Független Budapest, 1938 (33. évfolyam, 1-49. szám)
1938-05-04 / 18. szám
HARMINCHARMADIK évfolyam 1938 május 4 18. szám Független Budapest VÁROSPOLITIKAI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24,—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: l>199-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSEG PARTJA SZEKESFOVAROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA Budapest és Közép-Európa Sorsdöntő hónapja ez a most kez-dődlött május Budapestnek: eíbben a hónapban teszi le a magyar főváros az érettségi vizsgát. Az eucharisztikus kongresszus adja meg az alkalmat a vizsga letételéhez, most kell 'bebizonyítanunk, hogy mindaz a szép és jó, amit Budapestről mondanak, való és> ig’az, most kell levizsgáznunk arról, hogy idegenforgalmi berendezkedésünk alkalmassá tesz bennünket még ilyen kivételesen nagy forgalom pontos és lelkiismeretes lebonyolítására. A főváros idegenforgalmának emelkedését évről- évre boldog örömmel konstatáltuk. Kovácsházy. tanácsnok beszámolóit büszke önérzettel olvastuk, megállapítottuk belőle, hogy Budapest hitele egyre emelkedik külföldön, mint idegenforgalmi érték kezdünk a nemes valuták közé emelkedni, de mindannyiszoi mindnyájan éreztük, hogy ezzel még mindig »nem futottunk be«. Mindez csak előfutam, próbagalop, a döntő még hátra van, az a döntő, amely megszerzi majd Budapest részére a nagy világbajnoki győzelmet. Most elérkeztünk a döntéshez: izgalommal reménykedünk, hogy a sok-sok évi előkészület és várakozás most megtenni azt a büszke diadalt, amely után sóvárogva várunk. Pedig a kongresszus időpontja — önhibánkon kívül — ezúttal nem a legszerencsésebb. Közép-Európa háborgó vulkánhoz hasonfit. A gazdag külföldi utas, aki pénzéért élvezni, gyönyörködni akar, látni, szórakozni és pihennie uioű el kerüli Közép Európát. Bécs megszűnt az európai idegenforgalom egyik fókusza lenni. A régi »császárváros« örökre eltűnt, hagyományaival, külön osztrák kultúrájával együtt, hogy részese legyen a nagy Németbirodalom egyetemes német szellemiségnek. Prága — hogy is mondjuk? — nincs többé. Legalább is idegenforgalmi értelemben. Pedig ma Prága körül zajlik a világ, az újságok külpolitikai rovata tele van, vele, csak éppen az a baj, hogy mindaz, amit Prágával kapcsolatban írnak, csupán arra jó, hogy messze elkerülje a világjáró külföldi utas. Utóvégre még a legvéxmesebb csehek se kívánhatják, hogy a pihenést kereső gazdag külföldi éppen azt a várost keresse fel, amely fölött sűrű viharfelhőktől vészes a látóhatár. Nem: az eucharisztikus kongresszus szempontjából nem kedvező, hogy Közép-Európa a külpolitikai rovat legaktuálisabb témája lett. Semmiképpen se nevezhető reklámnak. Tudjuk azt is, hogy a körülöttünk történt világtörténelmi változások folytán sok olyan; kedves vendégünk marad el, akikre biztosan számíthattunk. Mégis csupa várakozáis és reménység az ünnepi ruhába öltözködő Budapest: érzi a maga egyéni erejét, bizakodik ifjúi szépség-ének ellenállhatatlan varázsában, tudja, hogy innen senkise távozik majd csalódottan, mert bármi történjék is körü- •löttünk, ezt a békés csatát meg kell nyernünk. Ennek azonban meg’van a maga titka. Nem kell hozzá egyéb, mint az, hogy amikor körülöttünk világok dőlnek össze, államok szűnnek meg,- vagy roppannak derékba, mi a rend, a nyugalom, a derű és megértés boldog szigete legyünk. Magyarországom és Budapesten azt kell éreznie az idegennek, hogy ez a kicsiny ország és ez a gyönyörűséges város enyhét adó zöld oázis a sivatagban, zöldelő sziget a háborgó tengerben. A külföldit nem érdekli a magyar belpolitika és nem szabad ennek a belpolitikai hullámverésnek odáig fajulnia, hogy megzavarja az ideérkező százezrek ünnepi áhítatát, azt a szerető érdeklődést, amely Budapestre hozta őket ezen a csodálatosan szép egyházi ünnepi héten. Ezt a döntő ütközetet meg kell nyernünk. A kongresszus olyan propagandája lehet Budapestnek, amely felülmúl mindent. Pótolhatja azt a kiesést, amelyet a bécsi és prágai idegenforgalom teljes megszűnése jelent. Meg kell győzni az idezarándokló nyugateurópai és Európán kívüli utasokat arról, hogy érdemes magáért Budapestért is felkeresni Közép-Európát. Eddig az volt a helyzet, hogy Bécs és Prága külföldi látogatói lerándultak néhány napra Budapestre is. Ezentúl legyen ez fordítva: Budapest csodáiéi látogassanak el néhány napra Prágába meg Becsbe is, ha éppen még kedvűk van hozzá. Évek óta készülődünk erre a májusi érettségi vizsgára. Most, ime, elérkeztünk odáig. Amikor most Budapest uccui ünnepi díszt öltenek, öltözködjék ünnepi díszbe a budapesti lélek is, hogy méltó legyen a katolikus világ fenséges ünnepéhez és ahhoz a feladathoz, amelyet sikerrel kell megoldanunk, ha nem akarunk elbukni ezen a nagy-nagy vizsgán. ZSJTVMY TIBOR: „Komolytalan volna, ha személyi ügyekkel foglalkoznánk s mindannyiszor reagálnánk, valahányszor a kísérlet smétlödik, hogy pártunk erejét csökkentsék és tekintélyét lejárassák — Mert nyilvánvaló, hogy a párton kívül átló erők meddő próbálkozása ez s a céh a megbontás és a lejáratás** Zsitvay Tibor nyilatkozata lemondásának hamis híreszteléséről, a párt munkájáról és a főváros legidőszerűbb kérdéseiről Először csak suttogó hangok rebesgették, hogy ezek a suttogások, mint alattomos lápi tűz terjedjenek, hogy aztán kirobbanjanak a sajtó bizonyos részében is. Már tudniillik abban, amelyik 1 világszemlélete és hadiállása sze- I rint nem találja magára nézve előnyösnek a nyugalmat és a biztonságot. Ilyen nyugtalanságból röppenhetett fel a nagy szenzáció o... elnök lemondásáról, beállítva, betempírozva pontosan arra az időpontra, mikor a pár- i tot értekezletre hívta össze Zsitvay Tibor. A tüzérségi ágyúzás azonban nem érte el a maga óhajtott célját. Még zavart sem keltett. Legfeljebb csodálkozást és egyben visszatetszést a »technika« olyan fejlettsége felett, amely az esti nyolc órai hangulatot olyan címmel akarta megélénkíteni, amely már perféletűmképpen adta tudomására a gyengébb idegzetűeknek, hogy a I NÉP fővárosi szervezetében válság van, olyan vál- | ság, amelynek gyors áradása elsodorta gr/, elnök fe- ( jét és a főtitkárét, hogy bent a szövegben ez a perfektuál szelíd óhajtássá szelídüljön, gondolva és reménykedve : »hátha« ... Ezúttal azonban a csütörtöki szenzáció valóban csütörtököt is mondott. Érthető, ha a NÉP fővárosi szervezetének tagjai i meglepetéssel látták ennek a tiszavirág életű »manővernek« a felfejlődését, majd gyors ellankulását. módot és alkalmat adva némely titkos »vezéreknek«, hogy azt a bizonyos »marsalk-botot. amit hátizsá- kukban hordanak, ismét visszacsomagolják, mert > hát nincsen rá szükség. Legalább is egyelőre. No, mert Darányi Kálmánnak. Karafiáth Jenőnek s a párt egyetemességének az a rendületlen felfogása, hogy az a bizonyos és sokaktól irigyelt »vezérbot« jó helyen van Zsitvay Tibor kezében s a kormány és a főváros érdeke az, hogy ott is maradjon. De halljuk magát az elnököt, mi a felfogása erről a kérdésről, amelyben ő maga van érdekelve elsősorban. — Hogy mi a véleményem ezekről a híresztelésekről? Nem új dolgok ezek, hiszen már hosszabb idő óta, foglalkoztatják ezzel a közvéleményt. Hol itt bukkan fel, hol ott, mindig úgy állítva be a dolgot, mintha pártomban válság volna, rejtett palotaforradalmak és titkos elégedetlenkedések, amiket csak az én távozásommal lehetne levezetni és gyógyítani. — Komolytalan volna részemről, ha mindezekre minden alkalommal reflektálnék. hűségét, a főváros fejlődéséért folytatott munkásságát ismerem, meg merem jósolni, hogy ez a sokaktól talán kívánt megtorpanás nem is fog bekövetkezni, hanem ellenkezőleg, teljes munkakedvvel és fokozott ügyszeretettel fogunk dolgozni tovább kitűzött céljainkért és a főváros fejlesztéséért. M főváros gazdasági helyzete — Sokan sötétnek és nehéznek látják a főváros gazdasági helyzetét s azt rebesgetik, mintha a gazdasági megtorpanás nemcsak átmeneti jelenség volna, hanem egy dekonjunktúrának a fájdalmas kezdetét jelentené. Mi a kegyelmes úr felfogása ebben a kérdésben s hogyan látja a főváros gazdasági életének közeli lehetőségeit? — Hogy erre a kérdésre válaszolhassak — hangzik a felelet — egy külföldi tekintélynek a szavait kell idéznem: Van Zeeland volt belga miniszterelnök szavait, akit tudvalevőleg a francia és az angol kormány a múlt év elején együttesen azzal bizott meg, hogy tanulmányozza az európai és a tengerentúli államok gazdasági életét s dolgozza ki azt a tervet, amely lehetővé tenné, hogy a gazdasági válság a kivezető út felé vegye irányát, ne pedig újabb válságok felé. A fiatal belga miniszter- elnök. mikor kérdezték, vájjon bízik-e a megoldás lehetőségében, azt felelte: — Hogyne bíznám. Hiszen, ha nem bíznám, ez már' magában a harc elvesztését jelentené. Pedig, ha győzni akarunk, nem szabad visszariadnunk a nehézségektől s ha százszor megbukunk is, százegyedszer hozzá kell fognunk a munkához, hogy a végén mégis a bizakodó felfogás győzedelmeskedjék a kishitűség felett. Es ez a kijelentés a mi viszonyainkra alkalmazva, többszörösen igaz. — Milyen szerencse reánk, magyarokra, hogy a mi kis külön világunk: Csonka-Magyar- ország az életakarásnak olyan példáját tükrözi gazdasági életünk fokozatos és egyenletes fejlődésében, ami még az idegen emberekben is elismerést, sőt csodálatot kelt. Elég, ha a napokban nálunk időző angol politikusnál^ a kijelentésére hivatkozom: Henderson szavaira, aki távozásakor, a sajtónak^adott kijelentésében valóban az elismerés őszinte szavaival adózott a magyar munkakedv és alkotóképesség kézzelfogható tanusáigt,étele előtt. S ez természetesen az egész országnak szólott, de egyben magának Budapestnek is; mert hiszen ennek a tevékenysége, élete, fejlődése az a tükör, amely az egész ország életerejét vetíti. A párton kívül álló erők próbálkozása, ez, minek egyetlen célja: az erő megbénítása,- Az egész kérdésnek — szerintem — időszerűséget adott újból az a kiválás, ami legutóbb történt s amit fel akartak használni arra, hogy úgy tüntessék fel a dolgot, mintha, a kilépés csak kezdet volna, amit a párt lassú szélmorzsolódása fog követni. Nos, ez a reménykedés nem vált valóra, mint ahogy nem is válhatott. 'S ahogy pártom fegyelmezettségét, Budapest jelentősége az ország szempontjából — Bornemisza Géza miniszter mondotta az idei Nemzetközi Vásár bemutatóján, hogy ez a kiállítás egymaga a leghathatósabb és legjobb cáfolat minden kishitűség ellen. Ez a harminchat holdas vásár igazi város, amely soha nem volt még ilyen gazdag és tartalmas, ínint^ az idén s amelynek fejlődési vonala, szerencsére,
