Független Budapest, 1936 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1936-12-23 / 51-52. szám
2 Független Budapest Budapest, 1936 december 23. építeni a Tabánt, hogy minél több szabad levegőt, napsugarat, szabad mozgást tudjunk biztosítani a lakosságnak, de azoknak is, akiket a fürdőváros híre csalogatott fenséges Dunánk pontjaira. _,, . Ebben a beszédemben a halalsorompok eltüntetését, a körvasút, a Déli pályaudvar kérdésének a megoldását is sürgettem. Azóta mozdult a kérdés s már a megoldási tervek is készen vannak. Már a közgyűlésen kifejezést adtam annak az óhajomnak, hogy hozzuk be a telekértékadót, de úgy, hogy az céladó legyen. Meggyőződésem, liogy e bevételek segítségével a főváros az oly eleven gyakorlatiassággal működő Köz- munkatanácssal és az Államvasutakkal s az állammal együtt olyan lendületet ad a város- fejlesztésnek, ami megvalósítja mindama kérdéseket, melyek ma a főváros társadalmát érdeklik és foglalkoztatják, anélkül, hogy a fejlődést erőszakolná, mesterkéltté tenné, ami nem az életet igazolja s aminek elpbb-utóbb jelentkeznek káros hatásai. A dunaparti korzó kialakulása már nem sokáig várat magára. A hajóállomásokat már bontják is. A balparti gyorsvasút kérdése is megoldódik, amikor is néhány perc alatt a Horthy-hídFól a megépítendő óbudai Árpád-kidig lehet eljutni megszakítás nélkül. S ez majd megindítja a földalatti vasút meghosszabbítását is, ami nálunk létesült először, hogy egyszerre csak megakadjon s csak egy szűk körre korlátozódjék, nem tudni miért, holott az egyre lendülő gépkocsiforgalom ennek kibővülését oly követelőén megkívánná, A megoldott vasúti kérdések, a körvasút és a gyorsvasút, az újonnan beállított autóbuszokon keresztül a megélénkült »busz« forgalom a közlekedés fejlődését minden tekintetben olyan kifogástalanná tenni, amit a megnövekedett forgalom megkíván. A Fórum tervekből is egyre többnek a megvalósítását kívánja a fejlődés és a vágyakozás, hogy minél szebbé és kívánatosabbá váljék Budapest, az idegenek és a gyógyulást kereső betegek új Mekkája. Az Árpád-híd magára Óbudára is fejlesztő hatással lesz, aminek rendezése is a legsürgősebben végrehajtandó kérdések közzé tartozik s remélem, hogy az nem is kerülhet le többé a napirendről. De ugyancsak meg lesz öt éven belül a Stadion is, ami — hitem szerint — annál tökéletesebb lesz, mert már birtokunkban vannak mindazon tapasztalatok, melyeket az eddig épített stadionoknál szereztünk s így nem leszünk kitéve annak, hogy a sokmilliós befektetés után ne azt kapjuk, amit joggal reméltünk s hogy a felépítés után derüljön ki, hogy Stadionunk nem mindenben megfelelő. Mi már élhetünk a gyakorlat tapasztalataival, amint hogy élni is kívánunk vele. Már a közgyűlésen is figyelmeztettem a főváros vezetőségét, hogy nem szabad késlekednünk a munkával, mert nincs időnk a késlekedésre. Hiszen az 1938-iki év talán történelmünk egyik legnevezetesebb éve lesz, mikor a Szent István ünnepek kapcsán az egész keresztény világ szeme felénk fog tekinteni. Most már e szemponthoz még az eucharisztikus kongresszust is hozzávehetem, ami csak növelheti önérzetünket is, de felelősségünket is, mert Budapestnek most kell igazán a nagyság, az erő, a modern berendezkedés, a kultúra tűzpróbáját letennie. Itt nekünk győznünk kell, mert Budapest híre, neve, tekintélye forog a kockán. S ha a mi főpásztorunk: Serédi Jüsztinián bíboros hercegprímásunk minden lehetőt elkövetett, hogy nekünk ezt a dicsőséget megszerezze, reánk ezzel szemben az a feladat hárul, hogy erre a kitüntetésre méltóknak is bizonyuljunk. Én, a magam részéről a pártommal karöltve mindent elkövetek a siker biztosítására s ki is akarjuk venni ebből a munkából a részünket. Mert a lehelő legszebb karácsonyi álom számomra az, ha már kétévi fejlődéssel elérhetjük, hogy a világ minden tájáról hozzánk za- randoklo hittostverek azzal az érzéssel időznek köztünk s azzal a meggyőződéssel mennek el tőlünk, hogy: Budapestet a szívükbe zárjál'c s azl fogják vallani róla, hogy érdemes volt a mérföldek, távolságát; megtenni érle, mert lelkileg is, testileg is csak épültek benne. Olyan dicsőség ez, aminek már a gondolata. is besugározza karácsonyi örömemet és biztosítja, ünnepnapjaim boldogságát. De azt hiszem, nemcsak az enyémet, hanem mind- okokét, akik Budapest iránt úgy éreznek, mint én. Zsirkay János. BORNEMISZA GÉZA kereskedelemügyi miniszter: Közlekedési politikánknak olyannak kell lennie, Hogy még az elkényeztetett nyugati országok, lakóit is kielégítse. Ebből a munkából mindenkinek ki kell vennie a részét. Örömmel értesülök róla, hogy Zsitvay Tibor a pártértekezlet anyagául tűzte ki a közlekedés és a. vasutak nagyon fontos kérdéseit Az 1938-as év igazi erőpróbát fog- jelenteni a magyar közlekedési politikára, mert hiszen ennek az évnek remélhető nagy idegenforgalma, amely a világ minden tája felől Budapest felé fogja irányítani egyrészt az egyre lendülő turisztika híveit, de másrészt a katolikus világ ama lelkeseit is, akik a Szent István ünnep kilenc- százados évfordulójára és a Vatikán által Budapestre eucharisztikus kongresszus alkalmából fogják felkeresni a magyar fővárost. Mindenki érzi ennek a nagy erőpróbának a jelentőségét. Sipőcz főpolgármester csak úgy, mint Zsitvay Tibor megerősítette Bornemisza Oéza az ti a felíog'ását, liog'y ez az év van hivatva annak a világhírnek a teljes kibontakozását elősegíteni, amely aztán Budapest nevét az egész világon becsültté és ismertté teheti. A feladat, melyet meg kell oldanunk, éppen nem könnyű. Sőt olyan nehéz, hogy nemcsak az illetékes tényezőknek, de magának az egész társadalomnak is össze kell fognia, hogy az előkészítés munkája az aránylag rövid idő alatt lebonyolítható legyen s hogy Budapest készen várhassa a magyar szent év látogatóit a világ minden tájéka felől. A legnagyobb kérdés itt a közlekedés kérdése. A tavaly lefolyt berlini olimpiász mutatta meg valójában, milyen nagy munkát is igényel, egy olyan tömegnek a szállítása, amely csak néhány napnak, vagy egy hétnek a tartamát veszi csak igénybe, tehát nem állandó, hanem átmeneti jellegű s így nem engedi meg az olyan Befektetés, ami hosz- szabb idő alatt törleszthető. Bornemisza Géza kereskedelemügyi miniszter Ennek a kérdésnek a legfőbb irányítója maga szinte a maga presztízs kérdésének tekinti, hogy a vezetése alatt álló minisztérium megfeleljen a hozzáfűzött reményeknek s olyat produkáljon a közlekedési feladatok terén, amilyet Baross Gábor szelleme és emléke tesz utódja számára kötelezővé.- Tudom, hogy mi az a mi reánk vár — mondja erről a kérdésről a kegyelmes úr fiatalságához oly illő maga bízással. A feladat: a közlekedés olyan nyugodt lebonyolítása, an i a nyugati országokból jövő túlságosan is elkényeztetett közönséget is kielégíti. Itt két feladat hárul reánk: elsősorban a közlekedés kérdése, aztán az ellátásé. Az első az én munkakörömhöz tartozik s így azzal kell foglalkoznom, amint hogy foglalkozom is. A kérdést az teszi nehézzé, hogy egy-két hétre szóló forgalom duzzadásról van szó, — aminek rövid tartania kizárja a befektetés megtérülését, vagy jövedelmezőségét. Ezzel csak azt akartam kifejezni, hogy még akkor is szem előtt kellene tartanunk a takarékosság józan parancsait, ha nem a mi csonka országunkról, hanem egy anyagilag erősebb ország pénzével kellene sáfárkodnunk. Ezzel szemben azonban más szempontot sem szabad figyelmen kívül hagynunk. Mégpedig azt a nagy célt, amit idegenben kifejtett propagandánkkal elérni akarunk: az ország és Budapest megismertetését és megkedveltetését. Ha a propagandára azzal a reménnyel költünk el pénzt, hogy az idegenforgalom útján az előbb-utóbb rígyis visszatérül, akkor itt sem szabad egyoldalú finánc szempontokból kiindulni, mert könnyen úgy járhatunk, hogy a megtakarítás nem marad meg haszonnak, meri amit esetleg a befektetés korlátozásával nyerhetünk, azt az idegenforgalomban veszthetjük el, ha a nálunk megforduló idegenek rossz hírünket s közlekedési viszonyaink meg nem felelő voltát terjesztik el rólunk. Sajnos, az emberek mindig fogékonyabbak a rosszal szemben, mint a .jóval s így annak a veszedelemnek tennénk ki magunkat, hogy megfelelő közlekedés hiányában több kárát váltanák' a hirtelen megduzzadt idegenforgalmunknak, mint hasznút. Mindezt csak azért hozom fel, hogy mindenkinek a figyelmét felhívjam a munka sürgős megkezdésére. Szerencsés véletlen, hogy a kormány ínár régen elhatározta a közlekedési kérdések rendezését, amelyekbe a fővárosi pályaudvarok rendezése éppen úgy beletartozik, mint a «halálsorompók« kiküszöbölése, amelyek már mind elhatározott kérdések s amelyekhez 20 millió pengő befektetés szükséges. Remélem, hogy hamarosan meg is kezdődhet e téren a munka. Örömmel értesültem, hogy KIÉGER ÖTT?r KIK. UDV. O II íi O N AGYA R Budapest, XIV, Vértes u. 6-8 Telelőn: 2-9G3-4 5 Zsitvay Tibor, a NÉP fővárosi szervezetének vezére, az új évben éppen a vasút kérdéseit tárgyaltatja a párt értekezletein. Ha sznosnak és életre való gondolatnak tartpm már csak azért is, mert a kérdést a nagy közönség érdeklődési vonalából sem szabad elvonni, sőt annál könnyebb a megoldás, minéL nagyobb társadalmi réteg figyelme öveződik. köréje s minél többen érzik elhalaszthatatlan szükségüket. Hogy milyen munka mennyiséget kell megoldanunk, hogy közlekedési politikánk az 1938-as év remélhető ember sokaságát ki tudja elégíteni, s a forgalmat zavar nélkül le tudja, bonyolítani, arra csak azt hozom fel, hogy az említett befektetések már akkor is szükségesnek' bizonyultak, mikor még nem is tudtunk a szent atya kegyes intézkedéséről s helybenhagyó határozatáról, hogy az Eucharisztikus Kongresszust Budapestnek engedélyezte Varsó hasonló igénylésével szemben, sőt, hogy erről maga Varsó mondott le a mi javunkra. És mindez csak megnöveli feladatainkat és egyben felelősségünket is. Azzal a gondolattal kell tehát neki mennünk az új esztendőnek, hogy a rendelkezésünkre álló időnek minden egyes pillanatát felhasználjuk, hogy 1938-ra azzal a nyugodt lelkiismerettel Várjuk Budapestre a világ minden országából idejövő-zarándokokat, hogy mindent megtettünk, ami csak tőlünk telhetett a siker biztosítása érdekében. (Zs. J;) Mérnök úr! Jobbat nem kívánhat munkájához, mint a ' „Túrán66 irónt. A legfinomabb grafitból gyártott kiváló MAGYAR irónt Gyártja ; SCHULER JÓZSEF Rt. Magyar Általános Takarékpénztár Rt. Budapest V., Gróf Tisza István ucca 8—10 Telefon; 1-838-38 Textilipari) Feldolgozó és Értékesítő Szövetkezet Vili., Tisza Kálmán tér 6. sz, Készít mindenféle egyenruhát.
