Független Budapest, 1937 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1937-09-08 / 35-36. szám
35—36. szám HARMINCKETTEDIK évfolyam 1937 szeptember 8 VÁROSPOLITIKAI, POLITIKAI ES KOZGAZDASAGI LAP Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel »gyütt: egész évre P 24.—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 1-199-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJA SZÉKESFŐVÁROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA A nagy munka kezdetén M Horthy Miklós híd avatása „H befejezett munka után kezdődik az új munkát az óbudai hid“ — mondja Bessenyey , a Közmunkatanács elnöke Augusztus harmincegyedikén még- kihaltak voltak a városháza folyosói, néptelenek az előszobák és hivatali helyiségek, de másnapra, szeptember elsejére csoda támadt. Mintha a mesebeli királyfi varázsvesszeje érintette volna a Csipkerózsa álmát álmodó városházát, megkezdődött a sürgés-forgás, megtelt ügyes-bajos emberekkel a régi Kjároly- kaszárnya épülete, feltűntek a folyosókon a megszokott arcok, bizottsági tagok, várospolitikusok, tisztviselők .és újságírók: a naptári dátum tette ezt a csodát. A dátum, a szeptember elseje, amely napon Szendy Károly polgármester megkezdte munkáját líjjáalakított hivatali helyiségeiben. Ezzel végeszakadt a városháza nyarának és egykettőre benne vagyunk máris a legnagyobb munkában. Soha ennyire nem volt szembeszökő a hivatali életnek a valóságos élettel való teljes egybeforra- dása. Sohasem láttuk meg ilyen világosan demonstrálva, hogy a polgármester személye milyen hajtómotorja a főváros gigászi gépezetének. Ezen a héten már összeül a pénzügyi bizottság — a múlt héten már ülésezett a tabáni gyógyszálló bizottsága, — a jövő héten pedig mán közgyűlést tart a törvény- hatósági bizottság is, hogy hatalmas lökéssel vigye előre Budapest jövőjét. Nagy feladatok, rendkívüli új beruházások kezdődnek minden téren: átalakul a közlekedés, új utak egész tömege készül, hogy a jövő évi Eucharisztikus Kongresszus óriási tömegeinek, közlekedését akadálytalanul lehessen lebonyolítani, szükséglakások épülnek, városrendezési, fürdőügyi és idegenforgalmi problémák oldódnak meg, — elindul a világváros vérkeringése, amelyet a nyáléi akasztott. , Az új városházi év kezdetén szinte félve nézünk azok elé a nagy feladatok elé, amelyek a fővárosra ebben az évben várnak úgy szociális, kulturális, gazdasági és pénzügyi, mind adminisztrációs térem És ezekhez a nagyon megnövekedett munkákhoz — rendkívüli feladatként — itt áll előttünk az 1938. évi nagy világforgalmi esemény, az Eucharisztikus Kongresszus még a Szent István ünnepek, amelyeknek rendezése ugyan nem hatósági, fővárosi feladat, mégis minden szempont és minden érdek azt követeli, hogy a főváros álljon élén annak a munkának, amely az ünnepségek sikeres, zavartalan lefolyását biztosítja. Nagy áldozatokat kell hoznia a törvény- hatóságnak, de akármekkora is az ár, megéri, ha a földkerekség minden országiából idesereglett idegenek azzal az érzéssel távoznak tőlünk, hogy felfedeztek bennünket, mint a keresztény kultúra őrét, mint csodálatosan szép világvárost, idegenforgalmi at- > frakciót, melynek hírét elviszik a nagy világ minden népéhez. Nagy beruházó kölcsönnel, alkotások egész sorával kezdődik a városháza őszi munkaszakasza. Nemcsak a nagyüzemek és a Beszkárt fektetnek súlyos milliókat a rekontstrukciós építőmunkába, hanem a főváros központi adminisztrációja is olyan új alkotások egész sorát teremti meg, amelyek nagy mértékben szolgálják Budapest modern értelemben vett világvárosi fejlődését. Elindul a Tabán fürdővárosi centrummá való kifejlesztése, új utak, uccák egész sora keletkezik, fellendül az idegenforgalom, szükséglakások támadnak, hirdetve a főváros vezetőségének nagyszerű szociális érzékét, elöljárósági paloták épülnek: olyan lázas munkában találja az ősz kezdete Budapestet, mint talán még sohasem. Mindezzel nem kérkedik a főváros vezetősége, természetesnek találja azt az iramot, amelyet diktál/’ Amióta Szendy Károly áll a főváros élén, hirtelenül lázas tempóban kezdett átalakulni a Budapest képe és ez a munka nem áll meg, nem lankad egyetlen pillanatra sem. Most készült el a Horthy Miklós híd, ami azt jelenti, hogy a főváros terjeszkedése és fejlődése számára új városrész nyílik meg, — koron van az óbudai új híd. építésének' megkezdése, ami a legrégibb, ősi városrészt fogja főnixként új életre kelteni, kibontakozott már a Madách Imre sugárút eleje, csupa terv, ötlet, munkakedv a városháza, amikor 1937. év őszén megkezdi új munkáját és a megváltozott, mindegyre élénkebbé váló gazdasági, élet támogatja a fővárosnak ezt a lüktető, élettel teli alkotó lázát. Csupa bizakodás, öröm és derű a városháza a munkaév kezdetén. TTn. van valami, ami biztosítja az 1937/38. városházi év munkájának sikerét, úgy a polgárság bizalma az, amely példátlan egységgel áll a főváros vezetősége mögött a magy munka kezdeten. Még nagyban folyik a munka az új Horthy Miklós hídon és környékén, de már készülnek a felavató ünnepség díszei is, hogy szeptember tizenkettedikén jielentsék a nagy eseményt, hogy Budapest birtokába vette az új hidat, amit hálája és kegyelete jeléül a főméltóságú kormányzó iránt, az ő nevéről neveztek el. Ha valakinek ünnepnapja lehet ez a nagyfontosságú nap, úgy elsősorban is Bessenyey Zénó, a Közmunkatanács elnökéé, aki valósággal ia személyes ügyének érezte ezt az építkezést s mióta ő áll a Közmunkatanács élén, minden mozzanatát figyelemmel kísérte, akinek oroszlánrésze van abban, iiogy a kétoldali férj árok költségeinek a fedezetét biztosítani lehetett s így a hidat a kijelölt határnapra át lehet adni a forgalomnak. Mindezek tudatában meglepőleg hat a hír, hogy ő, az elnök, Párizsba utazik, hogy részt- vegyen az Interparlamentáris Unió szeptember első felében megtartandó ülésein. Szinte elképzelhetetlennek tűnik, hogy Bessenyey Zénó mosolygós, derűs arca hiányozhatna a felavatási ünnepség boldog derűjéből. Hiszen annyi szál fűzi ehhez az építkezéshez és műalkotáshoz, hegy lehetetlen el is képzelni a távolmaradását. Erről a kérdésről és az új híd) jelentőségéről s az utánakövetkező új faladatokról Bessenyey Zénó a következőket mondta párizsi útja előtt a Független Budapest munkatársának: — Ha az Interparlamentáris Unió párizsi tanácskozásai pár napra Párizsba is szólítanak, de azért a felavatási ünnepnapra már itthon is leszek, mert arról semmiképpen nem akarok elmaradni. Hogy miért nevezem ezt »ünnepnapnak«? Mert valóban annak érzem. Mégpedig- kétszeres alapon. Először is, mert mint magyar embert boldog örömmel tölt el a tudat, hogy még- a mai nehéz viszonyok között is ilyen nagyszabású alkotással tudjuk igazolni éhúukar ás unkát és alkotó erőnket. Nemrégiben mondottam egyik összejövetelünkön, hogy első feladatunknak kell éreznünk, hogy belevigyük a budapesti emberek _ leikébe a bizakodó derűlátást, vagyis^ optimizmust. Mert mihelyt ezt el tudjuk érni, azonnal megg-yarapodi k az erőnk, hatványozódik a képességünk is, a vágyunk is, hogy cselekedjünk. Cselekedjünk magáért a mi gyönyörűségesen szép Budapestünkért s azért is, hogy itt meginduljon a munka s keresni tudjon a munkásember. Mert ahol munka, folyik, ott van kenyér is, ott van életkedv és fellendülés is. —- Örömmel állapíthatom meg, hogy ez a bizakodás, ez az optimizmus mintha gyökeret fogott volna a lelkekben. Magam is a fáradság és az ernyedés óráiban sokszor menekülök Budapest uccáira, ahol a rohamos építkezések, a sok-sok munkás lüktető iramának láttán mindannyiszor felfrissülök s megerősödik bennem a hit, hogy a főváros is, de az egész országunk is új fejlődés korszaka előtt áll. amely fejlődést szolgálni, abban résztvenni és munkát vállalni, minden magyar emberre csak felemelő és megnyugtató érzés. — Ez az új híd — amit talán történelmünk, legnehezebb korszakában tudtunk felépíteni — nem viseli ok nélkül a főméltóságú kormányzónk nevét. Mert e pillanatban szinte jelképpé magasztosul ez az líj híd. Preszly Elemér, Pest vármegye főispánja, mondotta legutóbb, hogy a vármegye háza nemcsak téglából áll, de egyszersmind lélekből is. Én is azt mondom. Ez az új híd sem csupán anyag. Lélek is van benne. Benne van ennek a magyar kornak a lelke, amely ma úgy mer dolgozni, mintha nem is kötötte volna gúzsba kezét a vesztett háború és Trianon. De benne él annak a férfiúnak a lelke is, aki a legsötétebb időkben is azt a magyar optimizmust merte hirdetni, amely kivezetett bennünket a csügge- dés, a lemondás hínárjából s akinek a hite, a lelki ereje, a rendületlen nagy bizalma nélkül ma nem lehetne nálunk hídavatás. — De külön ünnepem nekem ez a hídavatás, mert ez egyben kiváló munkatársamnak és alelnökömnek, Álgyay Hubert Pálnak a személyes nagy sikere is. Az ő ismert nagy szerénysége teszi, hogy. alig tudja az ország, hogy európai vonatkozásban is milyen elismert tekintélyünk és szakemberünk ő nekünk a hídépítésben. Azt sem igen sokan tudják, hogy milyen döntő szerepet játszott ő a jelen építkezésnél s hogy egy olyan új rendszerrel történt itt az első kísérletezés, ami már^ egymagában is biztosítja a Horthy Miklós-híd hírnevét a. szakkörökben. Minderről még majd esik szó, azt hiszem, nem is kevés. — Sokat vitatkoznak azon, hogy mi lesz valójában az új hídnak a fejlesztő hatása s milyen méretű lesz az a fellendülés, amit a> közvetlen környékre fog gyakorolni t és elő- idézni. A tervek különfélesége kap ezúttal tápot. A képzelőtehetség erősen dolgozik. Hogy mindezekből mennyit valósít meg majd az élet s mennyi sorvad el az időben anyagi és más erők hiányában, nem tudni. Mert az a fontos valójában, hogy a, híd maga már itt van, áll s megkezdi fejlesztő hatását egyre szélesebb körre kitérjedőleg. — De az élet nem áll meg. A befejezett munka után kezdődik az új munka: az óbudai híd. Tegnap még úgy éreztem, mintha messze volna tőlünk. De a hídavató ünnep után előre lépett, első sorba jutott. S mivel a Margitszigetet is érinteni fogja — s egész Óbuda sorsára is döntő hatással lesz — úgy nézek a kérdés elé, mint valami megoldásra váló nagy, szép és nekem igen kedves feladat elé, ami közelebb viszi Budapestet ahhoz az állomképhez, amit róla mi, érte rajongók a lelkűnkben hordunk s aminek a nagyszerűségét az adja meg éppen, hogy nem is álom, hanem leendő valóság, amiért csak dolgoznunk kell, hogy megvalósulhasson. S az én legnagyobb boldogságom, hogy ezért a célért dolgozhatom.« Zsirkay János.
