Független Budapest, 1936 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1936-01-15 / 2. szám
4 Független Budapest Budapest, 1936 január 15. Szükség vau-e az elöljárósági törvény módosítására «/ írta: DU DAY ALAJOS dr. székesfővárosi elöljáró-tanácsnok A napisajtó sorozatos cikkekben tesz említést ; a kerületi elöljáróságokról szóló 1893. évi XXXIII. j törvénycikk tervbevett módosí- | tásáról. i Amikor ezeket a cikkeket j olvasom, önkéntelen visszaszál- lok gondolatban a törvény megszületésének idejére, hogy így a törvényt létrehozó elgondolásokból kiindulva, eljuthassak ama kérdésre: mely szükségesség tesszi kívánatossá a törvény megreformálását. Az akkori idők belügyminisztere az 1872:XXXVI. te. módosítását tűzte ki célul, hogy létrehozhassa az 1893. évi XXXIII. törvénycikket. Elgondolása híven tükröződik abban az iratváltásban, melyet a főváros közönségével folytatott. Ez elgondolásba beleképzelte ennek a fővárosnak talán nem is egészen a mai hatalmas kifejlődését és lelki szükségét érezte annak, hogy leiratát következőkép formulázza: Kétséget nem szenvedhet, — írja — hogy »a kerületi elöljáróságok tovább már nem halasztható újjászervezésének oly alapokon kell történnie, mely képessé teszi őket a főváros élete s fejlődése, valamint az általános köz- igazgatás szempontjából egyaránt nagyfontosságú feladatnak sikeres teljesítésére, ami csak azon esetben lenne biztosítottnak tekinthető, ha ezen ma már valóságban közhivatali jelleggel bíró szervek közegei a feladatnak kellő betöltéséhez okvetlenül szükséges elökészültséggel, közigazgatási gyakorlattal és jártassággal bírnak és egész tevékenységüket kizárólag ezen működésnek, hivatásszerűleg szentelhetik.« Ez a törvény a kerületi elöljáróság intézményét a hatósági jelleg kidomborításával odafejlesztette, hogy e szerv a közigazgatás feladatait egyre növekvő hatáskörben és nem utasításra — önálló intézkedési joggal — lássa el. Ezt is kívánta biztosítani az 1893. évi XXXIII. te. 17. §-a, mikor a kerületi elöljáró mellett működő szakszervek jelentéseiket csakis a kerületi elöljárón keresztül terjeszthetik elő, viszont a központi hatóság, még a polgármester is, csakis a kerületi elöljáró személyén keresztül rendelkezhetik. Értetlenül állok az olyan cikkek előtt, melyek mostanában időnként napvilágot látnak, melyekben azt olvasom, hogy az 1893:XXXIII. te. elavult. De miért? Nem közvetlen, nem egyszerű, nem gyors? Mely közigazgatási kérdés az, mely a kerületi elöljáróság hatáskörébe van utalva és abban 24 óra leforgása alatt ne tudna az elöljáró a közönség rendelkezésére állani? Közvetlen, gyors, szakszerű: mert a melléje beosztott szaktisztviselők és segéderők közreműködésével a mai modern közigazgatási kívánalmaknak az 1893:XXXIII. te. konstrukciójának keretén belül teljesen helyt tud állani. Nincs kötve testületi bizottságok egybehívásához, hanem megalakítja a bizottságot a kerületi elöljáró a tisztiorvossal, a mérnökkel, a vásárfelügyelővel, a népjóléti osztály előadójával és ahhoz kapcsolt szervekkel, végül a külső szolgálatot végző (nyomozó) kezelőtiszttel, vagy a mellette működő számvevőséggel, illetve pénztárral. De hogy e gyorsaság, közvetlenség és szakszerűség biztosítva legyen, feltétlen szükséges, hog'y a hatáskörébe tartozó közigazgatási ügyek elintézésének irányítása a kerületi elöljáró kezébe legyen letéve, ahogy ezt a még érvényben lévő 1893:XXXIII. te. teszi. Bizonyára felmerül a kérdés, miért írok én az 1893 :XXXIII. tc.-ről amikor éppen a most szóban- forgó törvénymódosításba kívánunk bepillantást nyerni. Ha áll az a mondás, hogy az első gondolat a legjobb, akkor soha jobbat állíthatott az 1930. évi XVIII. te. 53. §-ának 1. és 2. pontja, amikor a módosítás keresztülviteléig teljes érvényben fenntartotta az 1893 :XXXIII. tc.-ket, sőt a 3. §-ban, mely a hatóságokról szól, szükségét érezte, hogy azon nagy omnipotenciális törekvés mellett, mellyel a polgármester hatósági tevékenységét biztosítani kívánta, a kerületi elöljáró hatósági jellegét is kidomAvenarius-Művek a világhírű Inertol, eredeti színes és Barna Avenarius — karbolineumok ; saválló és nedves-égálló különleges festékek gyára. Raktár és iroda: VII., Almássy tér 10. Telefon: 43-1-38 I MULLER GYÖRGY könyvkötészet, doboz- és papírárugyár Budapest. V, Vadász ucca 30 Telefon: 22-1-61 Alapítva: 1884 i borítsa, mikor az önkormányzati, közigazgatás kerü- í leti hatóságaként említi. Annál elhibázottabbnak vélelmezhető az 1930. i évi XVIII. te. 53. §-ának az a rendelkezése, hogy »a ; közigazgatás vezetője« a kerületi elöljáró, akit »a fogalmazói kar létszámából a polgármester állít a kerület élére«. Mennyi vita és elmefuttatás fejlődött ki e meghatározás helyes értelmezése körül! Semmi- esetre. sem szolgálta a kerületi elöljárói tekintélyt, sem pedig e hatósági vezetői állásnak az értékét- Különösen szembetűnik ez, ha az 1893:XXXIII. te,-ben megalapozott kerületi elöljárói állást veszem figyelembe, ahol e törvény előkészítői ez állás betol, tőjétől a jogi felkészültséget és gyakorlati jártasságot feltétlenül megkövetelték, de érthető is, hiszen a törvény 3. §-a a hatásköréről azt mondja: »kiterjed a kerületben tartózkodó minden személyre és a kerületben létező minden vagyonra.«.. Az 1930:XVIII. te. fenthivatkozott §-ának életbelépése óta a közigazgatási fronton minduntalan hangoztatták, hogy ez alapon a polgármesternek joga i van akár egy fogalmazót is egy kerületi elöljáróság vezetésével megbízni. Milyen leértékelése az ily gondolkozás a kerületi elöljárói pozíciónak, de melyik polgármester volna az, aki meg merné kockáztatni, akár csak kísérletképpen is, az ilyen jogi abszurdumot. A kerületi elöljáróság módosításáról szóló törvénynek ilyen anomáliákat kell kiküszöbölni. Fájdalommal kell viszont látnunk, hogy a törvényelőkészítő elgondolásokban nem találjuk az 1893. évi XXXIII. te. kapcsán kiadott 472/1894. kgy. sz. sza- \ bályrendelet 6. §.ában megállapított költségvetési összeállítási jogot. E jog értelmében a kerületi elöljáró a költségvetésben gondoskodott a kerület szükségleteiről s így önálló utalványozási joggal volt felruházvaE költségvetést a törvényhatósági bizottság állapította meg részére és az év végével szabályszerűen tartozott szárszámadást bemutatni. Ezzel szemben már most, noha az 1893:XXXIII te. még teljes erejében fennáll, mégis úgy van gyakorlatilag megoldva, hogy a kerületi elöljárók a közigazgatási ügyágak szerinti szükségleteiket azon polgármesteri ügyosztályhoz bemutatott költségvetési előirányzattal biztosítják, amely ügyosztály a meg'felelő ügynek központi ellátója. A kerület szükségleteit a helyi hatóság tudja jól. Sok évi tapasztalata a legjobb irányadó megfelelő költségvetés javaslatba hozására. De más oldalról bizonyos önkényesség érvényesülhet a kerületek rovására, az adott helyzet kihasználása folytán, így láthatjuk, hogy az 1935—1936-os évi költségvetés összeállításánál pl. a XI. kerület szegényügyi ellátása a kerületi elöljárói javaslattal szemben 10%-os redukáltsággal állíttatott he, anélkül, hogy e redukáláshoz a kerületi vezető tanácsnokot megbeszélésre szólították volna fel. Sajnos, minden irányban tapasztalhatjuk a kerületi elöljárók ezen mellőzését, Pedig az elöljáróságot által elintézett ügyek számáról a legutóbb felvett statisztikai adatok hatalmas számukkal mindennél inkább mutatják, hogy milyen hatalmas munkát végeznek ezek a polgárság érdekében. Csak a tavalyi év folyamán másfél millió volt az intézkedések száma, melyeket a kerületi elöljárók az egyesek és a köz érdekében tettek. Az a kérdés tehát, van-e egyáltalán szükség az 1S93:XXXIII. te. módosítására? Mi, akik évtizedeken keresztül e hatóság keretében végezzük szolgálatunkat, nemcsak egymagában a törvény ismerete, hanem a gyakorlati tapasztalatok s ezek kapcsán leszűrődött megfigyelések alapján elhibázottnak tartunk minden olyan törekvést, mely a konkrét ügyeknek polgármesteri hatáskörben való elintézését célozza, s így a jogorvoslatot az autonómia keretén belül megoldatlanná teszi; akár olyan központosítást is, mely egy milliós város lakosságát arra kényszeríti, hogy egy más kerület elöljáróságát keresse fii, mint akár az iparügy, vagy anyakönyvi ügyek delegált hatóságát. De elhibázottnak tartunk minden olyan hatáskör- megállapítást is, amely polgármesteri rendeleieken alapulna, mert ez bizonytalan talajra helyezné ennek a közigazgatási szervnek hatósági jellegét. Ezek után tehát minden módosítást csakis az 1893:XXXIII. te. 4. §-áriak — mely felsorolja a ke. rületi elöljáró mellé beosztott szakszervezeteket — és a 17. §-nak — mely ezeket közvetlen a kerületi elöljáró rendelkezése alá helyezi — sértetlen fenn. tartása és a költségvetési jognak épenhagyása mellett tudunk csak elképzelni. Ez elmélkedésemnek egyik alapgondolata, hogy a mai szorult gazdasági élet ideje nem alkalmas arra, hogy jól bevált intézményeket reformáljunk, mert hiányzik a jövőbeli távlat, melyre elgondolásunkat be tudnék állítani. Viszont a. mai áldatlan ■ állapotok nem lehetnek örökéltűek s akkor a ma elgondolt reformálás rögtön lehetetlenülést hoz magával. Ragaszkodjunk tehát az éld próbáját kiáltott törvények fenntartásához, de támasszuk körül minden alkotmánybiztosítókkal, melyre egy hatósági jel. legű szervnek szüksége van. Dr, Duday Alajos Vidéhi városaink idegenforgalmi propagandáfa a pesti Dnnakorzón A vidéhí városon legfőbb idegenforgalmi propagandahözpontia Budapest A vidéki magyar városok egyre intenzívebben kapcsolódnak be az idegenforgalomba, felismervén ennek nagy közgazdasági jelentőségét. A Városok Szövetsége kebelében külön idegenforgalmi szövetség is létesült, amely az ezzel kapcsolatos nagy feladatokat tűzte maga elé. A vidéki városok idegenforgalmi szövetsége teljesen új alapokra fekteti az idegenforgalmi propagandát, amely szerinte helytelen úton haladt. A vidéki városok eddig külföldön is önálló propagandát űztek, költséges prospektusokkal árasztották el a külföldet, de kevés eredményt értek el. Most jöttek rá arra, hogy a vidéki idegenforgalmi propagandát Budapesten keresztül kell érvényre juttatni, azokat az idegeneket kell vidékre csábítani, akik Budapesten meg. fordulnak, mert a vidék számára Budapest a legjobb idegenszerző hely. Amellett a főváros részéről messzemenő támogatásban, nagy megértésben részesülnek a vidéki városok és sokkal kevesebb költséggel sokkal nagyobb eredményt érhetnek el, ha, a régi rendszerrel szakítva, erre az útra terelik a propagandatevékenységet. Részletes tervek készültek a propaganda módozatairól és a legérdekesebb ezek közül az, hogy a pesti Dunakorzót alakítják ki a vidéki városok legfőbb propaganda helyéül. Az a terv, hogy minden vidéki város legalább egy világító transzparensoszlopot állít fel a Dunakorzón és ezeken mutatja be művészi felvételekben a város legszebb helyeit, idegenforgalmi vonzóerőit. A világító oszlopokat az Erzsébethídtól a Carlton-szállóig és a Láncbídtól a Dunapalotáig sorakoztatják fel. A korzó belső részén azért nem, nehogy a kávéházi vendégek elől a Budára néző kilátást elvegyék. A Városok Szövetsége már felhívta a vidéki városok vezetőit a jelentkezésre, ami azért sürgős, mert köztudomás szerint közvetlen küszöbön van a pesti Dunakorzó kiszélesítése, a villamosok eltávolítása és e munkálatok kapcsán akarják elhelyezni az idegenforgalmi oszlopok világítására szolgáló kábeleket. A vidéki városok állandó idegenforgalmi fényképkiállítása ilyenformán egyik érdekessége lesz az átalakuló pesti Dunakorzónak. METER MÓR vonalozó intézet, üzleti könyvgyár. Állandó raktár, mindennemű üzleti könyvekben. Spéci lis vonalozású ugróhátas könyvek készítése. Vonatozás! bérmunkák. Budapest, VII., Hársfa utca 40 — Telefon: 37-9-15 MÓCZÁR GÁBOR egészségügyi berendezéseket tervező és kivitelező vállalata Budapest, Vili., Magdolna ucca 4. szám. Telefon: 43—5-47 es 34-7-80 EB fürdőszoba berendezésekü Km Iro 8 & vízvezetéki, egészségügyi» kórházi cikkek, víz-, gőz-, légszeszszerelvón.yek, műszaki és fémáruk kereskedése. Budapest, VI., Vilmos császár út 45. Telefon : 29-0-52 ORENSTEIN « KOPPEL Magyar Rt., Budapest, VI., Vilmos császár út 31 Motor os mozdony ok Útjavítógépe k Kisvasutak Iparvágányok ____________Autohuszharosszériák I i jty lakk- és festékgyár r.-t. ™ W I Mm BUDAPEST, VII. KÉR.. ŐRNAGY-UTCA 4. SZÁM.
