Független Budapest, 1936 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1936-02-12 / 6. szám
HARMINCEGYEDIK évfolyam 1936 február 12 6. szám VÁROSPOLITIKÁI, POLITIKAI Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24.—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGHGÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 19-9-80 Postatakarékpénzfári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJA SZÉKESFŐVÁROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA Két halott Két temetés volt vasárnap délben, a magyar élét két-halottját kísérte utolsó útján gyászolók serege. A halál megszünteti a pártpolitikai kereteket, a bús enyészet, amely embereket, városokat és népeket a feledés mindent elborító homoksivatagja alá temet, kiigyenlíti és örökre elsimítja a diszharmóniákat,., a gyászharangok szava: arra int bennünket; emberek vagyunk mindannyian, midandók és szánalmasak, útjaink és perceink meg vannak számlálva és csak any- nyiit érünk — mint azt Hofmannsthal oly megrendi- tően írja — amennyi szeretetét és jóságot hagytunk itt a földlön magunk után. Két. halott, ment el bús útján tőlünk és mi megrendülve nézünk utánuk. A magyar élet két férfi a távozott és halálukat megdöbbenéssel kísérte Budapest népe. A vasárnapi két temetés könnyeket fakasztott, megdobbantotta a magyar főváros szívét, a- koporsóik fedelén dübörgő rögök megsemmisítették a disszonanciákat és amikor most utolsó búcsút mondunk a. közélet két eltávozottjának, úgy érezzük, külön szavakat kell találnunk Budapest, a magyar főváros meg'illetődésének kifejezésére. Sándor Pál több mint három évtizedig képviselte Budapest egyik legnagyobb kerületét a parlamentben és hosszabb ideig tagja volt a törvényhatósági bizottságnak is. De túl ezeken a megbízatásain: képviselője volt az egész magyar kereskedelemnek is, vezéralakja annak a polgári társadalomnak, amely csak most van kifejlődőben és amelynek legöntudato- sabb, legpuritánabb vezető harcosa éppen ő volt. Ha majd valamikor a történetíró megírja; a magyar polgári g-ondolat kialakulásának történelmi útját, Sándor Pál munkájának küllőn fejezet jut abban: annak, hogy a magyar kereskedelem az országos politikában és a magyar társadalom lelkében elfoglalhatta azt a pozícióját, amely a igazdaisági életben való jelentőségénél fogva megilleti, minden érdeme Sándor Pálé. A maga személyében annyi tiszteletet és szeretetet vívott ki, oly ragyogó példát mutatott fel, hogy meghódított minden ellenfelet. A magyar kereskedelem ő előtte lenézett foglalkozási ág volt. Ö szervezte meg, a faluszéli kiig szatócstól kezdve a világpiacon szereplő hatalmas cégekig és ő szerzett tiszteletet és elismerést ennek a szervezetnek. Nagy volt és erős volt, mert becsületes volt, őszinte, igaz és mert soha más nem vezette, mint a meggyőződés, a segíteni akarás. (Segíteni akart az egyeseken és az országon. Es amit akart, azt olyan lankadatlan munkával, olyan szenvedélyes erővel tudta védelmezni, hogy ez az erő kivívta még a legelfogultabb elllenfe'lek tiszteletét is. Nemcsak a magyar kereskedelem siratja Sándor Pált, hanem az egész közélet is, amely tiszta, harcos, egész férfit sirat benne. A közélet terén valói harcban kapott súlyos sebesülés okozta szegény Dréhr Imre váratlan halálát. A földi bíróság elítélte őt, bűnösnek mondta, de megállapította azt is, hogy egyetlen fillér se tapad a kezéhez. Ha vétett, nem a maga érdekében tette, ha bűnös volt, nem önmagáért vétkezett. Túl politikai és személyi tekinteteken, nem tagadható, hogy tragikus hős volt Dréhr Imre. A tragédiák hőse, a klasszikus: értelmében mindig azért bukik el, mert szembekerül az egyén a társadalommal, olyan hérosz! küzdelmet vív, amely könyörtelenül elsöpri őt. Dréhr Imre megdöbbentő halála teljessé tette a klasszikus tragédiát, az ötödik felvonás kiengesztelő befejezése betetőzi azt: a közönség, amely eltávozik a sírgödör mellől, érzi, hogy nemcsak szánalom és részvét illeti az elbukottat: hőst temettek el, akinek sorsát ;az egyenlőtlen harc döntötte el. A szíve ölte meg Dréhr Imrét. Még pedig nemcsak fizikai értelemhon. A szíve, mely űzte hajtotta, hogy cselekedjék, segítsen és irányítson, holott szabályok és törvények gűtolták volna ebben. Dréhr Imre nem ismert törvényt, nem ismert, akadályt, amikor szíve azt parancsolta;, hogy tenni kell, adni, mindig adni, embereket megmenteni, kis életeken segíteni. Mi uv törvény, mik a földi parancsok és gátak, amikor nem lehet habozni, mert minden perc egy halál? Es Dréhr Imre adott, mindenkinek, aki csak kért, akiről úgy tudta, hogy rászorult: nem nézte honnan, miből, csak adott. Es ez okozta tragédiáját. Nem lehetünk szigor úabbak, mint a; királyi Kúria, amely kimondta, hogy Dréhr Imre becsületéhez norn fér kétség, még ha bűnös is. Egy meghajszolt, kifáradt, elcsigázott lélek tért meg Istenéhez, 1 akiben' hitt ég akihez apellált, amikor úgy érezte, j hogy itt a földön megcsalódott. -Szegény Dréhr Im- | rét könnyes szemmel kísérte el utolsó útján az egész | közvélemény, azzal a tisztelettel, amely kijár a jó | embernek és a tragikus bősnek, akinek alakját meg- I tisztítja és- megszépíti v bálái. A halottak gyorsan lovagolnak. A magyar köz- I élet kék halottja elment és nem hagy maga után többet, mint a mennyi jót cselekedett. Sándor Pál és I Dréhr Imre esetében nagyon nagy ez az örökség. | Ezrek és ezrek áldják emléküket, szegény kisembereik, akikkel jót tettek, aíkiik nekik köszönhetik mindenüket. Ez a hagyaték többet ér és tovább tart, mintha kincseket szereztek és hagytak volna maguk után: ezt. az örökséget nem tékozolbatják el méltatlan utódok. ZSJTVMY TIBOR a JSfep fővárosi szervezetének elnöke a Független Budapest útján cáfolja meg, hogy a kormány rákényszeríti a fővárost a tarifák emelésére, beszámol az üzempolitikai bizottság értékes munkájáról és megindokolja: miért nem vállait a a szanálási 17~es bizottság alelnöki tisztségét Mondhatnék bátran, hogy a hangulat a forrpont- hoz ért. A sajtó különböző árnyalatai különböző beállításban foglalkoznak a fővárosi kérdésekkel. De liosz- szan és gyakran, ami mind csak arra vall, hogy a megoldandó kérdések egész tömegétől vemhes az idő. A »szanálás« zónájában vagyunk, amit elárulnak a folytonos tanácskozások, hol a régi, hol az xij városházán, de még inkább az egyes párthelyiségekben, itt is mindenütt »bizalmasan« és »szigorúan zárt ajtók« mögött. Hasonló elevenséget vagy mozgalmat legfeljebb csak választások, vagy kormányváltozások idején tapasztalni, mint mostanában. De ez — beszéljünk csak nyiltau és őszintén —- megnyugtató. Elvégre választásokon a jelöltek önmagukért s a pártjukért izgulnak és tanácskoznak. Míg most? A városért magáért és a közönségért. így aztán megvan a helyes kiegyenlítődés. Persze, úgy van ezúttal valamiképpen, mint a jéghokkinál, a cél csak egy: hogy a korong a hálóba kerüljön. Itt viszont a drágítást akarja minden párt a hálóba szorítani, hogy ennek a mozgását megakadályozza, elfogja, lefülelje. Itt válik aztán nyilvánvalóvá, milyen jó szolgálatot is tett valójában Bessényey Zénó kezdetben oly népszerűtlennek tetsző indítványa, amely az üzempolitikai bizottság tanácskozásaira kimondotta a titkosságot. Akik először morogtak és duzzogtak is erre, most verhetik bűnbánóan a mellűket, belátva és megértve, milyen kár származhatott volna abból az egész fővárosra, ha a versenyfutást a népszerűség labdája után — nem korlátozza a nyilvánosság kizárásának a korlátja. S ha valaha, úgy most elismeréssel adózhat Budapest a maga vezetőinek azért az önzetlen és mondjuk ki őszintén: hálátlan és tövises munkáért, amire válla kozni ok kellett. És amire vállalkoztak is, az őrhelyre kirendelt katona éberségével és kötelességtudásával. A befíítött kazán izzó lüktetéséhez és erőtermeléséhez hasonlít ma az a munka, ami a Nemzeti Egység Pártjának fővárosi szervezetében is folyik Zsítvay Tibor dr. vezetésével. Olyan állandó ez a munka, hogy szinte belenyúlik az éjszakák mélységébe. Az elnök jobbkeze Eerbócz Imre, aki mint vezérkari főnök, ugyancsak kiveszi a maga részét a nehéz munkából. Este tíz óra felé jár az idő, amikor a csütörtök Zsitvay Tibor esti pártvacsorán Zsitvay és vezérkara végre megjelennek. De most., sem vacsorázhatnak nyugodtan. Jobbról-balról jelentkeznek a vacsorautánra; ■»Csak egy pillanatra, kegyelmes uram.« így7 megy ez folyton, hogy mire a befőtt gyümölcsig jutott a »kegyelmes uram« >— he legyen táblázva minden pillanata éjfélig, ha ugyan nem tovább. Hja, a nagyság és a közélet átka — szokták mondani. De mintha Zsitvay Tibor nem érezné ezt sem tehernek, sem áldozatnak, hanem csak kötelességnek. Mikor ttgy éjfél felé kiszabadul a köriilvevők seregéből, hogy a Független Budapest rendelkezésére álljon és szerény tolmácsolásomon keresztül Budapest nyilvánosságához szóljon, —- szinte magam érzem, hogy talán visszaélek egy közéleti ember előzékenységével és barátságéival, amikor nyilatkozatot kérek tőle akkor, mikor már előttem annyian mások megterhelték a maguk egyéni dolgaival és ügyeivel. De még hangot sem tudok adni ennek az érzésemnek, mikor már szemben állunk s ő frissen, a túlterhelés minden látszata nélkül áll a rendelkezésemre. ffl kormány és a tani fore form — Bocsánatot kérek, kegyelmes uram, — mondom — hogy ilyen szokatlan késői időben s ilyen fáradtan még mindig zavarlak, de ... A szivart kiveszi a szájából. Mosolyog. — Nem vagyok fáradt, mert mindazt, amit teszek, szívből és léitekből teszem. S így nálam is valóra válik Széchenyi István mondása, hogy nyolc órát dolgozom magáért a munkáért s a másik nyolcat a munka szer ételéért és szórakozásért. így aztán csak bírjuk, hiszen a munka így nem teher, hanem szórakozás. Különben is sosem jöhettél volna jobbkor. Mert hálás vagyok a Független Budapestnek, hogy helyes megállapításaival és Józan tárgyilagosságával oly sokszor könnyíti meg a mi nem mindig könnyű munkánkat. De most meg éppen örülök, hogy alkalmat ad nekem néhány kérdés tisztázására és megvilágítására a mi közönségünk előtt. No mert ilyenkor, amikor olyan nagy édekeket érintő kérdések forognak kockán s amikor a tárgyalások zárt ajtók mögött folynak — az érdeklődés érthetően feszült. A közönség minden hírre sokkal mélyebben és gyorsabban reagál, mint nyugodtabb időkben. Sajnos1, a sajtó ama része,- mely előbbrevalónak tartja a maga pártpolitikai szemléletét az egyetemes érdekeknél, ezt siet kihasználni. Jó szemléltető például szolgálhat erre a napokban felröppen-
