Független Budapest, 1935 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1935-12-04 / 49. szám
HARMINCADIK jubileumi évfolyam 1935 december 4 49. szám Független Budapest VÁROSPOLITIKAI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24,—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 19-9-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJA SZÉKESFŐVÁROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA „A szép, a szebb, a lehető legszebb Budapest“ A Nemzeti Egység fővárosi szervezete — mint azt Zsitvay Tibor dr., a fővárosi pártszervezet elnöke a Független Budapest részére tett nagy nyilatkozatában elmondja — sorozatos előadásokat rendez, amelyeken ezúttal a nagy városrendezési kérdéseket vitatják meg a párt tagjai. Alapos és nagyszabású előkészítő munka folyik a pártban, a vezetőség a legkiválóbb szakférfiakat kérte fel a hatalmas anyag ismertetésére, mert, mint Zsitvay Tibor mondja, »azt akarjuk, hogy Budapestet széppé, szebbé, a lehető legszebbé varázsoljuk.« Most, a tél elején a tavaszra készülődik a fővárosi szervezet meg a városháza. Óriási városrendezési problémák izgatják az arra hivatottakat, hogy a Tabán kérdése után megoldják a fürdővárossal kapcsolatos városfejlesztési terveken felül az új sugárút, Óbuda újjáépítésének, a Horthy Miklósiaddal való összefüggésben felmerült és egyéb nagyszabású elgondolásokat. Amit az emberek vétkeztek Budapest ellen, azt jóvá kell tenni — mondja Zsitvay — és most megindul ennek a nagy jóvátételnek heroikus munkája. Szerencse, kivételes öröm, hogy a Nemzeti Egység fővárosi vezetői — Gömbös Gyula miniszter- elnökkel a legteljesebb egyetértésben — elérkezettnek látják az időt arra, hogy letöröljék Budapest képéről azt, ami még ittmaradt a Balkánból és a nagykultúrájú magyarság igazi lelkét kifejező európai kultúr-empóriumot csináljanak a »Duna királynőjéből«. Itt az ideje, hogy e címből valóság váljék és megkoronázott vitathatatlan királynője legyen Budapest Közép-Európának és az azt átszelő hatalmas folyamnak. A nagy városszabályozási és építési munkák a világválság tobzódásának kellős közepén találják Budapestet. A költségvetés deficitet mutat, szociális problémák tömege mered a főváros elé: azok azonban, akik elhivatottan vezérlik a magyar fővárost a szépség, nagyság és dicsőség felfelé haladó útján, nem rettennek meg a nehézségektől. Szerencsének mondtuk, hogy a NÉP munkája a város külsejének megnemesítése felé fordul: hozzá kell tennünk, hogy ez a szerencse nem egyedülálló, mert kiegészíti azt Szendy polgármester páratlan alkotóereje, szinte hihetetlen aktivitása és végrehajtóképessége. Ö vezeti a főváros munkáját, amely fö- ' lőtt Sipőcz Jenő főpolgármester őrködik, hogy semmi baj ne érhesse az építőket, biztosítva ezzel, hogy a munka szép lesz, hasznos lesz, szemetjeiket gyöny ör k ödt et ő. A fővárosban rejlő őserő bizonyítóira, hogy ezekben a nehéz időkben, a mai, szinte leküzdhetetle- neknek látszó nehézségek közt érlelődnek tetté a nagy városépítő elgondolások. Az élet: a mozgás, a küzdelem, a haladás. Budapest él és élni akar, nem állíthatja meg sem a gazdasági világválság ezt az életet, sem egyéb akadályok, amelyek talán, visszariasztanák a gyengébbeket. A magyar fővárosnak nagy hivatása van a nemzet életében, innen kell szój- jelsugároznia a Csonkaország minden zugába a magyar öntudatnak, kultúrának és erőnek, de hivatása van a vérző határokon túl is: elnyomott véreink felé örök vonzóerőt, fényt, szépségét és magyarságot kell hintenie, hogy büszkén ragaszkodjanak üldözött, megcsúfolt magyar mivoltukhoz, érezzék, hogy olyan lelki közösség részesei, amely ezerszer különb, miut amelyekbe elnyomóink akarják belekényszeríteni. De hivatása van Budapestnek ezen felül Európában is. Egyízben megírtuk ezen a helyen, amit egy nálunk járt francia hírlapíró mondott, amikor a Dunán Budapestre érkezett: »Most kezdem megérteni a magyarokat: ilyen remek városhoz ország kell.«. Budapestnek napként kell ragyognia Közép-Európá- ban, világítania és kápráztatnia kell, mert különben nem vesznek észre bennünket, nem látnak meg, nem érzik örömünket és nem értik meg mélységes fájdalmunkat. Az idegenforgalom a magyar nemzetnek és Budapestnek nem üzleti szempontból fontos elsősorban, hanem azért, hogy felfedezzenek, meglássanak bennünket és megtanulják, hogy »az ilyen városhoz ország kell«. Ez vezeti a főváros vezetőit és a NÉP fővárosi szervezetét, amikor figyelmét és erejét Budapest újjáépítésének szenteli. Borús lehet a szemhatár, zúghat a vihar körülöttünk, hó, szél, eső és fergeteg nem akadályozhat bennünket. Budapest menetel, előre, mindig csak előre, hogy égő fáklya, láng- meg tfizoszlop legyen a magyarság előtt, amely sugárzó imádattal veszi körül fővárosát, a szép. a szebb, .a lehető legszebb Budapestet. Zsitvay Tibor Zsitvay Tibor nyilatkozik a városrendezési problémákról és a személyével kapcsolatos hírekről M Nemzeti Egység fővárosi szervezetének sorozatos tanácskozásai a városrendezés nagy feladatairól — M kisipar és kiskereskedelem védelme nem maradhat üres szóban — H fővárosi tisztviselők és a karácsonyi segély — „Nem lehet elszakadni onnan, ahová a lelkét vitte az ember“ M Nemzeti Egység fővárosi szervezete elnökének nagy nyilatkozata a „Független Budapestrészére Nincs szebb és nem lehet boldogabb pillanat a közéleti férfira, mint amikor tapasztalja, hogy gondolatai és tervei a mások agyában is megfogannak, hogy együttes akarat parancsoja a megvalósulásukat. Lord Byron, mondása jut eszembe abban a szerencsés pillanatban, amikor egész váratlanul Zsitvay Tiborral találom magam szemben. Azt mondja az angol költő: — Siess és fogd fülön az alkalmat s el ne sza- laszd egy világért -sem, mert ritka pillanat ez, drága és becses, amikor a vezető férfi látja és érti, hogy sikerült akaratát másokkal is úgy elfogadtatnia, hogy azok ne idegen gondolatot lássanak abban, hanem a tulajdon magukét .. Ha ilyenkor sikerül közelébe jutnod, olyan közvetlen és meghitt pillanatokhoz juthatsz, ami igazán hasznossá teszi találkozásotokat. Én is közvetlen ama pillanat után üdvözölhetem a kegyelmes urat, amikor a pénteki közgyűlés megalakította a közüzemi bizottságot. [ Az idők jele és tanúsága, hogy ma már Buda- j dapest érdeke s ennek az érdeknek a szolgálata ! egyetemes parancs, kötelesség minden pártra, sőt a képviselőtestület minden tagjára. És ez — amilyen megnyugtató — éppen olyan felemelő és tiszteletet parancsoló is. — Az üzempolitikai bizottság megalakulása természetszerűleg tehermentesítést is jelent mind kegyelmes uramra, mind pedig a párt ama részére, akik nincsenek bent a bizottságban. Egy kis megérdemelt pihenés a költségvetési vita élénk üteme után — vetem közbe. Zsitvay Tibor megint tiltakozik. — Minderről szó sincs és szó sem lehet. A j mai élet nem igen enged pihenőket. De mi — és ezt nemcsak a magam, hanem munkatársaim nevében is merem mondani — nem is kérnénk ebből a pihenőből. Sokkal jobban fűt bennünket a vágy, hogy a fővárosért dolgozhassunk, sem hogy ki akarnánk kapcsolódni a munkából. A dolog éppen ellenkezőleg áll. Hallottál már a mi városrendezési tanácskozásainkról? A volt pecsétőr éles szeme meglátja az ujság- író zavarát és nevet rajta. Néhány rövid szó csupán az egész. A sajtó is meglehetősen szűkmarkúan foglalkozott az eseménnyel, tudtul adván, hogy a bizottság tizenöt tagból áll s meg- is alakult, hogy megkezdje működését. Nyilván a Független Budapest olvasói is tudják, mit jelent ez a párszavas esemény. Hiszen abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy eldicse- kedhettiink, hogy éppen e hasábokon jelent meg a gondolat legelőször, itt kapott az testet az ólombetűk sorain keresztül, hogy most már nem mint tervről, esetlegességről beszéljünk többé, hanem mint a Zsitvay Tibor leikéből fakadt s megszületett valóságról. Hogy a pillanat nem lehet közömbös az ő számára sem: az kétségtelen. Ebben a hitemben köszöntöm és üdvözlöm a kegyemes ui-at, kívánva, hogy megvalósiilt gondolatának sok hasznát lássa a főváros egész társadalma, amelynek az érdekében és szolgálatára ez az új bizottság létrejött. — Adja Isten, hogy minél jobban szolgálhassuk rajta keresztül a, »mi Budapestünk« érdekeit, — mondja. (A »mi Budapestünk/« olyan melegség árad ki ebből a szóból, mintha csak a szív olyan mélységéről fakadnának, mint a budai csodaforrások vize.) Városrendezési tanácskozások a NÉP fővárosi szervezetében — Meg vagy elégedve az eredménnyel, kegyelmes uram? — kérdem. — Ohó! Eredmény? Ez még korai, -— szól a tiltakozás. Majd, ha a sikeres eredmények tanúskodnak a bizottság működése mellett. De ebben nincsen kétségem. Hiszen a pártok ellenkezés nélkül tették magukévá a gondolatot. — No látod! Pedig erről tudni illenék. Azaz, hogy — talán nem is. Egészen jól van így, hogy nem kerül a nyilvánosság elé. Hisz ez igazán a mi pártéletünk belső ügye. Csak azért hozom fel ezeket, hogy lásd, milyen munka folyik magában a pártban is. Ahogy a költségvetési vitát megelőzőleg minden szakra vonatkozólag meghallgattunk kiváló szakférfiakat, hogy bizottsági tagjaink teljesen vértezetten és felkészülve képviselhessék a. pártot a közgyűlésen, ugyanúgy folytatjuk a munkát most is. Jelenleg a: városrendezés kérdése érdekel bennünket. Három egymásután következő szerdán párthelyiségünkben értekezlet folyik erről a kérdésről. A leghivatottabb ajkakat szólaltatjuk meg ezúttal, akiknek egész munkásságuk és közéleti tevékenységük össze van forrva ezzel a nagy, de nehéz kérdéssel. „Budapestet látni és — élni“ ■— Nehéz, mert pénz kell hozzá — vetem közbe, amire Zsitvay Tibor fájdalmasan sóhajt fel: —-Ez az. Mert könnyű volt építkezni^ befektetni, alkotni azokban az időkben, amikor az egyre fejlődő Budapest mögött egy hatvan- három vármegyés ország erőtartaléka és gazdasági lehetőségei állottak, s amikor egy kiegyensúlyozott gazdasági helyzet kizárt minden meglepetést és zökkenőt. Mennyivel más ma a helyzet, amikor úgyszólván naponta rádiózik a gazdasági élet, még pedig olyan szeszélyesen és következetlenül, hogy felborítja
