Független Budapest, 1935 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1935-10-30 / 44. szám
2 Független Budapest Budapest, 1935 október 30. liető kíváncsisággal várom tehát erről a tapasz- talatait. — Az az érzés, amit a valóságos helyzettel szemtől-szemben találkozva — a lelkemben kiváltódott, éppen olyan, mint a Jánusz istenszobor. Kétarcú. Az egyik az öröm és a büszkeség, a. másik a szomorúság. Örömem és büszkeségem abból a tapasztalatomból fakadt, hogy nincsen a földnek még egy olyan népe, amely a megpróbáltatásokat olyan íelemelően magasztos megadással, hogy úgy mondjam, férfiassággal tudná elviselni, mint a magyar fajta. Az elemi csapások egész sora sémi tudta megtörni a lelkét. Ez a nép még mindig a maga erejében bízik elsősorban s a maga munkájából várja és reméli lalpraúllását. És ez olyan megható. A szomorúságom is éppen abból fakadt, hogy évek óta látogatja az Isten csapása ezt a tiszántúli népet. Teljesen indokolt, ha minden lehető eszközzel a segítségére sietünk. Amit meg is akarunk tenni, hiszen országos nagy érdekünk, hogy ezt az értékes népet átsegítsük a bajokon. De hogy talpra áll, az a tapasztaltak után szent meggyőződésem. — Közmunkákkal, vagy segélyakciókkal akar a kormány segítséget nyújtani?- Véleményem szerint a közmunkák csak akkor felelnek meg valóban rendeltetésüknek, ha igazi munkát jelentenek és nincs inségmunka jellegük. A kormánynak az is a célja, hogy olyan közmunkákat végeztet, amelyek közszükségletet elégítenek ki s amelyeknél az előirányzott összeg legnagyobb része nem anyagbeszerzésre, hanem munkabérre esik. Ilyenek a földmunkák, folyórendezések, csatornázások. Ez meg is fog történni, úgyhogy a téli ellátást a vidéken a tavalyi mértékkel szemben nem tartom hátrányosabbnak és megoldatlanabbnak. Hz „egri norma" ■— És Budapesten? Mi a véleménye kegyelmes uramnak Budapest szegénységéről és a szegény ügy olyan megoldásáról, amely mellett Budapest uccáiról végleg eltűnnének a nyomorékok és a kéregetők, amint azt ma tervelik. Egy pillanatra ráncba fut a homloka, a miniszternek. — Itt igazán vigyázni kell, — mondja megfontoltan, hangsúllyal. — Ha azért tüntetnék el a koldusokat Budapest uccáiról, mert szégyeljük őket a most már — hála Istennek — egyre növekvő számú idegenek előtt, ez nem volna a kérdés megoldása. Inkább is hasonlítana a fiatalember szégyenére és álszemérmére, amely keletkező baját titkolva, rejtegetve, csak növeli a bajt, de nem gyógyítja. Etekintetben, szerencsénkre már van bevált normánk, még pedig az '»egri norma«, amely szerintem — még igen sok követőt fog találni idehaza is, de külföldön is. Mi ebben az egri normában a helyes“? Az, hogy nemhogy visszafejlesztené a karitást az emberekben, de még jobban kifejleszti, még pedig azzal, hogy csakis az igazán rászorultaknak és az igazi szegényeknek juttatja a jótékonyság filléreitA szélhámosság, a visszaélés, itt teljesen kizárt. Mert hiszen a régi jótékonykodás mellett sokszor háttérbe szorult a szégyenkező szerénység és élhetetlenség. Ezt az egri norma teljesen kizárja s éppen ebben van a nagy előnye-De meg abban is, hogy az egyes embert, az egész társadalmat s az egyházakat is bevonja a jótékonyság gyakorlásába s így minden embert ránevel, hogy érezze a kötelességét az elesettekkel, a segítségre szorulókkal ßzemben. Erős a hitem, hogy Budapest szegényügye is csak ezen a. normán nyerhet orvoslási és végleges megoldást. Budapest minden magyar büszkesége — Ha már Budapestnél tartunk — engedd meg kegyelmes uram, hogy megkérdezzelek, mi a véleményed Budapest gazdasági helyzetéről és jelentősé, géről a mai viszonyok között az ország életében? — Erre könnyű a feleletem. Nemcsak azért, mert a korma nyelnök is, de magam MODERN KERTEK tervezess és kiy telezése Budapest, II,, Júlia u. 2. (Budakeszi út sarok) Tel.: 55-8-53 .................... II..... is, t öbbször beszéltem és nyilatkoztam már erről a kérdésről, de azért is, mert Budapest valami csodálatosan össze van nőve minden magyar ember leikével. Mint volt huszártiszt talán azt mondhatnám, hogy a magyar ember életében az Budapest ami a huszáréban a — ló. Ez a büszkesége, ez a szemefénye, az iramának az alapja. Tudja, hogy e nélkül nem volna az, ami, hogy e nélkül csak ő is közönséges »gyalogos« volna. No mert Budapestben teljesedett ki az ezeréves nemzet kultúrája, nyugatinssáiga, nagyra törekvése, minden erőkifejtése és minden álma. Nincs magyar, akinek fel ne csillanna a szeme, ha Budapest nevét hallja. Eddigi rossz szokását, hogy mindent lekicsinyeljen és bírálhasson, ami hazai és ami budapesti, az lassanként kezd lekopni róla, — még pedig éppen azon idegenek rajongó elragadtatásán keresztül, akik úgy jönnek most már Budapestre, mint valami meseszerü álomvárosba, ami a maga természeti szépségével és kultúrgazdagságá- val nemcsak hogy azt adja, amit vártak tőle, de még jóval felül is a várakozáson kielégít, itt tartja és visszavonzza őket. Olyan adottság ez, minek nemcsak anyagi vonatkozásait kell méltányolni, hanem az erkölcsieket is. Ezért országos érdek, hogy Budapest minél szebb, minél fejlettebb legyen. De — hangsúlyozom — magyar jellegében legyen minél szebb és minél fejlettebb. Minél jobban ki tudjuk domborítani fővárosunk magyar jellegét, annál jobban tudjuk biztosítani látogatottságát, sőt sikerét is. De még valami, ami nagyomfontos. Ha Budapest most már a világ turistaforgalmának egyik vonzó központjává lett — az egyre növekvő idegenforgalom erkölcsi kényszerrel parancsolja ránk, hogy tekintetünket éppen Budapestünk érdekében az egész országra is rá irányítsuk. Mert éppen Budapest, érdeke, hogy a maga szépségében, pompáidéiban, ragyogásában ne egy ciha nyagolt, szegénységbe merült ország hivalkodó fővárosának lássuk, amely egy nem megfelelő környezetből emelkedik ki, bán- tón és elenmondón. Budapest nem lehet csak azért szép, hogy a vidék elhanyagoltsága, kultúrátlansága, szegénysége bántó ellentétet adjon ehhez a budapesti fényhez és kultúrához. És itt kapcsolódik bele a vidék érdeke a főváros érdekébe s ennek érdeke viszont a vidékébe. A fejlődésnek tehát karöltve kell történnie s Budapestnek nem szabad elszakadnia a vidéktől, hanem ellenkezőleg, azt is magához kell vonzania, magához kell emelnie, hogy a Budapestért rajongó külföldi azt ne mondhassa rólunk: »Budapest és aztán semmi több, mert a vidék csak legfeljebb kiábrándulás.«. Hz étet és az íróasztal — Művészi képhez művészi keret is való. Éppen ezért ragadok meg minden alkalmat magam is, de a> kormány többi tagjai is, hogy a vidékkel minél gyakrabban, személyesen találkozhassunk és érintkezhessünk. Ezért járok magam is gyakran vidéken. Hiszen mostani tiszántúli körútamon is többször hangoztattam, hogy a miniszternek ha ma, meg akar felelni az élet követelményének, nem szabad, de nem is lehet a hivatala Íróasztalához ragadnia, Az élet több, mint akták e!intézése. Azért osztom úgy be az életemet, hogy míg miniszter vagyok — fele időmet a hivatalban, a másik felét kint toltsem az emberek között. Csak úgy tudom biztosítani, hogy kapcsolatot tartok az élettel és a gyakorlattal s Budapestet segítsem a vidékhez s a vidéket Budapesthez közelebb hozni. Még egy kérdés feszegeti a kíváncsiságomat. Ez nem a belügyminiszternek szól. Hanem Kozma Miklósnak, az írónak, az »Egy csapattiszt naplójának« és a »Forradalom történetének«, a krónikásához, amely könyvek a magyar naplóirodalom két igaz drágagyöngyét jelenítik. — Nem gondolod, kegyelmes uram, hogy ki kellene ezt a sort még eggyel bővíteni, bogy meg legyen a »Hármas könyv«, a trilógia? Nem foglalkozol ezzel a gondolattal? Pedig érdemes munka volna a két könyv országos sikere után. Annak az embernek a tekintetével szúr felém, aki nem tudja, tréfálnak-e vele, vagy gúnyolódnak? — Én“? írni1? Most“? Érzem, hogy elügyetlenkedtem a dolgot. És igyekszem jóvátenni' a helyzetet azzal, hogy hirtelen kámforrá válók á Bolla titkár igazéh lelki örömére, aki már jelenti is az utánam következőt. Pedig már nyolc elmúlt. És senki sem kérdi; Mi lesz az estéllyel?... , , ( Zsirkay János. A vendégláfóíparí érdekeltségek akciója az új szállóépítkezések ellen Kölcsönt kérnek a szállók modernizálási és tatarozási célokra Az idei nyár hatalmas arányú idegenforgalma annyira megtöltötte a budapesti szállodákat, hogy a Budapestre érkező látogatók egy része úgyszólván hajléktalan miaradt és csak nagy nehézségek árán sikerült elhelyezni a váratlanul ideérkezett idegenek tömegét eldugott penziókban, de még inkább .magánlakásokban. Ez az örvendetes idegenforgalmi konjunktúra felvetette az új szállodaépítkezések szükségességének kérdését. Különböző érdekeltségek kezdtek tárgyalásokat új szállodák építésére, társaságok keresték fel a főváros különböző fórumait, hogy megállapítsák, mely helyeken kellene felépíteni ez új, nagyszabású hotelokat. Mialatt hatósági részről örömmel fogadták az érdeklődéseket, azalatt a meglévő budapesti szállodák nagy izgalommal kísérték ezeket a törekvéseket. Szerintük a budapesti szállodák teljesen kielégítik az idegenforgalmi igényeket és abból, hogy idén kivételesen hosszabb ideig zsúfoltak voltak a szállodák és penziók, még nem lehet arra következtetni, hogy a meglévő szállodai szobák elégtelenek és hog-y gyorsan új szállodaalapításokról kell gondoskodni. A szállodaipar érdekképviselete ellenakciót indított az új alapítási tervekkel szemben. Memorandumot juttatott el az összes illetékes tényezőkhöz, melyben a mai helyzetet és a követendő lépéseket tárja fel. Ebben a szállodaipar többek között kifejti, hogy a meglévő szállók terjeszkedési lehetősége akkora, hogy még sokáig elláthatják kellő szervezettség melleit az idegenforgalmi igényeket. Majd a következőket mondják: Felelősségünk tudatában állapítjuk meg, hogy szállodáink az ideinél lényegesen nagyobb túrista- és fürdő vendégforgalmat is helyes szervezéssel torlódás nélkül és kifogástalanul lebonyolíthatnak. Amennyiben szállodáink —• külföldi mintára — hosszúlejáratú és alacsonykamatozású kölcsönhöz juthatnának, újabb — az idegenforgalmi befogadó- képességet növelő — beruházások válnának lehetővé. Ha az idegenforgalmi szervek költségvetésének csupán tíz százaléka volna erre a célra felhasználható, öt év alatt a szállodák beruházási igényei kielégíthetők lennének. A kamatsegítségnek külföldi bevált helyes megszervezése kevés áldozattal hatalmas összegű tatarozási és berendezési munkákat indítana meg. Közel ezer polgári szállodai szoba tatarozására és berendezésének felfrissítésére lenne elegendő a Rudasfiirdő szállodájának építésére szánt OTI-kölcsön. Az idegenforgalomra alkalmas szállodai szobák ezrei már újból üresek. Az idegenforgalom rövid ünnepnapjai után ismét a deficit gondterhes hétköznapjai következnek. Idegenforgalmi szerveink és szállodáink fokozott együttes munkájára lesz szükség, hogy az üzemek a deficit rémével megfcüzhessenek és ismét felkészülten várhassák az új szezont. Az idei idegenforgalom eseményeiből mindenesetre levonható a tanulság: bevált külföldi mintára tervszerűen, a szállodaipar bevonásával állapítandó meg az idegenforgalmi események időrendje. Gondoljon egészségére, j szívjon NflKjOTEXET BÁNKI ENIL okl. órás BUDAPEST, IV., VÁCI-U. 49. Mindennemű órák szakszerű javítása sokévi külföldi gyakorlattal Óraraktár. Fővárosi tisztv -nek 10°/0 kedvezmény. r r Pál, építkezésitSangO új- és használt VaSablak, kapa, gerenda, sín, kapcsok, gépek Budapest, V., Váci út 14 — Telelőn : 13-4-35 HOFBAUER ÉS PIAZZA ÉPÍTŐMESTEREK TELEFON 18-8-f>y Telep: VI., Béke tér 5. Iroda: VI., Szondy ucca 34 FÜLÖP DEZSŐ építőmester j BUDAPEST, VII., ARÉNA ÚT 11 Telefon 35 5-84 Vadász Gyula mozaik la ptj yarn és építési anyag telepe Budapest, III., Lajös ucca 89 és Rupp Imre ucca 46 -Telelőn :'62-9-06 . i
