Független Budapest, 1936 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1936-01-29 / 4. szám
HARMINCEGYEDIK évfolyam 1936 január 29 4. szám Független Budapest Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 19-9-80 Posfafakarékpénztári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJA SZÉKESFŐVÁROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24.—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGH GÉZA „Belső válság...“ Hetek óta a lagmag-yohb kitartással, jobb ügyhöz méltó ibuzgósággal kongatják a harangokat, verik a dobokat és teli tüdővel hirdetik viliággá a nagy eseményt: bomlik -a Nemzeti Egység főiviárosi szervezete és miaga Zsitvay Tibor is menni készül. Megúnta. a pártban uralkodó áldatlan állapotokat, kedvét vesztette, otthagyja az egész hamgiyabolyt. Eddig a hírek, isiéin foglalkoztunk velük, vártunk. Hátha megunják a IVunschtvaum-ok álmodó! vágyálmaiknak hamis hírek formájában való materializálását, a kútmérgezök a mérgezést, amelyről egyébként is kiderüld, hogy a méreganyagot kifelejtették belőle, mintha csak a MABI gyógyszertárból vették volna a pasztillákat. Most a Független Budapest hasábjain a iegilletékesebb férfiú, Zsitvay Tibor, a. NÉP fővárosi 'szervezetének elnöke mondja el, hogy mi. van a fővárosi iszervezebben, mi igaz a pletykákból és vágyálmokból. Röviden, egyetlen szóval is meg lehet mondani: semmi. A zavarok, palotaforradalmak és rendszerek úgy omlanak össze Zsitvay Tibor szavára, mint Jerikó falai a kürtszóra. — Nemhogy elvesztettem volna a kedvamei, de még nagyobb erővel fekszem bele a munkába, — mondja Zsitvay Tibor — majd hozzáteszi: »Nem abból a fából való vagyok, aki meg i tud állni egy megkezdett munkában.« Uj tervek, új célok perspektívájába tekint a NÉP fővárosi szervezetének vezetője, megy előre, a maga útján, ennélfogva nincs ideje arra, hogy hátrafelé tekintsen. Az újév küszöbén változatlanul frisis munkakedvvel tekint a Nemzeti Egység városházi munkája elé és nem érdekli más, csak az, hogy a karaván haladjon a kitűzött úton, előre, mindig előre, amíg csak célhoz nem ér. A vén robotosi kongatok, akik búcsúztatót húznak, Zsitvay Tibor nyilatkozata után talán meg fogják érteni, hogy kár az erőlködésért, a NÉP fővárosi szervezetének egységét semmi- J féle trükkel, ravaiszbodással, ál jelentéssel és j egyéb hasonló eszközökkel megingatni nem lehet. Es ennyi talán elég is lenne erről a kér- ! dósról, ha az, ami a híresztelések körül történt, nem lenne annyira karakterisztikus az újabb idők politikai módszereire. Mindenki látja, mert az egész világ szemelát- tára végzi a maga munkáját a budapesti városházán a Nemzeti ^Egység fővárosi csoport ja. Ez a munka építőmunka. Százszázalékig konstruktív, alkotni akar, menteni/ teremteni, értéket adni Budapestnek és a fővároson keresztül az egész magyarságnak. Szakszerűség, tudás, komolyság, a főváros érdekei iránt való mélységes tisztelet, a lakossággal szemben való igaz szeretet hevíti át a NÉP minden egyes megnyilvánulását. Es — ami talán a legfontosabb — soha, egyetlen pillanatra se vezette ezt a tevékenységei politikai önzés, a pártérdeknek a közérdek fölé való helyezése, kortescélok szolgálata. Castis omnia casta, mondja a latin közmondás. De áll ennek ellentéte is. A kártékony, a romboló, a lesi puskás mindenütt^ és mindig romlást lát, alkalmat a pusztításra és kártevésre. Valami különös ámokfutás folyik a magyar közéletiben, futni, futni és közben ledöfni mindenkit és mindent, ami él, alkot és produkál. Zsitvay Tibor a maga jóízű magyar gondolkozásával csak mosolyog a rejtett bokrokból nyilazók erőfeszítésén. JDe mi, akiket nem az alkotómunka köt le, hanem az a feladatunk, hogy figyeljünk és regisztráljunk, már régóta látjuk, mi történik újabban a kulisz- szák mögött, mint akarják elgáncsolni egyesek azt a munkát, amely a fővárosért, Budapest tálpraálUtasáért, egészségessé tételéért folyik. Nem a kritika ellen emelünk szót. A kritika olyan jog, amellyel nemcsak szabad, de kell is élni. Az ellenőrzés, a, bírálat csak sarkal, jobb munkára termékenyít, tisztítja a, közéletet, megerősíti a munka tempóját és minőségét. Nem állunk a »hódolat illet meg, nem bírálat« álláspontján: a magyar sajtó szabad véleménynyilvánítását szentségnek tartjuk. De nem erről van szó. Nem kritikáról, nem objektív, megtermékenyítő eszmékről, amelyek új gondolatokkal szolgálnák Budapest jövőjét. Ellenkezőleg. A imunka megállítása, az alkotó kéz lefogása, a dolgozni akaróknak sziklák rejtekéből való lenyilazása, Budapest hangulatára az utóbbi napokban va- j fami különös izgatottság nehezedett, akárcsak a hollók fekete serege a dércsípett házak tetejére. Ha valami, hát a bánat és a szomorúság nem illik a mi szép Budapestünkhöz. Annál inkább illik hozzá a derű, a kacagás, a mosoly. Budapestet az Isten is arra teremtette, hogy mosolyogjon, örökké derült és vidám legyen, mint a szépasz- szony, aki tudatában van annak, hogy a mosolygásában benne van az élet de’rűje és a maga szépségének a ragyogása. Szokták Budapestet köny- nyelműnek is mondani. Ez azonban nem indokolt. Legalább is nem a szó rosszabbik értelmében, amikor a költekezés és eladósodás mértéke alaposan rácáfol az »addig- nyújtózz, míg- a takaród ér«-féle elméletre. Éppen ezért nem értjük a pillanatnyilag tapasztalt nyomott hangulatot. Mi ez vájjon? Valóban csak hangulat, vagy ama viharok előszele, ami a gazdasági bajokat csakúgy meg szokta előzni, akárcsak az ég párossága a veszedelmes szelek kereke- dését. Érthető, ha a magyarázatot keresve, ahhoz fordulok felvilágosításért, aki erre a leghivatottabb: Zsiívay Tibor dr.-hoz aki a fővárosi életet, mint pártvezér, a legközvetlenebb személyi tapasztalatokból ismeri, hiszen ennek úgy az ütőerén tartja a kezét, akárcsak az orvostanár a lázas betegén. Fel is adtam neki a kérdést őszintén és kertelés nélkül s ő szokott közvetlenséggel és szolgálatkészséggel áll ezúttal is, mint már annyiszor, a Független Budapest rendelkezésére. Mikor az utóbbi napok idegességét emlegetjük s a kenyér és víz drágulását, mint valami meginduló és fenyegető hullámot tüntetjük fel előtte, tiltakozva szakít félbe: Javul a főváros gazdasági helyzete- Nagyon rossz szolgálatot tesznek azok a köznek, de főként Budapestnek, akik akár egyéni, akár más indokból egyoldalúan állítják előtérbe a kérdést. Nem kerül nagy fáradságomba, hogy számadatokkal mutassak rá Budapest gazdasági életének örvendetes javulására. Csak egy példát. Éppen a napokban tartotta meg a Községi Takarékpénztár igazgatósága mérlegmegállapító ülését, amikor is kiderült, hogy a betéti összeg 1935-ben tizenötszázalékos emelkedést ért vészhírek puffogtatása, a cél. De hiáa mindez. »Megyünk a magunk útján« — mondja Zsitvay Tibor, mert — »aki megáll és nem megy előre, az akaratlanul is — hátra megy.« A Nemzeti Egység fővárosi szervezetének elnöke ezzel megmondta a magáét. Őszintén, minden kertelés nélkül felelt a párt belső életére vonatkozó kérdésekre, mert a Nemzeti Egyséig belső életében nincsenek titkok és nincsenek rejtegetni valók. el, amennyiben 68 millióról 78 millióra emelkedett. Ez a szám egymagában is reménytkeltő, amit csak megerősít, hogy ez a növekedés nemcsak erre az egy pénzintézetre szorítkozik, mert a kimutatás szerint a főváros tizenkét legnagyobb intézetének a betétállománya 1935 ben ötvenkét millió pengő emelkedést mutat. Ugyancsak örvendetes a kép, ha más gazdasági területre nézünk. Az üres lakások száma csaknem negyven százalékkal csökkent. Az áramfogyasztás 11 százalékkal a fogyasztók száma 7245-tel emelkedett. Ez mind arra vall, hogy a gazdasági élet felfelé lendül, aminek általánosságára a legjellemzőbb a színházak és mulatók zsúfoltsíiga. s a szín- igazgatók nyilatkozata, amely egyhangúlag a kedvező idők visszatértét erősíti meg. És ennek csak örülni lehet. — S még inkább annak, hogy ez a javulás nemcsak magára a fővárosra szorítkozik, hanem a környékre is, ami világosan kitűuik a vármegye alispánjának utóbbi negyedévi jelentéséből, amely szerint az egész megyében az ipari foglalkoztatás mintegy húszszázalékos emelkedést tüntet fel s hasonló arányban emelkedett a mezőgazdasággal foglalkozók fogyasztóképessége is. — Mindezek számszerűleg- megállapított valóságok, amelyek hitelességét sem politikai, sem pártérdekek nem tehetik vitássá. Mz agrárolló —- Ami a drágulást illeti, legyünk egy dologgal tisztában. Nevezetesen azzal, hogy d lezárt esztendőben minden élelmiszer ára megdrágult a fővárosban. Ez a drágulás az egyes cikkeknél hol kisebb-, hol nagyobbmérvü. Van élelmicikk, ahol csak 20 százalékos, de van, például a babnál, ahol 28 fillérről 56 fillérre emelkedik az ár, tehát az emelkedés mintegy százszázalékos. Ha most már tekintetbe vesszük, hogy viszont ipari téren, főként a textíliákban jelentős árcsökkenés tapasztalható, nem tagadhatjuk, hogy annak a bizonyos »agrárolló«-nak a két szára örvendetesen közeledik egymás felé, biztosítva az ipari és mezőgazdasági termelés összhangját. Hogy a számokat itt se feledjük ki, míg 1934 novemberében 34.9 pont, addig 1935 novemberében 23.2 pont az agrárolló, amiből kiderül, hogy az agrárolló zárulása 11.7 pont, ami egymagában is eleget mond gazdasági életünk egészséges fejlődéséről. — Nem lehet, de nem. is szabad egymástól elvonatkoztatva bírálni a gazdasági élet jelenségeit. Hiszen összefüggő láncolatot alkot az egész s ha ennek minden szeme az erősödést mutatja, aligha Zsitvay Tibor Z Sí TV TIT TIBOR: Megyünk előre a magunk ... M Nemzeti Egység fővárosi szervezetének elnöke nyilatkozik a főváros gazdasági életének javulásáról, a közszolgáltatások áremeléséről és a Nemzeti Egység fővárosi szervezetének belső életével kapcsolatos híresztelésekről „Csak mosolyogni tudok a híreszteléseken, amelyek belső zavarokról regélnek /
