Veszprémi Független Hirlap, 1882 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1882-12-02 / 48. szám
Veszprém, 1882. II. évfolyam. — 48-ik szám. Szombat, deczember 2. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, YEGYES TARTALMÚ HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egéaz évre ................................................6 frt — kr. Fé l évre................................................3 frt — kr. Negyedévre...........................................1 frt 50 kr. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadó-hivatalban. MEGJELEN MINDEN SZOMBATON. Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-utcza 105. szám küldendők. lEIircLetéselr a kiadó-hivatalban fogadtatnak el és jutányos árért közöltetnek. A szerkesztővel értekezhetni naponta 12—2 óra között. SZERKESZTÖSEG: Veszprém, horgos-utcza 105. sz., hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. tESéziratols vissza, nem adatnak. Üdvözölje a megye Kossuthot! Veszprém, decz. 2. Nagy hazánkfia Kossuth Lajos ez év őszén ülte meg nyolczvanadik születés napja ünnepét. Szomorú ünnep lehetett az. Nagyon szomorú ! E napon bizvást fölmerült lelke előtt a múlt, Magyarország múltja, minden megtört reményével — és jelene, minden nyomorával, erkölcsi és anyagi romlásával. ő, ki e hon egy egész nemzedékét a hazáért élni halni tanította, s ki most is élő tiltakozáskint tűri számkivetettsége s hontalansága kínait, a jogfeladás rendszere ellen: ő bizonyára jobban átérzi e nemzet minden baját, jobban fáj neki hona romlása, mint nekünk, kik a nemzet szabadságharczát vele át nem küzdöttük; a szabadság reményeit, lelkesedését s bukását . . . ! nem láttuk! Óh, akik a remény s a gyász e napjait látták! Azok visszaemlékeznek a nemzet szabadsága prófétájára, amint lángszavakkal, menydörgő szózatával fölrázta e nemzetet dermedt álmából s fülökbe dörögte elnyomóinknak a nemzet átkát! A nemzet megérté a szabadság apostola szózatát; egy szív egy lélekkel fegyverre kelt s száz diadalmas csatában űzte maga előtt a zsarnok uralom bérenczhadát, kifelé a hon négy határain; mint a lángpallosu klierubok pokolra űzték az ég démonait! .... Aztán jött az árulás. Envérünk judási csókot nyomot a szabadság prófétája ajkaira. A lángszózat elnémult ajkain.............. A nemzet legjobbjait vérpadra, — a nemzetet magát járomba vonta a bitor, zsarnok uralom! Kossuth Lajosnak hálával, örök bálával adós e nemzet. A nemzet vágyai, jogainak letéteményét képezi az általa képviselt nagy nemzeti elv és irány — — melyet milliók hisznek és vallanak szentséges, áldó imaként! De hálával adósa azért is, mert a fegyver élével tanította meg rósz szomszédainkat a magyar nemzet hagyományos, szent jogaira, melyeket büntetlenül elfogadni e vérrel szerzett földön nem lehet. Azóta változott a rósz szomszéd s aligha feszíti tovább az elnyomás húrját . . . Ezért, ezért tartozunk Kossuth Lajosnak soha nem szűnő hálával ... Pestmegye, az ország első megyéje egyhangú határozattal elhatározta számkivetett nagy hazánkfiát 80-ik születésnapja alkalmából üdvözölni, hogy pillanatra enyhítse hontalansága nagy fájdalmát s szemernyit le- rójjon örök hálaérzetéből! Hazafias Veszprémvármegyénk önmagát tiszteli meg, ha a holnapi közgyűlésen követi Pestmegyét s üdvözletét küldi a turini szomorú remetelakba / Hadd tudja meg az ősz vezér, hogy áldó szívvel emlékszik reá nemzete s romlatlan még a magyar hazafiui kegyelet—a Báláton- parti magyarság szivében! A megürült városi pénztárnoki állás ügyében. *) — A „Veszpr. Függ. Hirlap“ szerkesztőjéhez. — A városnál ez idő szerint az adópénztárnoki állomás, történt lemondás folytán, üresedésben van, sőt a mint tudomásomra jött, már keresik is az arra alkalmas egyént, kivel ezen hely betöltendő lenne. Ezen alkalomból bátor volnék egy szerény in- ditványnyal elő állani, melyet ha arra méltónak talál, *) Jelen czikket városunk egyik előkelő polgárától vettük s ajánljuk úgy a képviselő-testület s a hatóság, mint általán a polgárság szives figyelmébe 1 1 legyen szives becses lapjába felvenni, hogy igy a város ügyeinek intézésére hivatott tisztelt polgártársaink ez ügylet ezen indítványban is megbeszélés tárgyává tehessék. Kétségtelen, kogy minden mű avagy intézmény a szerint közeleg a tökély felé, ha egyszersmind a legegyszerűbb is. A városi adó kezelést is úgy látnám a közérdek tekintetében, legczélravezetőbbnek, ha távol minden felesleges complicáltságtól, az a lehetőleg egyszerüsittetnék. Az adópénztárnoki állás megörültével ama gondolatra jutottam, vajon nem volna-e czélszerü azt a számtisztséggel egyesíteni és ez által a kezelést, a nyilvántartást egyöntetűbbé, egyszerűbbé tenni? — A jelenlegi derék számtiszt ur szakképzettségének, szorgalmának, munkaképességének már eddig is oly szép jeleit adá, miszerint én nem kétségeskedem az iránt, hogy ő az egyesitett hivatallal járó munkát is a legnagyobb rendben és közmegelégedésre elvégezni ne tudná; és azt hiszem, hogy némi fizetés- javítás mellett erre vállalkoznék is. Megbizhatósága ellen sincs kétségem. Egyébként úgy lehet, talán kellő biztosítékot is tudna nyújtani. Egyébként oz az ő dolga, de légióként a város atyái-é, kik a garantia tekintetében, hiszem megtalálnák a kellő módot. Engem felszóllalásom és illetve e szerény nézetem koczkáztatásában csakis az vezetett, hogy mig egyrészről az adókezelést egyszerűsíteni, másrészről a kiadásokat illetőleg némi megtakarítást is lehetne elérni; eltekintve attól, hogy az ujonan megválasztandó pénztárnoknak — a közügy hátrányára — nem csekély időre volna szüksége, mire hivatalával járó taandnibe magrát belejcryakoroIná. Tisztelettel maradván stb. —y. A VIDÉKRŐL. Pápa, 1882. decz. 1. (A „Veszpr. Függ. Hirl.“ szerkesztőjéhez.) Városunk olyannyira csendes, hogy valami érdekeset minden jó akarat mellett sem lehet össze kórászni. De amint hallik, a mozgalmak megindulnak nemsokára — magán körökben hévvel conver- sálnak a közel jövőben leendő követválasztásról. A függetlenségi párt rózsás szinben látja a jövőt, a viszonyok nagymérvű változásáról tesznek jelentést — adja isten, hogy e jövőben helyezett reményünk meg ne törjön a balul sikerült való charybdisében. A műkedvelők még mindig próbálkoznak, — nehezen akar az ügy elsülni. Valószínűleg a „Pártütők“ Kisfaludytól fog szinrekerülni. A múlt napokban — a mint halljuk — egy olvasó próba kellemetlen jelenettel ért véget, — ugyanis a karcsú és nem elég karcsú ügyében összekoczczanás történt, amiből aztán a nem elég karcsú derekak vissza vonulása és a műkedvelői jótékony-czélu előadásra oda ígért működői részvételök visszavonása következet. Folyó hó 26-ára virradóra Krausz Samu uramnak Pápán csak hült helyét lehete találni, nagyszámú adósságainak hátrahagyásával búcsút mondott a kapufélfának. Csak annyiból említjük meg, a mennyiben a V. F. H. igen tisztelt olvasói még emlékezhetnek a közel múltból a szerelmes és koszorúra költekező, journalistai tehetségekkel megáldott betűszedőre. Itt maradt hitelezői áldásokkal halmozzák minden lépteit. A záróra megteszi hatását! — A jobb alvók V4IO, — a nehezebben elaludni tudók pedig s/410 órakor már Morpheus lágy karjai közt nyugosszák a nap fáradalmait. Amint hallatszik, ismét robbanó szivarra akadt Rada Gyula ur, ki folyó hó 27-én a Máday-féle kávéházban szívta szivarát és az egyszerre felrobbant. Szerencsére, baj nem érte! Az ifjúság közt a napokban egy igen dicsérendő mozgalom indult meg Pápán, mely egyszer- smint az önképzésre bázditó alkalom. Ugyanis egy szorosan vett szépirodalmi lapot indítanak meg, melynek uzélja egy baráti club együttlétének a jelenből a jövőnek maradandó emléket készíteni. Színházunkban, — mely a tulajdonképeni színi ivad alatt úgy is többnyire haszontalanul, üresen, meddőleg áll — a napokban ismét egy előadás fog tartatni. — Ideje is, mert már egyesek azt az eszmét pengették, hogy hasznosabb volna valami közraktárt alakitani belőle, mint Tháliának templomot tartani, mely ölökké zárva van, mint Janus-é a békében. Fogadja tek. szerkesztő ur stb. Fertöy. i TÁRCZA. Csendes álom. Csendes álom, édes álom, Ringass puha nyoszolyádon ; Ujjaiddal fellebbentve Múltam tarka fátyolát, Lázban égő homlokomra Ejtsd le csókod balzsamát. Karjaidra ráborulván, Mint sajkát a könnyű hullám, Elvezetsz majd — ugy-e . ? messze, Hol ama tündérberek Szent magánya int felém, s ott Dús keblén vigaszt lelek. Oft — kiszállva, parthoz érve, Őrszemektől nem kisérve Vár reám a régi, kedves Hollófürtü kis leány . . . S újra kezdjük — miként egykor Boldogságom hajnalán: Kis kezét kezemben tartva, Ajkamon — méz édes ajka; Elmerengve éjszemének Kéjt hullámzó tengerén . . . Amint fürdik, mosolyg benne Szép csillagom, a remény! Csendes álom, édes álom, Én csak vissza, vissza vágyom Múltam eltűnt bájhonába, Ringasd fájó telkemet . . . Vagy temess el éjöledbe; Bírnom öt — ha nem lehet! SOŐS LAJOS. A hiteliagyott. — Történelmi epizód Kelet hajdanából. — . A Hredscha 12-ik évében (Kr. sz. u. 634.)jlAbu- Omeidah és Caled-Arábia történelmében isten pallosainak nevezett Kalifák — tengernyi haderővel Damascus, ezen a már Ábrahám idejeben fenlétezett világváros falai alá vonultak s ott tábort ütvén, azt körülzárolták. Ép ez időtájt állt jegyben Alexis Myr- thá^al, kik mindketten Damascusban lakó előkelő keresztény szülők gyermekei voltak, kikre gazdag nászhozományaikon kívül esetleg egykor még gazdagabb örökség szállandott. Alexis, élete legvirulóbb korában, még csak 22 éves, teljesen kifejlett daliás termetű, finom arczvonásokkal biró, bátor ifjú volt, kit magán és nyilvános körökben miveit társalgási modora, jeles képzettsége s szeretetrevalósága miatt mindenki tisztelt és becsült. Myrtha még alig 16 éves, a keleti szépsép minden bubáját magában egyesítvén, messzeföldön ritkitá párját. A szülők kölcsönös megállapodása folytán a jegyesek egybekelésének az nap kellett volna megtörténnie, a melyen az ellenség a várost körülvette, s a melynek vad fanatis- musa a bennszülött keresztényekre oly ingerlő s ki- hivó hatást gyakorolt, miszerint kénytelenek voltak magukat a legelszántabb ellenállásra elhatározni; s mig ezalatt pogány és keresztények közt a megví- hatlanoknak látszó külerődők mentén a legelkesere- dettebb harcz folyt, addig Myrtha szülei, illem szempontjából boldogabb időre elhalasztandónak vélték az ifjak egybekelését. E halasztást a szerelmes mátkapár zokon vette s szökésben keresett menedéket, s hogy mielőbb merész tervét valósítsa, megvesztegeté a város egyik kapuja őreit s setét éj idején szerencsésen tovamenekült. De alig haladt egy kis távolra, Alexist, a ki úttörő kalauz gyanánt elöügetett, egy czirkáló ellenséges csapat körülfogta s foglyul ejté. Nehogy pedig szeretett jegyesét is hason sors érje, korábbi megbeszélésükhöz képest, eme titkos jelmondatot „a m a- dár lépre került“ fönnen elhangoztatá, a melyet megértve Myrtha, szörnyű ijedtében halálos félelem s borzadály közt lélekszakadva ismét visszasietett a szorongatott városba. Három hóig tartott már az ostrom s a város még mindég rettenhetetlen hősiességgel daczolt a túlnyomó ellenség hatalmas víerejével s csak akkor kezdett lankadni, midőn élelmiszerek fogytán volt, s a felmentés lehetősége iránt a remény utolsó szikráját is kialudni látta. A város atyái küldöttséget menesztettek Abu-Omeidához egyetemes meghódolásukat neki felajánlandók. A jószivü Kalifa szelíd s valóban elfogadható emberséges feltételeket szabott a magukat önkényt megadok elé, aztán legszebb rendben, minden erőszak s ellenséges nyomok hátrahagyása nélkül vonult be az egyik kapun a városba, mig ellenben Caled ez önkénytes megadásról előzetes tudomással nem bírván, folytonos csatározás közt az ellenoldali kaput víván meg, borzasztó mészárlás közt dulva-rabolva hatolt be a városba s maga után lángokba boritá az egész városnegyedet. Mennyire nem csodálkozott Caled, midőn a belváros központján találkozván Abu-Omeidahhal, látta, hogy annak katonái oly barátságosan bánnak a néppel! Hosszabb élénk szóvita után nehezen sikerült a nemes gondolkozásu Abu-Omeidáhnak Caledot az általa kiszabott békefeltételek elfogadására reábirni, ki azokat csak három napig ígérkezett tiszteletben tartani, mely alatt a lakosságnak megengedte kivonulhatni összvagyonával a városból, azon tudtul- adással: hogy ez idő eltelte után már a negyedik nap mindenkit ellenség gyanánt fog tekinteni s ahhoz mérten rögtönitéletileg büntetni. E rövid időköz alatt Alexis, kinek halál és körülmetélés közt a törökök szabad választást engedtek, áttért az islamra s Caled tartalékhadával a városba vonult. Nyugtalan vágygyal sietett mindenek előtt ama zárdába, a melybe tudta, hogy kedves Myrthája rejthelyet keresendő menekült, mert egyedül csak az ő angyalszelid képe lebegett szüntelen szemei előtt, szerető szivében egyedül csak ő székelt, ő érette tagadta meg hitét s ragadott meg minden alkalmat uj hitsorsosai kegyét megnyerhetni magának. S még is mintha eget rázkódtató villám sújtotta volna földhöz, úgy érezte, midőn látta, hogy Myrtha nem mosolyog többé enyelgő szempillantási- val arcza közé, ölelésére nem tárja ki többé liliomkarjait, hanem megvető undorral fordul el tőle s keserű ajakairól ez elutasító szavakat kénytelen hallani: „el szemeim elől, el te hitehagyott! Alexis a bánatos ara lábaihoz veté magát s bocsánatot kért, majd iszonyú dühében tajtékzott s tombolt őrületességében, ah de mind hiába! a mélyen sértett angyali teremtéstől csak az egyetlen választ hallhatta, miszerint szivéből örökre száműzve van s hogy szüleivel Damascust végkép el fogja hagyni. Alexis kétségbeesetten sietett Caledhoz s föld- szinig megalázván magát előtte, kérve-kérte, tartóztatná le Myrthát s ne engedné kivonulni a városból, de a fővezér a mily mogorva s vad természetűnek is látszott, ép oly szent s becsületbeli dolog volt előtte az adott szó megtartása s kinyilatkoztatta: hogy a kikötött pontozatokat sértetlenül megtar- tandja. Ezekhez képest Alexis kénytelen lön némán szemlélni, mint távozik tova imádásig szeretett arája a kedves szülőföldtől, s örökre elveszni látni soha többé vissza nem varázsolható legfényesb földi boldogságát. Dühöngő boszuszenvedély, majd túláradó forró vágyak, melyektől dúlt keble hullámos tengerként felviharzott, nem engedtek neki egy csipetnyi nyugtot sem, még egyszer megkisérlé a hadvezért kérelmével ostromolni, ki végre a gyermekiesen reménykedő ellenállhatlan ékesszólásának engedvén, elhatározta magát a menekülők üldözőbe vételére, a mire annyival is inkább késznek mutatkozott, minthogy azzal lett biztatva, hogy csekély fáradtságba kerül utóléretésök s e mellett mesés kincshalmazt fognak zsákmányul ejteni. Caled személyesen állt az üldöző csapat élére s kalauzul elvitte Alexist magával.
