Veszprémi Független Hirlap, 1883 (3. évfolyam, 1-54. szám)
1883-07-14 / 28. szám
Szombat, julius 14, Hl. évfolyam. — 28-dik szárrr Veszprém, 1883, MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP MEGJELEN MINDEN SZOMBATON. SZERKESZTÖSEG: Veszprém, horgos-utcza 105. sz., hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok: vissza nem. acLatnalc. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre ...............................................6 frt — kr. Fél évre...............................................3 frt — kr. Negyedévre..........................................1 frt 50 kr. Egy es példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadó-hivatalban. Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-utcza 105. szám küldendők xa:ird.etéselr és IST^ilttereüs: a kiadó-hivatalban fogadtatnak el. Egy hasábos petitsor (tere) 0 kr.; nyilttér petitsora 20 kr., s a A szerkesztővel értekezhetni naponta 12—2 óra között. A Lazányi András-féíe 200 frt követelésre vonatkozólag ügyész ur szinte utasit- tatik, hogy Nerasur örököseitől vegye be. Kis Dánielné elleni 53 frt 84 kr. behajtása a Kajdocsi hagyaték elintézéséig függőben hagyatott. A kór- és Lázár-házat illetőleg behajt- hatlanság czimén következő összegek töröltettek: Werner András elleni 735 frt tőke, 927 frt 75 kr. kamat, Téglási Borbála elleni 4:0 frt tőke, 28 frt kamat, Szabó János elleni 50 frt tőke, 43 frt 75 kr. kamat, Bok- rosi Károly elleni 42 frt tőke, 48 frt 38 kr. kamat, Pap János elleni 483 frt tőke 392 frt 37 kr. kamat, Arany Antal elleni 42 frt tőke, 28 frt 8 kr. kamat, Kováts István elleni 69 frt tőke, Majoros János, Pager István, Halász György, Günter Ignácz, Máj er Józsefné, Földes Mihály, Heiu Károly elleni követelések per alatt állva, tiszteletbeli ügyész annak idejében való jelentéstételre felhivatott. A Mészáros József elleni 21 frt 74 krt, illetőleg felvilágosításra polgármester ur hivatott fel. A csutorás ezéhnél levő 200 frt .biztosítására szinte polgármester ur hivatott fel. Következett a számonkérőnek abbeli jelentése, hogy Husvéth János tavalyi ismeretes interpellátiója folytán Csőin oky László városügyész, az egykor már behajt- liatlannak állított hátralékokból 169 (száz- hatvankilencz) frtot visszafizetett. — Husvéth János megjegyzi, hogy erről tudomása van, de már mint 14 év óta szereplő adósság után a kamatok befizetését is követeli. Husvéth János felsorolja továbbá a következő hátralékosokat: Szebenyi Imre 7 frt, Berkeny Sámuelné 7 frt, Szlopák (Neszmély dr.) 89 frt, Halász Péter 15 fft 80 kr., Megyessy István 14 frt, Horváth Férenezné 13 frt, Kopáesy György 79 frt, Csőgör János 6 frt 20 kr., Bereez Boldizsár 12 frt Ez azonban nem áll. A hivatalos polgármesteri jelente's 19. pontja ugyanis szóról-szóra igy hangzik: „Kiadása Veszprém városának az 1882. évben volt összesen 31513 frt 50 krajczár.“ Részünkről Veszprémváros pénztáránál az ösz- szes számadatok s naplókból meggyőződtünk, hogy „a kiadás tényleg csak 31050 frt 34 krt tesz“, mit bizonyít a kiadott s hitelesített, lezárolt évi számadás is. Kérdjük úgy a tek. városi polgármester, mint a pénztárosi s számvevői hivatalokat, hogy e sajátságos differenczia iránt minket felvilágosítani szíveskedjenek. Veszprém, 1883. jul. 9. Több adófizető polgár. fürdő és a tilos helyeket, főleg pedig £ „forgók“-at, minők partjaink mentén igen ií gyakoriak. Atiratilag megkereshetné ez ér demben a többi érdeklett szomszédos törvényhatóságokat is, s ezek bízvást megérte nők az ő humánus szavát. Nem magyarázzuk neki bővebben e; intézkedése szükséges, emberies, sürgős voltát Oly alispánnak ismeri őt a vármegye kinek szive helyén is van, rendén is dobog Fiát. gondolkozzék e sorokról. S aztán cselekedjék szive sugallatf szerint! A balaton áldozatai. Veszprém, jul. 14. Ez év elejétől kezdve alig van hírlapunknak egy száma, melyben a Balatonba veszett emberekről nem kellene szomorral emlékeznünk. Utánna néztünk. Csak a mi hírlapunk jelez ez év január hó 1-től kezdve máig 29 vizbefulladást. Tegnap pénteken is történt ily szerencsétlenség Almádiban, az úgynevezett Budataván, oly helyen, hol mindenki tudomása szerint veszélyes „forgók“ vannak, hol ennek daczára szabad fürdés, rendszeres állatitatás, baromjárás van, hol évről-évre, tavaly is, harmadéve is történt vizbefulladás. . . . Es a hatóság még sem lép közbe. A Balaton áldozataival egyáltalán nem törődik senki. A Balaton „forgói“-ról beszél az egész ország, a Balatonba fulladt emberekről, gyermekekről hétről-hétre emlékeznek a veszprémi, zalai, somogyi lapok után az ösz- szes magyar hírlapok s nem jut eszébe egyetlen hatóságnak sem, hogy e számos, évről- évre százakra szaporodó balatoni szerencsétlenségek ellen valamit lehetne tenni. Hiszen „forgók“ nélkül is veszélyes a Balaton. A legjobb úszó odaveszhet. Ha tiz- percznyire elúszik a parttól, pillanat alatt keletkező (előjelnélküli) vihar lepi meg, s nincs az a karerő, mely megbirjon e hirtelen tornyosuló s befelé ringó árral. Hány százan, ezeren pusztultak már el igy a Balatonon. Hisz megyénk is hány áldozatát siratja a Balatonnak. Hát lehet is, kell is ezen segíteni. A mi megyénk alispánja bízvást kezdeményezheti e fontos ügyet, s a megyei partokat bejáratván, megjelölheti táblákkal a Városi közgyűlés. Veszprém, jul. 9. A városi képviselők csak gyéren voltak jelen e közgyűlésen, melyen pedig fontos ügyek tárgyaltattak. E közöny nem eléggé kárhoztatandó. Elnöklő polgármester Kováts Imre megnyitván a közgyűlést, beterjeszti jelentését az előző évről, a számadásokkal együtt. A tárgyalások folyamán olvastatott a számonkérő szék jelentése, melyben figyelmeztetik a képviselő-testület, hogy a következő határozatai még nem hajtattak végre: Ugyanis 15. — 881. sz. határozatával, mely a városi gyámpénztárt illeti, behajthatlanság czimén leíratni rendelte a következő tételeket : Bogi Sándor elleni 500 frt és kamatai, Bavera István elleni 44 frt 22 kr, Koloss- vári József elleni 532 frt 59 kr., Pap János elleni 766 frt 13 kr., Lipták István elleni 53 frt 88 kr., Fürt Simon elleni 1165 frt 34 kr. — Továbbá: Neiport József elleni 21 frt és járulékai, Hand Sebestyén 81 frt 97 kr. s jár., Pintér Zsófi elleni 692 frt s jár., Sötöri János elleni 153 frt s jár., Roboz József elleni 296 frt 66 kr. s jár. iránti követelések behajtására, esetleg véleményes nl/v-f ciry-f /iaa/ikl nrpTróao ni» rzo + rvbű m orr Szerény észrevételek*) Veszprémváros 1882. évi pénzügyi állapotáról szóló, f. évi jul. 9-én hivatalosan, közgyülésileg bemutatott jelentésre. 1. Husvéth János képviselő a számadás vizsgá- lása, illetőleg tárgyalása alkalmával azon észrevételt teszi, hivatkozással a községi törvény 117. §-ára; t. i. hogyr a községi elöljáróság felelős a költségvetés szoros megtartásáért, hogy kezeltetett tehát ezen költségvetés, midőn a 23. pont „dijn okokra“ elő- irányoztatik 1098 frt, kiadatott pedig 2043 frt ? A 24. pont alatt a lovas laktanya melletti hidra előírányoztatik 1000 írt, és ezen hid még most sem készült el. Tehát a hidra előirányzott 1000 forintot valószínűleg a 23. pont alatti tétel emésztette fél. Miután ezen változtatással a tanács a költségvetés keretén tulment, ezen eljárást törvényesnek el nem ismeri. Nevezett képviselő urnák ezen nyilatkozata ellenszenvvel fogadtatott, pedig a kezeinknél lévő adatokból kitűnik, hogy 1882. évre végeredményben előirányoztatott: 31,514 frt; kiadatott: 31050 frt; levonva a fel nem épült hidra előirányzott 1000 frtot, túlkiadás eszerint 464 frt. 2. A fennebbiek szerint a városnak a múlt évről 464 frt túlkiadása lenne. *) Kénytelenek voltunk e szerény észrevételeket közölni, hogy ily utón talán ezekre a bibikre rájön a pénzügyi bizottság is ! A s z e r k. gyógyulni, pedig egyszerre betegebb lettem. Éreztem, hogy el kell vesznem. Nem lehetett igy élnem tovább. Zivataros téli éjszaka volt, midőn kiléptem kisded szobám ajtaján. Késő éjjel. Csak akkor ébredtem eszméletemre, midőn a Duna mellett álltam. Előttem harsogó zaja a hömpölygő árnak — mögöttem az elpihent házak sötété közül fényesen világított ablakokból hangzott a zene szó . . . E z a ház volt az! Megborzadtam a bennem megfogamzott gondolatra s mindennek daczára közeledtem feléje. Ez az a viperái bübáj! . . . Mosolyogtam is............ Ez lesz a legjobb, itt el leszek temetve örökre. Mélyebben, mintha a föld öle zárna magába rám boruló porával . . . Előttem ötven lépésnyire hömpölygött a szél által felkavart hullám, itt mögöttem tiz lépésnyire a vig zene . . . Hívogatott mindkettő. Az is, ez is a kárhozatba visz. A kérdés csak az volt: melyik temet el mélyebben ? Az-e ? Ez-e ? .... A keringő bűbájos zenéje felhangzott idebenn, s vad örömök riadása verte át a futó szél süvöltését . . . Azt feleltem rá magamnak: „ez!“ . . . Megnyomtam a kilincset, s két perez múlva szemközt álltam egy tipegő, ránezos arczu lélekvásárlóval ... el voltam temetve . . . Egyszerű történet . . . Megfogtam reszkető kezeit s öntudatlan szánalommal kérdeztem tőle: — Mikor volt az a nap ? — Tegnap! . . . — Csak!? . . . Lehetetlen volt, hogy el ne árulta volna hangom reszketóse az örömöt, midőn akaratlanul felkiáltottam szavaira: „csak?!“ Megértette. Kérdőleg emelte rám csodálatos fényű szép szemeit. Bele tekintettem, tiszta Volt. Fényének ragyogását nem törte még meg a bűn s pillái alól áttört színének ártatlan tisztasága. Miért örültem? ... Mi közöm nekem e nő utamba vetett, szomorú sorsához ? Mi az, a mi engem érdekelt ? . . . Csodálatos gondolat fogamzott meg bennem. Nem tudom nevét. Talán szánalom volt, melyet a szegény, kinzott lelkű gyermek sorsa ébresztett bennem. Talán más. Csak azt éreztem bnuv — Szomorú lemondás hangján válaszolta: — Nem! . . . — Irén!! — Nem akarom önt megcsalni. Nem tudnám önt szeretni soha. Az én szivem meghalt s nem fog föliámadni hőbbé. Nem akarom tépett életemet összekötni az önével. Az ón utam a bűn, s sorsom a kárhozat. Yeszni akarok! Elkárhozni! Hagyjon el engem ! — Irén! Irén! . . . — — — Barna külsejű, magas férfi közeledett felénk. Fekete szemeiből kisugárzott a féktelen szenvedély eláruló tüze. Arczán pirosság ült, mely halvány homlokával látható ellentétet képezett. Leült a leány mellé s susogó bizalmassággal kérdő tőle: — Még mindig makacskodol, kicsikém! Osszeborzadtam e látványra. Irén odasirault melléje s vállaira tette kezét. — Nem! Hozass pezsgőt, bort. Mulatni akarok ! A zene szóljon! Éljen a táncz! . . . Szilajjá vált arczán kigyult a tűz s vad láng égett szemeiben. — Mit tesz ön? . . . Irén! — Távozzék innen! . . . kérem távozzék. Nem fogom elfeledni soha, hogy ön nemes férfi . . . Nem soha! . . . Hagyjon el engem . . . Nekem vesznem kell . . . Veszni akarok! . . . Azt az életet csak ez tudja eltemetni szivemben . . . Távozzék! . . . . A kétségbeesés végső erőlködésével kiáltottam még egyszer: — Irén! Szeretem önt ! Késő volt. A férfi visszatért, kezében tartva két palaczk pezsgőt, melyek tetejét reszkető kezekkel ütötte le. A habzó ital szét folyt a térítőn. Emésztő láng lobogott a férfi arczán s a győzelem vad diadala . . . — Úgy! . . . Tölts a pohárba! Éljen a bor, a szerelem! Riadjon a zene, pezsegjen, mint a bor gyöngyözése! Huzass keringőt, tánczolni akarok! Veled! Éljen a táncz! . . . . . . Veszve volt. Szilaj kedvvel ivott ki két pohár pezsgőt, aztán felugrott s rohanva vágta magát a tánezosok hömpölygő árja közé . . . szivemre áldásos béke száll . . . Mosolyogtam. Éreztem, hogy jót akarok. Egészen közel ültem hozzá s ujjaim közé fogtam parányi kezét. Nem látott senki bennünket. Egészen közel hajoltam hozzá s susogtam: — Akar-e ön innen szabadulni Irén ? A leány szemei tágra nyilták s hangtalan ajka azt látszott kérdeni: „hogyan?“ — Meg akarom önt menteni szörnyű helyzetéből Irén. Az elkárhozástól. A bűn csak csábítja önt, de nem verte le. Lelke még tiszta. Látom, hogy az. A bűn tekintete nem ez a nyugodt, tiszta pillantás, mint az öné. Abból pokol néz ki és nyughatatlanság, az önéből béke és nyugalom. El akarom önt vonni az örvény szélétől. Akarja-e? . . . Nem látszott érteni. Felém fordított, halvány néma arcza ez kérdő tőlem: „Mit akarsz te én velem tenni ? Hogyan akarsz te engem megszaba- ditani innen? A pokolból, hova eladtam magamat egészen? Van-e kéz, mely képes megnyitni a kárhozat becsapódó ajtaját fölöttem ? Ember, a ki visz- sza tud rántani az örvénytől? Vissza tudod-e te adni lelkemnek nyugalmát ? szerelmemet ? Mit akarsz te én velem ?“ — Legyen ön az enyém, Irén ? — Akarja, hogy kedvese legyek? . . . Úgy éreztem, hogy kezeim görcsösen szorulnak össze egy pillanatra. A sértett büszkeség akaratlan mozdulata volt. — Azt akarom, hogy nőm legyen! — Neje ? ! . . . — Nem akarom önt ámítani Irén. Nem szeretem önt. Csupán merő szánalom az, melyet ön irányában érzek, elkinzott lelkét szánom s viharos sors által megtiport szivét. De szeretni fogom önt! Csodálatos részvétem sejteti velem, hogy szeretni fogom. Akar-e ön nőm lenni ? . . . Újra megjelent arczán az a csodálatos ragyogás. Láttam előgördülni szemeiből két nagy köny- cseppet. Reszkető kezeit az enyéimre fektette s elfojtott, rebegő hangon válaszolta : — Köszönöm! . . . — Elfogadja ? TARCZA Az alkonyat. Az alkonyat, az édes alkonyat, Ha jő, csak akkor érzem jól magam. És nem tudom miért? szivemnek is Olyan édes, csendes nyugalma van! Kicsinké kert virági közt vagyok, Olyan halvány itt minden kis virág; A rózsa, ha félig kinyílt — lehull, — Tövét talán könnyekkel ápolók! — Az ákácznak hervadt levelein Oly lassudan enyelg az esti szél; Valami bus . . . valami szomorú . . Rege lehet, amit most elbeszél. Ott fönt, a légben haldokló madár, Fehér, szép hattyú — az emlékezet — Száll s énekel a múltról a szegény. Egy végtelen bus, s fájó éneket! Eresz alá a kedves fecske pár Nyugodni ment, s a fellegek felett Haldoklik az utolsó napsugár, S a lomb susogja, hogy: Isten veled! Az alkonyat, az édes alkonyat, Ha jö s e szív nyugodni sírba száll, Les z-e, ki máj d e dal emlékéért Egy könyet ejt sírom virág in ál?! (Budapest, 1883. jun. 13.) Magyar Gyula. A DEMIMONDE (Karczolat.) (Vége.) Irén folytatá : — Hosszú idő telt el. Azt hittem,
