Független Budapest, 1938 (33. évfolyam, 1-49. szám)
1938-05-11 / 19. szám
HARMINCHARMADIK évfolyam 1938 május 11 19. szám VÁROSPOLITIKAI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24.—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 1-199-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJA SZÉKESFŐVÁROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA Á főváros dolgozik... Ma. mindenki politizál Magyarországon. Uceáu, kávéházakban, otthon, magántársaságokban, villamoskocsin és mun ka közben nincs másról szó, mint politikáról. Csak egy boldog szigete van ennek a városnak, ahol nem politizálnak. Ez az oázis: a pesti városháza. Ide nem hallatszik be az ucca tülekedő, mindent eldöntő lármája, a városháza falait nem ostromolja a harci zaj. a hivatalszobákat elkerüli a jelszavak mennyekig felhangzó tombolása: a budapesti városháza nem politizál. Nem ér rá erre: dolgozik. Mint bevehetetlen bástya, mint a munka, alkotás, polgári józanság- szimbóluma áll a főváros a politika váci viharzásának közepén. Az ucca tele van világmegváltó, ország-átalakító, nemzetmentő nagyságokkal. Forradalmi gondolatokkal akarjak megfertőzni a magyar élet tiszta levegőjét. És mindebből i a városháza nem tud semmit sem, á főváros nagy- I ságáért folyó munka ritmusának dübörgése nem lankad egyetlen pillanatra sem: Budapest önkormányzata és adminisztrációja végzi a maga nagyszerű munkáját. Az elmúlt hét várospolitikai eseménye az a nagyszabású pénzügyi tranzakció volt, amely a Községi Takarék alaptőkéjének emelésével és a Beszkárt anyagi ügyeinek rendezésével biztosítja a nyugodt fejlődés további útját. Ezt a rendkívüli pénzügyi műveletet a szerdai közgyűlés fogja szankcionálni és ha ez megtörtént, új lehetőségek derűs perspektívája bontakozik ki az eddigi zűrzavarból. Nagyon nagy feladatot old meg ezzel a bonyodalmas művelettel a főváros pénzügyi vezetősége, hiszen akkora kérdéseket kell majd a jövőben, mégpedig a legközelebbi jövőben leküzdenie, mint például — hogy csak egyet említsünk — a 20 millió pengős légvédelmi beruházás, feltétlen szükség van tehát arra, hogy a főváros pénzügyeinek égjük legbiztosabb fellegvára, a Közsági Takarék szilárd legyeim. A Független Budapest más helyen újabb nagyszabású építő tervekről, jövőbe tekintő elhatározásokról számol be. A nagyüzemeknél lázas átszervezési munka folyik: nagy építkezések, új alkotások érlelődnek. Egyebek közt maga a Székesfővárosi Elektromosművek olyan nagyszabású reformalkotásokat tervez, amelyek az áramellátás egész organizmusát megváltoztatják. A főváros rohamos fejlődése az üzem rendkívüli teljesítményénél is erősebb lendületű és az üzemigazgatás bölcs előrelátása már most, idejében gondoskodni kíván arról, hogy az emelkedés tempója egyetlen pillanatra se akadhasson meg. Sokmilliós munkálatok kezdődnek meg ezzel a nagy átalakítással: ezek a milliók termékenyek, hasznosak lesznek. Amikor a magyar gazdasági élet vérkeringésében pillanatnyi fennakadás veszély ez- ,teti az egész organizmust, a főváros cselekszik és ez a cselekedet szinte életmentő műtétként fog hatni. Másik, még ennél is nagyobb, elöntő hatású cselekedet az a nagy beruházási program, amely most készül a városháza csendes hivatali helyiségeiben. Itt már kétszáz millió pengőről van szó, olyan kétszáz millióról, amelynek minden egyes fillérje alkotásokra, a gazdasági élet fellendítésére szolgál. A magyar gazdasági élet szervezetének rendes körforgását pillanatnyi embólia veszélyezteti. Hirtelen, minden előzmény nélkül megakadt a vérkeringés, hűdé» állott be. A fővárosnak ez a kétszáz milliója újból elindítja az egészséges, normális cirkulációt: újabb életmentés, mégpedig olyan, amely az utolsó pillanatban érkezik, amikor a fuldokló már nem kap levegőt és csak az erős, bátor segítő kéz adja vissza életét. * Folytathatnék a felsorolást, hiszen minden egyes ügyosztály a legnagyobb erőfeszítéssel munkálkodik a jobb jövő kiépítésén. De nincs szükség arra, hogy részletezzük a városháza munkáját, mert nem a részletek a fontosak, hanem az az egész, az a csodálatos szellem, amely a főváros önkormányzata felől áramlik a magyar közélet felé. Darányi Kálmán, Zsitvatj Tibor és a magyarság legjobbjai a nemzet lelkiismerete elé tárták nem egyszer, boigy Magyarországot csak a munka mentheti meg. Budapest dolgozik. Ez a munka egyetlen pillanatra sem áll meg, a főváros végzi a maga nagy és szent feladatait. A Központi Városháza szilárd, ősi falain nem tud erőt venni az ucca harsogó politikája; végzi azt a nagy hivatását az autonómiának ez a büszke vára, amely a magyar élet vezetésében kötelességképpen hárul reája. Vitéz IRSY LÁSZLÓ A KÖZMUNKATANÁCS ALELNÖKE: a Közmunkatanács időszerű munkáiról, a bécsi bekötő út megoldásáról, a Dobogókőről és több fontos kérdésről nyilatkozik a Független Budapest munkatársának Múlt év decemberében történt, hogy a Független Budapest hasábjain új név szólalt meg. Már tudniillik a fővárosi politika számára volt új a név, mert hiszen amennyire új volt eiz a név a községi politika szempontjából, annyira becsült és tisztelt volt annak a belső körnek a megítélésében, melyet Bornemisza Géza miniszter szervezett meg maga körül, mégpedig csupa magafajtájú emberekből, akik fiatalságuk legjellemzőbb tulajdonságát a Széchenyi-féle felfogásban testesítették meg, amely szerint a napi nyolc órai kötelező munka mellé még nyolc órát bátran hozzá lehet adni »szórakozásból«, ha az ember nem robotosa ä munkájának, hanem úgymondhatnám: szerelmes rajongója. Bessenyey Zénónak, a Közmunkatanács kitűnő elnökének külön személyes szerencséje, hogy olyan munkatársakat kap maga mellé, akik hivatalukban nemcsak a kenyeret jelentő pályád látják, hanem mindig olyan hivatásosakat, akiknek magánszenvedélyük pontosan összeesik hivatásuk betöltésével s ekképpen mindig teljes egyéniségüket vihetik bele a j hivatali munka területére. Ilyen típus volt Álgyay- Huberl Pál —- s éppen ilyen szövetű utóda is, vitéz Irsy László akit pontosan fél évvel ezelőtt szólaltatott meg a Független Budapest akkor, mikor még úgyszólván rajta volt a kereskedelmi és iparügyi minisztérium pora, s lelkében még ott rezgeti a fájdalom, amit a megszokott légkörtől és munkakörtől való elválás szokott jelenteni, ha hozzá még ezt a légkört olyan egyéniség fűti át, mint amilyen Bornemisza Gézáé, akinek a »nemzetes úr« igazi, meghitt munkatársa volt. De azóta már fél év telt el. Mikor a fél évet említem, vitéz Irsy László mosollyal jegyzi meg: — A mi munkakörünkben, ahol legtöbbször évekre nyúlik egy-egy munkaterv megvalósítása, a fél év igen csekély időnek számít. De mindenesetre ahhoz elég, hogy az ember előtt ismertté legyen a terület, melyet át kell fognia, hogy munkáján keresztül ez olyanná formálódjék, amilyenné annak ia Közmunkatanács tervei szerint alakulnia kell, hogy az egységes városkép összhangjába beleilleszkedjék. — Talán a nagyközönség sokszor nem is tudja, milyen nehéz feladatokkal kell a Közmunkatanácsnak megbirkóznia, hogy a maga céljait szolgálhassa. Mondottam, hogy évekre húzódó munkálatokról vau szó, melyek nemcsak, hogy sok időt igényelnek, hanem egyben sok-sokmilliós kiadást is jelentenek. Most például a Horthy-híd és a Ferenc József - híd közötti vonal teljes kiépítésével foglalkozunk, amely munkának 1942-re kell készen lennie. — Egyidejűleg azonban öbuda kérdése is időszerű, mégpedig a Közmunkatanács szempontjából. Az óbudai híddal kapcsolatos feljárók kérdése által, amelynek megoldása kimondottan közmunkatanácsi feladat, s amit a Horthy-híddal kapcsolatosan, oly nagy áldozattal, de általános megelégedésre a tanács meg is oldott. — Az óbudai híddal kapcsolatosan már készülnek is a tervek a feljárók megépítésére. A pesti oldalon bizonyos kisajátítások is szükségesek, amelyekre vonatkozólag már meg is vannak a tervek s már folynak is a tárgyalások. A feladat éppen nem könnyű, hiszen — amint mondottam — többmillió pengős kiadási jelent ez a Közmunkatanácsnak, amit elő kell teremtenie. — Ugyancsak nehéz kérdésünk, amivel most foglalkozunk, a bécsi bekötő út irányának az eldöntése. Többféle megoldás lehetősége között kell dönteni. Többféle megoldás — többféle véleményt is feltételez. És ez ezúttal így is van. Mert van olyan vélemény, amely a dunaparti megoldást tartja előnyösnek, míg a másik vélemény a Rózsadombon át óhajtaná az utat vezetni. De van egy harmadik megoldás is, ami a Hűvösvölgy mellett kardoskodik. — Hogy melyik felfogás legyen a győztes? Arra ma még nehéz volna válaszolni. Mindenesetre irányadó szempont, hogy az idegenforgalom érdekei minél hathatósabban érvényesüljenek s olyan területen történjék az út vezetése, amely a közlekedés érdekeit is szem előtt tartva, a legszebb látképet nyújtja a főváros környékéről, de magáról a fővárosról is. Es ebbői az egy kérdésből is látható, milyen nehéz és bonyolult összetevődésű minden megoldandó feladat s mennyi mindenre kell tekintettel lenni, hogy a kérdések általános megelégedésre oldassanak meg, ha ugyan ez egyáltalán lehetséges. Hiszen el sem képzelhető, hogy úgy oldjunk meg valamit, hogy a megoldás mindenkit egyenlőképpen kielégítsen s hangozzék a kritika, hogy »miért így és miért nem lígy«. Ez azonban már általános emberi vanás, amin nem lehet segíteni. Tjj kérdés vetődik fel. — A múlt év végén, éppen mikor méltóságod elfoglalta a hivatalát — hangzik a kérdésem — legidőszerűbb kérdése volt a tanácsnak az új, a kibővített tanácsnak a megszervezése, ami az 1927. évi VI. városrendezési törvény értelmében a hat pestkörnyéki városnak a tanács hatáskörébe való bekapcsolódásával vált szükségessé. Ez az új munkakör már fél éve de facto új munkát is jelent a tanácsnak. Mi az elmúlt fél évnek a gyakorlati tapasztalata az együttműködésről? Az érdekelt vidéki városok bele tudtak-e kapcsolódni a közös munkába? Van-e, érdeklődés az új munkaterület iránt? S van-e remény, hogy a teljes összhang megteremtésével el lehet érni a sikeres munkát, amiből Budapestre csak úgy, mint a vidékre, haszon és áldás háramlik? ' — A kérdés — hangzik vitéz Irsy László felelete — nagyon is érdekes és jelentőséges. Hiszen arra kell felelnem, vájjon a törvény bevált-e a gyakorlati élet szempontjából és hogy szolgáltatja-e a célt, aminek megvalósítására a törvényhozás megalkotta. De erre a kérdésre — emlékezetem szerint — éppen a Független Budapest hasábjain nyilatkozott, mégpedig a legilletékesebb tényező: maga az elnök úr őnagyméltósága, aki kijelentette, hogy milyen sokat vár ő maga is mind a fővárosra, mind pedig a vidékre vonatkozólag ettől az együttes munkátólI Ha Bessenyey Zénó a meginduláskor a leg- j szebb reményének adott kifejezést, nos, akkor ón már a közel félévi gyakorlat szempontjából jelenthetem ki és erősíthetem meg, hogy az elnök bizakodását a; gyakorlat nem hogy megcáfolta. volna, de ellenkezőleg, még csak jobban hitelesítette. Ennek igazolására nem csak az
