Veszprémi Független Hirlap, 1881 (1. évfolyam, 1-14. szám)

1881-10-01 / 1. szám

Társadalom! nyomorult vagy! mert nyomorul­takat teremtesz! S ha majd eljő az idő, hogy nyomorult munkádért saját teremtményeid nyomorult módon fizet­nek meg, egy cseppet se csodálkozzál, és ne maradjon a szád tátva, mert már késő lesz a fogcsikorgatás! Olcsó dicsőség a társadalom felszínén lebegve, az elkövetett bűnök ocsmányságán szömyüködni, és kap­kodni a kegyetlenség eszközei után a megtorlásért. Barátja az erénynek, mennyivel okosabban csele­kednél, ha a dolog lényegébe hatolva kutadnád, hogy mi hát voltaképen az ok, mely az okozatokat szüli! ? Ha ezt tennéd, csakis akkor töltenéd be helyesen magasztos küldetésedet, csakis akkor tündökölhetnél méltóan azon a szép polezon, melyre a jog és igazság védőjéül Isten és ember helyezett! Nem nagyon régen történt, hogy London egyik utczájában egy lakház udvarából kihajolva nőtt eperfa ágára az ottani társadalom valamelyik „nyomorultja“ egy éjszakán felakasztotta magát. Az élettől eként valő elbucsuzás annyira megtetszett több .nyomorultaknak® is, hogy ezután minden reggel egy-egy öngyilkos hullá­ját himbálták Albion ködös szellői az eperfa ágán, mig végre a hatóság kénytelen volt az ágat levágatni, hogy ne akaszthassa rá magát senki. A hatóság mig itt levágatta a faágat, hogy ne akaszthassák rá magukat az élettől önkényt és olcsó módon menekülni akaró .nyomorultak®, addig ugyan­azon hatóság akasztófát állít, s ő maga akasztatja költségesen erőszakkal a törvény nevében a .nyomo­rultakat“, de már csak akkor, ha azok érdemeket sze­reztek a bitóra, ha gyilkoltak, életet oltottak!! Kérlek benneteket jogtudósok! legyetek oly jók, gondolkodjatok kissé, és elmélkedjetek az emberi társa­dalom ilyenforma nyilváuulásai felett. Kérdezzétek meg sziveteket, s ne induljatok csupán az ész „kötelesség szülte* utain. A törvény betűi ridegek, érzéketlenek, szárazak, ha az érző szív nem melengeti értelmöket magyarázat idején. A ridegség, érzéketlenség és szárazság pedig nem javít az emberi társadalom tarka-barka virányán, és nem javított még soha, sőt ront, sorvaszt és pusztit. Ront, mert nem javít, pusztit, mert életet olt tör­vényesen. Halomra gyilkol oly egyedeket, kikből más körülmények közt tán tündöklő csillagai leendettek volna a társadalomnak. Urak! jogtudósok ! szépen kérlek benneteket, ha fárasztó munkátoktól menekülve kedves családotok üdítő légkörében a szeretet melegénél felengedve, mintegy megszűntök, — habár csak pár órára is, — a jéghideg, kérlelhetlen Ítélő biró lenni, igy magatokba szállva, gondolkodjatok az emberiség magasztos hiva­tásáról, s a társadalom azon hibáiról, melyek a hiva­tásnak útjában állanak, azt számtalanoknál úgyszólván lehetetlenné teszik. Majd meglátjátok, szivetek azt fogja súgni, hogy mennyivel édesebb munka volna oda hatni, törvényes utón, hogy az élet göröngyös utain vándorló ember el ne eskessék, mint oda hatni, hogy aki elbukott, azt a törvény nevében bitóra huzassátok 1 Az Isten képére teremtett ember az élet bármely körülményei közt, mig el nem esett, hasznos tagja a társadalomnak, de ha egyszer elbukott, rabolt, gyilkolt, akkor átkává lett, jobb ha pusztul. Oh de, pusztulásával nincs helyre ütve a hézag, melyet gonoszságával a tár­sadalmon ütött. Ez esetben a törvény jogosan gyilkol, de nem kárpótol, és nem javít. Ha van kebletekben az emberiség szeretetének csak egy kis szikrája, ápoljatok, lobbantsátok lángra azt, 8 szánjatok le a magasból. A szív lángja megmu­tatja majd az utat, melyen haladnotok kell, hogy kiku­tathassátok az okokat, melyek a borzalmas okoza­tokat szülik. „Hallgass azzal a kaptafára vert eszeddel, te is olyan kutya vagy minta másik!“ És ezzel mintha misem történt volna, felém fordult s újból mondá: „Tisztölt szerkesztő ur!“ Nem vagyok nagyon tudományos ember (izzad, mosolyog) de azért megtanultam a csizmába a szeget ütni, és tudom a módját, hogyan lehet a csizmaziából suszterré avantgardirozni. Az igaz, hogy én mindenféle andalgáshoz . . . he he he .. . nem értek, de azért a város lucskos Dyelve irigyli az én vadrácziómat, pedig nem vétek a szúnyog­nak sem, még Is azt fogják rám, hogy én ürgét halász­tam a kukoricza földemen, meg hogy kezet csókolok a főispán ludjalnak. (A bfkabiró tokája itt egy hüvelykkel megnyúlik s balszemének pilláján egy kövér könycsepp tündököl. Az intrikus csizmazia kárörvendőleg mosolyog, a nyil­vántartó lehúzza csizmáját, a társaság többi tagjai ásí­tanak, a boros palaczkok ásítanak, a petroleom lámpák füstölnek, a Gábor arkangyal a falon szintén ásitni látszik, a kandúr a sutban lekonyitja farkát — s szin­tén ásit.) A bikabiró aztán folytatva beszédét, abban kere­sett vigaszt, hogy hisz hát „az emberecske forgandó a kis világ közt.® Azután áttért az ő babérjainak föltalá­lásához. Elbeszélte belső büszkeségtől dagadó kebellel, — hogy mily nagyszerű fogadtatásban részesült ő Szögedébe az orsz. kiállítás alatt. Az indóháznál — úgymond — egy éppen olyan derék termetű ember furakodott a nagy tolongásban felé, nyakába borult és összevissza csókolta s alig tudott hova lenni örömében hogy olyan magaformáju emberre akadt. Meg is eskü­dött, hogy nem engedi a bikabirót máshova menni kvártélyra. Látni kellett, hogy mily lelkesedéssel be­szélte el Petyó bátyánk azokat a paradicsomi napokat, mik ezután reá vártak. Égre-földre esküdött, hogy anyja kebelén sem volt jobb dolga, mint az ő czimbo­Édesebb lesz a kenyér, melyet szájatokba tesz­tek, s édesebb lesz a „kenyérkereset0, mert áldás kél nyomán! Nézzetek csak körül, figyelmesen, az életben. Vegyétek szemügyre a kezeteikhez jutó peres aktákat. Ne örüljetek annak, hogy szaporodik a „numerus“ mely egyes vidékeken állomástok szükségessége mellett bizo­nyít. Gondoljátok meg, hogy amint most megy, az al­peresek el is fogyhatnak előbb-utóbb, s ba a mostani „numerus“ szaporító felperesek fölülkerekednek, Isten a megmondhatója annak, ami azután következik. La­pozzatok csak a hitelköDyvek teherlapjai közt, nem lesz nehéz megtalálnotok az okot, hogy hogyan, és miért megy oly rohamosan tönkre egy idő óta annyi ezer és ezer család. Kik nem régen még jólétnek örven­dettek, egy szép reggelen arra ébrednek, hogy megütik házuk előtt a dobot, egy rövid órai árverés, és vége mindennek, a jólét helyett ott van a koldusbot! Az éhség rósz tanácsadó, a nyomor és kétségbe­esés még rosszabb! A vasvilla hatalmas fegyver, a tör­ténelem bizonyítja, hogy legyőzte már akárhányszor a szuronyt és ágyút is. A szabadságszerető, és hazájáért élő-haló magyar nem jó lesz rabszolgának saját hazájában, nem csak azért, mert benne az államalkotó elem pusztul, hanem mert egyszer majd csak elpattan a túlfeszített húr, s az akasztófa még gyermekijesztő valaminek sem fog beválni! Némitsátok el a bünszerzőket, és megszűnnek a bűnök, mert a magyar, mig száraz kenyere van, nem bántja a másét, hacsak más tehetetlen náczió reá nem készti. Eleven példa rá a nem régiben történt gelsei rablógyilkosság 1 Herzfeld neve és alakja véres felkiáltó jelként áll ott! Társadalom, segits magadon, mert „nyomorult- jaid',i előbb-utóbb nyomorultul fognak fizetni mulasztá­saidért 1 Akkor aztán ne táltsd a szád, és ne bámulj, ba majd nem lesznek válogatósak a boszu eszközeiben 1 Ti hatalmasok! kik hivatva vagytok arra, hogy a magyar társadalomban vezércsillagokul tündököl­jetek, kik kezeteikben tartjátok nemzetünk, — saját nemzetetek sorsát, ne engedjétek oda fajulni a dolgot, hogy idő jártával a statárium csak jótétemény legyen társadalmunk nyomorultjaira nézve, mert akkor irtó­zatos lesz ébredéstek 1 „Periculum in moral“ ezt Írjátok ajtótok fölé, s valahányszor azon ki és be léptek, mindannyiszor gon­dolkodjatok értelme felett. Ne hagyjátok könyezni soká a magyar nemzet Oeniusát, mert már vérkönyeket hullat! Úgy áldjon meg benneteket a Magyarok Istene, amint megérdemlitek 1 „Dixi, et salvavi aminam mearn.“ Keöd József. A veszprémi önkéntes tűzoltó - egylet tagjainak névsora. 1. Kopácsy Árpád, elnök. 2. Megyesi József, t. b. főparancsnok. 3. Mórocza Zsigmond, 4. Viz János, 5. Kompolthy Tivadar 6. Kerényi Károly, 7. Jenőfi Ferenez, 8. Balogh Károly, 9. Tichslér Sándor, 10. Babai György, 11. Sörös Zoltán, 12. Bokrosi Viktor, főparancsnok. alparancsnok. titkár. egyleti orvos. mászó-parancsnok. szivattyús-parancsnok. szivattyús-parancsnok. mentő-parancsnok. segédtiszt, pénztárnok. Altisztek névsora: Stenger Fezencz, szer­tárnok. Kurcz Rudolf, csővezető. Hopp János, csővezető. Lukácsi István, csővezető. Braun Gyula, mentő. Plöki Antal, mentő. Válentin Antal, szivattyús. Vágó Sándor, szivattyús. Gottstein Róbert, szivattyús. Varga István, fecskendő-gondnok. — Működő köztüzoltók: Szüts Kálmán, Filoi Jenő, Hein Antal, Szlopák József, Farkas Pál, Ébel Imre, Mencz Alajos, Tóth Ferenez, Márton József, Verhuncz Mátyás, Pintér Béla, Grün Mihály, Tóth Ádám, Nagy Antal, Link János, Molnár József, Fa János, Bognár Károly, Szőlősi Antal, Kis József, Körmendi János, BenkőPál, Lodorlmre, Babos György, Vig János, Vinglimon Mihály, Döbröczönyi Imre,Tamási János, Dömös József Márfi István, István József, Szarka Sámuel, Kaufman István, Viláx Dezső, Steidl Antal, Belies György, Török Lajos, Paksi Ignácz, Plang Mihály, Győri Miklós, Kozma István. — Ujon- ezok: Ferencsik István, Juhász Elek, Pfitf Andor, Gergely Mihály, Molnár Mihály, Kun Nagy Sándor, Belofczki József, Snelbach Ferenez, Horváth József, Kis Károly, Brezoczki János, Heizer János, Magyar Gyula, Kosola Pál, Barthusek László, Túli Ferenez, Ébel Károly, Páris Antal, Kalaba István, Vörös József, Rump Antal, Párizs Mihály, Párizs János, Hollósi István csapó, Gombos József, Nagy József, Nagy Ferenez, Szerencsés András, Gergely Károly, Szutka Gyula, Csikász János, Gáli Béla, Vankó György, Tóth Károly, Rozs Mihály, Szél Lajos, Rostási Pál, Juhász István, Veiner Mór, Mencz Károly, Hollósi István lakatos, Ozsvárt Márton, Báthori István, Fraugy János, Fehér József, Igonda József, Gyurics József, Frangy József, Németh István, Hoffelder Lajos. Tisztikar ........................ 10 A ltiszt............................. 10 M űködő köztüzoltók öregek 41 Ujonczok ......................... 49 Összesen . . 110 A MEGYÉBŐL. Pápa, szeptember 27. A „Veszprémi Független Hírlap® szerkesztőjéhez. Amióta a képviselői választások heves mozgalmain túlestünk, s az iskolai szünidők beállottak, városunk képe csendes, élénkteleu. Csendes, élénktelen, de nem nyugodt, mert az istenadta adóvégrehajtók fáradtságot nem ismerő buzgalma fogott a leszüreteléshez. Legjobban járja a hadmentességi adónem, — s ennek behajtása körül annyira kíméletlen szigorral él a teljhatalmú végrehajtó, hogy határidőt nem is engedve, fizetés letiltásokra érzi magát jogosítottnak. Ez azonban máshol is igy van, tehát alig kelt meglepetést. Megdöbbentőbb esetről vagyok kénytelen hirt adni, s ez városunk egyik becsületes jellemű, álta­lános tiszteletnek örvendett polgárának Baranyi István gyógyszerész, 48-as honvédnek hirtelen bekövetkezett halála. A derék férfiút épen képviselő testületi ülésben fogta el már több Ízben nyilvánult szivgörcse — s alig egy-két órai szenvedés után örök áldozatául esett. — Temetése több rendbeli hivatalos és magánteatület tö­meges részvétele és közös szánalmat keltő nyilvánulás között ment végbe. Sit tibi terra levis I Végül azonban megjegyezhetem, hogy színházunk tető alatt áll, azonban az idén Thalia papjai nem mu­tathatják be benne első áldozatukat. Hjha, a pénz szükiben van. Mncius Scaevola. Pápa, szeptember 29. A „Veszprémi Eüggetlen Hírlap® szerkesztőjéhez. Örömmel üdvözöljük magasztos czél után törekvő s dicső eszméket valló vállalata megindításáért. A mily üdvös szerep lebonyolítását vállalta magára t. szer­kesztőséged, [ép oly fontos és hasznos tényező fog lenni ez uj lapja a korlátlan, szabadszólás, szabadaka­rájánál. Egész nap ettek-ittak és — dikezióztak. Egy­szer a kiállítást is meg akartuk nézni, azonban előbb e nagy vállalatra bátorságot mentendők, betértek a ha­lászcsárdába és öreg estig ki sem mozdultak onnan, így aztán nem is látta a szegedi kiállítást. Azután a békéscsabai aranjuezi napokat beszélte el. Úgy szeret­ték őt ott, mint a szent lelket, még a zsidó leányok is megsiratták. De mindez eddig csak rhetorikai fogás volt. Egy introdukezió a következő epilógushoz: Most pedig kedves szerkesztő ur, láthatja, hogy ha nem is vagyok nagyon tudós ember, de a nemzet egyszerű kispolgárocskája vagyok, ki rámásból, szeges­ből alakultam át csizmaziácskává. Azt hiszem tehát, hogy szívesen űrit velem testvérpoharat, szerbusz hát szerkesztő komám, Isten éltessen édes apám!“ Ezzel — még mielőtt észrevettem volna — nya­kamba borult s olyan csókot cznppantott, mit ezuppan- tott? ágyuzott ajkamra, hogy a lámpák elaludtak, három literes palaczk feldült, a nyilvántartó leesett a székről, a macska pedig hangosan kezdett miauzni. így ittam én meg a brúdert a bikabiróval, ki leg­alább is 3-szor idősebb mint én. Ezután kezdődött a jókedv, folyt a bor Henczidá- tól-Bonczidáig, s a bikabiró erőnek erejével itczével akart harangozni. A társaság nagy része berúgott, a bikabíró, ki bámulva nézte, mint gyújtottam én meg teám rumját, utánozni akart; azonban ő a teát akarta meggyujtani, — s izzadva mártogatott fél pakli kénes gyufát teájába, a társaság józan elemeinek homéri kaczagása között. Soha életemben annyi bort meg nem ittam, mint ez éjjel. Éjfélután 2 órakor birtam csak a társaságot rá venni a hazamenetelre. Az utczán nagy sár volt. A bikabiró belém kapaszkodott, s minden perezben azon vettem észre magamat, hogy nagyot nyalt arezomon. Végre elváltunk, én a nyilvántartóhoz mentem hálni. Alig haladtunk házigazdámmal az utcza másik oldalán néhány lépést, midőn egyszerre hangos zuhanást hallottunk s a földet reszketni éreztük lábaink alatt. — Ijedve futottunk át a túlsó oldalra s a jelenet, mely itt előttünk föltárult, hangos kaczagásra késztetett. — A bikabiró ott hevert a földön elterülve, két-három c”'m- borája hiába iparkodott a nagy térin,,, főiem nehéz test minduntalan visszazuhant mint egy lisztes zsák. Szegény bikabiró nem tudott többé semmit ma­gáról, egyre csak azt hajtotta: „Kedves szerkesztő komám!“ Szerencsére egy kocsi jött arra, melyen a bika­birót nagy nehezen haza szállították. Én pedig, az álmatlanságtól, a több napi utazás­tól a lótás-futástól, a szerfölötti sok borivástól kime­rülve alig vártam, hogy a nyilvántartó ur emeletes ágyára fölmászhassam. Épen a vétkezéshez akartam fogni, midőn valaki hátulról megérinté vállam. Vissza­fordultam — s majd a guta ütött meg. Házigazdám ál­lott előttem — kezeiben egy-egy poros, pókhálós pa­laczk bort tartva. Szemeivel hunyorgatott, nyelvével pedig iuyenczek módjára csettentett. „Valódi balaton-melléki aszú, még ilyet nem ivott,“ mondá inkább súgva, mint hangosan. De már erre kitört belőlem a méltatlankodás: „Uram, mondám, nem bort, hanem nyugalmat kértem én öntől; — vagy meg akar ön engem ölni — túlságos vendégszeretetével ?“ „Nem úgy van az,“ válaszolt ő elszántan, „ha Veszprémbe jött, akkor igyék, különben maradt volna otthon 1“ És éjfél után 2 és fél órakor mámoros fővel, álom­ittason, kimerülve újból le kellett vele ülni, s hozzá­látni az iváshoz. Az igaz, hogy az a bor aztán uj életet ön­tött belém. \ rat leplezetlen kinyilvánithatása, közérdekeink, köz­ügyünk, társadalmi haladásunkra nézve. Ez rég óhajtott, vágya volt a független irány ki­tartó harezosainak, s látva a magasra fölemelt zászló nyílt lobogását, hiszem, hogy tömegesen sorakozni nem késlekednek. M a c t e 1 nova v i r t u t e, s i c i t u r ad a s t r a ! Városunkban ma eszközük a képviselők megvá­lasztását, van sürgés-forgás/ajánlgatás, li:hografirozott papirszeletek járják a hóditó körutat; melynek ered­ményéről csak jövő levelem adhat értesítést. Zaj, lárma, csaszlaui iülbasogató, éktelen ssivaj naponta csőditi Fumagalli asszony czirkusbódéjákoz a közönséget. Ilyen jött ment csapat alig bir tovább fész­kelődé jó sorsa érzetében, agyonpártolja a látványos­ságért rajongó alsóbb rétege a közönségnek. Ez nálunk Pápán, sajnos, igy van, ha azonban egy műélvezetet nyújtó magyar szintársaságot vet ide végzete, no itt ugyan végét is éri. Igaz, a nemzeti irány magas pártolásának adtuk fényes bizonyítékát, hogy egyesek kezdeményezését hathatósan elősegítve, oltárt emeltünk Thalia papjainak, de lesz-e azután annak pártolása?!.. Az uj, csinos felszerelésű templom tán hó­dítani fog, s a régi közönyösség, érdeklődést fog te­remteni, úgy hisszük; — kár azonban, hogy munkaerő hiánya miatt a szerződésben kitett időre át Dem adható rendeltetésének. Ezen a bajon idejekorán Begiteni is lehetett volna. Sokféle beszédre ad alkalmat vár osunkban Bánfi János polgár iskolai derék igazgatónak váratlanul be­következett rendelkezési állapotba való helyezése. A buzgó paedagogus határozott veszteség városi tan- űgyünkre nézve. Régen rebesgették, hogy itt meg nem tűrhető független nyíltságánál fogva, végrediadalt is aratott ez óhaj. A tevékeny férfiú észrevette oegtáma- dott álláspontját s iparkodott önként megválni, de nem sikerült. 8 hogy ily meglepetésben részesült, talán annak intrigua is az oka. Adja Isten, hogy a kinevezettben méltó utódot üdvözölhessünk 1 | r. 7. Újdonságok. — Lapunk t. megrendelőit kérjük, hogy előfizetési összegeiket mielőbb küldenék be kiadóhivatalunkhoz. A lap költséges kiállítása nagy beruhá­zásokat igényel s nem engedi, hogy sok fölös példányt jóhiszemüleg szét- küldjünk. Amit kibocsátott program- munkban ígértünk, azt bízvást meg fogjuk tartani s igy elvárjuk t. elv­barátaink viszonos loyalisságát. — A veszprémmegyeí ellenzéki párt alakuló közgyűlése október hó 16-án fog megtartatni. A közgyűlésre kerületünk egykori szeretett képviselője Eötvös Károly ur a párt részéről több száz aláirásu felirattal fog meghi­vatni s fogadtatása bizonyára impozáns leend. A megye ellenzéki képviselői e közgyűlésen szintén részt fognak venni. — Dr. Kovács Zsigmond veszprémi püspök Ő Excellentiája devecseri tartózkodása alatt érdekes adatokat érintett boldogult elődje, Ranolder püspök életéből, kinek ő titkárja volt. így a hatvanas évek elején, midőn Devecser körül volt a bérmálás, egyik faluban, Káptalanfán, nagy diszszel akarták fogadni a püspököt. Az odavaló plébános éjjel-nappal dolgoztatott a diadalkapuu, melyhez hamarjában a díszítéseket az Ur kot or­sójához való díszletekből kölcsöazé. Csak később vette észre, mikor már a püspök tréfásan megdor­gálta borzasztó tévedését. A diadalkapu bejáratá­nál ugyanis e felirat fogadta a püspököt: „Qpis revolvet nobis lapidem ab ostio monument'.“ (KLi fogja nekünk a sir bejáratától ezt a követ elhen- flreriteni ?) — Várpalota, Sikátor, Tósok-Be- rénd, Padrag és Berhida községekre nézve, a meg. „i árvaszék hivatalos jelentése szerint, a gyámpénztári hivatal működése megkezdettnek nyilváníttatott. — A helyi reform, templomban az isteni tisztelet ezentúl nem 9 órakor, hanem 10 órakor kezdődik vasár- és ünnepnapokon. — Vadászat. Bakony-Nánán gr ót N á- dasdy Ferenez vadászterületén vadászat tarta­tott. Az eredmény 9 db. agancsár volt, melynek szebb példányai: egy igen derék 14-ágas, gr. Ná- dasdy Ferenez, s egy erős páratlan 12-es — mely­nek egyik szem-ága viliár — gr. Zichy Géza ál­tal ej te tett el. — A Bakonyból. Kis Márton vanyolai lakost, ki szept. 18-kán feleségével Veszprémbe ment, a Bakonyban, a Porvalátó csárda környé­kén rablók megölték és kirabolták. Neje is súlyo­san megsebesült. — Szüret idején hasznos tudni­való. A hordók kiégetése. A francziák a beszü- rés előtt minden hordót kiégetnek, mi annyira elő­nyös, hogy eléggé ajánlani sem lehet. A kiégetés a hordó tökéletes kitisztítása után történik. A ki- égetéshez vagy kozmátlan borszeszt, vagy jó erős, kozmátlan seprű pálinkát veszünk. Kozmás szesz igen sok kárt tehet a hordóban, mert a hordó a kozmás izt magába veszi, s később a borral közli. Kisebb hordóknál veszünk eey vászon szallagot, s Folytatása a melléklten.

Next

/
Thumbnails
Contents