Veszprémi Független Hirlap, 1883 (3. évfolyam, 1-54. szám)
1883-10-20 / 42. szám
* Veszprém, 1883. évfolyam. — 42-dik szám. Szombat, október 20. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. ELŐFIZETÉS! ÁRAK: Egész évre .................................................6 frt — kr. Fél évre.................................................3 frt — kr. Neg yedévre............................................1 frt 50 kr. Egy es példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadó-hivatalban. MEGJELEN MINDEN SZOMBATON. Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-utcza 105. szám küldendők. Hird-etésels: és ifcTyiltterek a kiadó-hivatalban fogadtatnak el. Egy hasábos petitsor (tere) 6 kr.; nyilttér petitsora 20 kr., s a bélyeg. A Q7Prkp«7tnvpl ppfpkpzhfitni nannnta 12—2 óra között. SZERKESZTOSEG: Veszprém, horgos-utcza 105. sz., hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. ICézira/tols -vissza, nem adatnak, A Veszprémben évenkint megtartandó október 6-iki gyászünnepély alapja javára szerkesztőségünknél újabban adakoztak: Egy névtelen Paksról (utalványon) 1 frt. Véghely Dezső ...... 5 frt. Rothauser Miksa ...................................1 frt. Köv es Béla..............................................1 frt. Cser József..............................................1 frt. Összesen ... 9 frt. Ehhez adva a szerkesztőségünk által adományozott .... 5 frt. Tesz eddigi gyűjtésünk 14 frtot, mely összeget mai napon a helyi takarék- pénztárban „Octóber 6-diki gyászalap“ czimü külön könyvecskével helyeztük el gyü- mölcsöztetés végett. Balogh Károly ur felajánlt 25 frtnyi összegnek általa leendő befizetésével az ösz- szes gyűjtés 39 frtot fog tenni. Kérjük a t. közönség további szives adakozását, s munkatársaink hazafias gyűjtését a megyében. A szerkesztőség. A legújabb botrány. Veszprém, okt. 20. Budapesten s szerte a hazában egyébről se beszél manap a nép, mint a Verhovay Gyula „Függetlenség“ czimü lapjánál befolyt csángó-pénzek elsikkasztásáról. Verhovay Gyulát magát nem vádolja a törvény, de a bűntény mégis elkövettetett az ő kiadó-hivatalánál, és pedig öcscse Lajos által, kit a kir. ügyészség el is fogatott. Ez a sikkasztás páratlan a maga nemében, s magyar sajtót rettentő világításba helyezi nemcsak a mi közönségünk, de az egész világ elé. Ily erkölcsi csapás még nem érte a hazai hírlapirodalmat. S ezt a csapást meg fogja érezni a társadalom, s minden, a közönség támogatására szoruló nemes, hazafias czél, intézmény. A vagy milyen lélekkel, mily arczpiritó utógondolattal küldje be ezután a közönség az ő adakozó filléreit egy-egy magyar szerkesztőséghez ? Hiszen ha a korrupczió, a sikkasztások oly folytonos üldözője, milyen a „Függetlenség“ czimü budapesti lap volt, maga is sikkaszt, mety szerkesztőségben bízzék a nép? Hiszen egy pillanatra sem bizhatja már pénzét senkire! Az iszonyú botrány meg van; a bűntényt meg fogja torolni a törvény kétségkívül. A magyar tisztes sajtó becsületén ejtett seb azonban sajogni fog még soká. Csak egyet kívánhatunk a felzaklatott közönség s a sajtó mielőbbi reputácziója érdekében, hogy a bünvizsgálat minél gyorsabban bonyolittassék le s a bűnös bűntettes- sók meg példásan. A közönség pedig csendesítse le izgalmát, s ne vonja meg bizalmát a sajtótól. Mert lehetetlen, hogy egy ember bűne miatt az egész magyar Írói osztály bűnhődjék erkölcsileg, s lehetetlen, hogy egy köny- nyelmü, rósz ember sikkasztása miatt az összes istápolásra szoruló magyar közügyek szenvedjenek! A tisztujitásról. Veszprém, okt. 19. A szomszéd vármegyék nagy részében megütötték már a nagydobot a közelgő restaurátora. Vasmegyében Széli alispánt, a volt pénzLáng folyja át szivem verését, Agyam mámor szédítse el! Csak töltsétek hát egyre-mára, Ki ne ürüljön a kehely! S vad orgiák között hadd szóljon Vig czimborák a dalotok; S ne tudja senki—senki azt meg, Lelkemben mily kin háborog! II. S mig szól a dal, mig zajg a lárma, Mig üdvözöltök engemet; Elszédül az agyam a láztól, Még is majd meg vesz a hideg. TJgy fázom én, oh egyre fázom, S fel nem melegít semmi sem. Talán majd a pokol tüzében Valaha fölmelegedem. III. A csillár fénye rám esett, Homály borongott lelkemen; Kifestett arczu angyalok Susogták: édes, kedvesem! S fogadnak ök szerelmet és Örök hűséget végtelen; Azaz csak mára, de azért Az egész „tout egal“ nekem. Lehetlent mért ígértél lásd Te is, óh azt miért tevéd ? Rózsás, virágos ut között Szivem miért tapostad szét ? ! Felejtse is ez agy, e szív, Felejtse szép, nagy álmait; Ne vegye azt sem észre még: Miként fúl a mocsárba itt! (1883. szept. 7.J Magyar Gyula. Visszaemlékezés Nagy Gézára. „Emlékezünk rád és a szív Feléd, feléd dobog.“ E. Nagy Géza, Lepsény községnek sok ideig volt derék jegyzője e hó 11-én Budapesten elhunyt. Derék magyar embert vesztettünk el benne, ki díszére vált a megyei jegyzői karnak. Jóravaló hivatalnoknak ismerték fellebbvalói, népe pedig atyját tisztelte és szerette benne. O valóban „A falu jegyzője“ volt azon nemesebb értelemben veve, melyben nagy regényírónk br. Eötvös a község jegyzőjének működését és hivatását körvonalozza egyik jeles müvében. Legyen könnyű a fölött hamvadó porai fölött! * Nagy Géza meghalt! Emlékének vannak e sorok szentelve! Az emlékezet szent világánál vara- zsoltatik vissza a mult, a melyben Nagy Géza élt, nyomorgott, küzdött, menekült, éhezett, fázott, ron- gyoskodott ... a hazáért, és e szegény hazának függetlenségéért! Ifjú volt, alig 17 éves, midőn a nagy nemzeti harcz kiütött. Az ifjú megértette a nagy költőnek szavait: „Szétszórt hajával, véres homlokával All a viharban maga a magyar.“ ügyminiszter Széli Kálmán testvéröccsét, majdnem úgy kényszeritette az ellenzék az alispáni széknek még a tisztujitás előtti odahagyására. Fehérvármegyében elkeseredett harcz vívódik a Sárközy és Boné pártiak közt az alispáni tisztelt állásért. A mi megyénk csendes. . . . Más években ez a vármegye volt az, aki legelőször kibontotta a lobogóját, ennek a megyének a mozdulatai voltak mérvadók a többi vármegyékre. És most csendesek vagyunk, alig vesz- szük észre a szomszédokból áthallatszó választási zaj intő moraját, legfölebb, ha a pápai járásban mutatkozik mégis egy kis előjele a jövő változásainak. Aki ezt az állapotot megfigyeli, önkénytelen az a gondolata támad, hogy ez a vármegye vagy annyira önfeledt, elfásult, hogy saját életéve], saját életérdekével annyit sem törődik, mint egy pipa dohánynyal; vagy pedig azt gondolja, hogy meg vagyunk elégedve teljesen tisztviselőinkkel. Mi inkább az utóbbit vagyunk hajlandók elhinni és ennek tulajdonítjuk azt a csendességet, mely e máskor zajos bérezek között honol. Széll-t, Vas vármegye alispánját azért kényszeritette megyéjének közönsége állásának odahagyására, mert nem tudta, nem akarta betölteni, fölfogni azt az állást, melyet reá a bizalom ruházott. Mig ő Vasmegye élén állott, megyéjében két alantas tisztviselő sikkasztást követett el, a két sikkasztó börtönbe került. Széli alispán a hatalmat, mely kezében volt, korteskedésre használta fel és azt a házat, mely egyik részé ép úgy, mint a másiké, az ottani lap szavai szerint kortestanyává akarta átalakítani. Ezért kellett Széli Ignáczuak az alispáni állástól megválnia. r Es ez nagyon jól volt igy! A mi megyénkben egészen más körülmények vannak; itt hála legyen az Istennek ily dolgokat még nem tapasztalhattunk; mert ha volna csak árnya is az ilyes ténykedéseknek, mi volnánk akkor az elsők, kik felráznók abból az álomszerű lethargiából megyénk közönségét; mi volnánk azok az elsők, kik megütnők azt a restaurationális nagy dobot úgy, hogy a Bakony oldala és Balaton partja egyaránt döi'ögné vissza echoját. Mint tapasztaltuk, a megye, a járások élén nálunk derék, tevékeny, ifjú erők vannak, kiknek elvesztése — pártkülöubség nélkül szólva — veszteség volna a vármegyére is. Eddigi működésükön sem az egyik, sem a másik, sem a harmadik politikai párt meg nem ütközött, mert úgy látszik, hogy ők elsőbbnek tartották a megye érdekét, mint a korteskedést és mert ezt tapasztaltuk róluk a múltban, hiszszük, hogy a jövőben is csak erről győződünk meg és ezért kívánjuk azt, hogy maradjanak! A többi megyei tisztviselőről is — kivétellel -- ugyanígy szólhatunk. Kivétellel mondjuk, mert van kivétel és ezt a kivételt hiszszük — és mint az előjelek homályából látszik — hitünkben nem is fogunk csalódni — hogy felismerendi vármegyénk közönsége. Mert úgy kívánja azt a megye létérdeke, hogy tisztviselői egytől-egyig szorgalmas, munkás emberek legyenek, mert mai napság volna, meghalt. Holttestét Budapesten temették el Halálának hirét a távíró azonnal meghozta; a hír villámgyorsan terjedt el, és minden ismerőse mélyen le volt sújtva. * Egyszerű, szerény, másokat becsülni tudó ember volt. Ezért tiszteltetett annyi sokak által. Megjelenésében volt valami megragadó, volt valami tiszteletet ébresztő. Mindazok, a kikkel végzete összehozta, szerették és becsülték. Lepsényben és vidékén nagy népszerűségnek örvendett. — Szemeiből az igazság tüze sugárzott ki. A mit beszélt, az egyúttal érezte is. A mély érzés szivének egyik tulajdona volt. — A sors ő vele is mostohán bánt, mint sok másokkal. De ő a sorsnak mostohaságát békén tűrte! * Bátor ember s igazi rendőri tehetség volt. — Hosztert, a kilenczszeres rablógyilkost ő ismerte fel először és ő volt elfogatásának egyik legfontosab tényezője. Akkor bankettot is rendeztek tiszteletére. Bátorságáért pedig királyi kitüntetést kapott. Több bonyolult bűnügynek szálait adta a hatóságnak kezébe, a melyen könnyű volt haladni. Körülbelül 12 rablógyilkossági esetben vagy közvetlen ő, vagy az ő útmutatása folytán ejték foglyul a gonosztevőket. — Eleme volt az emberiség ez átkos férgeinek üldözése s bámulatos tapintattal rendelkezett e téren. Kajári Nagy Ferencz rablógyilkosainak kézrekeritése körül is nagy érdemeket szerzett. Annak a bűnösnek, a kinek szemébe nézett, vallani kellett. Hoszter neki mindent bevallott. A vizsgálóbíró és a törvényszék előtt pedig mindent tagadott. A lepsényi ref. szent gyülekezet templomában gyász-isteni-tiszteletet tartottak érette. Fényes tehetségű férfiú volt, de tehetségét nein tudták méltányolni. — Ha tehetségének megfelelő állással birt, akkor a költő e szavai reá is illettek volna: „— — — — — sok hasonlót Nem szültek évek, századok.* Nyugodjék ott a kerepesi temetőben békében!! —s. A költő eme szavai hatással voltak a fogékony ifjú szivére. 0 is megtudta érteni e szavak valódi jelentését; honvéddé, a legvitézebb honvédek egyikévé lett. Harczolt bátran, minden félelem nélkül. Sokszor szembe nézett a halállal, de a halál mindannyiszor megkímélte őt és visszaadta az életnek! Sok golyó elfütyölt mellette; egyik-másik keresztül is lyukasztotta köpenyét és sapkáját, de azért ő sértetlenül maradt. Azt az embert, a kit a csaták vészei és viharai megkíméltek a haláltól, — egy gyógyithatlan betegség vitte a sírba! * Nagy Gézát is látta Kápolna, Hatvan, Tssaszeg, Yácz, Bicske, Nagy-Sarló. — Ö is keresztül küzdötte és keresztül szenvedte rettenthetetlen bátorsággal azt a nagy nemzeti harezot, a melyben az egész magyar nemzet küzdött jogaiért és elszánt harezot vívott függetlenségéért! — Nagy-Sarlónál fogságba esett. Elfogták és elhurczolták az oroszok. A fogságból kiszabadult. Menekültté lett. Útnak indult a nagyvilágba. Czéltalanul bolygott faluról falura, városról városra. A nemzetnek nem volt reá többé szüksége. Vérbe fullasztották legszentebb törekvéseinket. Az egykor vitéz, bátor honvéd koldulással tengette nyomorult életét. — Ha valamely városba betért, ott fogolylyá tették, mert nem volt igazolványa; az oroszok nem adtak igazolványt. — Egy-két nap fogva tartották, s azután szabadon eresztették a szegény rongyos honvédet, hogy hadd menjen tovább. — Hosszú, kínos, szenvedésteljes bolyongások után végre megérkezett megyéjébe, megérkezett szölővárosába: Veszprémbe! — Atyja, a ki huszárkapitány volt, nem ismert reá honvédfiára. — Mikor megismerte, megveregette vállát és azt mondá neki: „Derék ember vagy fiam!* — Hagy Géza mint őrmester szolgálta a hazát, és éppen akkor esett fogságba, mikor hadnagyi kineveztetése megérkezett ! * Lepsénynek volt hosszú éveken keresztül köz- becsülésben álló és nagy népszerűségnek örvendő jegyzője. Betegségét gyógyítandó Budapestre utazott, a hol e hó 11-én, még mielőtt magát operáltatta Tovább,... igyunk! és szóljon hát, Csak egyre szóljon az a dal. Amelynek mámoros zajába Mült,—emlék, minden oda hal! A láz hevítse lelkemet! S mig átölelnek e karok; — Mint láng gyűrűk az ördögöt, — Talán feledni is tudok! TARCZA. A pokol felé. i. Bort újra hát a legjavából! Csak egyre-másra töltsétek ; Tivornya éjek tőlem ismét Hát üdvözölve legyetek !
