Független Budapest, 1936 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1936-10-21 / 42. szám
1936 október 21 42. szám HARMINCEGYEDIK évfolyam Független Budapest VÁROSPOLITIKAI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24.—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban PPrpfAn C/ÍTPS-FCzm Szerkesztőség és kiadóhivatal: FELELŐS SZERKESZTŐ BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 B.VIRÁGH GÉZA „ „ 1.199 80 Postatakarekpenztari csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJA SZÉKESFŐVÁROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA A NÉP a városházán Mielőtt még' tovább mennénk, szükségét látjuk egy megállapításnak. Ez pedig az, hogy Gömbös Gyula halála' semmit sem változtatott a Nemzeti Egység városházi pártjának politikáján és irányítá- sán. A. párt továbbra is Zsitvay Tibor kipróbált vezetése alatt küzd azokért az elvekért, amelyeket a városi politikába maga elé tűzött és amely elvek nem egy párt partikuláris, célkitűzését, hanem egy milliós város egyetemes érdekét szolgálni hivatottak. Ezt azért mondottuk el, mert hírek érkeztek hozzánk, amelyek arról számoltak be, hogy egy — a párt keretem kívül álló — várospolitikus a kormányban beállott változást a maga javára szerette volna kamatoztatni és — állítóan — kísérletet tett (vagy talán még tesz is) arra, hogy a városházi NÉP élére kerüljön. Nem fog sikerülni a dolog. Zsitvay Tibor nemcsak a kormány új elnökének a bizalmát bírja, hanem a párt is egy emberként áll mögötte és eddigi munkásságával a Városházán is olyan tekintélyt és megbecsülést szerzett a maga személyének és a Nemzeti Egység Pártjának, hogy minden kísérlet, amely Zsitvay Tibor pozíciójának gyengítésére irányul — eleve pusztulásra van ítélve. Kétségtelen és el nem'vitatható tény. hogy a NEP-nek a Városházán való megjelenése sok tekintetben változást hozott a kommunitás életébe. Üj színt jelentett a közgyűlés termében, új törekvések hangját szólaltatta meg, új irányt jelentett a városi politikában és új eszmék és gondolatok szülőjévé lett. Hogy mindeddig nem tudott a program minden pontjának érvényt szerezni, ezen csak az iitődhetik meg, aki sohasem kezdeményezett semmit. Aki azonban ismeri a járást abban a labirintusban, amelynek városházi politika a neve, az csodálkozva állapíthatja meg, hogy a Nemzeti Egység Pártja milyen gyorsan, a cselekvésnek milyen fölényével, akaratának milyen nyomatékos érvényesítésével illeszkedett bele a városházi munkába. Pedig, amikor először jelent meg a közgyűlés termében, úgyszólván híján volt minden tapasztalatnak, aminek részben az a téves felfogás volt az oka, hogy új célokat csak új és friss erők latbavetésével lehet szolgálni és az ügyek vitelétől a régi embereket lehetőén távol kell tartani. Nincsen semmi okunk, hogy elzárkózzunk ennek a tévedésnek beismerése elől, annál kevésbé, mert ez a felfogás csupán átmenetileg tudott érvényesülni és ma örömmel és megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy a városi politikának olyan kiváló reprezentánsai, mint Búrczy István, Kozma Jenő, Harrer Ferenc, JJsetty Béla, Glücksthal Samu, akik a »régi stílust« képviselik a pártban, — az első vonalban küzdenek annak a programnak a megvalósításáért, amelyet a Nemzeti Egység Pártja hirdet. Különben hs, valamely párt erejét, befolyását, a közéletre való hatását nem is annyim a programja jelenti, hanem az eredmÓDyek, amelyeket e program segítségével elérnie1 sikerült. Es ebből a nézőpontból a Nemzeti Egység Pártja minden próbát kiáll. Hiszen. ha nem tett volna egyebet, mint hogy életre- hívta és megteremtette az üzempolitikai bizottságot, akkor is már jogot szerzett volna arra, hogy döntő súllyal szólhasson bele a főváros ügyeinek vitelébe. De a párt ennél sokkal többet tett! A Nemzeti Egység pártjának fellépése a városi politikában jelenti a tisztviselői kannak a napi politikától való mentesítését, jelenti a lelkiismereti szabadságot, jelenti a munka megbecsülését és annak a tudatnak a megerősödését, hogy az előmenetelt nem valamely párthoz való tartozás, hanem a tehetség-, a szorgalom és jól elvégzett munka biztosítja minden tisztviselő számára. A Nemzeti Egység pártja képviseli a Városházán az arany középutat a szélsőségek harcában és ennek a pártnak a higgadtsága és fegyelmezettsége az, amely minden felvetődő kényes ügyben rávezet a kiegyenlítődés megnyugtató útjára. A most folyó költségvetési vita is ékes bizonysága annak a guver- nementális érzéknek, amely a NEP-et a Városházán is' áthatja és amely nélkül hasznos és üdvös ügyet, amely nélkül a közérdeket önzetlenül szolgálni nem lehet. A Nemzeti Egység városházi pártjának másféléves jelenléte a Városházán aa igazságosságnak, a méltányosságnak, a fegyelmezettségnek és a kormányzásnak olyan légkörét teremtette meg, amely alkalmas arra, hogy eszmék tetteké és tervek valósággá érlelődjenek. Ennek a légkörnek a megteremtése — talán legnagyobb érdeme a pártnak. SZEJVDY POLGÁRMESTER a Városok Nemzetközi Szövetségétől a béke és a haladás fejlődését várja A Magyar Városok Országos Szövetsége az idén uieg akarja rendezni a »polgárnapot«, amelyen nemcsak a városok polgármesterei, de- maguk az érdekelt polgárok is összejönnének, hogy egymást is, egymás bajait is megismerjék s kölcsönös összefogással segítsék át egymást a bajokon. Tudvalevőleg a Szövetségnek az elnöke maga Szendy Károly polgármester, aki egy támadásra a közgyűlés termében általános figyelem és helyeslés közben fejtette ki a Szövetség fontosságát s munkásságának kézzelfogható szükségét és eredményeit. A polgár nap remélhetőleg alkalmas lesz arra, hogy a társadalom figyelme felfokozódjék a Szövetség- iránt s hogy minél többen ismerjék meg azt a csendes, de annál szívósabb és öntudatosabb munkát, ami a Szövetség irodáiban szakadatlanul folyik a magyar városok szociális és kulturális fejlődésének érdekében s a polgármester irányítása mellett. Hogy a Szövetségnek nemcsak belföldi szempontból van jelentősége, hanem a Városok Nemzetközi Szövetségén keresztül külföldön is, arra vonatkozólag Szendy Károly polgármester igen érdekes nyilatkozatot tett a Független Budapest munkatársa előtt. — Amint köztudomású, — mondta Szendy Károly polgármester — az idén tavasszal tartotta a Városok Nemzetközi Szövetsége kongresszusát Berlinben. Ezen a kongresszuson imagam is részvettem, még pedig Németiig Károly tanácsnokkal együtt. Meg kell jegyeznem, hogy ennek a nemzetközi szövetségnek egyik alelnöke éppen én vagyok. — Miben látja méltóságos uram — kérdem — ennek a ISTemzetközi Szövetségnek a jelentőségét? — A szövetségből — feleli a polgármester — teljesen ki van küszöbölve a 'politika. Egyetlen célja, hogy a városok nagy kérdéseit, amelyek rendesen töbhé-kevésbé közösek s minden várost érintenek, egymás között megvitassák, keresve a megoldás lehetőségeit s kamatoztatva ama tapasztalatokat és eredményeket, melyeket az egyes metropolisok és városok kísérletezések közben szereztek. Vájjon sikerülhet-e, méltóságos uram — vetem fel a kérdést— olyan békebázist teremteni az ilyen nemzetközi szervezetben, amely minden politikai elfogultságot, vagy szenvedélyt elnyomva, egymás mellé tudja ültetni a különböző, sokszor ellenséges államok városainak megbízottait is? Meggyőződéssel feleli rá Szendy polgár- mester: — Tapasztalatból mondhatom erre, hogy igen. Nem is lehetne ez másként. Csak arra kell gondolni, hogy a kongresszuson hatszáz város kiküldöttei jelentek meg a földkerekség minden részéről. Igazi Bábel, ahol azonban sem a nyelvkülönbség, sem a politikai érdek nem tudta meghúzni a mindig tapasztalt válaszfalat. Nem azt néztük, mi az, amiért hátat lehetne fordítanunk egymásnak, hanem inkább azt, hogy mik azok a kérdések, amelyek arra késztetnek, hogy tegyünk félre minden indulatot és üljünk le egymás mellé a tárgyalásra polgárságunk életének a megjavításáért. Mindnyájunkat, akik ott voltunk, egyetlen vágy hevített. Talán, hogy képletesen fejezzem ki magam, éppen az, ami a kis méhet töltheti el, mikor gyűjtésre száll s minél többet akar összeszedni ilyenkor a rétek és mezők harmatos kincseiből. Mégpedig nem a maga, hanem egyedül és kizárólag a közös kaptár számára- Mindnyájunknak az volt a célunk, hogy a közös eszmecserék és tárgyalások kapcsán minél több olyan tapasztalatot szerezhessünk, ami idehaza értékesíthető és alkalmazható. — Volt valami előre meghatározott célja és programja ennek a kongresszusnak, vagy csak szokásos összejövetelről volt szó csupán? — A kongresszus önmagában is elég indok volna, hiszen minden város érdeke megkívánja, hogy a városvezetésnek sokfelé elágazó s köny- nyűnek éppen nem mondható munkáját minél több tapasztalat, minél többoldalú látás és megfigyelés támassza alá. S erre jobb és megfelelőbb alkalmat el sem lehet képzelni, amikor a világ minden részéből összegyűlt férfiak jönnek össze, hogy ne az elméletet, hanem magát a gyakorlatot ismertessék meg egymással. — S ez a főcél. Emellett azonban volt egy külön célja is az idei kongresszusnak. Egy olyan kérdés, amit joggal »világkérdésnek« lehet nevezni anélkül, hogy hangzatos szólamnak tetszenék csupán. Vagy mondjuk: korunk nagy betegségé-nek is, ha ugyan nem volna még találóbb rá a »korunk bűne« — amelyben minden nép vétkezett és vétkezik még ma is s ki tudja, még meddig tart majd ez a vétkezése? — A munkanélküliség — szalad ki ajkamon a szó. — Igen, az: a munkanélküliség — feleli a polgármester. — Olyan általános s minden ór- szágot érintő kérdésünkké lett ez, hogy joggal mondhatjuk az egész művelt emberiség betegségének, amint az egész emberiség közös betegsége ima a rák. S ha mi talán már kifelé is lábadozunk belőle s talán nem is jutottunk olyan mélyre benne, mint más népek — még* sem mondhatjuk, hogy a kérdés reánk nézve már nem időszerű. Mert — sajnos — még mindig az, ha a kimutatások számadatai a csökkenő irányzatot is mutatják. A munkanélküliség kérdése volt a kongresszus főanyaga s erről a kérdésről a magyar viszonyokat Németh?/ Károly ismertette, persze kihang’súlyozot- tan Budapest küzdelmét, meg hozott áldozatait s intézkedéseit ismertetve a kongresszus résztvevői előtt, összegezve a berlini kongresszus mérlegét, az az érzésem, hogy jó munkát végeztünk. Vittünk és hoztunk, adtunk és kaptunk, hogy e szellemi cserét szeretett fővárosunk és a mi derék polgártársaink javára értékesíthessük most idehaza. (zs. j.) Szendy Károly
