Független Budapest, 1935 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1935-10-30 / 44. szám

Budapest, 1935 október 30.

Független Budapest

3

Jlegértő és békés szelleméi, odaadó munkakészséget hoztunk magunkkal...“

Zslfvau Tibor nagyszabású megnyitó beszéde a költségvetési vitában ANemzeti Egység Párfiának maniiésztációiáí rendkívüli siker fogadta

a közgyűlés minden oldalán

A költségvetési vitát két nagy beszéd vezette be: a polgármester expozéja és Zsitvay Tibornak, a Nemzeti Egység Pártja fővárosi szervezete elnökének nagyszabású megnyilatkozása.

Szendy polgármester beszédével más helyen foglalkozunk. Zsitvay Tibor beszéde volt a költségvetési vita tulajdonképpeni szenzációja: ebben a beszédben mutatkozott be a NÉP fővárosi képviselete a törvényhatóság előtt. Csupa méltóság, erő, hozzáértés és szeretet volt ez a beszéd: szeretet a főváros ügyei és népe iránt; hozzáértés minden legkisebb problémához; erő azaz öntudat, hogy ezeket a kérdéseket meg is tudja oldani a párt; végül az a méltóság, amely nem kicsinyes^ megalkuvásokkal akarja vezetni a főváros életét, hanem programjának átütő értékeinek segítségével.

Rendkívüli visszhangja támadt Zsitvay Tibor beszédének. Miközben elmondta, számtalanszor csapott fel a taps, zúgott fel a helyeslés. Utóbb pedig a.z egész sajtó elismerte, hogy Zsitvay Tibor a legnagyobb szónoki sikerek egyikét aratta költségvetési beszédével és még az ellenzéket is meghódította. Zsitvay Tibor sikere nemcsak egyéni siker volt, hanem sikere a Nemzeti Egység átfogó gondolatának, amely nagyszerű diadalt aratott ezzel a megnyilatkozással.

Zsitvay Tibor nagyszerű beszédét az alábbiakban ismertetjük:

— Tisztelt KözgyCilés! (Halljuk! Halljuk! — Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) A parlamentekben szerte dívó szokás és azt hiszem, ebben a nagymultú teremben is otthonos, hogy a vita során a szónokok előző felszólalók előadásával polémiába bocsátkoznak. Ez egyrészt életet ad és folytonosságot jelent a vitának, másrészt tiszteletadást az előttünk szólónak. Ha én ma ettől a szokástól el akarok térni, engedélyt kérek a t. közgyűléstől, hogy az előttem szóló érdekes felszólalásokkal nem polemizálok, nem akarok figyelmetlenséget elkövetni a jeles szónokokkal szemben. De mai felszólalásom, amely első ebben az igen tiszteletreméltó teremben (Éljenzés a jobboldalon és a középén.) és amely egyúttal bemutatkozása annak a pártnak, amelyet vezetni szerencsém van, nem veszhet el a polémia rapszodikus rendszertelenségében és részletekben, hanem a bemutatkozás komolyságához méltó deklaráció akar lenni.

— Mélyen tisztelt Közgyűlés! Amidőn először szólalok fel a tvh. bizottság közgyűlésén, első szavam csak a köszönet szava lehet azzal a fővárosi polgársággal szemben, amely megtisztelt bizalmával engem' és pártom tagjait. Megtisztelt engem abban az időben, amikor minden hivatali állásomból, vagy ahogy mondani szokás: a hatalom polcáról kivonultam. Ezért a megtiszteltetésért más hálával nem fizethetek, minthogy odaadó kötelességvállalással és szükséges kötelességteljesítéssel vállalom a feladatomat. (Éljenzés és taps.)

tlarmonihus e&uütfműhödés a főváros szolgálatában

— Több dolog nagyon megkönnyíti ezt. Megkönnyíti először az a szeretet, amellyel, mióta eszemet tudom, a fővárossal, ragyogó szép fővárosunkkal, de nyomorúságában külön szeretetre is méltó fővárosunkkal, annak népével szemben viseltetem. Megkönnyíti az a négy évtizedet meghaladó együttes szenvedés, együttes gondviselés és együttes munka, amit a főváros népe sorában névtelenül teljesítünk. Megkönnyíti, talán legjobban könnyíti meg az a tradicionális szellem, amely .ebben a teremben elvenen él és az az egészséges atmoszféra, amely pártkereteken felülemelkedve, minden becsületes és őszinte törekvést e teremben egybekapcsol. Ugyanezt érzi és ugyanezt gondolja pártomnak, a Nemzeti Egység Pártjának minden egyes tagja.

— Ezeken az alapokon ajánljuk fel a t. közgyűlésnek és tagjainak a harmonikus együttműködést,

a megértő, vállvetett munkát a főváros érdekeinek, a lakosság, polgárság és munkásság jogos törekvéseinek becsületes szolgálatát. (Úgy van! Úgy van!)

— Megértő ős békés szellemet, odaadó munkakészséget hoztunk magunkkal, azt a meggyőződést, hogy ha minél ritkábban jut szóhoz ebben a teremben az egyoldalú pártpolitika, annál ritlcábban kényszerülünk a fél megoldások Prokrustes ágyába.

— Amikor tiszteletet adunk mindon elvi alapon

felépülő tiszteletreméltó meggyőződésnek, ugyanezt kérjük és várjuk el — joggal — saját meggyőződésünk számára, amelyhez erős hitünk szilárdságával ragaszkodunk. Pártunk a keresztény nemzeti világnézet alapján áll. (Éljenzés a jobboldalon és a középen.) ez irányítja politikáját, elhatározását és cselekedeteit. Mi a keresztény kultúra, a keresztény erkölcsök és mindenekfelett a keresztény felebaráti szeretet érvényesülését kívánjuk a közélet minden vonalában. (Éljenzés.) A keresztény kultúra korunk dekadens törekvéseivel szemben az egészséges és emelkedővonalú haladás útvonalát világítja meg és tárja fel előttünk. A keresztény erkölcsi törvények érvényesítse a közéleti tisztaság legfőbb biztosítéka. (Úgy van! Úgy van!)

— A keresztény felebaráti szeretet pedig felvértez bennünket minden türelmetlenkedéssel szemben. A türelmetlenkedés szelleme — legyen annak életre- hívója akár felekezeti, akár osztályellentét, akár pártpolitikai elfogultság — rombolást jelent a lelkek világában és az alkotó munkában egyaránt. A keresztény szeretet az, amely minden elhatározásunkban, cselekedetünkben, szociális gondoskodás céltudatos gyakorlásával, a társadalmi igazság munkásaivá, előmozdítóivá avat bennünket. Ez állított bennünket a tőke és a munka harcában fenntartás nélkül az embertestvér mellé. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.)

Ragaszkodás az önkormanuzafhoz

— Tisztelt Közgyűlés! Tisztelt Törvényhatósági Bizottsági Tagtársaim'! Az emberi szeretet, a békés együttműködés jegyében és

a főváros autonómiája iránti őszinte ragaszkodással állunk helyt.

Bízva az itt élő tradíciók szellemében, mindennek jószándékában, összefogásra és alkotó munkára állunk készen, a nemzetért, fővárosért, korunk keresztfáit dolgozó magyar véreink, embertestvéreink boldogulásáért. Ismétlem, remélem, hogy ebben mindnyájan összetalálkozunk. (Iígy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.)

— Tisztelt Közgyűlés! A jövő munkája szempontjából különösen bíztató jelenség az, hogy az ebben a teremben meglévő békés atmoszférában olyan férfiú irányítja a főváros ügyeit és intézi a jövőt, mint Szendy Károly polgármester úr Öméltósága. (Éljenzés és taps.)

— Nem az a lényeg, hogy a költségvetést iránta való bizalomból megszavazzuk-e, az a lényeg, hogy elhangzottak ma is és máskor is olyan kijelentések, hogy iránta való személyes bizalom dacára esetleg nem szavazzák meg, mert a lényeg az, hogy

az ő emberi képességeiben, jószándékábau,

arra hivatottságában, realitásában és szíve melegében mindnyájan bizakodunk.

Az ő lényét tükrözi vissza ez a költségvetés, amely előttünk van. Az ö lényét azért, mert ez a költségvetés őszinte. Nem tarkargatja a deficitet, amely helytelen lenne és oktalan már csak azért is, mert alig van, nagyvárosa a világnak, amely még jobban ne küszködne a deficitekkel, pedig a többi államban, azok városaiban nem szenvedték el Trianont, nem vesztették el a fővárosok, nagyvárosok hinter- landját és minden, gazdasági erősségét. Itt még azonkívül új feladatok, szociális feladatok sokasága hárult a fővárosra és annak nagyértékű tisztviselőkarára.

A főváros háztartása

— A polgármester úr nyíltan és egyenesen megmondotta, hogy a deficit fedezésére egyrészt az államrendőrségi állami hozzájárulás csökkentésére, másrészt az üzemek szanálásával kapcsolatban az eddigi megtakarításokra gondol. Igaza van Peyer Károly tisztelt előttem szólónak, amikor azt mondja, hogy ezt a javaslatot — ő ugyan az egész költség- vetésre mondotta — kényszerhelyzet szüli, mert az idő, a szanálási törvény lejártának ideje sürgeti a polgármester urat és sürget valamennyiünket és egyúttal kérdőjelek elé állítja az autonómiát, mert hiszen a szanálási törvény kétségtelenül kivon a polgármesternek és az autonómiának hatásköréből olyan kérdéseket, amelyeknek megoldására ez az autonómia önmagában kész és képes. (Ügy van! Úgy van!)

— Ha lépés is ez a költségvetés előre, még nem tartunk ott, hogy azt teljes örömmel üdvözölhetnénk és azt mondhatnák, hogy a polgármester úr már szabadon és minden kényszerítő körülmény figyelembevétele nélkül sajtit elgondolásait és az autonómia élKARDOS JENŐ SS

BUDAPEST, VI-, Ó UCCA 31 — TELEF

gondolásait vihette volna a számok rengetegébe.

Világosan látva a helyzetet megállapíthatjuk, hogy a főváros háztartása lényegében sziláid alapokon nyugszik, mert éveken át fokozottan és előrelátóan gyakorolt takarékossággal, a változott viszonyokhoz mérlen önként már is kellően redukálta és redukálja ezúttal is a költségvetést. Vagyis megmondom őszintén:

helytelen dolog a fővárossal kapcsolatban szanálásról beszélni.

(Hosszantartó élénk helyeslés és taps.) Itt a főváros és az állam viszonyának helyes és őszinte alapokra helyezése, a múlt likvidálása (Hosszánál tó élénk él jenzés és taps.) és minden ötletszerűség kikapcsolása az előttünk álló feladat. (Ügy van! Ügy van!) A főváros — talán közhelyet mondok, de nem lesz közömbös, ha1 én mondom el, a kormány fővárosi pártjának vezére — (Halljuk! Halljuk!) a tanügy, a köz- egészségügy terén és egyéb vonatkozásokban mesz- sze túlment áldozatkészségben) olyan közfeladatok teljesítése terén, .— sokszor önként, olykor felsőbb kívánságra — amelyeknek tulajdonképpen az államot kellene terhelniök. (Ügy van! Ügy van!) Ideje tehát, hogy a feladatok és a fedezetek helyes szétválasztása megtörténjék és végre egyszer hátsó gondolat nélkül leüljön a tárgyalóasztalhoz az állam és a főváros. (Élénk helyeslés és taps.)

Becsületes megegyezést az állammal

— Felmerül az a kérdés, hogy vájjon most az állam és a főváros viszonyában milyen álláspontra kell helyezkednie a fővárosnak? (Halljuk! Halljuk!) Két véglet kínálkozik. Az egyik azt mondja hogy az államra kell áthárítanunk mindent és a kérdések megoldásánál az államot kell elmarasztalni. A másik véglet az, hogy az állam, amely mérhetetlen megpróbáltatásokkal küzd, nem teljesíthet ilyen kívánságokat, tehát vállalja a főváros.

— A magam részéről egyik végletet sem osztom.

Én itt becsületes megegyezésre törekszem,

amely a múltat likvidálja és a jövőt életképessé teszi.

(Hosszantartó élénk éljenzés és taps.)

■— Ennnek előkészítése, a dolog- természete szerint, elsősorban a Nemzeti Egység Pártjának kell, hogy feladata legyen, mely egyaránt áll bizalmi kapcsolatban a kormánnnyal és a főváros vezetőségével. Mi ebből a mukából nem akarjuk kivonni magunkat, hanem erre felajánljuk teljes készségünket abban a reményben hogy ezekből a tárgyalásokból az állam és a főváros harmóniája és az autonómia fog győztesen kibontakozni. (Élénk helyeslés és taps.)

—- Bíztató jelenségnek tartom azt a kijelentést, amelyet a miniszterelnök úr többízben — előttem és a nyilvánosság előtt is — megtett, hogy a legmelegebb érdeklődéssel viseltetik a főváros problémái iránt és

teljes készségét nyilvánította az iránt, hogy

az eddig fájó és elmérgesedő problémák megoldásában segítségünkre fog jönni.

(Élénk helyeslés és taps.)

■— Szükségünk van a külső és belső városfejlesztés feladatainak szerves egészben és józan végrehajtási sorrendbe fog-lalására. Talán szokatlan az a megkülönböztetés, amelyet tettem külső és belső városfejlesztés között, megmondom tehát, hogy belső városfejlesztés alatt azt a gondoskodást értem, amely a városi lakosság gazdasági életét, megélhetését mozdítja elő, az ipart és kereskedelmet a maga élet- feltételeihez visszavezeti, munkásaink problémáihoz szeretettel és a megoldás akaratával nyúl, amely igenis a fogyasztóközönségnek az érdekeit figyelembe veszi és elhárít a fogyasztóközíönség érdekeinek érvényesülése útjából minden mesterséges akadályt. De ideértem azt a céltudatos munkát is, amely a munkanélküliséget nem segélyezéssel, — amely ultima ratio ezen a téren — hanem munkaalkalmak szaporításával segíti elő. (Élénk helyeslés és taps.) Ebbe a belső városi: jlesztésbe értem a gondoskodást a fiatalság elhelyezése tekintetében, a frontharcosok, hadirokkantak és hadiözvegyek problémáinak szeretetteljes felkarolását és megoldását, valamint annak megállapítását, — e programkörben, annak élén — hogy mindannak rovására, ami szociális jólpt s az afelé való józan haladást jelenti, sohasem szabad takarékoskodni. (Élénk helyeslés és taps.)

Ailogá, Ueraliáz© és tárosfejleszíő program»!

— A belső, az élet felpezsdülését elősegítő város- fejlesztés külső köreteit az a munka adja meg, amit a főváros városfejlesztő külön bizottságának, a FőváZsitvay Tibor