Független Budapest, 1937 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1937-07-14 / 27-28. szám
HARMINCKETTEDIK évfolyam 1937 július 14 27—28. szám Független Budapest VÁROSPOLITIKAI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24.—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGÉ GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 1-199-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJA SZÉKESFŐVÁROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA Will lllllll1 IMII IIIIIHII'HHIIIII—■ll.imi—IW iummilill ml— tawWHW!«iiiit««iii«mMWmasmsi8a»aiB«wmBi»!asi»aim»9«awB Drágaság és idegenforgalom Bessenyey Zénó dp. a Közmunka Ta Az idei nyár nagy csalódást hozott azokra, akik féltő szemmel figyelik Budapest idegenforgalmának alakulását. N>em mintha katasztrofális esés, vagy nagyobbfoikú visszafejlődés mutatkoznék ezen a téren: szó sincs erről. De elmaradt az a-további fejlődés, pezsgő ritmus, amely az utóbbi években, oly nagy örömmel töltött el bennünket és olyan- szép ábrándfelhőikeit festett az optimizmustól ragyogó magyar firmamentumra. Igaz: ebben iaz évben nincsenek különösebb idegenforgalmi események. Mintha minden, minden a jövő évi nagy eseményre, az eucharisztikus kongresszusra várna. De ha őszinték akarunk lenni, úgy meg kell állapítanunk annak a tételnek az igazságát, hogy ,az ig’azi idegeniíorgalonmak nincs szüksége rendkívüli eseményekre: >a. hely varázsának kell odavonzania az idegent, nem pedig a megígért attrakcióiknak. Az a tény tehát, ihogy ezen a nyárom, nem forog az idegen kellő számban és megfelelő nyüzsgéssel Budapest uceáin és terein, azt mutatja, hogy idegenforgalmúink gyökerei nem nyúlnak le a talaj! megfelelő mélységű rétegeibe. Le kell tehát vonnunk a tanúságokat, meg kell állapítanunk a pontos diagnózist, amelynek alapján a mutatkozó tüneti bajokait megszüntethetjük. Budapest szép. A budapesti panoráma páratlan a maga nemében, a város kedves, lakossága vendégszerető. Vianmaik! jó hoteljei, pompásan lehet étkezni, van egyénisége is ,a városnak, érdemes tehát Becsből átrándulni Budapestre. Es hogy mégse jiönuek el hozzánk annyian, ahányan jöhetnének, annak megvan a maga súlyos oka: Budapest drága. Drága... A lukszusutasnak nem az. A gazdag turis'ta, vagy globetrotter nagyon megfeleJőekn-ek találja a budapesti árakat. Sőt esetleg olcsóiknak is. Az elsőrendű szállók és penziók jók, megérik bőven a pénzt, éppúgy, mint la vendéglők és1 szórakozóhelyek is. De a polgári középosztály, az utazgató tömegek, a kis- és középtisztviselők, tancirok, meg egyéb intellektuellek, iparosok és kereskedők részére Budapest megközelíthetetlenül drága. Az előkelő utasok nagyszerűen érezhetik magukat a Szigeten, a Gellértben, Svábhegyen, vagy a Dumaparti és a Belváros nagy szállóiban. Ezek a helyek azonban nem: felelhetnek meg a nagy turistáit ömegeknek, azoknak, melyeik az igazi idegenforgalom nagyobb felét teszik ki mindenütt e széles világon. Budapesten hiányzik az a szállodatípus, amely nélkül nem alakulhat ki igazi idegenforgalom: az olcsó, kispolgári szálló. Ausztria idegenforgamát száz meg száz, egészem olcsó hotel szolgáltatja. Az ipari Ausztria érthetetlen módon sokkal olcsóbban tudja ellátni vendéigeit, mint az agrár Magyarország. Aki olcsón és jól akar nyaralni, az Magyarországról Ausztriába megy, hogy kívánhatjuk tehát, hogy a külföldi idejöjjön, amikor magunk is menekülünk hazulról? Helyes, hogy a Tabánban felépítik az új gyógyszállót. A fővárosnak el kell ind.tania .a fürdőváros-gondolatot a megvalósulás útján. De ugyanakkor szeretnék, ha végre-valahára elkezdődnék aiz olyan szállók építése, ahol az idegen néhány pengőért jó ellátást kapna,, minit ahogy Párizsban ikis- szállók százai várják az idegeneket. Ne legyen Budapest és Magyarország az attrakciók hazája, ne merüljön ki idegenforgalmunk a maharadzsák és egyéb fejedelmi’ vendégek látogatásával, hanem jöjjön ide az új, friss kultúrára vágyó európai utas, akinek szemében kétségtelen érték és érdekesség az a színfolt, amit a magyarság külön egyénisége jelent az európai kultúrközösségben. Jöjjön ide és érezze meg, hogy hozzátartozunk a polgári Európához, amelybe, ha elkésve is, bele kell kapcsolódnunk idegenforgalmi intézményeinkben is. Hu ez meglesz, akkor nem kellenek többé attrakciók és idegenforgalmi események. Amíg azonban a nagy tömegek részére nem tudunk szolid és megbízható olcsósági ellátási nyújtani, addig hiába fcs- t égetünk rózsaszínű felhőket, az idegenforgalom mennyei kárpitjára: olyan csalódások fognak érni bennünket, a ,lövőben is, rniimt ezen a nyáron, amikor nem akar az idegen úgy forogni, ahogy szere nők. I Pest könny élt és Budapest újabb viszonyánál és a Közmunka Tanács hatáskörébe való bekapcsolódásról, ennek jelentőségéről nyilatkozik a Független Budapest munkatársának A hivatalokban általában nyári szünet, de a Közmunka Tanács szorgalmasan »ülésezik« s még maga az elnök úr nem is tudja., hogy megy-e s ha igen, nidkor mehet a megérdemelt szabadságra? — Szabadság? — mondja az elnök és gondolkozik. — Nehéz kiszakítani magam ebből a munkából. Nagyon is a szívemhez nőtt és nagy események küszöbén is vagyunk. Fontos éve lesz a Tanácsnak a jövő esztendő. Nagyon is fontos. — Persze, a Szent Év. S a küszöbön álló legfontosabb problémák? — Az őszi hídavatás. Utána az új híd. Na meg a 'székház építése. — Sürgősen épül? — Jövő év májusában már ott dolgozunk. — Már a kibővült Tanáccsal, perszef —- Igen, a »kibővült« tanáccsal: a pestkörnyék képviselőivel. Az osztályt éppen most szervezzük. A vezetője: dr. Helle László már javában dolgozik is, hogy a gépezet minél gyorsabban és minél pontosabban készen lehessen a megindidó munkához. — Munkájuk ezzel magasabb szintbe eme- iődik s nagyobb és szélesebb távlatra terelődik át működésük síkja. Ha a mai viszonyok mellett a Nagy Budapest gondolata bizonyos vonatkozásokban álomképpé ködösül is: a valóság realizálja belőle azt és annyit, amennyit a mai adottságok mellett a gyakorlati élet alapjai megengednek és lehetővé tesznek. — Nem kell_ talán hosszabban fejtegetnem, hogy milyen fejlesztő erő rejtőzködik abban a tényben, hogy szervezett erővé váll az, ami eddig szervezetlen volt s a magukra hagyott egységek ezután együttesen fogják megtárgyalni az egymást közösen érintő életükbe, fejlődésükbe vágó kérdéseket. — Többször hangoztattam ama felfogásomat, hogy mai helyzetünkben nem képviselhetjük azt a felfogást, hogy egy fejlett »kirakat« Budapest-et tartsunk az idegenek megtévesztésére és elkápráztatására, aminek fénye és kultúrája megett egy elmaradt, ezeréves kultúránkhoz méltatlan és elszegényedett vidék rejtőzködik, amit szégyelltünk kell s amit el is akarnánk rejteni, ha egyáltalán lehetne. Budapest akkor érvényesülhet igazéin\ a maga értéke és érdeme szerint, ha a vidék fejlődése is lépést, tart az ő fejlődésével. Ez azt is jelenti, hogy Bessenyey Zénó — Csodálatos, hogy milyen nagy - a csend a kérdés körül. Miben látja kegyelmes uram Pestkörnyék bekapcsolódásának igazi jelentőségét? — A törvényjavaslat tárgyalása idején már kifejtettem nézetemet a kérdésről. Megmondottam akkor is, amit ma csak megismételhetek, hogy a bekapcsolódást igen nagy fontoságúnak tartom, ami a környéknek is, de bitem szerint magának a fővárosnak is csak előnyére válhat. — S a sokat emlegetett »sorompók?« — Arra is persze, — feleli Bessenyey Zénó — hogy ezeket a bizonyos »sorompókat« se emlegessék annyiszor s főleg ne olyan egyoldalú beállításban, mint eddig. Mert, amikor ezeket a »sorompókat« említik, ugyancsak szeretik elfeledni, hogy a főváros hány milliót áldoz a közlekedés terén s a kórházak tevékenységével, de kultúrintézmények teljes hálózatával ennek a Pest- környéknek. Egyoldalúan kívánni a teher eltörlését, de viszont igénybe venni minden előnyt, amit maga a főváros magas kultúrájával s fejlett intézményein keresztül nyújthat és nyújt is, olyan egyoldalúság, ami sosem vezethet méltányos megoldásra, sem pedig az egymásra utaltság érzetének kifejlesztésére. Gyakran halljuk a politikában, hogy »le kell ülnünk a zöldasztaihoz, aztán jöhet a többi.« Ezt mondom én is. Le kell ülnünk a zöldasztalhoz. Es most leülünk. Ha mindjárt egyelőre csak a Közmunka Tanácson keresztül Is, de a kiindulás már megvan. Ez azonban már maga is többet jelent a kezdetnél. Közel félmillió lelket számláló területnek a bekapcsolódása a Közmunka Tanács munkájába nem maradhat hatás nélkül az érdekelt városokra sem. Pestkörnyéknek is tartania kell a fejlődés ütemét a fővároséval. Azt hiszem, ebben mindnyájan egyetértünk. S hogy a Közmunka Tanács működési terve ezután a Pestkörnyékre is kiterjed, én abban nemcsak a magam álláspontját látom igazolva, hanem egyben ennek a környéknek a céltudatos törekvését is hivatásának és rendeltetésének a betöltése iránt. Ennek a Pestkörnyéknek az erőfeszítése a maga fejlődéséért mindenkit elismerésre késztett, aki tudja, hogy »hogyan és miből« lelteik ezek a városok Ahogyan Pest vármegye főispánja keserű igazsággal állapította meg róluk: »Vadvizek módjára, minden állami és közigazgatási rend. nélkül települt, be a főváros környéke a múltban. Magának a törvényhozásnak a kötelessége, hogy ennek a. nagy jövendőre hivatott, vidéknek, a sorsával gondoskodjék.«. — Azt hiszem, — ezt a jobb sorsot van hivatva szolgálni ez az új kapcsolódás a Közmunka Tanácshoz — ami természetesen még csak papiros forma és még csak lehetőség és írott betű, amelybe az életet nekünk, embereknek, vezetőknek kell belevinnünk. Nemcsak én a magam személyében, de a Tanács minden tagja át van itatva a vágytól, hogy a törvény nemes szándékát úgy vezessük át az életbe, hogy az egész Pest- környék fejlődését szolgálják véle. Ez magának a fővárosnak is nagy és eleven érdeke. — Nem gondolja, kegyelmes uram, — vetem fel a. kérdést — hogy ez az újítás nehézkesebbé teszi majd a Közmunka, Tanács munkáját és igen nagy surlócló felületet és ütköző pontokat fog támasztani? — Nem gondolom. Sőt, ellenkezőleg. Az a meggyőződés él bennem, hogy még azokat is eltünteti, amik eddig adódtak. Hogy ehhez mi nyújtja nekem a reményt1? Azt is megmondom. Az a szellem, ami a Tanácsban él s amit néni tudok eléggé hangsúlyozottan méltányolni es
