Független Budapest, 1935 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1935-09-18 / 38. szám

Budapest, 1935 szeptember 18. 2 Független Budapest ■™M*roaBapagM&wmMinnTrir—fiíTBnmmir^'ii '.«ffnif rrarrr II. Észrevételeim között mondhatnám első helyen áll, amit minden látogatónk is leghamarébb észrevesz, a világítás kérdése és a közlekedés. Ez a kérdés-komplexum olyan ki­terjedt, hogy ketté kell osztanom fejtegetéseimet. A nálunk megforduló idege­nek, a külföldön beszerzett infor­mációk alapján, leginkább az esti órákban érkeznek Budapestre, csak azért, hogy a kivilágított Duna- part fenséges panorámájának be­nyomásait élvezzék. Kétségtelen, hogy ennek a képnek színpadi ha­tása van, de a természetnyujtotta vitéz Pesthy Müller szépségek mellett eltörpülnek a Józseí csinált és mesterkélt effektusok. A pesti part fényáradatával a budai rakpart sötétsége azonban nem áll arányban, ami mindenkinek feltűnik. A pesti partnak villamos girlandokkal való kivilágítása helyett a budai oldalnak inten­zivebb világítását kellene megcsinálni. Szükséges volna rendészeti és közlekedési okokból a hidak kivilágítása is. Ezeknek sziluettjeit lehetne — a bídkarfákat bizonyos magasságban — girlandokkal kivilágítani, ami ezeket az építési remekműveket este is impozáns látványosságokká avatná. Meg le­hetne világítani ilyen girlandokkal regényes fekvésű Margitszigetünket is. A margitszigeti víztorony te­tején színes és forgatható, .világítótoronyszerű reflek­tort lehetne alkalmazni, amely fényét szertehinti az egész világ által irigyelt szigetre. A világításnak nálunk bevezetett formája az, hogy az architektonikus remekműveket, mint a budai várat, a parlamentet, a halászbástyát és a felette trónoló Nagyboldogasszonytemplomot reflektoraikkal megvilágítják. Újabban az Opera és a Hősök Emléke is fényárban úszik és ami a legfőbb: a Keleti xtálya- udvar árkádja, amely — hála Sémi Ottó államvasúti elnök európai ízlésének és gondoskodásának •— im­ponáló háttere a székesfőváros legfőbb közlekedési út­vonalának és úgy hat, mint egy diadalív. Csak arra kell ügyelni, hogy az, útvonal mentén és -az úttest közepén lógó reklámzászlók, mint valóságos lepedők, bele ne kerüljenek a tündöklő látvány fénykévéjébe és ne rontsák le a hatást. A Gellérthegy kivilágí­tása, a citadella romjai mellett a Szent Gellért-szo- bor és az alóla fakadó vízesés megvilágítására szo­rítkozik. A citadellát márványfehérsége szinte pre­desztinálja arra, hogy a falak színe belevegyüljön, szinte felolvadjon nemzeti színeinkbe, úgyhogy az egész világítás piros-fehér-zöld, tehát nemzeti színekben pompázzon. Csak az üvegeket kellene kicserélni és a színeket ve­títeni. A vízesés és a Szent Gellér-szobor nincsen elég intenziven világítva. A szent kezében levő ke­resztet is ki lehetne világítani, egész könnyen neon- fénnyel. A vízesés hydrotechnikai megoldása nagyon si­került. De a világítási hatás sémini körülmények kö­zött sem tökéletes. Jobbat kell csinálni. A Gellért­hegy derekán lévő fákat színes izzólámpákkal le­hetne ellátni és meg kellene világítani a Pálosok kolostorát és a barlang- kápolna bejáratát is. Van még nagyszerű és kivilágításra érdemes pompás köz­épületünk, mint amilyenek a Bazilika óriás kupo­lája, a Nemzeti Múzeum csodás homlokzata, a Curia glóriás oszlopzata, a Börze-palota és vele az egész Szabadságtér az irredenta-szobrokkal és az ország- zászlóval (noha ez, utóbbi ki is van világítva), amik­nek minden idegen csodájára járna, — főleg az esti érákban. Egész természetes, hogy a világításnak állandó jellegűnek kellene lenni és nem szabad csalódást kel­teni azokban az idegenekben, akik nem bizonyos al­kalomszerűségeket keresnek csupán, hanem orszá­gunk szívét, székesfővárosunkat mint európai góc­pontot keresik fel és csodálkoznának azon, ha a vi­lágítás tekintetében azt vennék észre, hogy ez nálunk csak parádézásra szolgál és nem ál- landó jellegű. Ezzel összefüggésben szeretném ismételten felhívni az illetékes tényezők figyelmét arra a nagy fontos­ságra, amit azoknak a tereknek, útvonalaknak az intenzív utcai világítása jelent, amelyek a pálya­udvarokba, hajóállomásokba, közlekedési járművek végállomásaihoz, színházakhoz vagy mulatókhoz és hasonlókhoz torkolnak. Az ilyen helyek még balkáni államok városaiban is legjobban vannak világítva. Másirányú tapasztalataimra még lesz alkalmam visz- szatérni. * A közlekedés és a járműszolgáltatás is olyan in­stitúciók, amik leghamarabb ötlenek az idegenek szemébe. Elsősorban a körülményes magyarázat nélküli orientáció; az útbaigazítók türelmes és udvarias fel­GLADIATOR PENGE VEZET! világosításai, tehát a .személyzet előzékenysége. A rendészeti közegek szolgálatkészsége, még akkor is, lia nem bírják az érintkezési nyelvet. Ezenfelül le kell építeni vagy meg kell változtatni nemcsak az idegenforgalom, de a belföldi és helyi relációk szem­pontjából, a sokféle szakasz, vonal és átszállójegy- tipust. A k isszák a szos rendszer inkább lokális igé­nyeknek felel meg és ezt nem veszik igénybe sűrűn a külföldiek. De az átszálló-relációkon és különösen a pestkörnyéki kirándulóhelyek, HÉV és Fogas­kerekű-vonalak tarifáin mielőbb változtatni kell. Mert a mai komplikált és méregdrága közleke­dési-díjak még az idegenek között is feltűnést keltenek és főleg ezek a tapasztalt mizériák az okai annak, hogy úgy a belföldiek, min ta külföldiek tartózkod­nak a székesfővárosi környék szemkápráztató termé­szeti gyönyörűségeinek sűrűbb frekventálásától. A közlekedési menetrendek rengeteg kívánni va­lót hagynak hátra. ÁH ez különösen a mindinkább lanyhuló dunai hajóforgalomra. A HÉV-villamosok, a fogaskerekű és különösen a hajók medikaiig pon­tossággal (vagy inkább pontatlansággal) berendezett és időhöz kötött közlekedési rendszei’e sok bosszúsá­got okoz mindenkinek. De még jobban növeli a bosz- szúságot, ha a közönségnek a városi megállóknál és vég állomásoknál — különösen az esti órákban — Legutóbb közöltük a fővárosi iskolánkívüli nép­művelés átszervezésének és ezzel kapcsolatban a Népművelő Hivatal felállításának tervét. Tekintettel a nagyérdekű kérdésre, szükségesnek tartottuk kér­dést intézni az iskolánkívüli népművelési ügy kiváló ismerőjéhez és harcosához, Béldi Béla dr. ország- gyűlési képviselőhöz, a Nép propaganda-főnökéhez, hogy a tervbevett átszervezéssel kapcsolatos vélemé­nyét a főváros közönsége is megismerhesse. Béldi Béla, akinek legutóbb megjelent »Nemzetirányítás« című, főleg népművelési kérdésekkel foglalkozó cikksoro­zata általános feltűnést keltett és legilletékesebb he­lyen is komoly megvitatás tárgyát képezte, a követ­kezőkben válaszolt munkatársunk kérdéseire. Első kérdésünk az volt, hogy miben látja az iskolánkívüli népművelés igazi feladatát? — Az iskolánkívüli népművelésnek, — felel­te Béldi Béla — az ismeretterjesztés mellett leg­fontosabb célja az, bogy a nemzeti közszellem egységét és ezzel a komoly, rendszeres építő- munka alapját biztosítsa. Meggyőződésem, hogy a nemzet jövője, vagyis a most megvalósítandó reformok sorsa is attól függ, hogy mennyire leszünk képesek ezekhez a nemzet lelki támogatását megkapni? Mert a leg jobb szándékú reform, a legszük­ségesebb kormányzati intézkedés is hajótörést szenvedhet a, nemzet esetleges lelki ellenállásán. Ezt kiküszöbölni, illetőleg a kívánt lelki és gondolkodásbeli egységet biztosítani azonban csak úgy lehet, ha a nemzetet szisztematikusan nevelik erre, irányítják efelé az egység felé. Ezt a célt pedig elsősorban az iskolánkívüli népművelésnek kell szolgálnia, amelynek ilyen­formán nem lehet kizárólag oktató, ismeretter­jesztő feladatot tulajdonítani. — Mi biztosítja leginkább az iskolánkívüli népművelés nemzetnevelő munkáját — kérdeztük ezután. — Erre nagyon nehéz néhány mondatban válaszolni — felelte Béldi. — Mindenesetre rendkívül fontos szerepet játszik itt az egységes irányítás, továbbá, a megfelelő munkaeszközök, valamint a munka szervezetének helyes megállapítása. Ami az irányítás kérdését illeti, e téren a kultuszminisztérium abszolút jogai nem érint­hetők. Az iskolánkívüli népművelési munka legfontosabb irányelvei ugyanis Budapesten éppen olyanok, mint a legeldugodtabb kis falu­ban. A munka eszközei már a helyi lehetőségek szerint differenciálódnak és e tekintetben a székesfőváros anyagi és kulturális ja­vai természetszerűleg egészen más ősz- közöket biztosítanak a. népművelési munka számára, mint amelyek falun al­kalmazhatók. Bármilyenek legyenek is azonban az eszközök (előadások, kiadványok stb.), valamennyinek a közös célt kell — a közös irányelvek alapján — szolgálnia. — Tekintettel arra, hogy itt most szervezeti változásiról van szó, mennyiben látja ezt Kép­viselő Űr indokoltnak és célszerűnek — kérdeztük ezután. negyedórákig kell várni egy-egy járműre. Miért nem lehet használni az átszálló jegyeket a székesfőváros tulajdonában levő összes közlekedési járműveken'? Miért nem szállhatnak át az utasok a Beszkárt je­gyeivel az autóbuszokra? Miért nem járnak körfor­galmi és kilátó-kocsik? .. . Ezeken a hiányokon min­den külföldi csodálkozik... A közlekedési útvonalak erezetének, az utcáknak rendbentartásáról, az utcák és terek elnevezésének feltüntetéséről, a világító házszámtáblákról, az egy­irányú járműközlekedésről és egyebekről, külföldi tapasztalataim alapján fogok szólni, mert ezek is mélyen beékelődnek az idegenforgalom tökéletesíté­sével összefüggő munkába. * Fel kell vetnem egy, a reklámmal kapcsolatos kérdést. Az ásványvizes üvegek kupakjai is le van­nak zárva egy 1 fillér értékű n. n. »Gyógyhely zár­jegyű-gyei. Ez a jelentős bevételi forrás a budapesti Gyógyhely-bizottság fontos céljait táplálja. Ilyen magyar ásványvizek üvegjeire lehetne még másféle közérdekű reklámokat izléseseu alkalmazni. De alkalmazhatók volnának a közhasznú és ide­genforgalmi célokat szolgáló reklámok a szikvizes üvegeken is, vagy minden palackon, ami idegenek elé kerül. Úgyszintén a csemege-, gyümölcs- és cukor­áruk csomagolásával is lehetne megfelelő reklámot űzni, ami igen sok előnyt jelenthet. Mindezek a te­rületek kihasználatlanok, noha gazdasági, kereske­delmi és idegenforgalmi hatásuk kézenfekvő. A hatóságoknak az erre irányuló komoly és meg­bízható üzleti terveket pártfogolni kell. mert ezek révén újabb szemhatár nyílik az eredményessé te­hető idegenforgalmi propagandára. — Erre a kérdésre csupán eg'y másik kér­déssel válaszolhatok: az új szervezet organikusan fog-e bele­illeszkedni az iskolánkívüli népművelés országos szervezetébe és munkájába? Ha igen, akkor az átszervezést elvileg nem le­het kifogásolni. Gyakorlatilag pedig minden olyan átszervezésnek', helyesebben továbbépítés' nek indokoltsága vitán felül áll, amely az el­érendő célhoz közelebb visz bennünket. Ha nem illeszkedik bele ebbe az organikus munkaközös­ségbe, ha lokális elszigetelődést jelent az orszá­gos népművelési munkában, akkor természetesen nem látnám indo­koltnak és jogosnak az átszervezést. Ismerve azonban a polgármester úr és Némethy tanácsnok úr hozzáértését, nem kétlem, hogy a fővárosi iskolánkívüli népművelés átszervezése és ezzel kapcsolatban a Népművelő Hivatal fel­állítása. csak jó hatással lesz arra a nemzetne­velő munkára, amelyet a kultuszkormány or­szágszerte nagy szeretettel és lelkesedéssel vé­gez. A NEMZETI EGYSÉG FŐVÁROSI SZERVEZETÉNEK HÍMÉI A BSzKRt költségvetését a NÉP szerdán tárgyalja Szerdán este a NÉP fővárosi szervezete, illetőleg a pénzügyi és közlekedési bizottság letárgyalja a BSzKRt költségvetését, amelyen megvitatásra kerül nemcsak maga a költségvetés, hanem a közlekedés terén szükségessé vált reformok kérdése is. * — Társasvacsora a NÉP fővárosi szervezetében. Szerdán este a NÉP fővárosi szervezete pénzügyi és közlekedési bizottságának tanácskozásai után a párt klubhelyiségében társasvacsora lesz, amelyen nemcsak a párt képviselő- és> bizottsági tagjai, de a klub tagi­jai is rósztvesznek. * A IX. kerületi munkaközpont társasvacsorája. A IX. kerületi munkaközpont elmúlt szombaton társas­vacsorát rendezett, amelyen a NÉP. fővárosi szerve­zetének központja részéről dr. Kauser István igaz­gató mondott nagyhatású beszédet. * Zászlószen teles i ünnep. A Házfelügyelők Nemzeti és Gazdasági Egyesülete vasárnap délelőtt zászló- szontelési ünnepélyt rendezett. A zászlószentelési ak­tus reggel 8 órakor volt a Bazilikában, ahonnan az ünnepélyen résztvevő tömeg a Hősök emlékművéhez zarándokolt és ott vitéz Szalay László mondott ün­nepi beszédjét. Utána Susztrovics Károly főtitkár beszélt nagy hatással a gazdasági szervezkedés fon­tosságáról és szükségességéről. A fővárosi szervezet központját dr. Hegedűs Bertalan főv. biz. tag kép­viselte. Zászlóanya vitéz Barczy-Bafczen Gáborné volt. A lélekemelőén szép ünnepélyen a zenét a 38-as honvéd-cserkészcsapat szolgáltatta. Idegenforgalmi észrevételek Irta: wiiéz Peslliu-Müller Józsefi Béldi Béla dr. a fővárosi iskolán- kiviili népművelés átszervezéséről

Next

/
Thumbnails
Contents