Független Budapest, 1937 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1937-10-27 / 43-44. szám

HARMINCKETTEDIK évfolyam 1937 október 27 43-44* szám VÁROSPOLITIKAI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24.—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGÚ GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 1-199-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJA SZÉKESFŐVÁROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA n k nagy probléma Zsitvay Tibor űr. Ma, szerdán kezdi meg a főváros törvényhatósági bizottságának pléínuma a költségvetés tárgyalását és ez a költségvetési vita sok tekintetben erősen kü­lönbözik az utóbbi években szokásos hasonló tárgya­lásoktól, leginkább abban, hogy akkora deficittel kell megküzdenie a közgyűlésnek, amilyenre rég volt példa a fővárosi költségvetések történetében. A pénz­ügyi bizottság nem járult hozzá a vízidijak emelésé­hez és a polgármester vissza is vonta ezt az előter­jesztését. Most a közgyűlésre vár a nem csekély fel­adat, hogy a minimálisan 10—12 milliós deficit fede­zéséről gondoskodjék. A tapasztalatok azonban nem nagyon biztatóak abban a tekintetben, hogy ez majd sikerül is. A tör­vényhatósági bizottság nem az a fórum, ahol csök­kenteni szokták a kiadásokat és növelni a bevétele­ket, ellenkezőleg: egész bizonyossággal számítani lehet arra, hogy mire a közgyűlés a költségvetéssel végez, a deficit nemcsak hogy nem tűnt el, ellen­kezőleg: még nagyobb lesz, mint amekkora most, amikor a közgyűlési tárgyalás kezdődik. Akadnak majd indítványok, amelyeknek elfogadása elől nem térhet ki a törvényhatóság (ilyenek minden évben bőven akadnak), megszavazza és honorálja őket, úgyhogy mire a főváros az elfogadott költségvetést a kormányhoz jóváhagyás véglett felterjeszti, a vég­összeg olyan lesz, hogy sok fejtörést fog okozni min­den alkotmányos tényezőnek. A helyzet tehát zavarosabb, mint szokott lenni. Nem jelenti azonban ez, hogy vigasztalan, vagy akár reménytelten lenne. Az az optimizmus, amely Szendy Károly polgármesteri expozéjának alaphang­ját adta, nem illúziót kelteni, alaptalan reményeket fakasztani akaró önámítás eredménye, hanem egy komoly, reálisan látó és gondolkozó városvezető lelki harcainak leszűrődött eredménye. A pozitív gondol­kozást földönjáró polgármester nem futkos déli­bábok után és amikor' teljes bizakodással terjeszti az autonómia elé az előirányzatot, a főváros pol­gársága nyugodt öntudattal tekinthet a jövő elé. Nem, Szendy Károly nem fest csalóka ábrándképe­ket sem maga, sem a közönség elé. De arra sem hajlandó, hogy könnyű nemtörődéssel a kormányra bízza a költségvetési deficit sorsát. Sokkal inkább át van hatva az önkormányzati gon­dolattól, sokkal jobban hisz annak döntő erejében, semhogy külső tényezőre bízná a főváros háztartási egyensúlyának rendbehozatalát. Éppen: ezért mond­tuk, hogy a mostani költségvetési vita erősen külön­bözik az eddigiektől: nagyobbb és nehezebb feladat megoldása vár ezúttal a törvényhatósági bizottságra, mint* bármikor. Slúlyos kötelességet ró ez a helyzet a törvény- hatóság pártjaira és minden egyes tagjára. Az a nagy megértés és összefogás, amely a pénzügyi bi­zottság tárgyalásait jellemezte, nem szünhetik meg: elemi szükségesség, hogy minden tényező egyesüljön a nagy munkában, amely most a fővárosra vár. Néhai Rákosi Jenő hagyta az újságíró-társadalomra örök intelmül a szellemes mondást: »Fiúk, szeressétek, egymást, mert más aztán úgyse szeret bennünket; - annyi veszedelem környékezi mindenfelől az ön­kormányzat viharvert hajóját, hogy nagyon szeret­nünk kell egymást, azokat, akiknek az önkormány­zat a testük és a lelkűk. Az önkormányzatnak kell megoldania azt a nagy problémát, amelyet a költségvetési -előirányzat vetett fel. Saját erejével és eszközeivel kell megtalálnia a kivezető utat, mert ha nem így történik, úgy az ön- kormányzat lényégéről mondott le a főváros. Az autonómiák legsarkalatosabb, szinte kizárólagos jel­lemzője a költségvetési jog: ha ezt is eljátsszuk: olyan bűnt követünk el, melyet jóvátenni többé sohasem lehet. El kellett ezt mondani, most, amikor a törvény- hatósági bizottság megkezdte a vitát..Lét vagy nem­lét kérdése, hogy mogtaláljia-e a szükséiges harmó­niát a főváros minden tényezője. Hisszük, hogy az a megértő szellem, amely Budapestet felépítette, Európa egyik legszebb világvárosává emelte, nem veszett el: megtalálja a munka útját, esősorban pedig rátalál önönmagára és akkor Budapestet a »poklok kapui« se dönthetik meg. a NÉP fővárosi szervezetének elnöke a tisztviselők fizetésemeléséről s az időszerű kérdésekről nyilatkozik a Független Budapest munkatársának v, Csak lebecsülném a főváros tisztviselő társadalmát ha olyan Ígéretek gőrögtüzével akarnám őket elvakitani, aminek — sajnos — nincsen meg jelenleg a reális alapja s a megvalósulási lehetősége“ A múlt hét csütörtökén bezárult a főváros jövő- évi költségvetésiének több napi tárgyalást igénybe . vett pénzügyi bizottsági vitája és kedden délután már a köz­gyűlés fogott ho-zzá a jövő esz­tendei munkaprogram megvita­tásához. A pénzügyi bizottság, tárgyalása során már megálla­pítást nyert, hogy a pártok hatalmas több­sége támogatja a költség- vetést előterjesztő Szendy Károly polgármestert, méltányolván azt az odaadó munkát és viaskodást, amely­ből az 1938. évi költségvetés megszületett s amely két ma­lomkő közé szorítja a községi Zsitvay Tibor politika irányító vezetőit, hogy egyfelől az államot elégítse ki, másfelől ne engedje a polgárság különben is túlfe­szített teherbírását új próbák elé állítani. Sokan szerették volna, ha a belügyminiszter elé jobb költségvetést lehetett volna terjeszteni, ame­lyen az eltüntetett, vagy a már fedezetet talált deficit- mentes költségvetés adna bizonyítékot a főváros te­herbírásáról és rugalmasságáról. De ezt semmi­képpen nem lehetett elérni a közteher jelentős eme­lése nélkül. Ezt az eszközt pedig Szendy Károly polgármester semmiképpen sem akarja igénybe­venni, azt hangoztatva, hogy e téren több áldozatot nem lehet kívánni a budapesti adófizetőktőly amely a mai nehéz viszonyok mellett is adózó kötelességé­nek olyan mérvben tett eleget, ami már csaknem a hősiesség határát súrolja s ami még a pénzügy- igazgatóságot is a legnagyobb mérvű elismerésre készteti. A deficit körül tehát viták keletkeztek, ame­lyek más más felfogás köré csoportosítják a párto­kat, csak úgy, mint a bizottsági tagokat, hol a fő­város, hol pedig az országos érdeket hangsúlyozva. Mindezt még csak nehezebbé teszi a tisztviselői fizetések kérdése is, ami legutóbb szintén előtérbe került s ma már egyik legtöbbet vitatott kérdésévé vált a községi politi­kának. Mindezen kérdések arra késztették a Független Budapest szerkesztőségét, hogy magához Zsitvay Tibor pártelnökhöz forduljon, aki a maga -és pártja állásfoglalását a következőképpen körvonalazta: — A csütörtöki pénzügyi bizottsági ülés pontot tett a hosszú -és alapos tárgyalási folya­matra, hogy a vita most már rövidesen a nyil­vánosság előtt, a közgyűlési teremben folyta­tódjék. Pártom —- amint már mondottam — a lelkiismeretes és alapos munka tudatában je­lenhet meg a közgyűlésen, ahol minden egyes tagja átérezheti, hogy olyan vitában kell részt- vennie, amelynek minden egyes vonalát is­meri s amelynek minden jelentős részletében párthatározat irányítja állásfoglalását és fel­fogását. M deficit és a kormány — Melyik állásfoglalást tartja Excellenciád helyesnek: azt-e, amelyik a deficites költségvetés felterjesztését tartja helyesnek, vagy egy olyan­nak elkészítését, amelyik mingy árt a deficit el­tüntetésének a, kérdését is előre kidolgozva, ala­pot adna a kormánnyal való' tárgyalás megindí­tásához1 — Amint tudvalévő: a költségvetésben 166,483.998 pengő kiadás 157,621.009 pengő bevé­tellel áll szemében. A hiány tehát 8,862.989 pengő. Azt is tudjuk, hogy a pénzügyi szak­bizottság a polgármesteri javaslatokat a?, adóra, az illetékekre, az üzemek tarifáira mind elfogadta, kivévén, köztudomás szerint, a víz- díjr'a vonalközé javaslatot, amit a szakbizott­ság nem fogadott el. Mindebből pedig az kö­vetkezik, hogy magán a városházán igen nehéz kérdés volna annak az el­döntése, hogy melyik vonalon történjék olyan rendezés, amiből a közel kilenc- milliós deficit kikerülhetne. De szerintem — és nyilván mindenki előtt — aki az állam és a főváros között megterem­tendő entente cordials gondolatát hordjuk a lelkűnkben, célszerűbbnek és gyakorlatibbnak mutatkozik, ha a költségvetés a maga eredeti valóságában kerül fel a minisztériumba. Éppen a kérdés eldöntése kívánja, hogy tisztázódjék végre a helyzet s hogy a vitás felület egyszer már kikapcsoltassék s a főváros megtudja, hogy mennyiben számíthat a maga álláspont­jának az elfogadására. — Nem gondolja kegyelmes uram, hogy ez a vita csak még jobban elmérgesítheti a két fél közötti viszályt? —- Nem, attól nem tartok. Mivel mind a két fél a méltányos megoldást akarja s még csak gondolni sem lehet arra, mintha a kormány- hatalom nem tartaná minden vonatkozásban szem előtt a főváros háztartásának és gazda­sági életének egyensúlyát, hiszen tudatában van e kérdés országos és sorsdöntő jelentősé­gének, az a hitem és reményem, hogy a sokat vitatott kérdés végre is való­ban a méltányosság álláspontján fog megoldódni. Én — amint mondottam — a magam és pár­tom nevében is szívesen vállalom a közvetítést s azt hiszem, ez nem is lesz eredménytelen. TI tisztviselők újabb fizetésrendezése — És a tisztviselői fizetések rendezésének a kérdései Sokak szerint ez a kértés az 'utóbbi idők drágulási folyamata révén annyira előtérbe került, hogy aligha lehet többé megkerülni vagy kitérni előle. — Előre kell bocsátanom, hogy ez a kér­dés nem válhat ’politikai kérdéssé. Szerintem igen visszás helyzet adódnék abból, ha politi­kai tőkét akar'núnk kovácsolni abból, hogy közülünk ki száll síkra, elszántadban a tiszt­viselők érdekében s ki akar nagyobb javadal- mozást juttatni nekik. De, hogy a kérdésből akár én, akár a pártom politikai tőkét akarna

Next

/
Thumbnails
Contents