót, bárha rongyos is, De melyet annál több bahér övez. Fel azt a zászlót! nemzet ünnepel ; S e nagy ünnepen szent ereklye ez. Ko s sut h nevétől zeng a róna táj; — S^visz’hang ózzák a messze — szírt falak: Éljen Kossuth! — és élni fog arnig E drága földön egy magyar marad ! So ó s T. aj o s. Az Etna kitörése. Szent Ágota fátyolénak ugyancsak nagy dolga akadt ismét. Mert a legenda azt tartja Szicília szigetén, bogy a szent Ágota fátyola távol tart minden bajt és feltartja az Etna által kiokádott tüzet, ha még annyi volna is. Az utóbbi időben nagyon gyorsan következtek egymás után az Etna nagyobbszerü kitörései. Legutóbbi óta még nem múlt el négy esztendő. 1879. évi május 26-kától junius 6-káig tartott a legutóbbi borzasztó kitörés és 1874. augusztus havában volt az utolsóelőtti. Azelőtt 1852-ben és 1842-ben voltak nagy kitörések. A történeti időből mintegy 80 borzasztó, a mostanihoz hasonló kitörést ismernek. A legnagyobb, borzasztó földrengéssel összekötött 1693-ban volt. Szicília negyven városa pusztult el akkor és 60—100,000 ember veszté el életét az összeomló házak romjai, a hamuláva és kőeső alatt. Jelenleg oly erősen dühöng az Etna, hogy kitörése a legnagyobbak közé sorozható. N i c o1 o s i helységhez, a hova, ha közelről akarják lútui az Etnát, Katániából kocsin jutni mintegy két éra alatt, — már óriási lávafolyam érkezett és még csak mérföldnyi útja van lefelé a begyen a népes Katánia városig. A rémületet növeli még az a körülmény is, hogy egy félórányira Nicolositól hirtelen apró kráterek nyíltak, melyekből láva ömlik ki. Nicolosi, egy 2700 lakossal biró város a tulajdonképi Etna állomás; itt szokott az ember meghálni, ha meg akarja mászni az Etnát. Hogy a láva már elérte Nicolosit, ez még nem oly borzasztó, mint hogy Nicolosi közelében is ömlik ki a láva oly helyen, a honnan legalább is 9—10 órai gyalogolás vezet fel a kráterig. Vájjon szent Ágota fátyola megteszi-e majd ezúttal is csodatevő hatását ? . . . Katánia, 85,000 lakossal biró, szabályos egyenes utczáju város, a milyen kevés van Olaszországban; de e modern építkezésének szomorú oka van. Katánia házai annyiszor omlottak össze, a város annyiszor épült fel, hogy ebből magyarázható meg szabályossága, modern jellege. A láva pusztító hatalma azonban eddig mindig megkímélte a várost. A közvetlenül a város előtt fekvő San Nicola kolostort megkerülte a láva, magát a várost körülfolyta beleömlött a katániai kikötőbe, de magát a várost a keresztény időszámítás óta nem öntötte el, habár maga a város régi láván épült, habár még négy évvel ezelőtt is a város indéházában ömlött a láva a tengerbe.' O i Ez a csuda azonban mindig szent Ágota imádságának volt köszönhető. Ez a szent hölgy erényes szűz volt a kereszténység első századaiban és egy gonosz római centurio — a mai fogalom szerint első osztályú százados — üldözte az erényét. De Ágota jámbor szűz vala, s minthogy a centurio ártatlansága ellen nem tehetett semmit, börtönre vettette és ki is végeztette. Azóta az örökké való trónja előtt térdel, s kéri őt, óvná meg Katániát és az Etna helységeit a láva- és hamueső által való pusztulás ellen. És valahányszor a rettenetes tttzfolyam Katánia felé ömlött, mindig ünnepélyes precesszióban, keresztekkel és templomi zászlókkal mentek eléje és tartották a fátyolt, melyet szent Ágota viselt; — és ime a tüzfolyam mindenkor megbecsülte a szent emlékét s a vórtanuságot szenvedett nő szent fátyola előtt kitérve, megkímélte Katániát. . . . Ezért hálából évenkint kétszer, februárban és augusztusban precesszió vonul végig Katánia utczáin és körülhordják az ezüst koporsót, melyben a szent földi maradványai pihennek. Az ezüst koporsót arszlánszivü Rikhárd ajándékozta, midőn keresztes hadjárata alkalmával Katániába jött és hallott a szent Ágota csudáiról. Fényes nappal tűzijátékot rendeznek a szent tiszteletére; ezer meg ezer férfi fehér kiflibe öltözve, hosszú kötélen huzza a kocsit a koporsóval és falrengető, süketítő lármával kiáltják: »Viva, evviva Santa Agauha!“ A koporsó előtt aranyozott oltárokat és égő gyertyákat hordanak és a menet templomból templomba megy. Időről-időre megáll a menet szemben az Etnával, hogy emlékeztesse a -vén bűnöst, hogy szent Ágota őrködik s nem fogja tűrni, bogy a gonosz hegy bántsa jó Katánia városát. Ezenkívül vannak hangversenyek, tűzijátékok, kivilágítás a szent Ágota tiszteletére, s a katániaiak meg vannak győződve, hogy ha a programmból valamit kihagynának, szent Ágota bizonyosan megharagudnék és pusztulás fenyegetné a várost. Most ismét ki fog tűnni, hogy szent Ágota igazolni fogja-e fényes renomméját és fátyola véghez viszi-e majd ismét a régi csudát. Egyelőre azonban az Etna vidékén rettegésben és félelemben élnek. Katánia 85,000 lakosán kivün még 300,000 ember lakik az Etna lejtőin, kis városokban, falvakban és majorokban. A nagy veszedelem daczára, melyet az Etna okoz, lakosai mégis bivek maradnak hozzá, mert sehol sem terem oly jó bor, oly Ízletes füge és narancs, mint a tüzokádó lejtőin. Az uj láva folyam már számos viruló vidéket öntött el, összeomlottak már a kisebb helységek házai. A lávafolyam, mely már Nicolosiig ért, egy kilométer széles és hatalmasabb, mint az utóbbi
