Veszprémi Független Hirlap, 1882 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1882-07-09 / 30. szám
Dr. Grünfeld ur az egy számmal jelölt kikezdésben biztosit engem „virilist“, bogy az orvos „m i n d ig" a betegségnek megfelelő gyógyszert adja. Körorvos nr, mit gondol maga felől, talán a világ központjának hiszi magát ? Grünfeld urnák múltja nem bizonyltja, hogy állitása igaz. Vagy azt gondolja ön, hogy virilisnek nincsenek adatai, melyekkel bizonyítani tud ? Igenis, vannak! Emlékszik-e ön arra, hogy a bányaigazgató urnák nejét milyen chi- Jiinnel gyógyította ? Emlékszik-e annak analyzálá- sára ? Megjegyzem itt azt is, hogy a bányamunkások rosszabb chinin hiányában szintén ilyen minőségűvel gyógyittattak. De ön szerint az a chinin volt a betegség ellen való ! Higyje, de mi nem tudjuk hinni!! Továbbá tudja-e azt, mikor egy igen derék úri embernek mályna-hűsitő helyett carbolsavat adott be? Ez is a betegség ellen való volt! Hát arra emlékszik-e, mikor egy öreg asszonynak az ön által adott hét porok elsejét beadták, az a szegény többé soha nem ébredt fel — — — meghalt! Hát arra az esetre képes volna-e visszaemlékezni, midőn egy fiatal nő megorvoslására hivatott el, s ön megnézte a szegény nőt, semmi bajt nem tudott rajta észre venni; de az apát mégis magával hívta, adott delei „valami“ orvosságfélét. Az apa hazaviszi azt a „valamit“, beadja az első adagot a betegnek. A beteg beveszi, mely után rögtön felkiált; „Apám, végem van, ezzel öltek meg!“ Mindkét esetben a gyógyszer a betegség ellen, helyesebben az élet ellen volt hatással. Van ezenkívül még több eset is. De erről majd szükség esetén „leleplezések* czítn alatt fogok imi. Látja orvos ur! Virilis nincs ugyan hivatva orvosságának ellenőrzésére és mégis, hogy emelgeti az ön takaróját. A hatóság nem figyelheti mindig azon tetteit, de Virilis igen, és ha oly dolgokat követ el, melyek a nyilvánosság vagy a hatóság elé valók, azokat i irgalmatlanul leleplezi. (Folyt, köv.) | Népünnepély a fővárosban. Budapesten ez évi Szent-István napján, nagyszerű népünnepélyt rendeznek a fővárosi szeretetház javára. A népünnepély élén egy 1000 tagból álló 50 osztályba osztott rendező bizottság áll. Mind egyik osztálynak elnöke van. A bizottság tagjai az ünnepély alkalmával gomblyukban hordott zöld jelvény által lesznek felismerhetők, melyre aranyos betűkkel lesz irva: „Országos népünnepély. Rendező bizottsági tag, osztályelnök, elnök.“ A városliget egy minden oldalról megközelithető j nyílt terület lévén, a bemenet ellenőrizhetése végett Szent-István napján kora reggeltől egy ezred katonaság fog a népünnepély területe körül zárlatot vonni késső estig. A háromféle nyereménytárgyak és a 27 különféle ! versenydijak közt vannak: először minden versenyre készpénzdijak, továbbá drágakövekkel kirakott arany ékszerek és pedig értékes karpereczek, fülbevalók, nyak- lánczok, óralánezok, melltűk, ing- és mellgomb-garni- turák, medailonok, gyűrűk stb., valódi ezüstből készült 'I evőeszközök tokban és különböző ezüst asztali készle- ' tek; pompás vázák, luxus tárgyak, asztali- és mosdó- , készletek, porczellán, majolika vagy kristályból; chinai japán és török hímzések és fényüzési czikkek; bútor ' darabok: ágy- és asztalterítők ; férfi-ruha és divatezik- ' kék, fehémamüek, divatos női ruhakelmék, ruhák, finom ; párisi női kalapok és iparczikkek, finom pezsgők és borókás több más értékes tárgy. A nyereménytárgyak ajándékozás utján gyűlnek be, s a népünnepélyen a nagylelkű ajándékozók neveivel és osztályozva egész nap közszemlére lesznek kitéve. A versenyekben reggeli 9 órától délután 6Y2 óráig mindenki tetszése szerint a nap bármely órájában és bármely versenyben részt vehet. Minden versenynek a szeretetházi egyesület által választott tiz—húsz tagból álló, külön versenybírósága lesz, mely félbeszakitás nélkül egész nap a közönség számára utrnutó felirattal ellátott helyen fog működni. A dijakat 3/i7 órakor 50 legszebb budapesti hölgyből álló hölgykoszoru fogja kiosztani. A szoretetház 34 árvagyermeke népdalokat és karéneket fog előadni. Ezeken kívül még számos mutatvány is lesz a közönség mulattatására. 7 A VIDÉKRŐL." Balaton-Fő-Kajár, 1882. jul. 24. — A „V. F. H.“ szerkesztőségéhez. — A legközelebb olvastam becses lapja 28. számát, melyben szemembe tűnt a többek közt különösen egy „A bfőkajári eset alkalmából* czikkecske, melyhez, ha magának a lapnak méltóságával nem ellenkezik néhány szót szóllani felette szükségesnek vélem. A mi annak a czikkecskének 07 részét illeti, ahhoz keveset tudok szólni, s úgy látszik, maga az írója is úgy van. Azt mondja ugyanis a czikk-iró: „a sakterek háromféle czél elérésére alkalmaztatnak.“ Én pedig azt hiszem, csak egyre: a műveletlen és szegény zsidók félrevezetésére. Hogy pedig ezen föltevésemet némileg igazoljam; egy komikus esetet fogok ezennel elmondani, mely községünkben megtörtént. Az eset a következő: egy sémita csizmadia- tanoncz véres fejű csirkét vitt sakterolás végett az arra rendeltetett personához, ki a csirkét a műtét után trevlinek nyilvánitotta. A csizmadia-inas, kinek csirkehúsra fájt a foga, ebben nem nyugodott meg, s erősen állította, hogy kóser; s igy — a két fél nem lévén egy nézeten: bírót választottak, megtevén Salamonnak a rabbinust, ki az ítéletet ki is mondta, csakhogy nem oly bölcsen, mint Salamon, mert vagy félórai tanakodás után, végre is kósernek nyilvánitá, a suszter-inas nem csekély örömére, ki ujongva futott hazafelé, az útjában talált fajrokonabéli gyerekeknek azt kiáltozva: ugye megmondtam, hogy kóser! ugye megmondtam: kóser!! És ilyen eset több is történt. De nem akarom leírásuk által az olvasóközönséget untatni; ezt az egyet is csak azért voltam bátor leirni, mivel az említett czikk a sakterolás 1. czéljának azt állítja, hogy azt a gyermekek neveltetése kívánja; hogy a saktolás által a gyenge s ártatlan keblekben a szép iránti érzék fejlesztessék. No, köszönöm szépen a dolognak ilyen módját! Szintén gondolom, hogy mily nagy mértékben gyarapodott a jó érzés az ifjú palánták kebelébeu akkor is, mikor látták, hogyan játszotta ki a csizmadia-inas a saktert és rabbinust egymásután! Hát a lesaktolt állatok ép vagy beteg voltához mennyit értenek a tisztelt kajári metsző urak? — Mint a tyuk az ábéczéhez! A mi a kajári esetet illeti, ha már provokáltak a sémiták, hát elmondom: Tény az, hogy Bfőkajáron két leány azt beszélte, hogy őket a zsidók meg akarták saktolni. — Tény továbbá az is, hogy egy fiú azt állította, miszerint a zsidók őt egy pinezébe becsukták. — Tény végre az is, hogy a zsidók csupán ezek folytán, — befutottak az alispánhoz pártfogásért. Az alispán a vizsgálatot elrendelte; melynek eredménye az lett, hogy az egyik leány és a fiú — megmaradtak állításaik mellett.*) Tiszteletem nyilvánítása mellett. Hazafias üdvözlettel Moharos Gyula, ref. néptanító. üp Viií.f. n. nn.frvnhhik lsnv? fty.fvrk. Másnap D. már P . . . . ben volt s miután már tizedszer sétált föl s alá E. kisasszzny szülei háza előtt a nélkül, hogy abba belépni mert volna — végre bátorságot vön, bement s miután a szokásos bemutatási bókokon átesett, elmondta a bámuló szüléknek, hogy ő és E. kisasszony már 6 hó óta ismerik egymást, s miután E. beleegyezését adta — im megkéri tőlük kezét. A jó öregek alig tudtak hová lenni a meglepetéstől, bár az ifjú kellemes s elegáns megjelenése nem kevéssé hizelgett nekik. Végül arra kérték a fiatal embert, hogy ha majd leányuk 3—4 hét múlva visszatér Sz.-ről, újítsa meg ismét kérelmét. D. boldogan távozott. Mig azonban a szállodába érne, eszébe jutottak uzsorásai. Ha ő pár hét alatt meg nem nősül, — vége van. Határozott. A szállodából következő sürgönyt küldött Sz.-ra: „Imádott Erzsikém! Ha szeretsz, úgy a hajnali 4 órai vonattal jöjj — Várlak. D.“ — Egy óra múlva D. a következő tartalmú válaszsürgönynyel lepte meg E. szüleit: „Kedves D-m, hajnali vonattal érkezem. Erzsiké.“ — A szülök ünnepélyes zavarát nem kisértjük meg leirni. Másnap D. és E. kisasszony pirulva vallák meg szüleiknek, hogy ők titokban már rég szeretik egAmást Balaton füred, 1882. Julius 23. A nemzetközi uszásverseny a zamardi partoktól Balatonfüredre elhalasztatott. — A verseny propozició 11-dik pontja ugyanis, mely időjárásról szólt, kedvezőtlen időjárás esetén legközelebbi csütörtökre halasztja a versenyt. Szombaton délután esti 9 óráig tartó vihar és tartósnak ígérkező eső állott be erős északi széllel, mely az úszókkal épen szemben fújt volna.— A titkárság az érdekelteket az elhalasztásról táviratilag tudósította. Füreden négy versenyuszó időzik, a többiek a szánfcódi vasút állomástól mentek volna az indulási pontra. Sokan érkeztek B.-Füredre csakis a verseny- úszás megtekintésére. Az ide sereglett érdeklődők az elhalasztás dacára mégis láttak távuszást a magyar tengeren; ugyanis az idő reggelre kitisztult, minek folytán délután a tihanyi végcsucsról a b.-füredi uszodáig többen versenyeztek. Távolság 5 25 kilometer. A verseny feltételeit balatonfüredi vendégek köréből alakult versenybizottság következőképen állapította meg : A verseny tartatik julius 23-án a tihanyi part végcsucsáról füredi uszodáig. Első díj tiszteletdij, arany érem és diszokmány, minden további beérkező ezüstérmet kap. Három nevezés vagy nincs versen. Indulás délután 5 órakoá. Minden tekintetben a m. a. k. által rendezett vácz-budapesti versenyuszás szabályai dön- tenek.A tiszteletdij a fürdő vendégek köréből gyűlt össze. Versenybizottság: AsbóthEde elnök, Grabovszky Szilárd első alelnök, Szekrényessy Kálmán másodalelnök, Berger Lajos pénztárnok, versenybírák: Czifra Imre, kir. ügyész, Nagy Sándor, szolgabiró. Versenyorvos Weisz Miksa tudor, füredi kerületi orvos. Versenyzőkül öten neveztek versenyben, azonban csak Szekrényessy Kálmán, Komlódy Gyula és Schwarz Vilmos vettek részt. A csolnakok négy órakor hagyták el a balatonfüredi partokat, egy óra óra alatt elérve. Versenyzők 5 óra 1 perczkor megindultak, vezetett mindjárt kezdetben Szekrényessy, utána Komlódy, leghátul maradt Schwarz Vilmos, így haladtak a pályán csaknem végid. A Balaton kétségbeejtően hullámzott, az úszókat minduntalan maga alá temette, mígnem 6 óra 43 perczkor Szekrényessy Kálmán az uszodát éljenek közt elérte. 6 óra 45 perczkor Komlódy ballába görcsöt kapott és néhány pereznyi küzdés után csolnakba szállani kényszerült. — Schwarz 16 perczczel Szekrényessy megérkezte után, vagyis 6 óra 59 perczkor ért partot. A versenyzők elé az erős hullámzás daczára számtalan csolnak és vitorlás hajó evedzett s a parton levő nagy tömeg kitüntetéssel fogadta őket. 5 egynegyed kilométer 1 óra 42 perez alatt beúszva nyílt álló vízben eddig elért legjobb „record.“ Ép e nem mindennapi gyorsaság jutalmául Ítéltek érmet Komlódy- nak is, kit csak alig a czél előtt érte utói véletlen balesete. Este fényes bál volt. Újdonságok. — Mindazon tisztelt vidéki előfizetőinket, kik még előfizetési összegeiket nem küldték be — kérjük előfizetésük szives megújítására — nehogy a szétküldésben akadályozva legyünk. — A fővárosi szeretetház einök sédétől lapunk szerkesztősége a következő sorokat vette: Budapest, 1882. évi julius havában. Tekintetes Szerkesztő ur! — A Fővárosi Szeretetház, mely jótékony tevékenysége körét, nemcsak a fővárosba, hanem egész Magyarországra is kiterjeszti, folyó augusztus hó 20-án Szent István napján a a budapesti városligetben nemes czéljai előmozditasára országos népünnepélyt rendez. Ezen egyesület f. évi junius hó 3-kán tartott választmányi ülésében tekintetes Szerkesztő urat az orsz. népünnepély rendező bizottsági tagjává egyhangúlag megválasztotta, a miról azon reménynyel és kérelemmel van szerencsém értesíteni,miszerint e tiszteletbeli tisztséget elfogadni és egyletünk czélját becses lapjában hathatós befolyásszl támogatni s rendezendő ünnepélyünket ismertetni szives leend, előre is ne- meslelkü támogatásáért egyletünk hálás kö • szönetének adván kifejezést. Mellékelt gomblyukban hordandó jelvény azon esetben, ha az ünnepélyen megjelenni tetszésével találkoznék; az országos ünnepélyen a rendező bizottsági tagok tagjaival és előnyeivel ruházza fel. Tisztelettel a fővárosi szeretetház elnöksége: Báró Atzél Béláné. — Falu-Füreden — mint már irtuk is — nagy zsidóhecz volt közelebb. Intelligens emberek rakták a tüzet, és bizonyos pesti lapok, melyeket a nép olvas és tüzet kiált. A rabinusnak, a helység mészárosának stb. ablakait beverték s olyan csődület volt az utczákon, hogy rosszabb következményektől is tartani lehetett. Az elkeseredés nagy, és az izgalom még mindig tart, habár a hatóság megtette a szükséges intézkedéseket. — B.-Füredről pedig számos zsidó család azonnal elpakolt. A folyó julius hó nem volt olyan népes, hajtó az uradalomnak, mint hitték, s augusztus havától többet várnak, miután akkor lesz a nagy csolnakverseny (22 egész 23-án) mely alkalomra nagy társaságot várnak ide. Jókai Mór itt van, s egy küldöttség alföldünk egyik városába kéri a nemzet nagy költőjét, hogy az adandó ünnepélyességeken jelen legyen. — Phylloxera. Keszthelyhez közel az ellenség. Koller meszesgyörki gyönyörű s nagy költséggel berendezett szőlejét közelebb vizsgálta meg egy a minisztériumtól kiküldött szakértő bizottság a szőlőtőkéket a legnagyobb mérvben megtámadottnak találta. Az óvintézkedések azonnal megtótettek. — A pápai kíisinó fiatalsága által folyó hó 16-án este rendezett tánczestély fényesen sikerült. Az első négyest 28 pár tánczolta. — A város előkelősége mind megjelent. — A hölgyek közül különösen felemlítjük: Baráti Ilon, Belesük Vilma, Fürd ős Ilona és Margit , Horváth Lajosné, Jakab Pálné (CsÖgle), Könczöl Ida, Kis Mari, Lazányi Lenke, Mikovinyi Ödönné, Mihályi Ilona és Mariska, Péter Amália, Rup- rechtné Ajkay Szeréna, Szép Irén, Sziits Ilonka, (Csetény), Szily Janka és Gizella, Szenk Jánosné, Szokoly Ignáczné, Vörös Ida stb. nrliölgyeket. — Halálozás. Simon Vincze csornai prépost urat súlyos csapás érte, ugyanis nővére Simon Anna uthölgy f. hó 18-ikán élte 65. évében K.-Iszkáron meghalt. Temetése f. hó 20-án volj. Béke hamvaira. — A literi református templom tornya ékes maradványa a megboldogult Bach korszaknak. — A templom tornyán a csillag alatt egy két fejű sas díszeleg a magasban. Csodáljuk, hogy a litériek közül nem akadt ember, aki e közmegbotránkozást keltő instrumentumot — az isten házának tetejéről levenné. s egymás nélkül nem élhetnek s a szülék nolen-volens . .. hát áment mondtak a boldogságra. Pár napra megtörtént a jegyváltás s az első kihirdetés, mig M.-be bocsánatkérő levél küldetett. D. uzsorásai ezalatt várták az m.-i menyasszonyt s midőn D. Budapestre érkezett, hogy a házasság előtt ügyeit némileg rendezze, hitelezői elől alig mene- külhete. Mig ő M.-ban, P.-ban járt, természetesen pénzre sok pénzre volt szüksége, s miután utolsó menekvése függött ez útjaitól, nem habozott a reá bízott idegen pénzhez is nyúlni, mig mulatni vágyó öcscse az irodai személyzetnek óvadékpénzeihez nyúlt------a szerencsétlen helyzetet ezáltal még közelebb hozván a veszély lejtőjére. D. hallgatag megnyugodván a leendő hozományt illetőleg; az esküvő megtörtént s midőn az ifjú pár másnap boldogan Budapestre utazna az „Iris“-en, Jahn ur alig akara, hinni, hogy e gyors házasság lehetséges volt. Midőn a hajó Budapestre ért, ott a hajóállomásnál látni kellett volna az ott várakozó uzsorások ragyogó boldog arczait. Nem, azt a természetes örömet nem lehet leirni. Az ifjú pár a fényesen berendezett lakásba vonult; de másnap alig hogy a hajnali pir átszűrődött az ablakredőnyökön : már ott volt az éhes hitelező sereg s óvadékokat féltő cselédek . . . Mi történt aztán ? . . . Azután D. fölfedezte a veszélyt szerető nejének, ki ismerve amaz m.-i árvaleány gazdagságát, belátta, hogy D. csak szivére hallgatott, midőn őt nőül vette s hogy e pillanatnyi veszélyből meneküljenek: sürgönyözött atyjáért. Az öreg ur P.-ben megdöbbenve vette a sürgönyt némi pénzt vett magához s leutazott Budapestre. Ám a pénz nem futotta ki s igy az uzsorások s a cselédek egy része 14 napi határidővel kellett hogy beérje. Az uzsorás néha, a cseléd buta rendesen. Azt hitték e 14 nap alatt, hogy ha rendőri feljelentést tesznek, hamarább jutnak pénzökhöz. Nem kímélték az ifjú, kérő nőt: megtették a feljelentést. Az öreg ur későn érkezett a segélylyel. A szerető ifjú nő siralma hiábavaló volt. A sikkasztást hivatalból üldözi a törvény . , . D.-et elfogatta a rendőrség s a törvényszék súlyos börtönre Ítélte. D.-t a börtön megtörte testileg lelkileg. Ifjú neje eleintén kérlelni járta a bírákat, majd gyérebben irta leveleit — utóbb egészen elf eledé szerencsétlen férjét... Egy hosszú év tele fájdalommal, kínnal, álmatlan éjjekkel, kelle ahhoz, mig D. megbizonyithatá, hogy nem ő a főbünös, nem ő költötte el az óvadékpénzeket. A törvény uj vizsgálatot rendelt el. Mig az uj vizsgálat ügyén töprengene, egy napon elegáns ur lépett börtönébe, melyben D. ügyészségi dolgok írásával foglalkozott. M—r dúsgazdag bpesti ház- tulajdonos volt, ki 3 napi fogságra ítéltetett, a miért 12 év előtt csalárd utón a katonaság kötelme alól kivonni akarta magát. M—r. megszerette e 8 nap alatt az ifjú foglyot s megígérte neki, hogy ügyét biráinál szorgalmazandja „ott künn“ s ha kijő ismét a világba — gondoskodni fog róla. ...........A napokban következő tartalmú levélkét ké zbesítettek D.-nek börtönében: „Uram! Ügyének előadó bírája tudatta velem, hogy Ön legközelebb szabadlábra fog helyeztetni. Ez esetre — ígéretemhez képest — állomása nálam készen várja. Üdvözli; M. — r.“ Azt kérdi az olvasó, hogy mi a regény vége ? . . . Im az, hogy az ifjúkori könnyelműségek s a testvérbe vetett bizalom irtózatosan megbosszulták magukat e szerencsétlen fiatal emberen, ki ha szivére nem hallgat s elveszi a gazdagabb nőt — mentve leendett. És a nő? . . . Talán mert szerencsétlen férje immár rehabilitálva lesz törvény és emberek előtt, talán ismét keblére borul. Ez lesz-e a regény vége ? Azt D. hű nejétől fogjuk megtudni, midőn szerencsétlen férjét a börtön küszöbén kilépni fogja látni. 1 ------Az étterem túlsó oldalán a pamlagon fiatal hö lgyet vett észre D. e pillanatban, ki mint látszott P.-ben szállott a hajóra. Gyönyörű fekete haja igézőn körité tejszín arczát s méla aczélkék szemeit játszi gyer1 ' metegen hordozá végig az úti társaságon. D. csodálva nézte az ifjú leánykát s bánata önkénytelen arra ösztönző gondolni, hogy mi boldog lehet az, kinek ily angyali nő felesége van! Észre sem vette, hogy történt, midőn egyszerre ott találta magát az ifjú hölgy előtt, s mint az már utón [ szokás, bemutatta magát. Az ifjú leány csodálkozva né- zett rá s udvarias mosolylyal felelt. D. nyilván azt sem í 1 * tudta, mit beszél, mert csak akkor ocsúdott eszméletre, midőn a fiatal leány kaezagva mondja néki, hogy az j’ nagyon közönséges kezdete a társalgásnak, azt kérdeni valakitől, hogy hová utazik. Tőle már százan kérdezték j ezt társalgásra vágyó utasok. Miután az ifjú hölgy nem ellenezte, D. mellette foglalt helyet s Jahn ur oda hordta át a czigaretteket. Az idő ezalatt borulásra vált; terhes felhők tolongtak V I a magasban, a szél sivitott s a Duna szőke habjai nagy, J | mérges hullámokban tajtékzottak. A hajó hol jobbra, t \ hol balra ingott s D.-nek sokszor meg kelle óvnia az \ : ifjú leánykát a hajóoldal ütései ellen. Ez pedig csak ne- \ vette az eleinek harczát s pajzán tréfáival enyelgett I i szünetlen, mig D. ismeretlen érzelmekkel vivódva cstig- | geszté reá téveteg szemeit. Érezte, hogy sorsa itt for- | i dulóra vál s hogy ama frigy, melyet szive ellen kö- 7 | tendő volt M.-ben, ónsulylyal nehezedik lelkiisme- jf i retére. I { Mig a hajó Budapestre érkezett, D. elmondta az j ifjú leánynak állását, sőt érzelmeit iránta is sejtető; az | ifjú leány is elmondta, hogy szülei kereskedők P.-ben : s ő rokonai látogatására utazik Sz.-re. Elmondta gyer- \ ; meki őszinteséggel múltját is s D. gyönyörrel tekint( \ hetett abba, mint egy nyitott imakönyvbe. — Mit szólna kisasszony, ha bátor lennék Önt I l i i arra kérni, hogy mig a vonat tova indul vele, addig / , vetne egy pillantást irodámba? Véghetien boldoggá ! tenne ezzel! szólitá meg D. az ifjú leányt, mikor a hajó Budapestre ért. A leányka habozott, aztán azt felelte, hogy ha 3 romét szerez neki, ám egy perezre megnézi. Az irodába beléptükkor E. kisasszony meggyőződött annak fényes berendezéséről s sejthető, hogy kitűnő üzletmenete lehet. Majd udvariasan köszönt s kilépett az utczára. D. e perezben határozott. Mig az utczán kísérne az ifjú leánykát azt kérdé, nem haragudnék reá nagyon ha im kezét kérné s holnap, P.-be utazva, ugyanezt kérné szülőitől. E kisasszony rátekintett, elpirult, majd halvány lett, mint a liliom. Alig hitt füleinek. D. karját ajánlotta s a kis leány önkénytelenül engedé azt át, majd feleletül gyönge kézszoritással felelt, nem is hihető, hogy lovagja nem tréfál, ez azonban esküvel erősítette tántorithatlan elhatározását. Mig az ifjú pár az induló házhoz érkezett, E. kisasszony elpirulva adta bel egyezését, hogy D. P.-be utazhasson.
