Független Budapest, 1936 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1936-11-25 / 47. szám
1936 november 25 47. szám HARMINCEGYEDIK évfolyam Független Budapest VÁROSPOLITIKAI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24.—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 1-199-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSEG PARTJA SZEKESFOVAROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA —— ■111»» fe Megmentett elet BESSENYEY a Közmunkatanács elnöke: „MKözmunkatanács sosem akarhat olyan megoldást, ami Budapestnek nem jó, mert magát nem öncélnak tekinti, hanem eszköznek Budapest szolgálatában“ M Közmunkatanács elnöke erélyesen tiltakozik a bér*házcsere helytelen beállítása ellen a Független Budapest munkatársának (zd.) Borvendég Ferenc főpolgármester halálának második évfordulóján engesztelő szentmiseáldozatot mutattak be a Bózsák terén lévő kegyúri templomban. Ezen a gyászmisén Szendy Károly polgármester vezetésével megjelent a főváros tanácsnoki kara ési sokan mások, akiket a tisztelet, a szeretet, a barátság, a megbecsülés, érzése fűzött a megboldogulthoz. A gyászmise már a vége felé járt, amikor a. polgár- mester észrevette, bogy a templomból egy szegény, toprongyos ember igyekszik kifelé. Kezét imára kulcsolva, szemét — éhségtől és nélkülözéstől fáradt szemét — a magasságos ég felé emelve ment ez a borostás arcú ember, rongyai alól kivilágított a teste, — megviselt, kiaszott teste, — amelyet még egy vékony ing sem védett a. novemberi hideg ellen és ment, arcán a megbékélés, a bit. a, remény kifejezésével. Éppen az imént áldozott meg és valami jóleső nyugalom és bizakodás szállotta meg a szegényt. A mise véget ért és a polgármester gyors léptekkel sietett, a mi szegény emberünk után. Alighogy elérte, arra jött az Elektromos Művek vezérigazgatójának autója. Szendy Károly egy szempillantás alatt határozott. Megállította az autót és a mi szegényünket a kocsiba ültetve ezt mondotta a vezérigazgatónak:- Öltöztessétek fel és adjatok neki munkát! Ig"y játszódott le az eset, amely azonban nyomban nagy eseménnyé nő, ha a polgármester elhatározásának a mélyére tekintünk. Mert mi történt? Csak annyi, hogy a polgármester megmentett egy életet. Csak annyi, hogy a főváros első polgára, példát mutatott a szociálpolitika gyakorlati keresztülvitelére. Egy pillanatig sem habozott, amikor cselekednie kellett és egészen bizonyos, hogy a szivéből és a leikéből sarjadzott nemes és — mondjuk csiak meg nagy elhatározásának pillanatában talán ő maga sem tudta, hogy ezzel a cselekedetével milyen soha el nem múló emléket állított — önmagának. Szendy Károly egy pillanat szülte intuició hatása alatt határozott és ideje sem lehetett, hogy elhatározásának messzire ható következését átlássa. Csak érezte, megérezte, hogy i cselekednie kell. És ezzel a tetté- vel talán önkéntelenül — a villám fényével világított bele a ma legnagyobb problémájának: a szociális problémának a mélyébe. Egy idegeiben megbomlott, gyűlölettől elvakult, ) egymást marcangoló és1 öldöklő világ középpontjában itt áll ez. a mi megcsonkított kis . országunk és fővárosunk, mint a nyugalom és konszolidáció szigete. De önamítás volna, ha be nem vallanók — ez alatt a nyugalom alatt, mint a hamu alatt a parázs, ott izzik a nélkülözés és a nyomor pokla. Nemcsak a társadalom legalsóbb rétegét, hanem a középosztály értékes elemeit is kikezdte ési próbára teszi a nyomorúsággal járó'sok kínszenvedés. És, a nyomor rossz tanácsadó. A nyomorgó ember, akinek kenyérre valója sincsen, könnyen válik hajlamossá a mindeneket felforgató és forradalmasító vörös rémuralom iránt. Kevesen vannak csak olyanok, akik, mint a mi emberünk, az Istenbe vetett erős hittel és tiszta lélekkel viselik a reájuk nehezedő csapást. A polgármesteri elhatározásnak éppen abban van a szépsége, a felemelő (hatása, hogy — íme! — a hit ereje győzedelmeskedett a tagadás szelleme felelt. Az az ember, aki most meleg ruhába öltözőt.- t-en ott áll a számára kijelölt munkahelyen, egész valóján kell, hogy érezze az isteni gondviselés kezét, amely abban a pillanatban áldóan érintette meg, amikor megnyugodott lélekkel elhagyta, az Isten házát. Szimbólumnak is szép és magasztos az az eset, amely vele történt. Az Isten velünk van é i nehéz, válságos percekben ott áll mellettünk. A gyászmise után múlt hét péntekjén — véletlenül találkoztam a polgármester úrral. Néhány kedves szót váltott velem és arcáról csak úgy sugárzott a derű. Őszintén szólva, csodálkoztam, hogy nagy és súlyos, gondjai közepette miért ilyen .jókedvű és megelégedett. Most már tudom, mi volt ennek az oka. Megmentett egy veszendő életet. A nagy belga költő:, Maeterlink mondja .egyik írásában, hogy az élet úgy múlik el felettünk, mint a madárcsoport repülő íve a levegőben. De az ember ösztönös irtó- zattal fordul el az elmúlástól s tiltakozása abban a lázas munkában jelentkezik, amelynek rain- denike pecsét akar lenni a maga életének az igazolására. Erre a gondolatra önkénytelenül is az a lázas tevékenység jut eszembe, amelynek megnyilatkozásai Budapest minden részében a megujhodni vágyást, az életet, a fejlődést hirdetik. — Milyen csodálatos is ez — villan át bennem a Bessenyey Zenó gondolat — mintha a trianoni tiltakozás három szava: a »nem, nem soha« kiszállana a maga hangtani területéből és bele kívánkozna az új épületek tégláiba és maiterébe, az új parkok kedves és pajkos szobraiba és derűs virágágyaiba, a Tabán függő kertjeibe éppenúgy, mint a Gellérthegy még nem régen kopasz hegyoldalainak életet hirdető fenyősébe, , hogy minden fán, virágon keresztül a megujhodó magyar élet örökkévalósága és elpusztíthataltansága mellett tegyen tanúságot. — Milyen csodálatos! — gondolom — hogy az élet megnyilatkozása minden téren akkor válik itt legszembetűnőbbé, mikor szomszédaink a legtöbbet beszéltek halálunkról. És Budapest a halálra az élet legnagyobb igazolásával felelt: az alkotó munkával. Mindenki mindent Budapestért S hogy ez a munka megint élő erőforrás s hogy mennyire nemcsak olyan halódó valami, mint mikor a halott ember álián is kiüt a borosta, —‘ arra igazolást találhat a legmélyebb sötétenlátás is, ha az elfogultság nem korlátozza meglátását. Kicsinység az egész, de mégis jellemző. A főváros most hirdetett pályázatot a fővárosi hidak művészi díszítésére. Eddig úgy volt, hogy az előírt napokon jöttek a kiutalt zászlók mnnyiségével s hozták sablonosán, hogy ugyanúgy fel is aggassák azokat. Mindig ugyanúgy pontosan előírásra. Ma már ez nem elégít ki bennünket. Budapest szépsége minden területen feltételeket parancsol az összhang érdekében, mert hát úgy vagyunk ezzel is, mint a csillogó buton-nal a szép asszony — úgy érvényesül a drága ékszer fénye, Iha az egész öltözet kifogástalanul illik hozzá. S hogy ez az elv itt is érvényesüljön: minden tényező munkában van, mintha csak égne az alkotás vágyában. Egyik nap Álgyay Hubert Pál a Közmunkatanács alelnöke, a hídépítészet európai szaktekintélye tart előadást a megoldandó városrendezési kérdésekről és az új hidakról, hogy legott utána Szendy Károly polgármester terveit ismertessék Budapest Fürdőváros Egyesület népes ülésén, hogy csaknem egy- időben hangozzék, el Bornemisza miniszter nyilatkozata is a pályaudvarok rendezésének ügyében, amelyet most már halogatni valóban nem lehet többé. Nem lehet, mert a felébresztett Csipkerózsika: az új életre pezsdiilt Budapest követeli a maga szépítését is, fejlesztését is s ezt a követelést alá is támasztják az új idegenforgalmi gócpont lehetőségei, amelyek valutában jelentkeznek s amelyről jogosan mondja a városára büszke polgármester: — Budapest könnyen válhat a maga idegenforgalmán keresztül a legnagyobb valutaszerző központtá a magyarság életében. Túlbizakodó a felfogás? Nem. A fokozódó emelkedés e téren azt bizonyítja, hogy a polgármesternek igaza van. De viszont Bessenyey Zénónak is, aki egyik nyilatkozatában éppen a Független Budapest-ben jelentette ki, hogy: még mindig nem értük el a fejlődés lehetőségének csúcspontját s a jelek szerint lehetőségeink nagy távlatot nyitnak. Talán éppen ez a felfogás is indokolja, hogy maga a Közmunkatanács is ugyanazzal az alkotó munkavággyal siet új feladatok kitűzésére és megvalósítására. mint maga a polgármester: Szendy Károly. Milyen szerencsés összetalálkozás ez! S milyen szerencséje magának Budapestnek, hogy sorsa intézését olyan kezek irányítják, amelyeket alkotó munkájukban Széchenyi hármas kelléke: az ismeret, az ügyszeretet és az önzetlenség irányít. S hogy a Közmunkatanács munkaköre egyre szélesbedik s hogy jövő évi költségvetése összegszerűen pontosan százszázalékos emelkedést mutat az ideivel szemben, az csak egy ténynek a bizonysága, még pedig annak, hogy a munka szakadatlanul folyik s hogy Bessenyey Zenó lépésről-lópésre meg akarja valósítani mindazt a tervet, amit a városfejlesztés és szépítése érdekében programként vállalt s amit még nagy anyagi áldozatok árán is tető alá akar hozni. És amikor az áldozatokról esik szó — azt mondja a Közmunkatanács elnöke: M Közmunkatanács bér házcseréje — Hálásan kell elismernem, — mondja — hogy a sajtó igen nagy része szeretettel, megértéssel kíséri az én, és kiváló munkatársaimnak a szinte önfeláldozásig menő munkáját. Mindnyáját velem együtt az a vágy fűti, hogy minél eredményesebben munkálkodhasson a főváros fejlődése érdekében. S természetszerűleg jól esik nekünk, ha e téren megértéssel találkozunk a sajtó részéről is. S itt csak a tárgyi igazságnak teszek eleget, mikor a Független Budapest szolgálatkész munkájáért, melyig e\ a Közmunkatanácsot mindenkor támogatja, köszönetemet tolmácsolom. Egyúttal azonban meg kell ragadnom az alkalmat egy kérdés felvetésére és tisztázására. A Közmunkatanács új székházának a kérdése már többízben és több formában felmerült a sajtó hasábjain s azt különbözőképpen tárgyalták és világították meg. Tárgyalás alatt lévő kérdésekről nem szoktam beszélni, hiszen míg valamely kérdés nincsen véglegesen leszögezve, addig céltalan is a beszéd, mert amolyan szóbeszédek »on-dit«-k inkább zavarják a megoldást, mintsem szolgálnák. — Azt hiszem, hogy a Közmunkatanács és
