Független Budapest, 1937 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1937-12-22 / 51-52. szám
Budapest, 1937 december 22. Független Budapest ? Új fővárosi törvényt! írta: Dr. Kozma Jenő Dir. Kozma jeno Azon szívás kérdésükre, hogy mit találok ireformálandónak a mai fővárosi törvényen, tulajdonképpen igen egyszerű választ adhatnék. Az 1934. évi XII törvénycikket nem megreformálandónak, hanem eltörlendőnek tartom és megfelelő módosításokkal vissza- állítan,dónak tartom az 1930. évi XVIII. törvénycikket. Kevés törvényünk volt, amely oly gondos előkészítés után került a törvénytárba, mint az 1930. évi XVIII. törvénycikk és viszont kevés olyan törvényünk volt, amely az előkészítésnek oly nagyfokú hiánya mllett vált kötelező jogszabállyá, mint az 1934. évi XII. törvénycikk. Az 1930. évi XVIII. törvénycikk évekig készült. Ezen törvény hosszú esztendők tapaszta- lataiak ileszűrődése kapcsán minden illetékes faktornak előzetes megkérdezése mellett a sok jóindulatú elgondolás eredőjeként született meg’. Nincsen olyan törvény amelynek, — ha alkalmazásba vétetett — ne lennének apróbb hiányai, esetleg ne lenne szövegezési Mibája, amely hibáikat a gyakorlat tapasztalatai alapján azJtán novelláris úton szokás kipótolni, illetve helyireigiazítami és így az életbelépett törvény a gyakorlat által felderített apróbb hiányoknak novelláris úton való kiigazításával évtizedekre szóló és állandó jogszabállyá válhatik. Az 1930. évi XVIII. te. a gyakorlatban még miig volt kipróbálva, elsősorban tehát elhamarkodottnak kell ítélnem azt a buz- góságot, amely a még teljesen ki nem próbált 1930. évi XVIII. te. legfontosabb intézkedéseit megváltoztató 1934. évi XII. tc.-et létrehozta. Ez az utóbbi törvénycikk egy sikeres egyéni akciónak volt a toírzsizülöttje. Minden helyes intézkedést, amit az 1930. évi XVIII. te. statuált, az 1934j évi XII. te. lerombolt. Az 1930. évi XVIII. te. az autonómiát lényegesen megerősítette, nem változtatta meg a régi törvénynek a főpolgármester választására, vonatkozó intézkedését sem és éppen, mert a főváros főpolgármestere aiz államfői kijelölés alapján a törvény hatóság által volt választható, a főpolgármesteri díszes tisztséget tulajdonképpen az autonómia tisztségévé avatta, függelenítette a főpolgármesteri állást a további túlságos kormánybefolyástól és ezen törvény szerint a fő polgár mester kellő dísszel, tekintéllyel képviselhette akár a kormányzattal szemben is a főváros autonómiáját. Az 1930. évi XVIII. te. megalkotta a törvényhatósági tanácsot, azt a legideálisabb konzíliumot, amely arányos választási rendszer alapján a kisebbségeknek is megadja a. lehetőséget arra, hogy abban résztvegyen. Hű kifejezője a közgyűlés erőviszonyainak, abban mindenkor a pártok vezetői vettek részt és ügy volt egy fórum, amely elé minden ügy odakerülhetett — éisi oda. is ikerült — és amely törvényhatósági tanács tehát a főváros adminisztratív és üzemi kérdéseiben teljes tájékozottsággal bírt. Bár a vármegyéknél a törvényhatósági tanács jogkörét nagyjában magában foglaló kis- gyűlést meghagyták, a székesfővárosnál ezt a legfontosabb impériumánál bíró szervein az 1934. évi XII. te. eltörölte. Hatáskörüket részben a közgyűlésire részben a polgármesterre ruházta i és minthogy így megszűnt a.z az autonóm szerv, amely a törvényhatóság minden ügyét- biaját átláthatta, ma a polgármesterein kívül nincsen olyan törvényes faktor, amely a törvényhatóság összes ügyeit egységes szemszögből nézve figyelemmel, kísérhetné. Az 1934. évi XII. te. által fenntartott, de 100.000 P-m aluli isuhsitrátumú ügyeikben csakis, — a polgármesterre nem kötelező véleményt adó — az ügyosztályok mellé beosztott bizottságok a törvényhatósági tanácsot semmiféle módon nem pótolhatják. Nem pótolhatják azért, mert e bizottságok elé 50.000 Ps értékig ia polgármester csak azt aiz ügyet viszi, .amit éppen akar, aiz 50.000 és 100.000 P közölt lévő ügyeket köteles ugyan a bizottság elé terjeszteni, azonban a bizottság véleménye a polgármesterre nem kötelező és így a 100.000 P-t! meg nem haladó ügyekben saját impériumában, saját hatáskörében intézheti a főváros ügyeit. A polgármesteri hatáskörnek az 1934. évi XII. ite.-bien statuált hatalma s e hatalom kapcsán a polgármester elfoglaltsága olyan mérvű, j hogy egy ember felelősségteljesen azt alig lát- j hatja el. Különösen akkor nem, amikor a pol- j gármester felelősségét senki másra át nem bá- j ríthatjia. A polgármester senkit nem bízhat [ meg, hogy saját felelősségére intézkedjék, — ellenben minden egyes fővárosi tisztviselő, ha valamely ügyben nem osztja a felsőbb hatósága véleményét — az intézkedést 'a felsőbb hatóság’ra háríthatja és így végeredményben minden hatóság elháríthatja magától a felel ős- sélget s a konkrét ügyet mindenkor föiöttesie elé utalva, végül a polgármester az, aki egymagában kénytelen végeredményben 'a főváros összes ügyeiben dönteni. Az 1930. évi XVIII. te. a szakbizottságok elnökeiül a. szakbizottságok által saját kebelükből választott bizottsági tagokat jelölte ki. Az 1934. évi XII. te. aiz anéomómiiánatk ezen a múltban igen bevált rendszerével is szakított és az ügyosztályok mellett működő bizottságok elnökeiül az alpolgármester, illetve az ügyosztályvezető tanácsnak okát, tehát az adminisztráció hivatalos vezetőit állította. Ezzel szemben az intézkedéssel aiz autonómia ismét súlyos csorbát szenvedett. Az 1930. évi XVIII. te. — úgy mint azt a megyei törvény is teszi — a szakszerűség képviselőit, teljes jogú bizottsáki tagokként sorozta be a, közgyűlés tagjai közé. E/Jzel szemben az 1934. évi XII. te. pont a budapesti, tehát az ország legelőkelőbb szakszerűségi képviselőit fosztotta meg a szavazati jogtól és így a vidéki szakszerűségi képviselőkkel szemben éppen a legelőkelőbb fővárosi szakszerűségi képviselőket hozta imfeiiioris helyzetbe. Minthogy ezek az urak a közgyűlésen csak tanácskozási joggal, de szavazati joggal nem bírnak, az egyes bizottságokban pedig egyáltalán részt sem vehetnek, az 1934. évi XII. te. élei belépte óta nem vesznek részi a törvényhatóság munkájá- ban. Az 1934. évi XII. te. alapján bocsáttattak ki az úgynevezett szanálási rendelkezések, amelyek semmi egyébre valók nem voltak, mint hogy a szanáló főpolgármesteri hatalom a. -szanálási időre korlátlanná tétessék. Gondoskodott a törvény arról is, hogy az úgynevezett szanálási határidő letette után az a nagy hatalom, amely a szanáló főpolgármester kezében void, lehetőleg csoiibítatlianul a. polgármester kezébe kerüljön. Persze akkor, amidőn az 1934-e.s fővárosi törvény meghozatott, senki — sem a törvény alkotója sem annak inspirálója — nem gondolhatott arra, hogy ez a nagy hatalom rövidesen egy olyan expeditív és az autonómia jogait komolyan respektáló polgármester kezébe fog kerülni, mint Szendy Károly. De persze akár mennyire is respektálja a jelenlegi polgármester úr az autonómiát, a befolyása nélkül meghozott törvény parancsoló rendelkezései folytán törvényes jogát gyakorolni egyúttal kötelessége is. Az 1934. évi Xll. te., — ha azt alaposan átgondoljuk és különösen, ha összehasonlítjuk az 1930. évi XVIII. te.-el — végeredményben azt eredményezi, hogy a polgármesteren kívül senki sem lehet tisztában a törvényhatóság összes ügyeivel. Minthogy .minden bizottsági tag elsaik egy-egy hizottságíbam vesz részt, a bizottsági tagok látóköre a törvényhatósági tanács hiányában szűkre van méretezve, — egy-egy bizottság elé vitt anyagra. Minthogy a kijelölő választmány is minden egyes választás előtt esetről-esietre alakíttatok meg', a kijelölő választmányi tagsággal járó dekórum is megszűnt és miután minden ikengyűliéai választást megelőzően a. kijelölő választmányt kell megválasztani, a választások nehézkesekké váltak. Egyszóval az 1934. évi XII. te. mindent megtett, hogy az atuonómiia jogai, az autonómia tekintélye, amelyeket az 1930. évi XVIII. te. nagTTiaiemeilt, leromboltassanak és így a mai törvény hatálya alatt Budapest Székesfőváros törvényhatóságának szű- kebb autonómiája van, mint az ország bármely más megyei vagy városi törvényhatóságának. Sajnos, az embernek az az érzése, hogy az 3934. évi XII. te. szubjektív alapon akarta legyöngíteni a törvényhatóság autonómiáját akkor, amidőn az autonómiának legerősebb pilléreit ledöntötte, mintha aiü lett volna a célja, hogy — divide et impera! HELL E REVÍZIÓ? Irta: dr. vitéz nemes JUHÁSZ JENŐ Széli József belügyminiszter hivatalbalépésekor számosán elérkezettnek látták az időt arra, hogy az érvényben lévő fővárosi törvény ellen támadást intézzenek és minden fájdalmuk meggyó- gyítúsára a törvényhatósági tanács visszaállítását sürgessék. A. támadóknak ez a mohó sietsége elárulta, hogy támadásukban több a szubjektivitás, mint az alkotmányos aggodalom. Mintha azt remélték volna, hogy a belügyminisztert, mint homo novust valami kedvükre való olyau nyilatkozatra, bírhatják, amellyel azután a sajátmaga kezét is megköti, ügy látszik, nem ismerték Széli Józsefet, akinek, hála Istennek, kivételes mértékben adatott meg az a bizonyos hatodik érzék, amellyel a politikus nemcsak a gondolatokban, hanem azok mögött is Vitéz nemes Juhász Jenő sazd. főtanácsos, főv. biz. tag. olvasni tud. A székesfőváros mai alkotmánya lehet nem tökéletes. de nem egyetlen, nem legnagyobb hibája, sőt szerintem legnagyobb erénye éppen az, hogy kikapcsolta a főváros atonom szervei közül ezt az alakulatot, mely lehetett kitűnő hadműveleti bázis a pártol: és egyének hatalmi törekvései számára, a köz szempontjából azonban igen sok tévútratérés, hibás intézkedés és sajnálatos eredmény melegágyának. bizonyult. Gyakran hallhatjuk azt a panaszt, hogy ágyaz 193l):XVIIT., mint az .1934 :XII. te, megalkotásánál túlságosan nagy szerepet játszottak a hatalmi és KÄROVITS ANDOR MEISTER Magas-, mély- és vasbeton építési vállalata Pécs, Kolozsvár ucca 7. Telefon : 22-04 személyi szempontok, megzavarva azokat a tiszta alkotmányjogi és közigazgatási irányelveket, amelyeknek egy munieipium szerkezetének kiépítésénél érvényesülni kell. Valljuk be, hogy a polgármesteri és főpolgármesteri jogkörök megállapításánál és időközi változtatásainál, különösen a kinevezési jog és hatalmi kérdések tekintetében valóban nem csupán közjogi érvekkel találkoztunk; teljesen pártpolitikai és hatalmi kérdéssé fajult az örökös bizottsági tagsági helyek létesítése és betöltése és végül politikai nagytőkések zártkörű küzdőterévé a törvényhatósági tanács, melynek tagjai voltaképpen egy olyan politikai plu- tokráciát reprezentáltak, amely nem viselt hivatali felelősséget és nem viselt komoly politikai felelősséget sem, mert hiszen tévedéseik vagy balfogásaik ódiumát még ha akarták se vehették le az általuk vezetett, sokszor valósággal birtokolt pártok vál- lairól. A székesfőváros alkotmányának ez a helytelen felépítése hozta magával azt, hogy a pártkorifeusok hatalma egészségtelenül megnövekedett, s a mindenhatóvá lett pártvezérek mindjobban leszálltak a közjogi gondolkozás magaslatairól. Hiszen a törvényhatósági tanács tizenhat helyén már osztozni kellett, az örökös bizottsági tagok voksállománya felett szintén — és ennek a magánjogi szellemnek elhatalmasodása szükségképen csak oda vezethetett, hogy még a. tisztviselők választásánál, sőt a. munkások alkalmazásánál is döntő jelentőségűvé vált az a »számarány«, amelyet a pártok politikai erejükhöz képest Olajos (impregnált) vízmentes csomagolópapírt csomagolására, koporsók szigetelésére, sírkövek burkolására, rózsafák fagy elleni védésére zacskó alakban is szállít OSER JAKAB cég Budapest, VI, Ó 12'_8gQ
