Független Budapest, 1936 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1936-10-21 / 42. szám

1936 október 21 42. szám HARMINCEGYEDIK évfolyam Független Budapest VÁROSPOLITIKAI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24.—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban PPrpfAn C/ÍTPS-FCzm Szerkesztőség és kiadóhivatal: FELELŐS SZERKESZTŐ BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 B.VIRÁGH GÉZA „ „ 1.199 80 Postatakarekpenztari csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJA SZÉKESFŐVÁROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA A NÉP a városházán Mielőtt még' tovább mennénk, szükségét látjuk egy megállapításnak. Ez pedig az, hogy Gömbös Gyula halála' semmit sem változtatott a Nemzeti Egység városházi pártjának politikáján és irányítá- sán. A. párt továbbra is Zsitvay Tibor kipróbált ve­zetése alatt küzd azokért az elvekért, amelyeket a városi politikába maga elé tűzött és amely elvek nem egy párt partikuláris, célkitűzését, hanem egy milliós város egyetemes érdekét szolgálni hivatottak. Ezt azért mondottuk el, mert hírek érkeztek hozzánk, amelyek arról számoltak be, hogy egy — a párt ke­retem kívül álló — várospolitikus a kormányban beállott változást a maga javára szerette volna ka­matoztatni és — állítóan — kísérletet tett (vagy ta­lán még tesz is) arra, hogy a városházi NÉP élére kerüljön. Nem fog sikerülni a dolog. Zsitvay Tibor nemcsak a kormány új elnökének a bizalmát bírja, hanem a párt is egy emberként áll mögötte és ed­digi munkásságával a Városházán is olyan tekin­télyt és megbecsülést szerzett a maga személyének és a Nemzeti Egység Pártjának, hogy minden kísér­let, amely Zsitvay Tibor pozíciójának gyengítésére irányul — eleve pusztulásra van ítélve. Kétségtelen és el nem'vitatható tény. hogy a NEP-nek a Városházán való megjelenése sok tekin­tetben változást hozott a kommunitás életébe. Üj színt jelentett a közgyűlés termében, új törekvések hangját szólaltatta meg, új irányt jelentett a városi politikában és új eszmék és gondolatok szülőjévé lett. Hogy mindeddig nem tudott a program minden pontjának érvényt szerezni, ezen csak az iitődhetik meg, aki sohasem kezdeményezett semmit. Aki azon­ban ismeri a járást abban a labirintusban, amelynek városházi politika a neve, az csodálkozva állapíthatja meg, hogy a Nemzeti Egység Pártja milyen gyorsan, a cselekvésnek milyen fölényével, akaratának milyen nyomatékos érvényesítésével illeszkedett bele a vá­rosházi munkába. Pedig, amikor először jelent meg a közgyűlés termében, úgyszólván híján volt minden tapasztalatnak, aminek részben az a téves felfogás volt az oka, hogy új célokat csak új és friss erők latbavetésével lehet szolgálni és az ügyek vitelétől a régi embereket lehetőén távol kell tartani. Nin­csen semmi okunk, hogy elzárkózzunk ennek a téve­désnek beismerése elől, annál kevésbé, mert ez a fel­fogás csupán átmenetileg tudott érvényesülni és ma örömmel és megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy a városi politikának olyan kiváló reprezentánsai, mint Búrczy István, Kozma Jenő, Harrer Ferenc, JJsetty Béla, Glücksthal Samu, akik a »régi stílust« képviselik a pártban, — az első vonalban küzde­nek annak a programnak a megvalósításáért, ame­lyet a Nemzeti Egység Pártja hirdet. Különben hs, valamely párt erejét, befolyását, a közéletre való hatását nem is annyim a programja jelenti, hanem az eredmÓDyek, amelyeket e program segítségével elérnie1 sikerült. Es ebből a nézőpontból a Nemzeti Egység Pártja minden próbát kiáll. Hi­szen. ha nem tett volna egyebet, mint hogy életre- hívta és megteremtette az üzempolitikai bizottságot, akkor is már jogot szerzett volna arra, hogy döntő súllyal szólhasson bele a főváros ügyeinek vitelébe. De a párt ennél sokkal többet tett! A Nemzeti Egység pártjának fellépése a városi politikában jelenti a tisztviselői kannak a napi politikától való mentesí­tését, jelenti a lelkiismereti szabadságot, jelenti a munka megbecsülését és annak a tudatnak a megerő­södését, hogy az előmenetelt nem valamely párthoz való tartozás, hanem a tehetség-, a szorgalom és jól elvégzett munka biztosítja minden tisztviselő szá­mára. A Nemzeti Egység pártja képviseli a Városhá­zán az arany középutat a szélsőségek harcában és ennek a pártnak a higgadtsága és fegyelmezettsége az, amely minden felvetődő kényes ügyben rávezet a kiegyenlítődés megnyugtató útjára. A most folyó költségvetési vita is ékes bizonysága annak a guver- nementális érzéknek, amely a NEP-et a Városházán is' áthatja és amely nélkül hasznos és üdvös ügyet, amely nélkül a közérdeket önzetlenül szolgálni nem lehet. A Nemzeti Egység városházi pártjának más­féléves jelenléte a Városházán aa igazságosságnak, a méltányosságnak, a fegyelmezettségnek és a kor­mányzásnak olyan légkörét teremtette meg, amely alkalmas arra, hogy eszmék tetteké és tervek való­sággá érlelődjenek. Ennek a légkörnek a megterem­tése — talán legnagyobb érdeme a pártnak. SZEJVDY POLGÁRMESTER a Városok Nemzetközi Szövetségétől a béke és a haladás fejlődését várja A Magyar Városok Országos Szövetsége az idén uieg akarja rendezni a »polgárnapot«, amelyen nem­csak a városok polgármesterei, de- maguk az érde­kelt polgárok is összejönnének, hogy egymást is, egymás bajait is megismerjék s kölcsönös összefogás­sal segítsék át egymást a bajokon. Tudvalevőleg a Szövetségnek az elnöke maga Szendy Károly polgármester, aki egy támadásra a közgyűlés termében általános figyelem és helyeslés közben fejtette ki a Szövetség fontosságát s mun­kásságának kézzelfogható szükségét és eredmé­nyeit. A polgár nap remélhetőleg alkalmas lesz arra, hogy a társadalom figyelme felfokozódjék a Szövet­ség- iránt s hogy minél többen ismerjék meg azt a csendes, de annál szívósabb és öntudatosabb munkát, ami a Szövetség irodáiban szakadatlanul folyik a magyar városok szociális és kulturális fejlődésének érdekében s a polgármester irányítása mellett. Hogy a Szövetségnek nemcsak belföldi szempont­ból van jelentősége, hanem a Városok Nemzetközi Szövetségén keresztül külföldön is, arra vonatkozólag Szendy Károly polgármester igen érdekes nyilatkozatot tett a Független Budapest munkatársa előtt. — Amint köztudomású, — mondta Szendy Károly polgármester — az idén tavasszal tar­totta a Városok Nem­zetközi Szövetsége kon­gresszusát Berlinben. Ezen a kongresszuson imagam is részvettem, még pedig Németiig Károly tanácsnokkal együtt. Meg kell je­gyeznem, hogy ennek a nemzetközi szövet­ségnek egyik alelnöke éppen én vagyok. — Miben látja méltóságos uram — kérdem — ennek a ISTemzetközi Szövet­ségnek a jelentősé­gét? — A szövetségből — feleli a polgármester — teljesen ki van küszöbölve a 'politika. Egyet­len célja, hogy a városok nagy kérdéseit, ame­lyek rendesen töbhé-kevésbé közösek s minden várost érintenek, egymás között megvitassák, keresve a megoldás lehetőségeit s kamatoztatva ama tapasztalatokat és eredményeket, melyeket az egyes metropolisok és városok kísérletezések közben szereztek. Vájjon sikerülhet-e, méltóságos uram — vetem fel a kérdést— olyan békebázist teremteni az ilyen nemzetközi szervezetben, amely min­den politikai elfogultságot, vagy szenvedélyt elnyomva, egymás mellé tudja ültetni a külön­böző, sokszor ellenséges államok városainak meg­bízottait is? Meggyőződéssel feleli rá Szendy polgár- mester: — Tapasztalatból mondhatom erre, hogy igen. Nem is lehetne ez másként. Csak arra kell gondolni, hogy a kongresszuson hatszáz város kiküldöt­tei jelentek meg a földkerekség minden részéről. Igazi Bábel, ahol azonban sem a nyelvkülönb­ség, sem a politikai érdek nem tudta meghúzni a mindig tapasztalt válaszfalat. Nem azt néz­tük, mi az, amiért hátat lehetne fordítanunk egymásnak, hanem inkább azt, hogy mik azok a kérdések, amelyek arra késztetnek, hogy te­gyünk félre minden indulatot és üljünk le egymás mellé a tárgyalásra polgárságunk életének a megjavításáért. Mindnyájunkat, akik ott voltunk, egyetlen vágy hevített. Talán, hogy képletesen fejezzem ki magam, éppen az, ami a kis méhet töltheti el, mikor gyűjtésre száll s minél többet akar összeszedni ilyenkor a rétek és mezők harma­tos kincseiből. Mégpedig nem a maga, hanem egyedül és kizárólag a közös kaptár számára- Mindnyájunknak az volt a célunk, hogy a kö­zös eszmecserék és tárgyalások kapcsán minél több olyan tapasztalatot szerezhessünk, ami idehaza értékesíthető és alkalmazható. — Volt valami előre meghatározott célja és programja ennek a kongresszusnak, vagy csak szokásos összejövetelről volt szó csupán? — A kongresszus önmagában is elég indok volna, hiszen minden város érdeke megkívánja, hogy a városvezetésnek sokfelé elágazó s köny- nyűnek éppen nem mondható munkáját minél több tapasztalat, minél többoldalú látás és megfigyelés támassza alá. S erre jobb és meg­felelőbb alkalmat el sem lehet képzelni, ami­kor a világ minden részéből összegyűlt férfiak jönnek össze, hogy ne az elméletet, hanem ma­gát a gyakorlatot ismertessék meg egymással. — S ez a főcél. Emellett azonban volt egy külön célja is az idei kongresszusnak. Egy olyan kérdés, amit joggal »világkérdésnek« le­het nevezni anélkül, hogy hangzatos szólamnak tetszenék csupán. Vagy mondjuk: korunk nagy betegségé-nek is, ha ugyan nem volna még ta­lálóbb rá a »korunk bűne« — amelyben min­den nép vétkezett és vétkezik még ma is s ki tudja, még meddig tart majd ez a vétkezése? — A munkanélküliség — szalad ki ajkamon a szó. — Igen, az: a munkanélküliség — feleli a polgármester. — Olyan általános s minden ór- szágot érintő kérdésünkké lett ez, hogy joggal mondhatjuk az egész művelt emberiség beteg­ségének, amint az egész emberiség közös be­tegsége ima a rák. S ha mi talán már kifelé is lábadozunk belőle s talán nem is jutottunk olyan mélyre benne, mint más népek — még* sem mondhatjuk, hogy a kérdés reánk nézve már nem időszerű. Mert — sajnos — még min­dig az, ha a kimutatások számadatai a csök­kenő irányzatot is mutatják. A munkanélküliség kérdése volt a kon­gresszus főanyaga s erről a kérdésről a magyar viszonyokat Né­meth?/ Károly ismertette, persze kihang’súlyozot- tan Budapest küzdelmét, meg hozott áldozatait s intézkedéseit ismertetve a kongresszus részt­vevői előtt, összegezve a berlini kongresszus mérlegét, az az érzésem, hogy jó munkát vé­geztünk. Vittünk és hoztunk, adtunk és kap­tunk, hogy e szellemi cserét szeretett főváro­sunk és a mi derék polgártársaink javára érté­kesíthessük most idehaza. (zs. j.) Szendy Károly

Next

/
Thumbnails
Contents