Független Budapest, 1936 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1936-12-23 / 51-52. szám
Budapest, 1936 december 23. Független Budapest 3 SIPŐCZ JENŐ dr. főpolgármester: Mit jelent az eucharisztikus kongresszus a magyarságnak és főkép Budapestnek? — Milyen feladatok várnak a fővárosra s minden polgárára a kongresszus megrendezésében és sikerének biztosításában? Az ünnep hangulatával van már telve a levegő s a szállingó hópihék szinte égi üzenetnek számítanak a magasságból, hogy az angyalkák is készülnek velünk működve, reménykedő emberekkel, az egész világot átfogó és betöltő eseményre, hogy közeledik a nagy csoda estje, ami csaknem kétezer éven át ismétlődik meg a decemberi éjszakában, de úgy, hogy ereje minidig jobban érvényesül s mindig több ajak fohásza száll a magasságok, felé, kívánva a békét és örömet a földi embernek, dicsőséget pedig a magasságok Urának. Ez az érzés tölt el engem is s úgy érzem, az egész hivatalt a főpolgármester körül. Ilyenkor persze, szinte ünneprontásnak számít egy újságírói látogatás s ezt magam is érzem. S mingyárt mentséggel is állok elő. hogy helyzetemet megkönnyítsem. — Méltóságos uram, — mondom — magam is érzem, hogy ilyenkor, karácsony estjének csaknem a küszöbén — igazán nem szabadna egy közéleti embert arra kényszeríteni, hogy még most is anyagi természetű kérdésekkel kösse magát a hivatala asztalához. Hiszen egész éven át elég alkalom adódik hozzá, amivel — hálás köszönet ért.e — éltünk is a kínálkozó alkalmakkor. Most csak egy kérdés érdekel és izgat, amire a Független Budapest olvasói érdekében szeretnék választ kapni- Talán lírainak, egyéninek tetszik a kérdésem, de valójában még sem az, mert minden fővárosi embert joggal érdekelhet: a fővárossal .kapcsolatban milyen méltóságod uralkodó karácsonyi érzése s mivel tudom, hogy Budapesttől még a karácsonyi ünnepi asztalnál sem tud elszakadni, árulja el méltóságod, mi az, amit hivatali asztalától a családi asztalhoz visz el, nem tudván, tőle megszabadulni? is versengenek érte, hogy szinte reménytelennek látszott, hogy mink is hozzájuthassunk. De úgylátszik, hogy Róma nem a területi nagyság s a lélek szám szerint méri az érdemet s latbavetette szenvedéseinket s a vörös nemzetközi, istentelen, vallásellenes mozgalmak ellen megszervezett hadbaáMásunkat és efölött kivívott győzelmünket. Még csak fokozza örömömet, hogy, értesülésem szerint, Lengyelország bíboros főpapja, Jelöni Ágost prímás, a Varsóban ugyanabban az évben tervezett kongresszusról a mi javunkra lemondott, mert — amint mondja azt óhajtja, hogy ;a testvér magyar nép ünnepe minél egyetemesebben irányítsa a világ katolikus társadalmának a figyelmét Magyarország és ennek fővárosa: Budapest felé. Nem volna kegyelete® tőlem, ha ebbe a felemelő leleki ünnepbe s ennek gondolatiéiba materiális, hozzá még üzleties gondolatokat vegyítenék. Hiszen olyan magas erkölcsi érték ez, amit nem is lehet a hétköznapi élet anyagmértékeivel megmérni és felbecsülni. De azt hiszem, hogy minden fővárosi ember, de merem mandani, hogy minden magyar ember i,s — egy gondolatot hord most a lelkében, még pedig azt, hogy ez az eukarisztikus világkongresszus minden vonatkozásban a lehető legjobban sikerüljön. Hiszen a magyar ember és a vendégszeretet elválaszthatatlan fogalmak. S ha aggódó érzések töltenek el a nagy örömem mellett, az csak abból a töprengésből sarjad: vájjon Budapest a mai berendezkedésében forgalmi eszközeivel, férő helyeivel, befogadóképességével elég erős lesz-e, hogy a rája háruló követelményeknek megfeleljen? A kérdés nem olyan egyszerű, amilyennek latszik. Tudnunk kell, hogy az eukarisztika gondolata egyre nagyobb átmérőjű területet hódított meg a katholikus társadalmak rétegeiből. A világ mintegy 400 millió katholikusui közül egyre többen ragadják meg az alkalmat, hogy életfelfogásuk és vallásos érzésük bensőséges ereje mellett nyílt hitvallást tegyenek. Ez a nagy, lenyűgöző erejű lelki nagy gyakorlat 1926-ban egymillió embert mozgósított Csi- kágó felé. Ha ilyen méretre talán nem is lehet nálunk számítani; de ne feledjük, hogy Budapest, mint idegenforgalmi gócpont, máris elsőrendű vonzóerőnek számít, ami talán .szintén közre fog hatni, hogy a zarándokok számát emelje. Kétségtelen, hogy a kongresszus sok százezer embert fog Budapestre terelni a világ minden tája felől. Elsőrendű kötelességünk, hogy erre az alkalomra méltóan felkészüljünk. Méltóan úgy, ahogyan az kereszténységünkhöz, magyarságunkhoz, no meg hogy a lokál patriotizmusunkkal se jöjjünk eli-entétbe — budapesti md- voltunkhoz is illik. Igazán előrelátónak, bölcsnek kell tartanom, hogy — bíboros hercegprímásunk, akinek sosem háláhatjuk meg eléggé azt a fáradságot, amit, kifejtett, hogy minket az eukarisztikus kongresszus dicsőségéhez juttathasson — már meg is alakíttatta a rendezőbizottságot, Nem is egészen két év van a felkészülésre. Az idő kevés, a munka annál több. Örökké kár volna, ha a főváros, de maga az ország társadalma is magára hagyná az egyházat, hogy az birkózzék az óriási feladattal. Ez nemcsak egyházi ügy. Ez magyar ügy is, ez fővárosi ügy is, mindnyájunk ügye. Nem szabad, hogy Budapest gyengének bizonyuljon a nagy és magasztas feladathoz. Hogy az eukarisztikus kongresszus a világ minden részéről hozzánk sereglő óriási tömegei megtalálják a sóvárgott lelki táplálékot és erősítésű abban semmi kétség. De hogy maga a, vendéglátás is/ megfelelő és zavartalan, sőt kifogástalan legyen, az már a mi kizárólagos feladatunk. Ehhez kell hozzálátnunk, még pedig minden erők összefogásával és felhasználásával. Ez az én legszebb karácsonyi gondolatom. Hogyha megoldjuk, olyan szolgálatot teszünk a világnak is, magunknak is, amelynek eredménye bőven kárpótolni fogja fővárosunkat és áldozatkészségünket. RÉSERVÉ AMÉRICAIN Sipőcz Jenő főpolgármester megigazítja szemüvegét, rámnéz és rövid időre elhallgat. De csak annyira, míg egy fagyos kis madár neki koppan az ablaknak, hogy megint eltűnjék a messzeségben. —■ Igen, — kezdi Öméltósága — _a karácsonnyal úgy vagyunk, hogy szeretjük kulcsainkat megforgatni az íróasztalok. zárjaiban, hogy aktáink itt maradjanak, hogy utánunk ne lopakodjanak. De az idén mégis kivételt kell teanem. Egy levelet magammal kell vinnem, — ha mingyárt csak képzeletben is — mégpedig szándékos akarattal, mert nem kell félnem, mintha ünnepem hangulatát megronthatná, sőt ellenkezőleg fényesebbé, melegebbé, boldogabbá teszi azt, mint talán az eddigiek voltak. Ez a levél Hejleu namuri püspök levele. amit Serédi bíboros hercegprímásunkhoz intézett s amelyben, mint a nemzetközi eucharisztikus kongresszus elnöke, hivatalosan értesíti hercegprímásunkat, hogy 1938-ban, a Szent István évében, Budapesten tartják meg a kongresszust. A bizottság párizsi tanácskozásán — amint Namur püspöke írja — egyhangúlag hozták meg ezt a határozatot, amit a pápa. őszentsége is jóváhagyott, november 22-én. Ezt különben Pacelli bíboros államtitkár maga élőszóval is közölte a főméltáságú úrral és a társaságában lévő kormány elnökkel. Ez a levél, Namur püspökének a. levele, olyan hatással van rám, amilyet talán még sosem éreztem életemben s amelyben míg egyrészt a mi szeretet fővárosunknak: Budapestnek a megbecsülését látom, de másrészt úgy érzem, mintha a. kegyes jóság, ami Szent Péter trónjáról árad felénk: égi balzsamot akarna e ténnyel önteni mindama sebeinkre, melyek a háború után mindmáig sajognak, kínoznak, gyötörnek bennünket s nem tudnak begyógyulni. Nagy kitüntetésinek, nagy megbecsülésnek érzem ezt a különös ajándékot, amire sosem mertem számítani, hiszen olyan nagy nemzetek I KARDOS JENŐgTÍS: rendező, Központi fűtés, vízvezeték és csatornázási vállalata Budapest, VI., Ó ucca 31. Tel.: 1-179-05 Szír any avszky Sándor dr. az országgyűlés elnöke: Gömbös Gyula utolsó politikai 'akaratának végrehajtása Gömbös emlékéhez méltóan folyt le — A Ház elnöke a Párlhözi értekezletről A Független Budapestnek arra a hozzám intézett szíves és kedves kérdésére, hogy mi az a legkedvesebb érzésem, amit a karácsonyi ünnepekre a politikai életből haza viszek az otthon áhitatos hangulatába: készséggel felelek, noha mint a Ház elnöke, tartózkodni szoktam a nyilatkozatoktól. De ezúttal kivételt teszek mégis, mert ez kapcsolatban van az én feledhetetlen barátomnak, az oly tragikus körülmények közt közülünk elköltözött miniszterelnöknek: Gömbös Gyulának az emlékével. Mikor az ismert levelet Gömbös Gyulától megkaptam, melyben — mint tudvalevő — megbízott a pártközi értekezlet összehívására, hogy az a titkos választójog kérdését megvitassa s olyan mederbe terelje, hogy az rövidesen törvénnyé és válhasson — nem tudtam, hogy ez a levél egy nagy magyar léleknek az utolsó akarat megnyilvánulása. Sajnos, mikor a gondos hitves hívására Bajorországba utaztam, már nem az élő államférfit találtam a szanatóriumi ágyon, csak élettelen testét, amelyből érkezésünk előtt néhány perccel előbb lobbant el az élet. Az az élet, amelynek minden perce a hazának szólt, mert hiszen Gömbös Gyulát alig érdekelte más, mint ennek a balsorsú országnak szerencsétlen sorsa. Ha még beszélnem lehetett volna vele, ha csak egy búcsúszó erejéig is, akkor is tudom, hogy a búcsúszó a haza sorsa körül forgott volna. De nem úgy esett s így tehát jogosan mondom, hogy a hozzám intézett meghatalmazó levele olyan okmánynak számít az én szememben, melyet egy ellobbanó élet. utolsó akarata, diktált papírosra, hogy a halála üsse rá a hitelesítő pecsétet, És én az áhitatos érzéstől átitatva, amit egy nagy magyar élet emlékének tartozik az a barát, aki az élet kedvezéséből közvetlen közeiébe juthatott s vele együtt dolgozhatott éveken át; úgy tekintettem ezt a 'hozzám írt felhatalmazó levelet, mint valami szent parancsot, amit végre kell hajtani, még pedig úgy, ahogyan azt a parancskiadó szelleme kívánja. S amint már mindenki tudja, a pártközi értekezlet össze is ült, tárgyalt s el is végezte dolgát. S elmondhatom, hogy én, aki az értekezlet ülésein elnököltem — szinte felemelkedve állapíthatom meg, hogy az a légkör, ami e tanácskozásokon kifejlődött, az a hang, amit itt uralkodóvá vált, — az az egyetemes óhajtás, hogy minden pont a legjobbat adja mindabból, ami lelkiségéből adható, csakhogy a kérdés megoldásához a legjobbat adhassa, amivel a célt legjobban szolgálhatja, mi on dóm: mindez az én politikai pályám legszebb, legtisztább, legfelemelőbb emléke marad. Úgy éreztem, mintha az értekezlet minden résztvevője ugyanannak az érzésnek a hatása alá került, ami engem tartott fogva, nevezetesen, hogy itt egy nagy halottunk utolsó akaratának a keresztülviteléről, — hogy úgy mondjam — realizálásálról van szó, amikor is vigyázni kellett, hogy a munka méltó legyen althoz a szándékhoz, amelyből az megszületett. Az értekezleten nyert benyomásaim megerősítették bennem azt a hitet, hogy itt jó I munka kezdődött, amelyből csak haszna lehet népünknek és országunknak. Maga a kormányéin ők is kijelentette, hogy olyan légkör teremtődik itt, ami indokolttá teszi a reményt a nehéz és sokat vitatott választói jog kérdésének sikeres és kielégítő megoldására. Semmi okunk, hogy ebben a feltevésben kételkedjünk. Annyi bizonyos, hogy az értekezlet résztvevői nemes és szép munkával ál- I doztak ezúttal egy halott magyar államférfiú emlékének, ami nekem sokszoros öröm és boldogság s aimi miegaranyozza most karácsonyi ünnepem hangillatát. Cziüoro Béla Épület- ös díszroű bádogos, egészségű gyi berendező Háztartási jégszekrények üzeme 32—, 3ö —, 40.—, 4H — pengős árakban Budapest, X. kerület Hölgy ucca 22. Telefon : 1-484-53 Sipöcz Jenő
