Veszprémi Független Hirlap, 1881 (1. évfolyam, 1-14. szám)
1881-10-15 / 3. szám
évre 2 frf. Az előfizetés a „Gazdasági Mérnök“ kiadóhivatalába (Budapest, üllői-ut 4.) küldendő. — A veszprémmegyei ellenzéki párt alakuló gyűlése nem e hó 16-án hanem e hó végén fog megtartatni. Az elhalasztás azon okból történik, mert Eötvös Károly pártunk szeretett vezére a felirati vitában, — mely e hó közepén tartatik meg — részt vesz. — E közgyűlésről az ellenzéki párt tagjai külön meghívók utján lesznek értesítve. — Három naptár fog megjelenni lapunk nyomdászának Számmer Imre urnák kiadásában. Egyik a „Veszprémmegyei naptár“', szerkeszti lapunk szerkesztője, a másik a „Somogy- megyei naptár“ szerkeszti Láng Sándor ur, a harmadik Fehérmegye közönsége részére van szánva. A naptárak úgyszólván nélkülözhetlen kalauzai lesznek a közönségnek, a mennyiben az illető megyei összes hatóságok, orvosok, lelkészek, egyletek, ügyvédek, jegyzők stb. névsorát is fogja tartalmazni. — A helyi zálogház ellen indított ama pörre bizonyára emlékeznek még olvasóink, mely két mosóné által oda berakott fehérneműk lefoglalásával kezdődött. Mi már akkor megmondtuk, hogy az intézettulajdonos nem okolható, ha idegen holmi hozzávitetik. Most igy Ítélt a bfenyitő törvényszék is, felmentvén az intézettulajdonost s a két mosóné egyikét egy évi, másikát félévi fogházzal büntetvén. — Az országgyűlés megalakult. Elnök lett Pécsy Tamas, első alelnök Kemény János, második alelnök Szontagh Pál, háznagy Kovács László, jegyzők Baross Gábor, Beöthy András, Péchy Jenő, Rakovszky István, Tibád Antal, Duka Ferencz. — A szombathelyi püspöki székre, mint hírlik, Königmayer Károly ottani kanonok s képviselő van kijelelve. — Vettük a következő előfizetési felhívást: A „Magyar kereskedők Lapja és a „Magyar Pénzügy“ czimü kereskedelmi és közgazdasági lapokra. A nevezett lapok ez idő- szerint a hazai közgazdasági, pénz és iparügyi hírlapirodalmat majdnem kizárólag képviselik, és úgy szakszerűségük, mint folyton érdekes tartalmuknál fogva méltán ajánlhatók a hazai bankok, takarékpénztárak, iparvállalatok, gazdák, üzletemberek és olvasóegyletek támogatására. — A „Magyar Pénzügy“ főczélja főbb gazdasági és pénzügyi kérdésekről beható értesítést njujtani, szakismeretet terjeszteni és szakba vágó tanácsosai is szolgálni. Előfizetési ára: az Általános Sorsolási Értesítő ingyen-melleklettel együtt egész évre 6 írt., félévre 3 frt. A „Magyar Kereskedők Lapja“ kiválóan a kereskedő ifjak érdekeit képviseli, és az üzleti élet és a kereskedővilág minden foutosb mozzanatáról nyújt olvasóinak világos és érdekes képér. A gyakorlati szükségnek nagy szol- gilatot tett állandó „Helyeszközlő-Rovatával“ mely a legtávolabbi elemek közt is kényelmes közvetítőt képez. Előfizetési ára egész évre 3 frt., félévre 1 frt 50 kr. A „Magyar Pénzügy “-gyei és az Általános Sorsolási Értesítővel együtt félévre 4 frt. negyedévre 2 frt. Mutatvány példányokat megkeresésre díjmentesen küld a kiadóhivatal (Budapest, váczi- utcza 10.) — RÖVID HÍREK. Arany János koszorús költőnk a Margit-szigetről Budapestre költözött és jő egészségnek örvend. — Két pótválasztás iesz Zalamegyé- ben. — 100 darab körmöczi arany értéke van azon kardnak, melyet a nemzet Göczl Istvánnak nyújt. — Ausztráliában 40 taglói álló magyar zenekar működik, a mi népdalaink óriási lelkesedést idéznek elő. — 3 lábnyi magas hó esett e hó 6-án Insbrucknál. — 60 éves lett Liszt Ferencz oct. 6-án. — 20 ezer forintért vette meg Temesvár városa az ottani leégett szinház telkét. — Egy míliio frankot adott egy bécsi bankár Hirsch, az Oroszországból kivándorló zsidóknak. — A hires Dugovics család vrgső sarja Dugovics Terézia Szegeden meghalt. — Petőfi és Tompa emlékének Koburg hg, Murány várában emléktáblát készít. — Haymerle osztrák külügyminiszter meghalt. — Bla- háné háztulajdonos, 55 ezer forintért vett egy három- emeletes házat, Budapesten a Sándor-ntczában. — A király utasította Trefort minisztert, hogy a Pozsonyban felállítandó egyetem tárgyában törvény- javaslatot nyújtson be.— Hát Szeged? Da hát ha Pozsony közelebb van az osztrák császársághoz! — Lendl a „közös“ seregből való exkapitány nem magyar- országi illetőségű. Német az istenverte egészen! — Tizenhárom napra csukatott be a kapitáuya Nagy- Kanizsán egy közös hadseregbeli káplárt, a miért a Gőczel-díszkardra ő is adott 50 krt. — Ha tán a Lendl ur Laufpasszára adja a stempli költséget nem esik baja. — Királynak csinálják meg Milán szerb fejedelmet. — Három huszonnégy óráig aludt Kolozsvárott egy vasúti fütő. — Az ir lazadók a katonaság ellen is felléptek. — 200 frttal Nagy-Becskerek városa az orsz. magyar képzőművészeti társulat alapítói közé lépett. Különfélék. — A történelmi társulat ülést tartott, melyen Salamon Ferencz tartott felolvasást a rómaiság elenyészésé- ről Pannóniában különös tekintettel Aquincumra s vidékére. Értekező szerint a feliratok körülbelül Valentin kotában szűnnek meg; a legutolsó 377-ből datálódik, miből azt lehetne következtetni, hogy ekkor szűnt meg a rómaiaság. Positiv concluűóra értekező nem juthatott, csak az adatokat kísérte figyelemmel cronologiai egymásutánjukban. Mindenekelőtt szól a múzeumban őrzött Valentin és Valens császárok idejéből való feliratokról, melyek szerinte a római életnek utolsó fellobbanásai. Részletesen leirja ezután a két császár uralkodását amennyiben az Pannóniát érinti. Valenti császár a quadok és Szarmatákkal viselt háború fáradalmait Aquincumban pihente ki, s ugyancsak itt koronáztatta meg fiát 11-ik Valentiniánt 365-ben, mely várost az ily ünnepélyességre méltóbbnak találták, mint Szabariát, vagy Bregentiumot. Szól ezután Aquincumról a nép- vándorlás s Attilia idejében, mely utóbbi a Valentin, s utódai által épített limeseket Belgrádiéi a Fekete tengerig megszüntette. Értekezésének végén azon eredményre jut, a rómaiaság elenyésztére nézve támpontul felvéve a helyneveket, hogy a rómaiaság azon név alatt pusztult el, mely nevet jelenleg is találni. A legtöbb helynév a szláv-avar néptől eredt, melyek legtovább laktak Pannóniában. — Mily magasságra képes a nyúl ugrani. Ismeretes dolog, hogy a mi nyulaink nemcsak jeles hossz-, de kitűnő magas-ugrók is. Azt azonban aligha mindenki tudja, hogy mily nagy mérvben birnak a magas ugrási képességgel. Bauner, muskaui főerdész, beszéli el a Z. F. J.-ben, hogy valami három év óta a nyulak a maskaui faiskolák kerítéseit átugrálják, s a fiatal fák héját lerágva, sok kárt okoznak. — A faiskola kerítése 1 65 méter, a faiskolát a fáczánostól elválasztó kerítés pedig 2.15 méter, s mindkettőn számos nyúl ugrál át télen át egész könnyűséggel. Minthogy előbbi években a fák ily megsértése elő nem fordult, kezdetben nem is hitték, hogy a nyulak ily magas kerítésen átugorva okozták e kárt, azonban úgy a keritésen kivül, mint belül sikerült feltalálni a nyulak nyomait — s Bauner saját szemeivel látta, a mint a nyulak a faiskolába ugráltak. Ekkor azt hitték, hogy talán csak egy nyulcsalád bir ily különös ugrási képességgel s igyekeztek a bajnak az állatok lelövöldözése által elejét venni; a nyulak azonban évről-évre több pusztítást tesznek, s nincs más mód hátra, mint a kerítést jó magasra felemelni. Gyakran nem sikerül a nyulaknak a sövény ámgrása s megtörténik az, hogy fejők vagy derekuknál fogva a sövény fái közt fennakadnak s szabadulni nem tudnak. — A ki a halálra vár. Budapesten kedden tiz órakor föltűnt a Margithidon állomásozó konstáblernek, hogy egy csinos fiatal lány a hid középső oszlopánál a korlátra támaszkodva, gondolkodva nézett a Duna hullámaiba. A konstábler oda ment hozzá s azt kérdezte tőle kire vár? „Valakire“, volt a válasz. A konstábler távozott; alig haladt azonban tiz lépésnyire, mikor a lány igy szóit hozzá: „Akarja tudni, hogy kire várok? A rendőr nevetve megfordult. „Én mégis meg mondom, hogy kire várok.“ E szavakkal átveté magát a korláton s a Duuába ugrott. Egy közeli hajóról két matróz csónakon ment a leány után, s ki is mentették. Mivel gyönge volt, kocsin szállították a János-kór- házba. Az öngyilkos jelölt az monda, hogy Vogl Anná- nakhivják, de íöbbetnem szólt egy szót sem. Később kije lenté, hogy nem Voglnak hívják, de igazi nevét, állapotát, öngyilkossági szándékának okát ekkor sem mondta meg. — Egy emigráns magyar gróf eltűnése. Vendt Emil chemnitzi (Szászország) vendéglős 1879-hen Amerikában utazván, hazafelé a hajón megismerkedett egy ausztráliai telepitvényesse), kivel szorosabb barátságot is kötött. Az illető elbeszélte neki élettörténetét. Neve: gróf Somortányi Lajos, Magyarországon, Hevesmegyében születette 1848-ban a magyar hadseiegben har- czolt s miat ilyennek az önvédelmi harcz leveretése után menekülnie kellett. Sikerű t is neki az országot álruhában elhagyni s egy hajón Amerikába menekülni Itt jó darabig miut arany mosó tengette életét, majd jobban menvén sora, megházasodott s átvitorlázott. Ausztráliába, hol a maga kezére kezdett aranyat mosni. Ily módon meglehetős vagyonra tett szert s boldogan élt kis telepitvényén családja körében; de emellett nem feledkezett meg hazájáról sem s mint művelt, a tudományokban is jártas ember, szorgalmasan gyűjtögette az ottani fauna állat-, növény- és ásványvilágának nevezetességeit, hogy majd azokat a nemzeti múzeumnak ajándékozza. Épen e végből utazott 1879-ben Európába, magával hozván értékes gyűjteményét és mintegy 1500 frtnyi értékű aranyport szintén a nemzeti muzeum részére. A gróf és a vendéglős Romában váltak el egymástól, a vendéglős, hogy haza Chemnitzbe és a gróf, hogy Budapestre utazzék. Azóta az emigráns grófról nem hallottak semmit s neje sem kapott tőle levelet, Az eset tudomására jutott Vend vendéglősnek is, — s minthogy Somortányi a hajón azt is említette előtte, hogy báró Edelsheim-Gyulay országos főhadparancsnok neki gyermekkori barátja volt, levelet intézett Edels- heimhoz, hogy talán az eltűntnek vagy rokonainak nyomára tudna vezetni, s igy ő, minthogy legközelebb ismét Amerikába szándékozik utazni, és Ausztráliát is útba fogja ejteni — hirt vihetne a gróf nejének, ö különben valószínűnek hiszi, hogy a grófot a nála levő kincs miatt meggyilkolták. Edelsheim-Gyulay már nem emlékezett vissza a névre, de nem tagadja, hogy gyermekkorában ismerhette az illetőt. A levelet a főhadparancsnok a napokban átküldötte a főkapitánysághoz, hol az eltűnt gróf, illetve rokonainak kinyomozását erélyesen megindították. — Házasfél számlája. Temesvárt egy kereskedő egy évvel ezelőtt csinos lányt vett el 3000 frttal. Nemrég anyósuk miatt összevesztek, elváltak, az aszszony Bécsbe utazott, a leány szülői megindították a válópert s követelték a hozományt. A kereskedő heleegvezettaz elválásba, de részben okmányokkal igazolt következő ellenszámlát nyújtott be: Két jegygyűrű 30 frt; menyasszonyi koszorú 60 frt; több ajándék 540frt; élelmez- tetésem a menyegző alatt 70 frt; egy fekete szalon öltöny ez alkalomra 60 frt; lakás egy évre 100 frt; az elviselt szeszélyekért és idővesztésért 1500 frt; a bécsi ut költségei 350 fit. Összesen 2940 frt: marad tehát még megtéritendő: 60 frt, mely összeget ezennel idemellékelem. — „A Károly huszár.“ Ki mai napság Uj Pesten látja azt az összetört, csaknem rongyokba öltözött nőt járni-kelni az utczákon, alig gyanítja, hogy e nő ezelőtt 32 évvel, mint fiatal lány, szabadságharczunk egyik „huszár főhadnagya,“ a deli „Károly huszár“ volt. — 17 éves volt, midőu a magyar szabadságharcz kezdetét vette. Szülei Zágrábban jómódú kereskedők voltak s leányukat Lebsüch Máriát Bécsbe vitték a neveidébe A fiatal leányt ott érte a bécsi forradalom; ő elhagyta Bécset s Pestre jött. Itt toborzották a szabadsághősöket. A ]pány a „vadászokhoz“ beállott férfinak, öltözötten. Vadász, alvadász és fővadászi minőségben küzdötte a szabadságharezot, s midőn 1849. évi feb: u ír 17-én két vasast lelőtt, a tábornok — Demminszky — kinevezte hadnagygyá a kápolnai csata után. Mint, hadnagy átlépett a „Miklós“ huszárokhoz, megtartva egyszerű Károly nevét, mihez a huszárok hozzátették a „huszár* jelzőt s igy Jett belőle „Károly huszár.“ Mint ilyen Komáromban volt, hol Mészáros hadügyér főhadnagygyá léptette elő. A szabadságharezót végig vivta. Annak befejezte után sokat hányódott vetődött, s most szerény viszonyok közt él Uj-Pesten, elfeledve a világtól, csak honvéd bajtársai ismerik az egykori „Károly huszárt.“ — A Gambetta név eredete. Egy tudós német a nagy franczia államférfi nevének etymologiáját következőleg fejtegeti: Gambetta tudvalevőleg olasz — genuai — származású és öregapja Genuából vándorolt be Cahorsba. Olaszországban még a múlt század végén és a jelen század elején is — ma már nem igen fordul elő — az aranyszájn szent Jánost — Giovanni battista — röviden „Giambattista“-uak mondták. Ebből lett aztán a rövidebb Gambetta, mely a jobb hangzás kedvéért végre Gambettá-vá változott. A német tudós e fejtegetésével megczáfolni akarja azt a téves nézetet is, mintha Gambetta zsidó származású volna, minthogy zsidót aligha hívtak valaha keresztelő szent János után, Gambetta nagybátyja különben katholikus pap. — Zengő homoknak nevezi Lenz Afrika-buvár a franczia földrajzi társasághoz intézett jelentésében azt a csodálatos jelenséget, melyet legújabban Timbuktu felé utaztában észlelt. Váratlanul, egyszerre vontatott, tompa hang hallatszik a pusztában, mint valami óriás kürt bugása. Néhány pillanatig tart, aztán elnémul, hogy ismét másfelől zendüljön meg. A magányos utast megborzasztja e kietlen, titokzatos hang, melyet minden valószínűség szerint az izzó nap által mozgatott homok számtalan kvarcz-szemcséjének súrlódása okoz. — Jámbor milliomosok. Parisból Írják, hogy a Rotschild-ház tagjai lölöttéb ragaszkodnak apáik vallásához s hűségesen követik a zsidó hit tételeit. Hogy a milliomos család mily komolyan veszi a vallás rendeletéit, arról a minapi kiengesztelési ünnepély eléggé tanúskodik. A Victoire-utczái zsinagógában hétfőn este a legelső padban ült Rotschild Adolf, Náthán és Alfonz, buzgón imádkozva az orthodox felekezet szabályaihoz híven. Egy pillanatra sem mozdultak helyeikről s e napot családjaik is a templomban töltölték. Páris előkelő pénztőzsérei közül ott volt még s Cohen d’Au- vers, Euphrussi és Comondó Ábranagyjai közül is sokan vettek részt a hosszunapi isteniszolgálatban. Ott volt Lampert tábornok, párisi térparancsnok és Say tábornok. E két főtiszten kivül még öt zsidó tábornok van a franczia hadseregben. — Trónusból koporsó. Nem régiben meghalt Indiában a bengali a poréi fejedelem, törzsének utolsó sarja. Halála előtt megparancsolta, hogy koporsóját trónusából készítsék, nehogy ezt valami idegen meg- szentségtelenitse. Azután elrendelte, hogy holttestét — a fejedelem siita, azaz a persa — mohamedán egyház hive volt, — a persák előtt szent Nerbedach városába Bagdad mellett vigyék és ott a próféta unokája Ali sírjához közel temessék el. Kerüljön a sir bármennyibe. Egy külön gőzhajó szállította a holttestet és a fejedelmi asszonyokat, a rokonságot és a palota hivatalnokait Bagdadba, a honnan a társaság tevéken Nerbedahba ment. A temetés alatt óriási összegeket osztottak szét a szegények között. — Khinai miniszter nézete az üstökösről. Az előítéletes khinaiakat a nyáron mód nélkül megrémité a nálunk is látott üstökös megjelenése. Jul. 31-én a pekingi hivatalos lapban a khinai belügyminiszter köriratban hívta fel a tartományok kormányzóit az égi testre, mint az istenek haragjának, közel háborúnak, éhségnek és döghalálnak előhírnökére. Főleg azt köté lelkűkre, hogy legyenek igazságosak, ne zsarolják a szegényeket, bánjanak szelíden a néppel, — igy majd talán hamar eltávozik a félelmetes égi jegy, — Edus nem szereti a magyarokat. Ki ez az Edus? Senki más, mint az osztrák miniszterelnök, Taaffs Ede gróf. Nemrég történt, hogy egy udvari ebé- deu Tisza Kálmánt oda ültették az osztrák miniszter- elnök neje mellé s miután a grófné hazánkban született, szokásainkat jól ismeri, a társalgás lőleg magyar tárgyak körül forgott. A grófné többek közt igy szólt: „Éu szívesen taníttatnám fiamat magyarul, de férjem nem akarja, — Edus ki nem álbatja a magyarokat.“ Tisza nagyot bámult e vallomáson — s mint egy bécsi lap tudni véli — a történetkét ma sem feledte el — Lynchelés a falun. Lovász-Patonán a múlt hóban, garázdálkodó suhanezok egy éjjel a hidakat fölszedték s több háznál a kerítést bedöntötlék. A községi elöljáróság meginditotta a nyomozást a tettesek ellen, de az addig eredményre nem vezetett, mig egyik társuk, Kovács József el nem árulta. Ezért boszut forraltak ellene s kimondták rá az Ítéletet, hogy meg kell halni. Tervük kivitelére folyó hó első napjának éjjelét tűzték ki. Hárman összebeszéltek s Kovács Józsefet meglesték, mikor éjjel hazament. Az utonállók egyike, Szabó György baltával várta áldózatát s midőn mellette elment, úgy vágta főbe, hogy harmadnapra meghalt. Gírörö^-tiiz. Hozzá! I. Szép az az alkonyi pir, hogyha az égbolt kékjeit éri Szép a pirosság, szép lánykai arezokon is; Arczokon, ajkon szép az a kellemes üde pirosság: Oh csak az orrodnak volna az ő szine más! .... II. Szemtelenül hazudik, ki Ninust nem mondja csinosnak, Vájjon nem csinos-e szép piros orra neki? Csajkó. * Egy hivatalos átirat élettörténete. (Elbeszélve önmaga által.) Ott születtem Diósgyőrön, egy mente ujja volt az édes apám, az anyám meg egy kopott reverenda darab. Szép fehér gyerek voltam születésem napján, olyan fehér mint a hó, mely betakarja a temető hantjait és ellepi az éjszaka járó czivisek szakállát. Egyszer azután egy csomagba raktak 499 darab kollégámmal és elvittek nemes Diósgyőr városából legnemesebb „Bábel“ város kapitányi hivatalába. 499 halovány kollégám között én voltam a legelsők egyike, a sor hamar reám került. ügy féltem, úgy remegtem attól a pillanattó1, midőn sí űzi fehérségem áldozatává fog válni egy aczél- tollal trafikálló fekete tinta cseppnek. De elkövetkezett életemnek e szomorú napja is. Jó! emlékszem még, pénteki nap volt. Szerencsétlen nap minden szegény, fehér papiros életében, — mikor egy ügyvéd ember jött kvártélyomra, a kapitányi irodába. Nagy hevesen beszélgetett a princzipálissal, azután, oh szomorú óra, oh gyászos pillanat, elővett engem a princzipális és megmártotta gyilkos végű pennáját a kivatalos atramentum borzasztó kalamárisában. Fölibém fektette rémitő ujjait és elkezdte festeni hófehér testemet, gyilkosvégü pennájával feketére tarkára. Mikor borzasztó munkáját elvégezte vala, elkezdé a szanszkrit betűkből silabizálni, a mint következik: „Tek. szolgabirói hivatali Dr. X—y ügyvéd ur azon panaszszal fordult hivatalomhoz, hogy ő egy cselédet fogadott, mely a kitűzött határnapra nála meg nem jelent. Miután pedig ezen cseléd Sz. községben van és Mtságos Bősz nyug. curiai biró ur által nem bocsát - tatik el; Ennélfogva azon kéréssel járulok a tek. Szolga- biró hivatalhoz, hogy nevezett méltóságos urat a cselédelbocsátására figyelmeztetni szíveskedjék. Vagyok stb. Lábas, v.-kapitány.* Bábel, 188* . .. Ezek után a mérges fiskális távozott, engem pedig bele tettek egy fekete könyvbe és vittek-vittek nagy lassan a szolgabirói hivatalba. * Lön pedig, hogy megérkeztünk oda is. — Itt kivettek a fekete könyvből és oda kerültem a szolgabiró ur finom ujjai közé. A szolgabiró ur elolvasta azt, a mivel fehérségem elcsufittatott; akkor azután azt mondá: „Rettentő főfájásom keletkezett te Gyelő légy szives intézd el helyettem ezt azt ügyet 1* * Gyelő ur szolgabiró segéd volt. Oda kerültem tehát az ő finomabb ujjai közé. Mikor ő elolvasott, akkor azt mondá: „Most jut- eszembe okvetlen a szőllőbe kell mennem. Nemezdy ur intézze el helyettem ezt az ügyet!“ * Nemezdi szolgabirói tollnok volt. Ez elolvasta a mi rám volt pingálva és az ő legfinomabb ujjai hátamra még a következő sort is oda pingálták: „Illetékes intézkedés végettacsendőrséghez átttétetik." * Diósgyőrött történt megszületésem óta nem emlékszem, hogy valami bűnt követtem volna el, mégis oda hurczoltak a pandúr kaszárnyába. Itt a pandúr-hadnagy legeslegfinomabb ujjai közé kerültem, ki is midőn elolvasott, mondá vala: „Háromezer villám, millió patrontáska, ma nekem P. városába kell mennem, biztos ur intézze el ezt az ügy et.“ * Azután a csendőrbiztos vett legeslegfinomabb ujjai közé. Elolvasott, azután egy marék megfekededett növény félét nyomott szájának balfelőli lülkéjébe. Azután bekiáltá a csöndlegényeket; felolvasta előttük tartalmamat. — Ki viszi ezt el? volt a kérdés. Az első azt mondá: nem evett bolond gombát, hogy állását elveszítse. A második feleié: Az Istennek sem I És igy tovább a tizenkét csendlegény. * Volt a csöndlegények közt egy 80 esztendős bajtárs is, aki már 60 év óta szolgálta a vármegyét. Ez vállalkozott rá, hogy elvisz engem a Méltóságos úrhoz két rénes forint borra valóért. A többi csöndlegények összeszedték maguk közt a két rénes forintot. * És oda jutottam én a Méltóságos ur legesleges- legfinomabb ujjai közé. ő is elolvasott és mikor elolvasott elővette pennáját és rá irta hátam közepére: „Láttam, olvastam és Zsuzsit még sem eresztem el! * Ezek után kevés mondani valóm van még hátra. Azon az utón, melyen mentem, vissza is érkeztem az én princzipálisom birodalmába. Mikor haza érkeztem ott volt a mérges fiskális is és halálra ijedve kérte princzipális urat, hogy szüntessen be minden eljárást. És a princzipális ur ismét elő vett engem és utoljára irt reám, a mit irt nagyon egyszerű: Irattárba tétetikl * Most itt vagyok az irattárban. Előttem egy pók kötögeti hálóját, hátam mögött pedig egy gyilkos egér nyúzza halálra akta kollégáimat. Éa meg álmadozom .. . ő méltósága hatalmáról. * Nem igen sietett utánna. H. falu temetőjében egy szép márvány emléken a következő sir- irat pompázik: — „Várlak édes férjem 1 .. . .“ „1829. íebr. 17.“ Alatta ez áll: — „lm itt vagyok szeretett nőm 1“ „1881. okt. 5.“ * A Kobika baja Beteg volt Szlovák ur fia a Kobi rettentő. Elhivatták neki a vidék borbélyból avangirozott orvosát. — Ugyan mi baja lehet doktor lében a Khobi- kának ? — Hihetőleg birkahimlő lesz rajta. — Soh’ sem hittem volna, hogy ilyen okos gyerek, mint az enyim Khobi birka himlőbe essék 1
