Független Budapest, 1935 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1935-12-25 / 52. szám
Karácsonyi szám. HARMINCADIK jubileumi évfolyam 1935 december 25 52. szám FUggden Budapest VÁROSPOLITIKAI, POLITIKAI Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 filier. Kapható minden IBUSz pavilonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGH Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 19-9-80 Pasíatakarékoónztári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJA SZÉKESFŐVÁROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA Budapest karácsonya M Független Budapest részéne irta: SZEJS/DY KMROLY polgármester Dr. Szendy Károly A karácsony szent ünnepén münden jó ember adni «kar valamit az ő szeretteinek. Én azt hiszem »adni« a legfel'emelőbb cselekedete az embernek, de kötelesség-e, komoly kötelessége a polgármesternek, hai önhibáján kívül szűkölködő jó polgárt lát. Ez a meggondolás és a karácsony késztet arra, hogy a szeretet és a békesség ünnepén visszanézzek az elmnlt hónapokra, hogy Budapest, mint az ország legnagyobb közül te, mi mindennel segítette elő. hogy polgárai nyűgöd-an ünnepeljenek': .nem tudom egészen elhallgatni, hogy ennek a karácsonyi csendnek a megteremtéséből némiképpen mi is kivettük a ma. gunk részét. Anélkül, hogy elhagytuk volna a reális területeket, megfeszített munkával arra törekedtünk, hogy minden baj, minden nehézség és minden megpróbáltatás ellenére is a polgárokban és a munkásokban soha ne csökkenjen a szeretet Budapest iriáiht. Bátran ki merem mondani, hogy a magyar főváros lakossága, minden kritika ellenére is nagyon szereti ezt a Budapestet. Szidhatják a hurokvágányokat, ahogy tetszik, szidhatják és bírálhatják a közüzemi tarifákat, ahogy akarják: azért mégis meleg rokon- szén v árad felénk a főváros valamennyi rétegéből. Elismerem, hogy vannak jogos kifogásolni valók. De hol nincsenek? Melyik magánháztartást lehet felmutatni úgy, miint tökéletes kis intézményét azi emberi alkotásnak? Amióta bebizonyítottuk, hogy Budapest üzemei és intézményei nem öncélúak, hanem a nagy közösség józian szolgálatában álló közületi szervezetek: azóta velük szemben a szigorít kritika szaván is átüt a megértés és megbecsülés hangja. Kárházainkról egészen másképpen beszélnek ma, mint a múltban tették, mert minden elfogulatlan ember láthatja, hogy az európai színvonalra való törekvést — ha nem is rohamtempóban, hanem lépésről- lépésre — feltétlenül megvalósítjuk. Tanintézeteinkben évről-évre erősebben teremtjük meg a szociális nyugalmat a tankönyvek árának leszorítása, az- ingyen tankönyvek szaporítása, a tandíjak elengedése és az iskolai egészségügyi szolgálat széles kiterjesztése révén. Ezt szolgálják a gyermekotthonok és a minden gyermekre kiterjedő tejakció. A tudást és a műveltséget mindenki számára hozzáférhetővé akarjuk tenni, ezért megyünk túl a kötelező oktatás keretein, mikor az iskolán kívüli népművelést a legtávolabbi külvárosokra is kiterjesztjük. Attól a fen- költ megoldástól, hogy a tudás megszerzését teljesen ingyenessé tegyük, bizony még messze vagyunk. De mindenesetre szépen haladunk e cél felé. ' Egyszer talán ezt. is elérjük. S akkor ez a javaslat lesz a legszebb karácsonyi ajándéka a polgármesternek. Nekem legalább is ez lesz a legszebb. Budapest szegényeinek nem kívánhat boldogabb karácsonyi Ünnepeket másképpen a polgármester, mint úgy, hogy ad nekik valamit abból a családi melegből, amelyet ők olyan fájó szívvel nélkülöznek. Azt akarja, bogy a gondoskodásából legalább Valamit erezzenek a szűkölködő uolgfáirok. Elsősorban is a közgyűlés segítségével 250.000 P-t szeretne szétosztani 'karácsonyi segélyként a munkanélkülieknek és nélkülözőknek. Egész télen át 120 melegedőszohát főttetünk, karáoony hetében majdnem megdupláztuk ezt a számot, hogy senki se dideregjen kint a hidegben. Több (mint, száz vágón tüzelőt osztunk ki közöttük és 5000 ifikulásgyerek cipőjére veretünk talpat. 15 000 sz ere tote s o rn a go t juttatunk el hozzájuk és majdnem minden szegényünk kap egy kis Ikaiácsot, kap meleg ruhát, a csecsemők friss tejet, a fiatal anyák babakelengyét. 1500 ággyal szaporítottuk az, idei karácsonyra a hajléktalanok menhelyét, hogy tető alá jussanak azok a magános emberek, akiket az élet ideiglenesen kitaszított a társadalom és a család emberséges viszonyai közül. Odatettük a köz ajándékát iái karácsonyfa alá a kereskedők számára is, amikor a karácsonyi forgalom emelése körül fáradozott a törvényhatóság. Gondoltunk a kisiparosokra is, amikor intézetünk útján közel 2000 kisegzisztenciának juttattunk kölcsönt, tisztességes feltételek mellett. A 90 millió pengővel megindított közmunkáival hozzásegítjük a betévő falathoz a munkanélkülieket is. A gépipari rétegeket 50 új autóbusz megrendelésével foglalkoztatjuk. Az építőipar se maradt ki, a Rudasfürdő, a Krisztinavárosi leánygimnázium, a Ezt. Rókus-kórházban a nőgyógyászati osztály megépítése van, folyamatban. Két új ingyenes orvosi rendelő áll rendelkezésére a szegényeknek s a gyermekek nyári üdültetése mellett, amikor is tízezrével visszük el őket a kormos pesti, levegőből a Balaton kristálytiszta partvidékére: egész télen, át orvosi vizsgálat alatt tartjuk őket. Nagyjából és hirtelenében ezek volnának azok az ajándékok, amelyet Budapest népe a főváros polgármesterén és törvényhatósági bizottságán át me- leg szívvel tesz le a szent estén a lakosság karácsony. fája alá. Nem sok ez, de bár csak többet, adhatnánk, hogy Budapest minden egyes lakásában a béke és a megelégedettség tüzel gyulladhatnának ki. ZSITVAY TIBOR u Nemzeti Egység Párt fa fővárosi szervezetének elnöke: „Csak a polgárság szeretete tehet széppé egy várost" Á bécsi Szent István templom tornya magyar nemzeti színekből van kirakva Zsitvay Tibor Mindazok, akik figyelemmel kísérik az időnként megtartott értekezleteinket Budapest városrendezésének legfőbb kérdéseiről, mindazok, akik végighallgatják a légiiivatottabb szakférfiak előadásait s az .előadásokat követő' vitákat: mindazok megállapíthatják az érdeklődés egyre fokozódó és felfelé törő vonalát, ami — .merem mondani — egészen elütő az ilyen természetű előadássorozatok példájától. Mert az ilyen tudományos és szakelőadásokról az a közfelfogás, hogy nem igen bírják el a közönséget, azaz jobban mondva: a közönség nem bírja el azokat. Azt mondja erről egy népismerő felfogás: »Ami nem szórakoztat, az untat« s a nagy publikum ősidőktől kezdve nagyobb érdeklődést mutatott és mutat a komédiák iránt, amin kacagni lehet, mint a komoly, életbevágó kérdések iránt. Nos, ón magam mindezek ellenére egészen más tapasztalatra jutottam a mi fővárosi közönségünkkel szemben a városrendezési értekezleteink kapcsán. Ezek az előadások — amint említettem — merőben tudományosak, sőt határozottan szakszerűen tudományosak, úgyhogy még azt is természetesnek és érthetőnek kellene vennünk, ha bizonyos szükebb körön túl az érdeklődés hulláma nem terjedne. Ezzel szemben a valóság? A valórág éppen ennek az ellenkezőjét mutatja, amit bizonyít, hogy utolsó előadásunkra már alig tudták helyiségeink befogadni az egyre szaporodó közönséget. A felszólalásokat a legnagyobb érdeklődés kísérte s az érdeklődés ellanyhulásának, ami ilyen tárgykörnél természetszerűleg- szokott jelentkezni — se híre, se hamva. Mlindez az én megállapításom szerint csak két örvendetes jelenségre vezethető vissza. Először arra, hogy a mi közönségünkben igenis van fogékonyság a komoly gondolkozást és ítéletet feltételező dolgok iránt is, feltéve, hogy azt olyan formában közük vele, hogy érdeklődése felkeltessék és figyelmét a kívánt gondolatkörre lehessen irányítani. A második ok, amivel ezt a váratlan érdeklődést magyaráznom lehet, még örvendeteseid), mert ez a mi Budapestünk speciális sikerének és hódításának oz eredménye. Míg békéiben maga a pesti ember kicsinyelte le legjobban a maga városát és szinte úgy érezte, hogy akkor mutatkozik igazán »európéer«- nek. ha mindent rossznak talál, ami pesti és mindent jónak, kitűnőnek, ami külföldi. Ma ez a helyzet megváltozott- A polgárság szeretete teher csak olyan széppé egy várost, ahol az élet boldogságának a nagysága sugározza he az egész társadalmat s ahol szintén részt kíván venni aztán az idegen is, mert jól érzi magát benne ő is, felfrissülvén lelkileg. testileg egyaránt. Ennek tulajdonítom az egyre fokozódó idegenforgalmat is, melyet kishitűség- nélkül nem lehet átmeneti jelenségnek minősíteni, olyas valaminek, ami múló divat, s ami el fog tűnni. Nem, eiz nem az, hiszen évek öntudatos munkájának a nehéz és méltán megérdemelt eredménye. Egy hivatott szakember mondotta nekem erről a kérdésről, hogy az idegenek belekóstoltak Budapest életébe s mivel abban olyan színeket láttak meg s olyan izeket kóstoltak meg, amelyek, eddig ismeretlenek voltak előttük s amihez máshol sehol nem jutottak: bizonyos, hogy maguk lesznek a leglelkesebb hívei a magyar s főként Budapest idegenforgalmá- nak. — A propaganda — úgymond — akkor ér sikerének legtöbbet ígérő állomásához, mikor a propagandát maguk veszik át azok, akiket a propaganda: először idehozott. A propaganda sikerét sem mérheti jobban más, mint az, vájjon az egyszer megfordult vendégek vissaztérnek-e, vagy se. A visszatérő vendég a legteljesebb bizonyítványa a propaganda sikerének s a siker propagandaságának. Mi jogosan dicsekedhetünk el véle, hogy már ezt az állomást is elértük. Es örvendetes, hogy közönséglink egyre fokozódó érdeklődéssel kíséri mindama mozgalmunkat, amely Budapestünk fejlődését, szépítését. rendezését szolgálja. Az eredménnyel azonban még mindig nem vagyunk megelégedve. De biztató jelnek veszem, hogy Budapest fejlődését szinte a maga kérdésének érzi immár a polgárság nagy, széles rétege is, amiből önként adódik, hogy a ránk váró nehéz feladatok megoldásában magunk mögött érezhetjük a tömeg akaratát is. És ez nagy, lendítő erő mindnyájunkra, akiknek a sors kegye megadta, hogy a főváros jelenébe és jövőjébe beleszóljunk. Van még egy kérdés, amit ezúttal e rövid cikk keretében is érinteni akarok. S ez Budapest külső képének az állítólagos nemzetközi volta. Gyakran halljuk a vádat, hog-y Budapest nem eléggé magyar, legalább is külsejében nem s építőstílusa kevert, zavaros — és kapkodóan szeszélyes, ami lehetetlenné teszi, hogy egységes kép alakuljon ki róla. Azt mondják, hogy ellentétben a nagy nyugati metropolisokkal. nem eléggé tükrözteti építőstílusában a magyarságot s a magyar jelleget. Ily irányú felszólalás el is hangzott égjük előadó esténkén, amelyre én magam azonnal meg is adtom a választ. A kérdést azonban sokkal jelentősebbnek tartom, lsem-
