Független Budapest, 1936 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1936-12-23 / 51-52. szám
4 Független Budapest Budapest, 1936 december 23. BESSENYEY ZENÓ a Közmunkatanács elnöke: KARÁCSONYI VALLOMÁSOK Hogyan Került a DtmaKorzó ügye a minisztertanács elé — Mjt rejt magában a DunaKorzó rendezése — Földalattin a Horthy hídtól az Árpád hídig Először is egy kis fejmosásféle. Azt mondja őrnél- j lósága: — Nekem csak egy kérésem van kozzátok, akik szeretettel figyelitek a munkánkat. Még' pedig az, hogy hagyjátok el a kérdések személyi vonatkozásait. A munkámmal, az igen. Azzal foglalkozzatok. Ez jól is esik, nem tagadom. De hiszen a kötelességetek is. Ami az én személyemet illeti — tudod kedves János — fordítja most már lírai melegre a hangját — úgy tízoktatom magam, hogy ne részegítsen meg hízelgés, ne ked- Bessenyey zenó veflenítsen el a gáincs. Valahogy így kell ezt tenni nálunk minden közéleti embernek, ha azt akarja, hogy kiadhassa -magából mindazt, amit az Isten a leikébe adott, hogy idelent aztán meg is valósítsa mindazt, amit a lelkében tartogat. Hogy sokszor megértenek, az kárpótol azért, hogy viszont sokszor félreértenek. Ez nem is baj, hiszen nemcsak nekem jut ki ebből, hanem mindazoknak, akik közéleti életet élnek nálunk. Itt eszembe is jut valami, amit sosem fogok elfelejteni. Mikor a Duna-korzó rendezése először felvetődött, akikor kezdetben még csak úgyszólván az Erzsébet- és Lánchíd közti területről volt szó, majd később a Ferenc József-hídig terjedt a gondolatuk hogy a végén alelnököm, Algyay Hubertnek a nagyszerű gondolata dia dalmaskodjék s kibontakozzék belőle lélő elé. Ugyanazt érzem, mikor az építkező munkát figyelem, amely az Orczy-ház kitelepített kereskedőinek épít ideiglenes üzlethelyiségeket, hogy hasonlóval találkozzam a Margitszigeten is, ahol már lebontották a régi fedett sétányt, hogy újabb, megfelelőbb épüljön azon a helyen, ahol nem zavarja a látkép összhangját. Az is nagy örömem, hogy a szállodára is új emeletet kell húzni, mert a férőhely tavaly kevésnek bizonyult. S hogy már jövőre megnyílik a szigeten az első gyű mölcs-kúra, még. pedig egy igazán kiváló, hírneves szakorvos vezetése alatt, — az megint csak azt az érzést váltja ki belőlem, hogy érdemes tanács kozni, törni a fejet, gondolatokat termelni, mert az nem röppen el a levegőbe többé, hanem megfogunk minden gyakorlati gondolatot, amiből a fővárosnak csak haszna lehet. Hiszen még emlékezhetsz, mennyit törtük a fejünket, hogy mi módon lehelne az idegenforgalmat állandósítani s az itt töltött éjszakák számát növelni,^ szóval a tartózkodást rögzíteni. A Nemzeti Egység pártjában Zsitvay Tibor elnökünk a legkiválóbb szakembereket szólaltatta meg e gondolat érdekében. S hogy nem maradt röpke szónak, hanem valóság lesz belőle egy év múltán, aminthogy a Fórum terve sem maradt meg tervnek s a Madách út sem, az mind egy cselekvő, egy alkotó 'politikának az igazolása. S hogy ez nem móló jelenség, nem átmeneti, hanem állandó és tartós, ami úenl áll meg addig, míg Budapest olyanná nem fejlődik, amilyenné valóban lennie is kell, amire bennünket már a természet bőkezűsége is ráutal, amivel a magyar fővárost elárasztotta, hogy mink is kivegyük a részünket abból, hogy a mi Budapestünk a világ csodája lehessen: arra én eleve is ígéretet tehetek. Még pedig nemcsak a magam nevében, de az egész Közmunkatanácséban is — de ama vezetőemberekében is, akik ma ennek a fejedelmi metropolisnak a sorsát a kezükben tartják és igazgatják. Tudom, ismerem felfogásukat, amely teljesen egyezik a miénkével s amelynek célja, hogy a fővárost, amely csaknem háromszor akkora területű, mint Párizs, a kultúra, a népjólét, az esztétikai szépség olyan magasságába emelje, hogy Párizs is megirigyelhesse. Hogy ezért a célért nem szűnünk meg dolgozni, azt ígéretül fűzöm a Független Budapest széles olvasó táborának karácsonyfájára. Boldog ünnepeket mindazoknak, akik velem együtt akarják ugyanezt. Zsirkay János. Dolgoztunk és dolgozunk tovább írta: TERBÓCZ IMRE orsz. képviselő, főv. biz. tag a gyors vasút ötlete, amely két új híd: a Horthy Miklós- és az Árpád-híd távolságát kötné és remélem, köti is majd össze. Mikor a tervről Gömbös Gyula értesült, magá- I hoz kéretett s ismertette maga előtt a gondo- i latot. Nagy figyelemmel hallgatta a magyará- | zatomat és szinte felragyogott a tekintete, mi- i kor a nagyarányú gondolat kibontakozott [ előtte. Lelkesen mondta: — Ennek nem szabad papirosnak maradnia. Ezt meg kell valósítanunk, hogy a fővárost gazdagítsuk ezzel a pompás megoldással és elgondolással.- Semmi nem áll az útjába, kegyelmes uram, — mondottam, — csak a fedezet kérdése, j — Ezen nem szabad múlnia a tervnek. Hi- j szén Budapest annyit ad az országnak, hogy ! nekünk sem szabad szűkkeblűeknek lennünk j Budapesttel. A^ legközelebbi minisztertanácsra > meghívom a Közmunkatanácsot. Legyetek ott, [ hogy ismertessétek szakszerűen a gondolatot, \ hogy minisztereim is tudják, miről van itt szó j voltaképpen. Nem tagadom, engem is felvillanyozott és | meghatott az az odaadó szeretet, amely kiáradt Gömbös Gyula szavaiból. Hogy, hogy- nem, valahogyan kipattant a dolog s a sajtó egyrésze valósággal gúnyt űzött abból, hogy a »üuna-korzó« kérdése a minisztertanács elé került. Mennyi gúny, mennyi lekicsinylő, bán- j tó tüske, hogy a nagy tervek ide zsugorodhat- \ nak, hogy a hegyek vajúdásából megszülessen j a Duna-korzó kis egere. Legközelebbi találkozásunkkor Gömbös Gyula elővesz egy ilyen lappéldányt és elém tartja. Négy hasábon vastagbetűs címek csúfolják ki a Duna-korzó kérdésével foglalkozó minisztertanácsot. — Látod, Zenó, — mondja a miniszterelnök milyen igazságtalan tud lenni az elfogultság. Nem is tudják, hogy voltaképpen miről is van szó — és csúfolódnak. De ez nem baj. Ezt meg kell szokni, ha vtalaki a magyar közélet munkása akar lenni! En már mesgzoktam és csak mesoly goik rajta. Bem élem, te is, mint sport- és vadászeimlber hamar túlteszed magad az ilyesmiken. Hát igen; túlteszek. Nem hagyom bénítani a munkakedvemet. A Független Budapest pártunk elismert és kitűnő hivatalos városi orgánuma, megtisztelt azzal a kéréssel, hogy karácsonyi száma részére cikket írjak. Megváltom, nagy elfoglaltságom közepette alig jutott időm arra, hogy megírandó cikkem témájáról gondolkoz- hassam. De könnyűvé teszi a feladatomat az, hogy annyi mindenféléről lehet inni és elmélkedni, iá mii pártunk fél- esztendős városházi jelenlétének köszönheti létrejöttét, ami a Nemzeti Egység Pártjának közérdekű munkája nyomán megváltoztatta egyes városi intézmények életét, ami a közüzemeket az öncéllúság útjáról az összeség intenzív szolgálatának útjára terelte, hoigy a (kínálkozó témáknak ez a sokasága szinte zavarba ejt. Nem is szólva arról, hogy ennek a munkásságnak az eredménye ma már annyira átjárja a főváros polgárságának életét, hogy majdnem felesleges munkát végeznék, ha erről a munkáról akarnék beszámolni. Nem is teszem. De egyet emelt fővel és nyugodt lélekkel állíthatok: a Nemzeti Egység városházi pártja derekasan kivette a részét a Városháza munkájából. Dolgoztunk. Es munkánk, önzetlen és kitartó munkánk elbírálását tiszta lelkiismerettel bocsáthatjuk polgártársaink ítélete alá. Nem akarok e helyütt beszámolót tartani. De szükségét érzem annak, hogy bizonyos tényeket leszögezzek, mert nemi szeretném, ha a feledés homályába vesznének pártunk olyan kezdeményezései, amelyek, a megvalósulás stádiumába jutva, esetleg alkalmul szolgálhatnának arra, hogy a kezdeményezőről — a végrehajtóra tereljék át a közfigyelmet. Igen, az is számot, tarthat az elismerésre és a köz hálájára, aki a felvetett tervet a való életbe ülteti át, akiinek kezén testet ölt a gondolat, — de nem vitatható el az érdem attól, aki az életrekeltett tervet vagy gondolaot felvetette. Hogy példával szolgáljak, megemlí- teimi itt Terbócz imre — Nem is lehetne, ha akarnád is, méltú- ságos uram, — vetem közbe. Hiszen határozott sikereid vannak s a siker a legnagyobb lendítő erő. Mosolyog. Egyike a legszebb emberi élményeknek — mondja, mintha önmagának tenne vallomást —• mikor az ember látja, hogy a, tervek kiemelkednek a papírfelületből — s átlépnek a megvalósulás területére. Nem tagadom, megdobban a szívem, valahányszor innen a székházból átpillantok a pesti partra s látom ott elhúzódni a, deszkakerítést, amely mögött folyik a munka, emelkedik a, bontó csákány, hogy tavaszra az állomásoktól mentesített Duna látképe zavartalan vonala bontakozzék ki a szema Dunapart nagyvonalú rendezésének és átépítésének a tervét. A Nemzeti Egység Pártja volt ennek a tervnek a szülője és propagálója. És mi voltunk azok, akiknek köréből — Zsitvay Tibor elnökünk kezdeményezésére — az üzempolitikai és most újabban, a közszállításók kérdésével foglalkozó bizottság megalakításának terve elindult. Dolgoztunk. önzetlenül és Ibécsületesen dolgoztunk a Városházán és annak faltaim kívül is ott, ahová bennünket a polgárság érdekeinek szolgálata állított. A dől goik természeténél fogva talán nem vagyunk olyan erősek, hogy céljainknak, akaratunknak, terveinknek és gondolatainknak a városházi politika egész vonalán érvényt szerezzünk, de arra mindig és minden körülmények között elég erősek és elszántak leszünk, hogy nélkülünk, vagy még inkább ellenünk a Városháza sorsdöntő ügyeiben határozni ne lehessen. És dolgozunk 'tovább! Az én megítélésem szerint sok olyan fontos és négy kérdés vár még elintézésre, ahol a mi pártunk konstruktív munkájára nagy szükség lesz. Ahol a mi pártunk tagjainak a szava, tiszta meggyőződése, jó szándéka értékes szolgálatot, és döntő súlyt jelent azok számára, akikre a törvényhatóság a város ügyeinek vitelét bízta. Elsősorban a város pénzügyeinek végleges és megnyugtató rendezésére gondolok itt. Tudom, hogy Budapest vagyonának kezelése jó kezekben van és nincsen semmi okunk, hogy ne a legnagyobb bizalommal tekintsünk a jövő felé. De mégis úgy érzemü hogy addig nagy alkotásokról, messze kiható tervek keresztülviteléről neimi lehet szó, amíg költségvetésünkben helyre nem állítottuk a teljes pénzügyi egyensúlyt. Ha ez bekövetkezett, akkor beszélhetünk városrendezésről, középületek emeléséről, tisztviselői fizetések megjavításáról és sok más olyan dologról, amelyeknek megvalósításához olyan pénz kell, amely ma — sajnos — nemi áll rendelkezésünkre. Emelnünk kell idegenforgalmunkat és ennek érdekében semmi áldozattól sem szabad visz- szariadnunk, — de rendet akarunk látni ezen a térten a mai rendellenesség és széthúzás helyén. Az idegenforgalom la városért vian és nemű azokért, akik ahelyett, hogy az idegen- forgalomnak élnének, az idegenfoigalombó.1 akarnak élni. Tovább kell kiművelni azt az irányzatot, lamely a közüzemek szolgáltatásait jóvá és olcsóvá akarja tenni, de amelyik emellett az összeség érdekeit alá tudja rendelni a közérdeknek. Mentesíteni kell ezeket a kérdéseket a demagógia és a felelőtlenség minden kártevésétől. Meg kell segítenünk a nyomorgókat, fedél cnlá. kell juttatnunk a hajléktalanokat, munkát kell adnunk a dolgozni akaróknak, hóna alá kell nyúlnunk a nélkülözéssel küszködő képzőművészeteknek, pártolnunk kell az irodalmat és ki kell vennünk a részünket minden olyan mozgat ómból, amely széles néprétegek jólétének emelését tűzte ki céljául. Nagyjában igyekeztem rámutatni azoknak a feladatoknak egy részére, .amelyeknek elvégzése reánk háramlik, lakik a polgárság bizalmából részesei vagyunk a városvezetésnek. Tennivaló, amint ebből a. néhány odavetett, mondatból is kitűnik, volna elég. Csak alkalmat kell kapnunk, hogy dolgozhassunk. Mert mii dolgozunk és dolgozni fogunk mindaddig, amíg virágzó életet varázsolhatunk egy virágzó városba..
