Veszprémi Független Hirlap, 1882 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1882-02-19 / 7. szám
Veszprém, 1882. II. évfolyam. — 7-ik szám. Szombat, február 18 MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ-, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. ELŐFIZETÉSI ARAK: MEGJELEN MINDEN SZOMBATON. SZERKESZTŐSÉG: Egész évre Fél évre . Negyed évre 6 frt. — kr. 3 frt. — ki. 1 frt. 50 kr. Egyes példányok ára 15 kr. s kaphatók a kiadóhivatalban. Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-ntoza 106. szám küldendők. HIRDETÉSEK a kiadó-hivatalban fogadtatnak el és jutányos árért közöltéinek. A szerkesztővel értekezhetni naponta 12—2 óra közt. Veszprém, horgos-utcza 105. sz., hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. Ébredünk! Veszprém, febr. 18. Valaliára a férfiasság nyílt, őszinte szavait is liallók a mi zselléres városházunk nagytermében. Valaliára mégis a saját énjük magaslatára emelkedett két-három képviseleti tagunk, a kikről eddig csak azt hallottuk, hogy a meghagyatik-basaság dobját verték s csak azt láttuk, hogy a mások zsinegén másokat is zsinegre keritének. A legközelebb megtartott városi közgyűlés szolgáltatta annak a példáját, hogy a képviselőtestületünk elei ébredezni kezdenek s az Augiás istállója büdös férgeivel imé — semmi közük. Amint gonoszságuk napjaiban tettük, hogy első hasábunkon czégéreztiik: ép úgy kötelességünk ma első helyen jelezni azt, hogy ők a vaskalap alól kiszabadultak s a czopfot csak azért hagyják meg egynémely megliagyatiknak .... hát ha kötélre nem tellik nékik. Két ajánlat volt a város előtt. Az egyik arról 'szólt, hogy hagyjon fel a város az alsóvárosi sirkert-rendezéssel, mely utat vág kegyeletünkre emelt sirhanto- kon át .... inkább a tőszomszédságban felajánl egy jó lelkű polgártársunk ingyen annyi földterületet, a melyen a temető kibő- vittethetik — csak a sirban nyugvókat hagyják meg a haló poruk csöndjében. A második ajánlat az volt, hogy az „úri“ kaszinó melletti ronda mészárszéket ki akarja sajátítani valaki s ennek a helyébe meg az úgynevezett „halpiacz“ piszkosságai fölébe (az átjáratot beboltoztatni szándékozván), egy díszes, emeletes házat óhajt építeni. Ez volt a két indítvány. S mind a kettő megbukott . . . legalább egyelőre. — Veszprémiesen mondva: agyon bizottságolták őket. Nem bánt a lelkiismeretünk, hogy e két ajánlattevővel csak valaha is jó szót váltottunk volna. Nem szokásunk jó napot köszönni nékik. Nem bánt a lelkiismeretünk azért sem, hogy a kik az ő ajánlatuk elfogadása mellett voltak, hogy azoknak is valami jóbarátai volnánk. A világért sem. Hanem, hogy meg kell becsülni az egyik ajánlattevőt azért, mert a meghagyatik úr- hatnámságot a sír után való kegyeletre tanítja saját vesztesége árán is, midőn termőföldjét inkább od’adja utódaink nyugvó helyéül, csakhogy szegényebb elődeink csontjai szét ne szórassanak. — — . . . Hogy meg kell becsülni a másik ajánlattevőt, a ki a város egy ronda sikátora helyébe s piaczunkra diszes épületet akar emelni. — — . . . S meg kell becsülni azokat is, kik ez ajánlattevőket pártolták a közgyűlésen; az épen olyan természetes, minthogy velünk együtt az egész önérzetes polgárság elitélte eddig s elitéli ezután is a város érdekei ellen való megliagyatikok garázda basásko- dását. Hát micsoda állapot az, hogy ebben a városban azt merészeljék valakik hangoztatni, hogy „amit feltesznek magukban, azt ők minden áron keresztül is viszik!?“ Hát sulyok azoknak az uraknak a képviselő testület, a melyet oda hajíthatnak, — a hová nekik tetszik ?! Hát a polgárság önérzete, tisztessége csak afféle mosogatóié, a melylyel mosdatlan szájukat megmoshatják, a mikor nekik tetszik?! A sunyiságból elég volt. Már nyíltan beszél a polgárság. S a régiek is lassan előkerülnek. A holtak visszajárnak! —P.— Veszprém város rendkívüli közgyűlése. — 1882. febr. 13-án. — Polgármester üdvözli a csekély számmal megjelent bizottsági tagokat, és a közgyűlést, megnyitottunk nyilvánítja. Mielőtt a sorrend szőnyegre került volna, Véghelyi Dezső mint biz. tag interpellálja polgármestert a piaczi kút elhagyatottsága miatt. Megütközve tapasztalta, hogy ez a város legszebb helyén fekvő kút olyan állapotban van, hogy azon nemcsak a városiak, de a vidékiek is megbotránkoznak. A viz a kutból kifolyik, ennek következtében aztáD körülötte, a piaczon folytonosan sár és jég van. Kérdi a polgármestert: van-e tudomása erről, s ha igen, akkor miféle intézkedés tétetett? Erre nézve a polgármester előadja, hogy azon kutból a viz évenkint ki szokott folyni; de ő még a múlt nyáron olasz építészekkel kijavitatta úgy, a hogy lehetett, de teljes javítást nem eszközölhetett, miután azon kút alatt egy pincze van, mely tele van vízzel; ezt kell még eltölteni, a mi tavaszszal eszközöltetni is fog, azután a kút kifogás alá nem eshetik. A kút körül lévő sár és jég honnét keletkezését onnét magyarázza, hogy a vizhordó népség öntözi ki a vizet. Interpelláló abban, hogy a kút javítás tavaszszal eszközöltetni fog, megnyugszik, hogy pedig a viz ott el ne öntöztessék, rendőrkapitányi intézkedést kér foganatba vétetni. Azután következett a sorrend : A városi főjegyző felolvassa a választás alá nem eső v. képviselők — virilisek névsorát. Virilis 60, póttag pedig 10 van. A gyűlés ezt tudomásul vette. Felolvastatott továbbá Veszprém város 1882-ik évre előirányzott költségvetésének jóváhagyása a megyei közgyűlés által. Hasonlókép tudomásul vétetett. A városi kanászlak eladására vonatkozó megyei határozat, mely szerint a város és Horváth József építész közt kötött egyezség jóváhagyatott, — felolvastatott. Ezzel kapcsolatban felolvastatott a városi pénztárnok azon jelentése is, hogy a nevezett kanászlak ára Horváth József ur által teljesen kifizetve van. Ezek folytán a polgármester a vevő részére, a bekeble- zésuél használandó nyilatkozatok kiadására, a pénznek pedig, mint városi törzsvagyonnak a takarékpénztár- bani elhelyezésére utasittatott. Egyebekben az ügy tudomásul vétetett. Hosszabb vitára adott alkalmat a halpiacz-téren levő kamara eladási ügye. Felolvastatott a gazdasági bizottság és a városi tanács azon jelentése, miszerint a nevezett kamara 300 forintért, a mellette levő szabad tér pedig 100 forintért, összesen 400 forintért oda adható. Erre nézve névszerinti szavazás történt, igennel szavaztak 36-an, vagyis egynek kivételével az összes jelenlévők. Városi ügyész: Erre megjegyzi, hogy miután törvény szerint a városi törzsvagyon eladásánál a városi összes képviselők többségének beleegyezése kívántatik, miután itt a képviselők egy negyedrésze, 36 adta be szavazatát, holott legkevesebb 61-nek kellett volna ezt tenni, — a kérdést a napirendről levettnek nyiivánitja. Szabó Imre: Miután a jelen közgyűlés ez ügyben a tagok csekély számánál fogva nem határozatképes, kéri ez ügyet a márcziusi közgyűlésre napoltatni, mikor is érdemileg határozat hozathatnék. Városi ügyész: Miután a beadott szavazatok számánál fogva e tárgy a sorrendről teljesen levétetett, tiltakozik előtte szóló azon indítványa ellen, hogy ez ügy a jövő közgyűlésen ismét elővétessék. Véghelyi Dezső: Hivatkozik a városi kanászlak eladására, mikor is 36 képviselő érdemileg határozott, e határozat a felsőbb hatóság által is jóváhagyatott; akkor a városi ügyész ur nem hivatkozott a törvény ez intézkedésére, holott kötelessége lett volna akkor is; Szabó Imre indítványához csatlakozik. Városi ügyész: Elismeri, hogy nevezett alkalommal hibázott, köszöni a szemrehányást, de nem akarja azt újból kiérdemelni, azért szólal most fel, mint a törvénynek állásánál fogva őre. Véghelyi Dezső: Előre kellett volna a törvény ez intézkedésére figyelmeztetni a közgyűlést. Androvics Imre: Előadja, hogy az is okot szolgáltat ez ügy elhalasztására, mert a városi tanácsúak kötelessége lett volna még a múlt év végén felolvasni a virilisek névsorát, hogy a képviselő-testület újévkor már teljesen megalakulva lett volna. így a virilisek e TARCZA. i. Lehajük az ak&cza Fehéres virága. Szerettem a lelked, Hajh be mind Mába! Fekete betűkkel Megírta a végzet. Amit az úristen Felölünk elvégzett. Az vagyon megírva: Te ne légy az enyém; Én meg csak pihenjek, Lenn a föld fenekén S ha itt majd zúg a vész Vihar dúl szüntelen: Álmodjam te rólad Pokoli éjeken. Álmodjam, álmodjam, Mig egy nap alkonyán; Te is majd ott nyngszol Szerelmem, szőke lány! II. Álomnak, ábrándnak, De most már vége van; Szerettünk, feledtünk S élünk nagy boldogan! Oly boldog a lelkem Ki sem is mondhatom; Neked is mosoly ül Szép piros ajkadon. Aztán, ha nem látlak Lehajtod kis fejed, Zokogod, susogod: Nem szeret, nem szeret! _______ Magyar Gyula. — Rajz. — Irta: Darvas Aladár. Szűcs Viczának rálépett a fekete tehén a lábára. Más magafajta ilyenkor mindent tűvé tenne, csak hogy ezt a napot kiczifrázza; ő meg összehordja Tolnát-Baranyát, aztán másnap mümmö- gélget, hogy földbe teszi a bánat, ha békességben | nem hagyja az anyja. Pedig a féleszű Matyi is kiállt az ut köze- i oire, aztán elkiáltotta magát, hogyhát: „A gyö- r ki határon jön a rózsám, vágott fülű, kesej láb,: nyírott farkú pejparipán, szamáron!“ •látták is, amint errefelé tartott Görhes Mar- czi a fiával, Jankóval, a kinek a gomblyukából lógott ám a babos kendő, aligha föl nem akarta cserélni szeretőjével, Szűcs Viczával.- No már pedig olyan megint nincs — ilyesmit gondolt Vicza magában — és mindig hátul járt, mint az ámen; kerülgette őket, a hol csak szerét ejthGörhes H yen köllette ám Jankót — az ma;* ne lejárt a garadján — de azért n. , számba megy vagy tűi, mert ilyen-oly;. ms faiamia és tisztességnek tarthatja Szí, .é asszony, ha az ö fiát Viczával összeboronálja, és merthogy épen indulóban vannak a köröshegyi búcsúra, hát beszóltak Szárszóra is Szücsókhez, hogy hát bü-e vagy bá! Szárszóról, ha toronyiránt megy az ember a hegyeken túl a laposon, már m g is látszik a templom tornya meg a restellácziós háza is, ott a Eóbentrics mellett. Szücsné komámasszony könnyen módját ej*) Felolvastatott a „Balatonvidéki kör“ ülésén Budapesten. tette volna az összekerülésnek, de a leány nagyon huzalkodott és olyan szárnyaszegett kedvű lett, hogy már-már nem is igen biztatták; azt meg föl nem érte az eszivel sem az egyik, de még a másik sem, hogy mi lehet a leány hegyiben, pedig, hogy nagy bajnak kell lenni, az olyan igaz, minthogy a Görhes Marczi a Szücsék zsírján akar hizlalódni. Pedig túl kell esni a dolgon, mert a leány elérte már a kort és utóbb pártában hal meg, azt pedig Szücsné komámasszony nem engedi. Jankó is bátor egy gyerek a kemencze mellett, aztán nem kell tőle félni, hogy megverné az asszonyt, mert örül, ha békében hagyják. Olyanféle anyámasszony katonája. Minden hiába való! Hiába köti az ebet a karóhoz Görhes gazda, hiába bokrosodik meg Szücsné asszony, hiába fújja neki magát a Jankó, a dolog bezzegje mégis csak az, hogy a Vicza nem tagit! Szeretője van-e? Nem látta senki, senkivel! De mindenki furcsálja, hogy ebben a farsangban, a hányán csak voltak náluk áldomásittába, valamennyien azzal mentek el, hogy: Ihatunk erre már hideg vizet, mert itt se tücski, se hajcski! Olyan rátarti leányt nem is igen találtak ebben a környékben, mint a milyen a Vicza leány volt, mindig fennhéjázott, mint a kergetes bak, nem is lehetett azzal gyalog beszélni, még akkor felhúzta a nagy csizmát, mikor édes anyja nya- valygott. Hej, pedig de borús idők is azok, nem is szeret arra az időre visszagondolni. Egy álló esztendeig volt az anyja beteg, nem látott se eget, se földet, a lélek is csak hálni járt belé! Vicza volt a parancsoló, neki pedig nem volt parancso- lója senki, pedig bár csak volt volna! Nem esett volna meg az a baj, nem kellett volna Őszödre szaladni sötét éjszaka, nem kellett volna a nagy kendő alatt dugdosni valamit, nem kellet volna félni, hogy meghallja még a bokor is azt a sirdogálást a nagy kendő alul; nem kellett volna bezárkózni a szobába és az embereket kerülni! .... Hej Szűcs Vicza, de rosszat is cselekedtél! Hanem ö nem hiszi! Azt gondolja, mert senki sem tud semmit a dologról, rendben van a szénabogtyája és nem furdalja a lelkiismeret, pedig ha az az öszödi asszony egyszer elszánná magát és beállítana gyerekestől — a mi nagyon könnyen megesik, mert fél esztendeje már egy krajczárt sem küldött neki a gyalogpóstással; arra nem gondolt Vicza, azt hitte, hogy isten nevében nevelődik fel a gyerek — de az öszödi asz- szony tudta mi a becsület, várt és újra várt! Hogy miért nem szánta el magát Vicza valakihez, azt nem tudták, de még Vicza maga sem tudta. Mikor az a dolog megesett, nyomban elszakították öt Laczitól, mert megjött a parancsolat, hogy Molnár Laczinak be kell rukkolni; el is vitték Boszniába, azóta holt hírét is költötték — azért is hagyta úgy el Vicza a gyereket . . ., de hát szinte érezte, hogy ö nem való becsületes emberhez, pedig a becsület nála nagyobb volt a velős koncznál. Laczió nem lehet, másé sem akar lenni! Szücsné már sok kupiczával kinálgatta a háztüznézökefcj a mikor aztán elszólja magát Görhes gazda, hogy: „Hallja ke’ komámasszony, lábaljunk csak Kőröshegyre, majd gusztust kap a leány, ha meglátja, hogyan kicsip az én Jankóm, tudom akkor majd ráfanyarodik!“ Nem sokba múlt és útnak indultak, még a Viczát is elcsalták, persze megígérte neki Szücsné komámasszony, hogy pántlikát, fülbevalót, újdonatúját kap. Hires búcsú szokott lenni ez a kőröhegyi mindétig, nem igen fölözte azt abban a kerületben egyik is; a lölleit még hozzá se lehet mérni, de még a foki vásár se nagyon dicsekedhetik
