Független Budapest, 1934 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1934-02-21 / 8. szám

HUSZONKILENCEDIK évfolyam T9T34 február 21 8. szám Függelten Budapest Városi, politikai és közgazdasági lap Megjelenik minden héten Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő — Fél évre 12 pengő Egyes szám ára 50 fiilér FELELŐS SZERKESZTŐ: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Báthory ucca 3. I. Telefon : 19-9-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 Harc az autonómiáért A parlamenti bizottságok letárgyalták a fővá­rosi javaslatot és ma, szerdán, már a képviselőház plénuma előtt kezdődik a törvénymódosítás vitája. Ami a bizottságokban történt, az ismeretes: rövid summája ennek annyi, bogy komoly változás nem esett az eredeti javaslaton. Egyes stiláris, vagy mellékes kérdésekre vonatkozó »engedmények« sem­mit sem enyhítettek a törvényjavaslat kardinális intézkedésein és hiába fogadott el a belügyminiszter egész sereg változtatást, lényegében érintetlenül ke­rült ki a bizottsági kohóból az eredeti szöveg. Miközben a bizottsági tárgyalások folytak, az­alatt volt egy mellékhajtása is az ügynek, olyan, amely nélkül nálunk semmi sem esketik meg és amely mindig mindennél fontosabb: személyi termé­szetű. A magyar közéletnek különös és szerencsétlen jelensége, bogy a legdöntőbb ügyek is többnyire személyeskedésbe fulladnak. Amikor az alkotmány­védő-blokk megalakult és, minden politikai és világ­nézeti szempontot félretéve, a főváros összes pártjai egyesültek az autonómia védelmére, úg-y látszott, hogy létrejött az a bizonyos magyar egység, amelyet komoly, vég-ső veszedelem szokott megteremteni a közös ellenféllel szemben: itt az autonómia, ott a kormányhatalom — itt a welfek, ott a ghibelinek — és végre megkezdődik a komoly, alkotmányos küz­delem egy sorsdöntő ideálért, amely évszázadokon keresztül élt és fejlődött a magyar lelkekben, a tör­vényhatósági szabadságért. Sajnos, nem így történt, vagy legalábbis nem egészen így: a javaslat elleni harc ugyan lankadatlanul folyt tovább az egyesített bizottságok ülésein, de a mellékkarctér főbarctérró változott át és sokkal nagyobb hévvel folyt a bűn- bak-hcijtóvadászat, az »árulók« kutatása, mint az ön- kormányzati szabadságért való küzdelem. Remélj ük, bogy a céltalan és káros személyi ügyeknek most már végük, a felesleges gyanúsítgatások és alap­talan vádaskodások megszűnnek és minden energia egyetlen pont felé koncentrálódik: a főváros alkot­mányos életének szebbé, jobbá, szabadabbá tételére'. Mi az 1930-as fővárosi törvény ellen első pilla­nattól kezdve a leghevesebb harcot indítottuk, mert láttuk jóelőre, hogy az el fogja sorvasztani a tör­vényhatóság életét. A jóslat bevált. Amikor most arról van szó, hogy ezt a törvényt revideálják, ak­kor csak egyetlen célt ismerhetünk, mégpedig azt, bogy a törvényhatóság megcsorbított, elnyomorított életét ismét teljessé tegyük, a szabadságot vissza­szerezzük és a polgárság önrendelkezési jogát helyreállítsuk, amennyire az csak lehetséges. Tud­juk, hogy a teljes önkormányzati szabadság’ elé sok akadály gördül (többek közt a népszövetségi biztos állandó sürgetése, amellyel a törvényhatósági ki­adások csökkentését követeli', hogy ezzel az állami j költségvetés biztonságát emelje) és így kénytelen- | kelletlen beletörődünk abba, hogy messzire jutót- i tunk attól, amit igazi autonómiának hiszünk és val- \ lünk. De amint alkalom vagy lehetőség mutatkozik arra, hogy a szűkreszabott kereteken valamennyire is tágítsunk, mindent fel kell használnunk, hogy a rossz törvény helyébe jobbat hozzunk. A kormánynak megvannak a maga elvi szem­pontjai, amelyeket feltétlenül érvényesíteni akar a ' fővárossal szemben. Ezek a szempontok sok tekin- ! tétben ellenkeznek a törvényhatóság felfogásával. I Van azonban az autonómia életének számos olyan j megnyilvánulása, amellyel szemben a kormány a legteljesebb desinteressement álláspontján van, ame­lyeknél hajlandó a í’égi, hibás törvény sérelmes ren­delkezéseinek megváltoztaáisára: a főváros képvise­lőinek arra kell törekedniük, hogy ezekben az egy- | általán nem mellékes kérdésekben elérje a saját aka­ratának érvényesülését. Máris mutatkoznak egyes olyan intézkedések, amelyek jobb helyzetet teremtenek bizonyos szem­pontból, mint amilyent az 1930. évi XVIII. t.-c. ho­zott: a küzdelemnek arra kell most irányulnia, hogy a parlament teljessége előtt megkezdődő vita során a veszett fejszének a nyeléből is, meg- a fokából is minél többet megmentsen, ha már az éléből é.s a lapjából nem tud valami sokat megmenteni. Reméljük, hogy a képviselőházi és felsőházi tár­gyalások során ez sikerülni fog. Nem lehet, hogy a főváros alkotmánya, a vidéki törvényhatóságoké alá süllyedjen. A főváros polgárságának magas szellemi és erkölcsi kultúráját nein lehet semmibe se venni, xüég annyiba se, mint bármelyik vármegye, vagy törvényhatósági városé't. Erről a magas kultúráról és felsőbb.Sieges politikai érettségről most fognak le­vizsgázni a főváros képviselői az ország nyilvános­sága előtt és hisszük, hogy ezt nem fogják újabb személyi hajszák elposványosítani, hanem olyan ereje lesz, amely előtt meg kell hajolniok az autonó­mia legnagyobb ellenségeinek is. A főváros igazi és egyetlen ereje nagy szellemi és erkölcsi nívója, eb­ből nem szabad leszállanánk, ha győzni akarunk. Sipőcz Jenő polgármester nyilatkozik a Független Budapestnek a pénzügyi Helyzet szanálása érdekében tett intézkedéseiről, a tavaszi közmunkák megindításáról, a kisiparosok megsegí­téséről, a szociális akciók folytatásáról és a gyakornoki állások betöltéséről Sipőcz polgármester kijelenti, hogy szükség esetén kiszélesíti a nyomor enyhítő akciók kereteit azzal indokolta, hogy a 'pénzügyi helyzet szanálása érdekében van szükség rend­kívüli intézkedésekre. Az a szanálási terv, amelyet a kor­mány az új fővárosi reform- törvény életbeléptetésével kapcsolatosan hoz nyilvános­ságra, a válsággal küzdő fő­városi háztartási helyzet sza­nálását és a takarékossági szempontok hatékonyabb érvé­nyesítését célozza, és pedig olyképen, hogy a foganatosí­tandó rendszabályok alkalma­sak legyenek a főváros pénz­ügyi és háztartási mérlegének egyensúlyba hozására. Ezek­kel a kérdésekkel legutóbb a városházi adminisztráció ve­zetői is behatóan foglalkoz­tak, sőt megjelent egy rende­let is, amely bizonyos óvintéz­kedéseket tartalmaz a bevételek várható esésének az ellensúlyozására. Sipőcz Jenő polgármester akivel ezekről a kérdésekről beszélgetést folytattunk, a következőket mondotta a Független Budapest munkatársának: — Minden tevékenységünk oda irányul, hogy a főváros háztartási helyzete a mai sú­lyos gazdasági viszonyok között a folyó évi költségvetési hiányon túlmenőleg további ha­nyatlást ne szenvedjen, sőt a háztartási hiány az év folyamán a lehető minimumra csökken­tessék. E cél elérése érdekében rendeletet ad­tam ki. Ez, a rendelet a székesfőváros 1934. évi gazdálkodásának pénzügyi ellenőrzését szabá­lyozza. Legfontosabb rendelkezésem, az, amelyik a folyó évi költségvetés hiteleinek felhaszná­lása tekintetében határt szab. Jóllehet a leg­szigorúbb takarékossági szempontok figye­lembevételével összeállított költségvetéssel ál­lunk szemben, a köteles óvatosság szükségessé tette, hogy a költségvetési tételek a tavalyi­hoz képest az idén is 10% erejéig zárol­tassanak. Ezen túlmenő rendszabályok alkalmazásának irányát a bevételeknek a folyó évben miként való alakulása fogja megszabni. Az 1934. évi költségvetés ügyében az elmúlt hó folyamán állandó tárgyalásban állottunk a kormány­nyal s az ennek során szükségessé vált adat­gyűjtések és adatszolgáltatások jelentékeny feladatot róttak a pénzügyi osztályra. M tavaszi közmunkák Arra a kérdésre, .hogy megtörténtek-e már a szükséges intézkedések a tavaszi közmunkák elkészítése iránt, Sipőcz polgármester ezeket fe­lelte: — Pénzügyi gondjaink mellett sem feled­kezünk meg arról, hogy az új munkaalkalma­kat nyújtó közmunkatervek megvalósítását előkészítsük. Ebben a tekintetben két lehetőség kínálkozik: az egyik a Tabán újjáépítésének a meg­kezdése, a másik az Erzsébet sugárút megnyitása. Mind a két irányban megindultak az elő­készítő munkálatok és én remélem, hogy még a’ nyár beállta előtt úgy a Tabánban, mint az Erzsébet sugárút vonaléiban is megindulhat az építkezés. Szükség van az előkészítő munká­latok gyors befejezésére főként abból a szem­pontból, hogy az iparosságnak új munkaalkal­makat teremtsünk. Sokat várok az iparosság helyzetének megjavítását illetően a kontárok ellen megindított küzdelemtől is. Küzdelem a kontárok eilen A kontárok elleni küzdelem mindig fontos törekvése volt az ipari érdekeltségeknek, de en­nek a küzdelemnek talán sohasem volt oly nagy jelentősége, mint ma, amikor a kereseti lehető­ségek általános csökkenése, a tisztviselők fize­tésének kényszerű leszállítása, a közületek költ­ségvetésének leszorítása a kézművesiparosság munkaalkalmai terén ez eddig sohasem tapasz­talt mélypontot idézték elő. Á siílyos gazdasági helyzetből és trianoni megcsonkításunkból fa­kadó okokon kívül azonban nem utolsósorban járult hozzá a kézművesiparosság helyzetének romlásához az a körülmény is, hogy a nagyközönség egy része különösen a háztartása körében előforduló ipari munkákat igen gyakran nem iparjogo­sítvánnyal rendelkező, tanult iparosok­kal, hanem úgynevezett kontárokkal végezteti. Éppen ezért a budapesti Kereskedelmi és Ipar­kamara hozzám intézett kérelmének megfele­lően körlevéllel fordultam a budapesti Társa­dalmi egyesületek elnökségeihez és felkértem őket, hogy a vezetésük alatt álló egyesületek tagjainak a figyelmét hívják fel a kontárok jogosulatlan versenyének a tanult és iparjogo­sítvánnyal rendelkező iparosság érdekei szem­pontjából oly káros következményeire. A be­érkezett válaszokból úgy látom, hogy felhívá­somnak igen élénk visszhangja támadt s ennek alapján remélhető, hogy a kontárok elleni küz­delem kielégítőbb eredményt fog mutatni. M kisipari hitelakció Megemlítettük Sipőcz Jenő polgármester előtt, hogy a kisiparosság nagy reményeket fűz annak az akciónak az eredményéhez, amely a hi­teligények kielégítése érdekében indult meg. Sipőcz polgármester ebben az. ügyben a követ­kezőket mondotta: — A bankszerű fedezettel nem rendelkező kisiparosok és kiskereskedők hiteligényeinek részbeni kielégítésére hitelakciót szerveztünk meg. A hitelakció szervezéséről szóló kormány­rendelet értelmében a hozzám benyújtott köl­csönkérelmet a szakmai érdekképviseletek vé­leményének meghallgatása után javaslat kísé­retében a budapesti Kereskedelmi és Iparkama­rához kell átküldenem, ahol jaz erre a célra megalakított intézőbizottság dönt a kölcsönök engedélyezéséről. Az intézőbizottságban a fő­város képviselője is helyet foglal. A hitelakcióval kapcsolatban eddig 2404 kérvény érkezett hozzám. Ezek közül 1242 kérvényt megfelelő előkészítés után már átküldöttem a Kamarához, éspedig 161-et pártoló javaslattal. A fennmaradó 962 kérvény véleményezés végett még a különböző ipari és kereskedelmi érdekképviseleteknél van tárgyalás alatt. A Kamaránál szervezett intéző- bizottság a kölcsönök odaítélése ügyében már egy ülést tartott és ezen 115 folyamodó részére 50—200 pengős tételekben összesen 16.980 pengő köl­csönt szavazott meg. A képviselőbáz előtt fekvő fővárosi reformtör­vény elkészítését és benyújtását a kormány főként Sipőcz Jenő

Next

/
Thumbnails
Contents