Veszprémi Független Hirlap, 1882 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1882-02-19 / 7. szám
közgyűlésre meg sem hivattak, tehát e tárgyhoz nem is szólhatnak. Főjegyző constatálja, hogy egy kivételével ugyanazok, kik a múlt évben voltak. Rosenthál Nándor más városok folytonos szépülésére hivatkozik és csodálkozását fejezi ki a fölött, hogy akad valaki városunkban, ki annak útjába akadályokat gördít. Benkö szokott módon gorombáskodik, melyen az összes jelenlevők megütköznek. Polgármester önmagát hibáztatja, hogy a közgyűlést oly napra tűzte ki, mikor országos vásár miatt a biz. tagok meg nem jelenhetnek. Végre Szabó Imre azon indítványa, hogy a kérdéses tárgy a jövő közgyűlésre, — mely közgyűlés napjául márczius 18-ika tűzetett ki — elhalasztassék, elfogadtatott. Városi ügyész kijelentette, hogy e határozat ellen felebbezni fog. Sorrendre került azután azon inditváay, hogy miután az adózók eddig rosszul lettek összeírva, ennek folytán az adó hibásan kivetve, ezután az ösz- szeirásra szakértő egyének megfelelő napidíjjal alkalmaztassanak, nehogy hasonló esetek előforduljanak. Miután ez ügyhöz Véghelyi Dezső, Szabó Imre, Ruttner Sándor v. képviselőkés a polgár- mester hozzászóltak volna, határóztatott, hogy a polgármester — hogy a jövőben hasonló esetek elő ne forduljanak — intézkedjék, miszerint az összeírásnál szakértők alkalmaztassanak, kiknek állásukhoz méltó napidíj adassék. Az alsóvárosi sirkert rendezése vétetett ezután elő. Fülöp József mérnök ur, városi képviselő adománylevele olvastatott fel, mely azon esetre, ha a sírok felforgatásával a tanács felhágy, uj temető helyül hajlandó oda adni a temetővel szemben fekvő, bekerített 4 kilás földjét % részben a r. katholikusok, */3 részben pedig a két testvérhitfelekezet temetkezési helyéül. Miután ez ügyhöz Vég helyi Dezső, Szabó Imre, Csolnoky László s a főjegyző hozzászóltak volna, határoztatott: hogy a v. tanács, — tekintve a temető rendezése körül felmerült panaszokat, — terjeszsze a temető rendezés ügyének minden részletét a közgyűlés elé, addig pedig, mig ez megtörténik, a rendezés ügye szüneteljen. Felolvastatott a gazdasági bizottság azon jelentése miszerint a helypénzszedési jog 4570 forintért Ransburger Dávidnak bérbeadatott, s miután ez tudomásul vétetett, a közgyűlés szétoszlott. A lázadás délen. Terünk szűk lévén, kimeriiő tudósítást nem adhatunk, adjuk mégis a legújabb hírek közül a következőket: Bécsi lapok a legújabb időben azt hiresztelték, hogy az osztrák-magyar csapatok parancsnokai, fegyverszünet kötése végett, alkudoztak a felkelőkkel. E hir valótlannak bizonyult. Nikita fejedelemnél egy felkelő küldöttség jelentkezett Antiváriban, de nem fogadtatott. A mozgósított csapatok már a napokban elérik a teljes létszámot, a mikor is támadólag fognak fellépni. A támadás minden pontról egy és ugyanazon időben fog megtörténni. A Schmerliug-ezred egy zászlóalja Medvey alezredes vezetése alatt, Bilektől északra egy, 300 főből álló felkelőcsoportra bukkant, s azokat szétverte. Köztük volt Hurtley Alice kalandos angol hölgy is. A szétvert felkelők Montenegróba menekültek. mellette. Beszólnak oda Veszprém-, Fehér- és Zala- vármegyéböl is, — ki vesz, ki meg elád. A köröshegyi búcsúról nevezték el a sze- mesi halászgazda feleségét „nyári vásár szájuknak, mert majd hogy el nem hezitálták a száját! Ahun ni, a karádi festő már itt is van, oldalán a börtáska, közbe-közbe belenyuládoz, hogy hát nem volna már rósz! Földicséri a portékáját, hogy hát többet ér a köröshegyi nagyobbik erdőnél! Az már nem igaz! Sokszor voltunk benn vadászni a Honig urasággal, a mikor velünk jött a szóládi postamester, meg valahun egy puskás volt, valamennyi! Még a papok ispánja is, a kutya-vadász, a ki róka helyet kutyát lőtt! Annyi vadat lőttünk, hogy három szekér hordta utánnunk! — No! Adja oda literjét 30 krért ennek a gyolcsnak, úgyis csak olyan ribahaló, a mosásban meg ’eg-gyöngül! Tartsa ezt a métert! — Hej de zsidós ez a réf, alighanem háromfertály ! A festő mellett áll a paprika Jancsi; azt beszélik, hogy Taliánországból való, aztán ott lakik a jövendömondó öreganyja, ez a Jancsi meg a kis unoka. Oda is csődül a bokorugrós népség, lesik, mig felszalad a Jancsi az üvegben aztán meghozza a levelet; a harangozó, meg a biró fia pedig — az Írástudók — sorra megolvassák a betűt, erre aztán a lányok hun nagyot ugranak, hím meg lelógatják a fejüket, az egyiknek jót, a másiknak rosszat jövendölt. Verje meg az isten a Paprika Jancsit, maradt volna Taliánországban az öreg anyjával, legalább nem okozott volna annyi bút, bánatot a Somogymegyebélieknek! (Vége következik.) Csapataink febr. 9-én megszállották Ledniczét. A veszteség 1 halott s 5 sebesült volt. A felkelés főfészke a Narenta-völgy. Ulok mellett mintegy 1200 főből álló felkelő táboroz. Február 10-én egy század vadász Vratkovácz környékén szétverte Kovacsevics bandájának egyik 50 főből álló bandáját. Ledeniczén kívül Greben-Ubalan és Veljesdé községek is elloglaltattak csapataink által. Az e miatt folyt harczbanBakositésRapajt ellenállás nélkül szállták meg a monarchia katonái. a „Thurn-Taxis“ Lloyd-gőzös egy olasz bárkát fogott el, mely élelmi szereket és 240 Martini fegyvert akart a felkelőknek szállítani. Triesztből febr. 13-áról Írják: A dalmácziai Nil gőzös tegnap hozta ide az első sebesült-szállítmányt. Ez 21 emberből állt, kik közül 14 gyalogos, 3 vadász, 2 matróz, 2 tüzér. A legtöbben alsó végtagjaikon van nak megsebesítve, kettő a hátán van meglőve, egy súlyosan sebesült pedig a jobb vállán, s ennek az orra is hiányzik. A sebesültek szívélyes fogadtatásban részesülnek. Tirnovából febr. 15-éről Írják: Eddig Bolgárországban 10 orosz tábornok, 239 orosz tiszt és mintegy 4000 muszka önkéntes érkezett apróbb csapatokban, részint Románián át, részint a tengeren. E sereg a legközelebbi hetekben 40.000 főre fog kiegészíttetni és aztán megszállja a Balkán vonalat, honnan északnak, monarchiánk déli határai felé fog előre nyomulni. A Tirnova körül febr. 10-én vívott harezokban szenvedett veszteség: Az 51. sz. gyalogezred legénysége közül súlyos sebet kaptak: Túrós János és Tamás Mihály gyalogosok; a 62. sz. gyalogezred legénysége közül elesett: Zsigmond Sándor szakaszvezető; súlyos sebet kapott: Mátyás Lajos gyalogos. A MEGYÉBŐL. Pápa, 1882. február 15. (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.) Nagy napja van ma Pápa városának, a magas aristocratia egy fényes bál színhelyévé avatta a „Griff14 fogadó nagy termét. A szomszédos megyék fiatalai sebbel-lobbal sietnek városunk falai közé, hogy ismeretlen egyéniségük érzetében a vizsga szemek itt-ott kiváncsi és érdekes hatása alatt minél tovább melegedhessenek. Megjött Dr. Fenyvessy Ferenez országgyűlési képviselő úr is, mint a mai elite bál egyik részvényese. A pápai úri casino által rendezendő bál napja is közeleg (f. hó 20), mely a város értelmiségének mulatság tekintetében kétség kívül nagy számát fogja részvételre ingerelni. Nagyban folynak az előkészületek a jövő hó 5-ére tervezett bálra is, egyiket a „Humanitás“, másikat a „Lloyd“ társulat adja, mely mint az egyesület vagyoni állapotát ezélzó mulatság, igen díszesnek, de látogatottnak is Ígérkezik. Mig a társadalom egyik boldog osztálya a jókedv különféle variatióinak él, addig hallhatni azon keserű kifakadások mostoha jajjairól is, melyeknek kifejezést egy-egy uzsorás vaskörmei által agyonzaklatott egyén falragaszokon ad. Ez eset Pápán ez alkalommal isihétlődött. Múlt hét folyamán két emlékezetes nevű ember számolt le az élettel. Szauer Szarni s a közönségesen úgy nevezett Jean. Az előbbiről sok szomorú rege szólhatna, ismerik s el nem felejtik működését soha — azonban de mortuis, aút bene, aut „nihil“ elvénél fogva hallgatok vitézi életszereplé- seiröl. A szegény Jean fontos arcza pedig nem figurái többé akár szerény magam mulattatására is a teke asztalok körül. R. in pace! Nem hagyhatom megemlítés nélkül, hogy a helyi tébolydából egy beteg nő szökött meg, s egy úri ember lakásán megjelenve vagyonát, férjét gyermekeit követelő hangon lépett föl. A felügyelet körültekintőbb lehetne, hogy ilyen esetek fölmerülése kikerültessék — mert veszélyes kimeneteltől is lehetne tartani. Tűzoltó egyletünk a napokban tartotta közgyűlését, melynek folyama alatt az egylet szervezetét mélyen érintő fontos határozatokat hoztak. P. Szabó Károly, Teufiel Mihály ügybuzgó és tehetséges tűzoltó capacitásoknak sokat köszönhet az egylet fejleményeiben, kik erélyes szervezeti rendszer keresztülvitele által már is szép eredményt mutathatnak föl. Legújabban szolgálati könyveket hoztak be, melybe az illető tag működése vagy nem működésére vonatkozó adatok az évnegyedenként megejtendő szemlén be lesz vezetve. Ezen könyvecske által ellenőrizve lesz, hogy pl. a már kimúlt, leköszönt egyén ne bitorolhassa azon jogokat, melyekkel a tűzoltók bimak. A sok privilégium megérdemli, hogy szigorú szemmeltartással kisértessék. Színészeink távol vannak, azonban az előre hirdetett jelentés szerint 17-én megjönnek, ha ugyan föl nem ültetnek bennünket épp úgy, mint a múlt héten a vidéki közönség méltó megbotránkozására. A mint hírlik Beődi elhagyná Győrt és így nekünk is csak rövid időre terjedő élvezetet nyújt derék társulata. Pápa városa tudta méltányolni a jól szervezett társulatot s reményiem, a rövid idő alatt is kitüntető pártolásban rószesité Beödióket. Radius. Siófok, 1882. február 17. (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.) Azon nemes czél és törekvés, mely a magyar szent korona országai vörös kereszt egylete lelkes tagjait áthatja, naponként mutatja fel tevékenységének gyümölcsét. Ki is volna hivatottabb a harcz mezőre küldött férjeink, gyermekeink, s testvéreink fájdalmát jobban enyhíteni mint mi, a vörös kereszt egylet tagjai. S ki volna hivatottab, s gyöngédebb kezekkel ki ápolná a harezmezöre küldött s a háború szerencsétlen áldozatává esett véreinket mint mi. S ki adna gyorsabb gondozást a csatatéren szerzett borzasztó kínszenvedés fájdalmainak enyhítésére, mint a vörös kereszt egylet tagjai?! Ily gondolatok vezérelték a „siófoki vidéki választmányt“ akkor, — midőn elhatározta, hogy minden áron gyarapítani fogja és pedig gyorsan, czéljainak kivitelére szükséges anyagi helyzetét. Többek között e czélra folyó évi februárhó 11-én zártkörű tánczvigalmat rendezett, melyből 121 frt folyt az egylet pénztárába, de leszámítva ebből 67 frt 80 kr. kiadást, maradt tiszta jövedelem 53 frt 20 kr., mely egyelőre éppen elégséges arra, hogy a hareztérre küldendő harezosaink számára 800 darab sebkötő kötszer csomagot beszerezzünk. Ez alkalommal a következő felülfizetések történtek és pedig: Dr. Neuman Adolf 2 frt, Sigray Istvánná úrnő 1 frt, Namieszki Károlyné úrnő 1 frt, Löventritt Jánosnó 1 fit. Fleischman Ignáczné úrnő 1 frt, Mayer Antal főmérnök 1 frt, Gerber Henrick 1 frt, Streda János orvos 1 frt, Gold- schmid Jakab almémök 1 ft, Márkusz Herman 1 frt, Hraniczky István állomás főnök 1 frt, Fischl Lajos 1 frt mindannyian siófoki lakosok. Továbbá Tóth Ignácz gazdatiszt ujpusztáról 1 frt, Gángol Károly Kilitiböl 1 frt, Bien Soma P.-Kovácsiból 1 frt, Rosenberg Jakab Bécsböl 1 frt, Schlésinger Lipótné Siófokrúl 50 kr. és Weisz Miksa Siófokról 50 kr., melyért fogadják a nemes- szivü emberbarátok a vörös kereszt egylet hálás köszönetét. S fogadják hálánkat mindazon vendégek, kik részint megjelenésük, részint pedig belépti dijaiknak elküldése által magasztos és nemes törekvéseinkben támogattak, s ez által egyletünk kegye- letes működését elősegíteni szívesek voltak. Egyletünknek pedig azon helyben lakó tagjai. kik részvétlenségük — s a szent czél elősegítésének megvetése által voltak szívesek magukat kitüntetni, fogadják a vörös kereszt egylet nevében őszinte sajnálatunkat. Volt lelkesedés és jókedv határtalan, melynek véget csak a reggeli 8 óra vetett. Az első négyest 36 pár tánezolta, szünóra alatt a király és királynéra, valamint a vendégekre mondatott lelkes köszöntő, s valóban elmondhatom, hogy Karlberger Gyula kitűnő és barátságos vendéglősünk nagy terme, aligha látott még ily díszes és kedélyes vendég-koszorút. Különösen a vidékiek tömeges megjelenése és azok között kedves kiliti-i vendégeink villa- nyozó jó kedve fűszerezte a vigalmat. Üdvözlet nekik! Kovács József, egyl. jegyző. A VIDÉKRŐL. Győr, 1882, február 14. (A „Veszprémi Független Hírlap“ tek. szerkesztőjéhez.) A győriek a farsangnak még hátralevő pár napját iparkodnak jól eltölteni; egytöl-egyig mind sikerülnek a mulatságok. így a „győri jótékony nöegylet“ által f. hó 11-én a Redout nagy termében rendezett tánczczal egybekötött hangverseny is fényes sikert aratott. A hangversenyen oly erők működtek közre, melyek a közönség bámulattal vegyes megelégedését a legnagyobb mértékben kivívták; dörgöttek a nagy terem falai a tapsoktól, hullottak a koszorúk. A hangversenyt táncz követte, melyben a győri fiatalság oly szép számmal vett részt, hogy az első négyest 106 pár tánezolta. A vigadók a hajnali órákban azon kellemes tudattal távoztak haza, hogy amellett, miszerint egy élvezetes éjét szereztek maguknak, még jelentékeny hasznot is nyújtottak a nöegylet szegényei számára. A győri lövésztársulat f. hó 12-én a városház nagytermében közgyűlést tartott, melyen a gyűlés tárgyának letárgyalása s két új választmányi tag megválasztása után elhatározták, hogy az egylet védnökéül az újonnan kinevezett főispánt: Khuen Héderváry grófot kérik fel. Színészeink belátván, hogy minden üdvös törekvésük a győri közönség fásult közönyösségén hajótörést szenved, rövid időn búcsút vesznek tőlünk, s igy az egyetlen orgánumtól, mely hivatva lett volna társaséletünket halotti dermedt álmából új életfe serkenteni, meg fogunk fosztatni, s beköszönt ismét a siri csendes unalom városunk falai közé. Maradtam a tekintetes szerkesztő úrnak alázatos szolgája Rábcza. Budapest, 1882. febr, 17. — A „Veszprémi Független Hírlap“ tek. szerkesztőjéhez. — A „Balalon-vidéki kör“ nagyon szép virágzásnak örvend. Szépszámú tagja van már. Veszprém, Somogy, Zala van első sorban képviselve. Az alapszabályokat már a közgyűlések tárgyalják. Nagyon valószínű, hogy már jövő hóban megindul egy képes heti közlönyük, mely a nevezet; három megye érdemes szülötteinek arczképét fogja hozni, a három megye eseményeit, a kör munkálatait fogja leginkább közölni; jövő héten már az állandó helyiség is ki lesz bérelve, és megkezdődik a komoly munka. Adja isten, hogy összetartás és kitartó szorgalom szelleme lengje át a kört és ekkor a csüggedésnek nem lesz helye és biztos alapokra lesz fektetve a tevékenység. Darvas. Balatonfüred, 1882. febr. 8. — A „Veszprémi Független Hírlap“ t. szerkesztőjéhez. — Állapotok B.-Füred községben. (Befejező közlemény.) Szinte a múlt nyáron Pálfy Imre, biróviselt ember s jelenleg is községi elöljáró B.-Füreden, a község határabeli körtvélyesi dűlőben levő rétjét íolyatta. A szomszédos Balaton-Kis-Szőllősről egy szolgalegény, — ki hetykeségéről hires, — ugyanazon dűlőben szinte rétfolyatással foglalkozott s Pálfy Imrével összeszóllal- kozva, ezt orvul megtámadván, a folyató kapával leütötte. Midőn ez elszédülten a földre terült, reá vetette magát a gaz suhancz s az embert összevissza tiporta, gázolta. Szép nagy szakállát és bajuszát kitépte, eléktelenitelte, ruháját letépte stb. és fél- holtan ott hagyta. A félig agyon vert ember csak az est óráiban jött magához, haza támolygott és ágynak esett. Családja másnap reggel jelenti a helybeli kir. járásbíróságnál a bajt, ez megadja az utasítást, hogy hozzanak orvosi látleletet. Elhívják a körorvost, az megvizsgálja a beteget s azt mondja, hogy a látleletet majd megirja otthon, csak küldjenek el érte később. Elmennek a látleletért, az még nem kész stb. Elég az hozzá, hogy az illető beteg orvosi látleletet nem kapott. A rósz nyelvek azt beszélték, hogy a bűntettes szolgalegény hozzátartozói korán reggel megvizitelték a körorvos urat, no de ez minden bizonynyal rágalom, rágalmazni pedig csúnya dolog, tehát mi csak maradjunk a megtörtént dolgok igazságos terén. Az már bizonyos, hogy a beteg családja hiába sürgette, se hogy sem juthatott hozzá a visum-repertumhoz, e nélkül pedig a kir járásbíróság a panaszt fel nem vehette. Az idő múlt szépen és sietett a múlandóság ölébe. Napok jöttek, napok mentek, mintha nem is történt volna semmi különös. A beteg Pálfy Imre kicsinyenként fellábbadt, annyira, hogy e sorok Íróját, mint előijárótársát felkereshette a „Kisfaludy“ gőzösön s könnyes szemekkel panaszolta el baját, azon kéréssel, hogy a községi jegyző távollétében lennék olyan jő, imám meg a körorvos mulasztásáról a feljelentést, a többi elöljárók majd otthonn, a községben aláirják. ügy is történt. A következmény el sem maradt, vármegyénk derék főorvosa rövid napok múlva B.-Füreden termett, vizsgálatot tartott, a körorvos részéről a mulasztás kiderült, s érte a főorvos által megdorgáltatok;. Úgy de, Pálfyra nézve vajmi más lett volna az eredmény, ha a dolog a maga rendes kerékvágásában megy végbe!? sa közerkölcsiség és személybiztonság sem kapott volna ily csúfos arczulcsa- pást! Erre még visszatérünk. A mi derék körorvosunk legközelebb ismét hivatalos teendőivel járó kötelesség mulasztást követett el, minek most már egy emberélet is esett áldozatul. Lássuk csak 1 Községünkben bizonyos Tóth Mari, 30 éves, szegény napszámos nő, egy kis neveletlen leánygyermek anyja, f. é. január hő I5-én délután 4 órakor hirtelen megbetegedett, éjjel nagyon rosszul lett, kétszer is hívták hozzá a körorvost, ez azonban a gyógykezelést megtagadta, a beteg reggeli 4 órára meghalt. A községi balottkém konstatálja a halálozás okát s miután a beteg, orvosi segélyben nem részesült, elhalálozása pláne gyors volt, az egészségügyi rendszabályok értelmében e körülményről értesíti a községi elöljáróságot. Az elöljáróság megteszi jelentését rögtön, küldöncz által, a járásbeli tek. szolgabirósághoz, onnan azonnal elrendeltetik a vizsgálat, de a községi elöljáróság egjuttal megtette jelentését a vármegye tek. alispánjához és főorvosához is egyidejűleg, melyben a körorvos urat hivatalos teendőinek mulasztásával vádolja. Január hó 26-án d. e. B.-Füreden tek. Ádám József ügybuzgó szolgabiránk községrendezési ügyeket végezvén, d. u. a fentebbi ügyben tartotta meg a szigorú és részrehajlatlan vizsgálatot, mely alkalommal a körorvos ur többféle mulasztásai szőnyegre kerültek, köztük Pálfy Imre ügye is, mire nézve aztán újból elő kellett adnia védelmét. Ekkor én is fültanuja voltam az ide vágó védelemnek is, s csakis azért szellőztetem most ezt az elmúlt dolgot, hogy a védekezés különösségét feltüntethessem. Ugyanis, a körorvos ur saját védelmére a következőket mondta tollba: én Pálfy Imrét mikor megvizsgáltam, adtam a kezébe egy olyan Írást, melylyel, ha személyesen megjelenik a járásbíróságnál, felvették volna panaszát. A mi a látleletet illeti, mint azt akkor is a tek. szolgabirósághoz felterjesztett jelentésemre vezetett járásbirósági nyilatkozat bizonyítja, — a látlelet régen a járásbíróságnál le volt téteményezve. Ez már aztán valami I
