Független Budapest, 1937 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1937-12-22 / 51-52. szám

Budapest, 1937 december 22. Független Budapest 5 mert a bizottsági tagokból első- és 'másodrendűeket csinálna. Budapesten nem az a helyzet, ami a me­gyékben. Itt a tagok a legrövidebb idő alatt össze- hívbatók, legfeljebb a hozzászólások idejét kellene még jobban megszorítani. * Deményi Aladár dr. A mai fővárosi törvény módosítása eseté­ben az első és legfontosabb szempont Deményi Aladár dr. az autonómiának minél erőteljesebb kiépítése. Ennek folyománya, hogy pénz­ügyi vonatkozásban is a tör­vényhatóság akaratelhatáro­zása legyen a döntő szempont és a felügyeleti hatóság el­lenőrzése csak ellenőrzésre szorítkozzék, mert a törvény- hatóság hatáskörébe tartozó ügyekben az intézkedés r és végső döntés csak magát a törvényhatóságot illetheti. * Dorner Gyula A választójog kérdésével kapcsolatban célszerűnek tartanám, ha a mai fővárosi törvényben megszabott bizottsági tagsági helyek száma felemeltetnék, mient ■sajnálatosan tapasztatnunk kell, bogy a pártok leg­jobb akaratuk mellett sem tudják mindazokat jelölni, ■akik a fővárosi ügyek iránti érdeklődésük és tudá­suknál fogva hasznos szolgálatot tudnának tenni a köznek. Illetőleg, ba ez értékes polgárokat jelölik is, azokat megválasztatni már csak igen kicsiny töre­dékben lehet. De kívánatos volna az is, hogy jelölő listák összeállításában a választápolgárságnak szélesebb ré­tegei jussanak szerephez. Ez a. berendezkedés igen erősen megszilárdítaná a pártok helyzetét a válasz­tók között, mert párttagoknak módjuk volna arra, hogy nézeteiket a pártvezetöség tudomására hozzák 6 kányilváníthassák, hogy kiket tartanak alkalma­saknak bizalmuk letéteményeséül. A titkos szavazási rendszer csak akkor tükrözheti vissza a választópol­gárság igazi lelkületét, ha minél közelebb férkőzik a választási eljárás az akaratnyilvánítás indítékaihoz. * Harrer Ferenc A választójog kérdésével kapcsolatban semmit. Egyébként az 1930:XVIII. tc.-nek egészben visszaállítását. * Gazdy Jenő A mai fővárosi törvényen nem találok semmi reformálni valót. Ezt a törvényt teljes egészében hatá­lyon kívül kellene helyezni. és helyébe olyat alkotni, hogy a főváros közön­sége valóban autonóm alapon intézhesse a maga ügyeit- Az állami felügyeletet csak a Suprema lt-x eseteire kellene korátozni. Vissza­kívánom a tekintetes tanácsot, de természete­sen úgy, amint régen volt, hogy valamennyi főtisztviselő 6 évenként új választás alá essék. Ez sine qua non-ja az autonómia gyakorlásá­nak. A diktatúrát ugyanis sok felé elítélik, de az apró diktátorok uralmát csak az autonómia szabadsága tudja fékezni. Petrovácz Gyula A mai fővárosi törvényen három dolgot tartok visszaállítandónák és három dolgot eltörlendőnek: 1. Visszaállítandó a válasz­tott bizottsági tagok 150 es lét­száma, azaz a kerületenkint választott 10 bizottsági tag (VL, VIE, IX : 12 + VIII : 14) és ezzel együtt a hivataluknál fogva bizottsági tagok szava­zati joga, valamint az elöljáró- tanácsnokok bizottsági tagsága. Semmi ok sem volt a tagok számának csökkentésére. 2. Visszaállítandó a törvény­hatósági, tanács, mint kisgyű­Petrovácz Gyula l.és; az aiuóbb ügyek n« igényeljek a közgyűlési tar- gyalust, mint például a XII. 17-iki közgyűlés egész tárgysorozata. Ha minden más magyar törvényható­ságban van kisgyűlés, szükséges az a fővárosban) is. 0. Visszaállítandó volna a főpolgármester válasz­tása a kinevezés helyett, mert egy választott főpol­gármesternek joggal van hatásköre az autonómia ügyeiben. 4. Eltörlendő volna a polgármesterek kormányzói megerősítése, mint az autonómiára sérelmes és fö­lösleges formalitás. 5. Eltörlendő volna a belügyminiszternek a költ­ségvetés jóváhagyásával járó az a joga, hogy téte­leket emelhet vagy leszállíthat, tételeket felvehet vagy töt ölhet, mert ez az autonómia költségvetési jogának megszüntetését jelenti. A költségvetést a miniszter hagyja jóvá, vagy ne hagyja jóvá, hanem utasítsa új határozathozatalra az autonómiát. 6. Eltörlendő volna a tanítói kinevezések kultusz- miniszteri jóváhagyása, mely unikum a fővárosnál s egy fölösleges G-eszler-kalap. A főváros polgármes­tere elég' nagykorú ahhoz, hogy tanítót tudjon ki­nevezni. * Dr. Kabakovits József Felfogásom szerint a mai fővárosi törvénynek elsősorban azok a rendelkezései volnának megváltoz- tatandók, melyek az autonómia jogkörét megnyirbálták s azok a rendelkezések, melyek a polgár- mester egyéni felelősségét az auto­nómia jogainak csorbításával in­dokolatlanul kiterjesztették. A tör­vény eddigi alkalmazása bebizo­nyította, hogy a modern város gazdasági és kormányzati admi­nisztrálása annyira szövevényessé vált, hogy ezt egy ember fizikailag képtelen ellátni. Az autonómia jo­gainak kiterjesztése közelebb hoz­za a polgárság összességét az igazgatáshoz, ami, miként ezt a \multak tanúsítják, csak a főváros egyetemes érde­keit szolgálja, # __■. * Dr. Huszár Aladár A ma érvényben lévő fővárosi novellát egészében és részleteiben is abszolúte elhibá- zottnak tartom, amelyen semmiféle íoldozgatással, íoltozgatással javítani nem lehet. Ha csakugyan hozzá fognak nyúlni a fővárosi törvénynek nyugateurópai értelemben vett reformjá­hoz, úgy csak egyet szabad megcselekedni: félretenni a mai törvényt és helyébe egy új, a nyugati kultúra fejlettségéhez ülő, modern, a legszélesebb alapokra fek­tetett önkormányzattal ren­delkező jogalkotást kell tető _ _ , alá hozni, amely nem ismer r. Huszar Aladar első £s második osztályú bizottsági tagokat és amely új törvény hozzáillik az európai nagyvárosok hasonló jogalkotásaihoz. * Becsey Antal A tek. Szerkesztőség b. levelében a fővárosi törvény várható módosításával kapcsolatban azt a kérdést intézi hozzám, hogy »mit találok reformálandónak« a mai fő­városi törvényen. Amilyen mégtisztelő a t. Szerkesztőség felhívása, any- nyira nehéz feladat elé állí­tott a hozzám intézett kérdés. A problémát azonban olykép­pen egyszerűsítem le, hogy az általánosságban feltett kérdésre —^ általánosságban igyekszem véleményemet kör­vonalazni. Szeretném, ha az új fő­városi törvény a székesfővá­ros közönségének önrendelke­zési jogát az egész vonalon intézményesen juttatná ér­vényre. Ebből a szempontból az 1930:XVIII. tc.-ben statuált »törvényhatósági tanács« volt az a szerv, amelyen keresztül a törvényható­ság autonómiája befolyását és akaratát érvé­nyesíteni tudta. Az autonómia, és adminisztrá­ció kapcsolata állandó és folytonos volt és le­hetővé tette, hogy a törvényhatóság az admi- ! nisztrációval kooperálva’, a közigazgatás min­den megmozdulását figyelemmel kísérhesse; a mindenkori helyzet áttekintésére alkalmas le­gyen; ne kényszerüljön arra, hogy sokszor in- cidentalite állíttassák a nehézkesen működő közgyűlés oly elhatározások elé, amelyekért végső fokon az autonómiának kell a felelőssé­get vállalnia. * Dr. Hencz Lajos Mindenekelőtt meg kell változnia a mai ajánlási rendszernek. A lajstromos választás mostam formá­jában egyenes cáfolata annak, hogy a polgárok bizal­mából leerülnek be a megválasztottak a székesfőváros törvényhatósági bizottságába. A pártok vezetői jeVöl- . nek s nincs módjuk a párttagoknak arra, hogy a je­lölés sorrendjét megváltoztathassák. így megtörtén­het, hogy olyan egyének kerülnek be a törvényható­sági bizottságba, akiknek a kerületben talajuk nin­csen, akiket nem is ismernek és olyanok nem kerül­hetnek be, akiket a párttagok tömege ott szeretne látni. E rendszernek nagy hibája az is, hogy a. tör­Kabakovits József dr. vényhatósági bizottsági tagokat szabad elhatározásá­ban erősen gátolja s törzsfőnöki rendszert teremthet. Példa erre az a reverzálisadás, amellyel a bizottsági tagok egy része már jelölése alkalmával kénytelen volt szabad elhatározási jogát korlátozni s a köz ér­dekében kifejtett munkásságát feltételekhez kötni. A fővárosi törvény módosításával kapcsolatban legfontosabbnak tartom e rendszer megszüntetését. Fel kell szabadítani a törvényhatósági tagokat az ily erkölcsi kényszerhatások alól s keresni inkább arra a megfelelő módot, hogy választóikkal, kerüle­tükkel kerüljenek szorosabb kapcsolatba. Nem kell bizonyítanom, hogy a mai úgynevezett bolettás rendszer sem felel meg cél járnak. A »boletta■- börzei valósággal kiszolgáltatja a választókat a fi­zetett balett agy üjtök, gyakran más pártokhoz húzó egyének visszaélési lehetősége, okirathamisítása révén a legnagyobb kellemetlenségeknek. Ezért ne csodál­kozzunk rajta, hogy a legutóbbi választások alkalmá­val a választók nagyrésze olyan igazolvánnyal sza­vazott, amelyen az ajánlás ellenőrzésére szolgáló szelvények érintetlenül rajta voltak. E választók a kellemetlenségek kikerülése végett többnyire letagad­ták, hogy szavazó je gyüket megkapták volna s ezzel részben a, hatóságokat, részben pedig a M. Mr. Posta becsületes személyzetét tették ki a baloldali pártok alaptalan gyanúsításainak és szenvedélyes támadá­sainak. Hogy a kérdések megoldását mily módon tarta­nám lehetségesnek, arról azt hiszem, lesz még módom nyilatkozni, valamint a, törvény módosításának egyéb részleteivel is foglalkozni, nem dy szűk keretek kö­zött. Ugrón Gábor — A fővárosi törvény újabb reformját. helyesnek tartom, de csak annyiban és azért, mert a legutolsó két fővárosi reformtörvény annyira meg­nyirbálta törvényhozási úton a főváros autonómiáját, hogy azt visszaállítani csak újabb törvénnyel lehet. — Ezzel tulajdonképpen már meg is mondtam állás­pontomat a reform lényegé­ről: annak nem szabad egyéb­ből állnia, mint abból, hogy a főváros visszakapja azt az autonó­miát, melyet megnyirbálni teljesen felesleges volt. — Az a körülmény, hogy a régi tisztvi­selői tanácsot állítják-e vissza, vagy pedig az első reformban felállított bizottsági taná­csot, nem teljesen irreveláns. Annál kevésbé, mert az utóbbi megoldás, tehát a választott bizottsági tagokból álló tanács, az autonó­mia gondolatát jobban szolgálja, mint az előbbi. Ezt a második számú reform során azzal az indokolással szüntették be, hogy a tanács a különböző politikai pártok küzdő­terévé vált. Ez valóban igaz, de ez még nem lenne ok arra, hogy ezt az intézményt hely­telenítsék, mert hiszen a pártok közötti tu­sakodás ma is fennáll a kulisszák mögött: a pártközi értekezleteken, míg ezzel szemben a közérdek szempontjából feltétlenül előnyö­sebb, ha ez az igazságot kereső, kiegyen­lítő küzdelem a nagy nyilvánosság előtt, a tanácsüléseken folyik le. — Ezzel a kijelentésemmel tulajdonkép­pen állást foglaltam már a bizottsági é's tanácsülések nyilvá­nossága mellett is. A köz térdekéiben a nyilvánosság kell és csak egészen kivételesen, bizalmas természetű dolgoknál legyen szabad zárt ülést elrendelni. — A hivatalos és félhivatalos szavaza­tok túltengését is kifogásolom a főváros közgyűlésének összeállításában, ami szintén a legutolsó reform szüleménye. Fenntartan- dóknak vélem azonban mindazokat az intéz­kedéseket, melyek az autonómia szabad meg- nyilvánulását nem korlátozzák, de a gyors és szakszerű munkáit elősegítik. — Egyik legfontosabb követelésem len­ne annak az anomáliának a megszüntetése, hogy a felügyelő hatosáig jogosítva, legyen költségvetési tételeket beállítani, vagy tö­rölni. Felfogásom szerint az autonómia gon­dolatával csak az fér össze, hogy a fel­ügyelő hatosáig minden neki nem tetsző ha­tározatot megsemmisíthessen és a törvény- hatóságot új határozat hozatalára hívhassa fel. Ahhoz azonban nem lehet joga, hogy a törvényhatóság tudta és akarata ellenére, de annak zsebe terhére rendeleti úton az auto­nómiát terhelő intézkedéseket tehessen. Ugrón Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents