Független Budapest, 1934 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1934-11-07 / 45. szám
VÁROSPOLITIKAI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24.—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 19-9-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 Nincs lemondás... A közgyűlés előtt a költségvetés, megkezd,ődik a vita, hogy eldöntse, mire jut és mire nem jut pénz a jövő esztendőben. Számok és tervek röpködnek a levegőben; számok, amelyek egyre kisebbek lesznek és tervek, amelyeknek nincs szárnyuk, hogy a levegőben maradhassanak: összetörve hullanak alá a megsemmisülésbe. Rendkívüli erőfeszítési eredménye az a költség- vetési javaslat, amelyet Sipöcz polgármester terjeszt a közgyűlés elé. A lemondás jegyében született és mégsem kétségbeejtő, mert azokat a szavakat, amelyekkel Sipöcz Jenő kíséri a javaslatot, nem a rezig- náció szülte, hanem a jövőbe vetett feltétlen bizakodás. A polgármesteri expozéból, amely a pénzügyi bizottság elé vitte a javaslatot, hiányzott az elégia fájó hangja, ellenben benne volt az óda szárnyalásának ereje, amely hitet parancsol, akármilyen szomorú is a jelen. Évek óta megszoktuk, hogy a költségvetés szám- oszlopainak egyre folyó tételeiben ne keressünk lendületet, munkát alkotást. Megtanultuk, hogy bele kell nyugodni a megváltoztathatatlanba, bármilyen fájdalmas is a tény, hogy meg kell állnia az életnek a gazdasági erők szörnyű nyomása alatt. Mint a ho- ráeiusi lovas mögött a fekete gond, ott leselkedett azonban minden költségvetés nyomában az aggodalom: mennyit kell még abból a kevésből is lealkudni, amit a költségvetés megenged, mi lesz a szándékból, mire a megvalósításhoz elérkeznénk? Most se tudjuk. A jövő egészen bizonytalan és cseppet se bíztató. Az a jóhiszemű optimizmus, amely Sipöcz polgármester tiszta leikéiről csendül a főváros Hey« leié, jólesik es felemel, de mégsem tud teljes megnyugvást adni; olyan elemi erőkkel állunk szemben, amelyek a vis major erejével söpörhetnek el minden reménykedést, anélkül, hogy védekezésre gondolhatnánk. J'e volt egy mondat, egy vezérlő gondolat a polgármester költségvetési expozéjában, amelyet a pénzügyi bizottság előtt mondott el, amely maradék nélkül megnyugtató minden szempontból. Ez úgy szólt, hogy: a főváros világvárosi jellegét fenn kell tartani. Bármi történjék is, ebből nem engedhetünk, már pedig a világvárosi karakter fenntartása nemcsak azt jelenti, hogy gondoskodni kell egy nagyváros vegetatív életfeltételeiről, a tiszta uccáról, jó közlekedésről, szociális és kulturális szükségleteiről, meg a városvezetés ezer más feltételéről, hanem azt is jelenti, hogy a jövőért nagyvonalú áldozatokat kel! hozni. Lendületet, bátorságot, erőt jelent ez a bejelentés, azt az elhatározást, hogy bármilyen szörnyű kényszerűséggel szorít bennünket lefelé a gazdasági nyomorúság, Budapest nem adja meg magát, nem alkuszik meg a pillanat valóságával, hanem szembeszáll vele és folytatja megkezdett útját, amely a magasságok felé vezet. Mi így értelmezzük a polgármesternek ezt a gondolatat és meggyőződésünk, hogy ő is így gondolta , azt. Ha csak az lenne a program, hogy a mai állapotot. bármilyen nehézségek árán is, megrögzítsük és fenntartsuk, nem tudnánk lelkesedni a polgármester szándékáért. De nem erről van szó, aminthogy nem is lehet. A világváros fenntartásának akarata fejlődést, evolúciót involvál, mert az expresszvonat nem akor teljesíti feladatát, ha egy helyben áll, hanem amikor diadalmas erővel tör előre azon az úton, amely céljához vezet. Igen: erről van szó, a célról. Mert Budapest világvárosnak van egy külön célja: a fürdőváros. Ebbe az irányba kell törekednünk, a fejlődésnek ez az útja és amit azon a kifejezésen értünk, hogy Budapestet mint világvárost fenn kell tartanunk, azt is jelenti lobbek közt, hogy közelebb kell jutnunk a következő évben ehhez a célhoz. A költségvetésben mindebből semmi sincsen, de vigasztaljon bennünket az a tudat, hogy nem is lehet. A számoszlopok hű tükrei a tényleges gazdasági helyzetnek, nem engedik meg a fantázia szárnyalását. l)o azok a szavak, melyekkel a polgármester kíséri a rideg számok szomorú valóságát, elmondják, hogy van valami, amit nem lehet a matematika eszközeivel megmérni és kifejezni és mégis többet érnek a város életében, mint a megfogható valóságok. A költő ezt úgy fejezte ki valamikor: »Naggyá csak, fiaid, szent akarata lehel«. Ez az akarat kíséri a most tárgyalásra kerülő költségvetési javaslatot, amely akármily sivárnak tetszik is, megszépül, ha ezen keresztül szemléljük. A számok hiába mondanak bármit, a mérleg serpenyőjét lenyomja az a töretlen hit, amely Sipöcz polgármesteren keresztül ver utat a szívekben: Ru- flapéit, nagy lesz és dicső, akármilyen szomorú és sivár is az 1935. évi köl!ségve,lés. Feszült hangulatban indul meg a közgyűlésen a költségvetés vitája Friedrich István, Glückst fiai Samu, Láng Lajos, Párkány Frigyes, és Petrovácz Gyula nyilatkoznak az izgalmakkal telített városházi helyzetről és az ,,ekhós szekéren döcögő szanálásról** Sipöcz polgármester az üres állások betöltéséről tárgyalt Gömbös Gyula miniszterelnökkel A főváros közgyűlése ma délután megkezdi a jövő évi költségvetés tárgyalását. Ha a jelekből következtetni lehet, úgy a közgyűlési vita nem lesz mentes a viharoktól. Annyi bizonyos, hogy a hangulat rendkívül feszült. Ennek a feszültségnek legnagyobbrészt az az ideges várakozás a. magyarázata, amellyel a közgyűlési pártok vezetői a szanálási művelet megindítása és lebonyolítása elé tekintenek. Érdemleges kritika a szanálás felől még nem hangzott el -— nyilván azért, mert még egyáltalán nincsen kritizálni való, bár az egyes városházi pártok körében éppen azt kifogásolják, hogy. az új fővárosi törvény életbeléptetése óta fél e .rtendő telt el anélkül, hogy az új fővárosi törvényben elrendelt szanálásnak a képe kibontakoznék. A Független Budapest legutóbbi számában hangsúlyoztuk, hogy a városházi pártok vezetői pártkülönbség nélkül er őrén nehézményezik azt a titokzatosságot, amely a szanálási művelet megindítása körül tapasztalható. Eossz néven veszik Borvendég főpolgármestertől, bogy még mindig nem hívta össze a városházi pártok vezetőiből álló 17-es bizottságot, amely tudvalévőén a szanálási műveld ellenőrzésére hivatott. A ma meginduló közgyűlési vitában több szónok fog foglalkozni ezzel a kérdéssel. Kétséges azonban, hogy Borvendég főpolgármester az elnöki székben meg fogja-e engedni a szanálással kapcsolatos kérdéseknek a megvitatását. A városházi pártok körében egyértelmű az a felfogás, hogy az új költségvetés tárgyalása a szanálás érintése nélkül egyenesen, elképzelhetetlen. Amennyiben Borvendég főpolgármester meg akarná akadályozni a szanálással kapcsolatos kérdések megvitatását, az izgalmaknak olyan nagymértékű fel- lángolásával kell számolnia, ami botrányos jelenetekben robbanhat ki. Egyelőre teljes tájékozatlanság uralkodik a városházán ebből a szempontból, mert Borvendég főpolgármester álláspontja ismeretlen. A Független Budapest a ma kezdődő költségvetési vita alkalmából megszólaltatja a városházi pártok vezetőit. Elsőnek Friedlich Istvánt, a Keresztény Ellenzéknek a vezérét kérdeztük meg, aki — hír szerint — éles támadást intéz költségvetési beszédében a szanálás ellen. Friedrich István, a Keresztény Ellenzék vezére a következőket mondotta a Független Budapest műnk atársának: — Az új költségvetést a szanálás problémáinak érintése nélkül nem lehet bonckés alá venni. Amennyiben a 1 őpolgár- mester úr megakadályozná a szanálási problémák érintését, a közgyűlés egyetemével találná szemben magát. Minden attól függ, hogy milyen szerepet fog játszani a költség- vetési vitában az Egységes Községi Polgári Párt, vagyis a kormány városházi pártja, — tekintve, hogy a költségvetés tár- , ■ I t . gyalásánál rendszerint politikai Friedrich István kérdések toluhmk előtérbe. A Kozma-párt állásfoglalása azért is fontos, mert irányt szabhat a vita, alakulásának. — Ami a városházi helyzetet illeti, ezt rendkívüli feszültség jellemzi. Nem lehet tudni ugyanis, hogy az a rejtélyes titokzatosság, amely a, szanálást körülveszi, teljes tanácstalanságnak, vagy mindenkit megdöbbentő intézkedéseknek a leplezésére szolgál-e. Ha ezzel a rejtélyes titokzatossággal azt akarják elérni, hogy reszkessünk, céljukat nemi érik el. Ma már nem reszket senki. Sem a kormányt támogató pártok, sem az ellenzékiek. A közgyűlési jelszó egyelőre az, hogy engedni kell Borvendéget: fussa ki magát. Fus sa ki formáit. Hat hónap telt el az új fővárosi törvény életbeléptetése óta. Azóta nem látunk egyebet, mint szünetet, sibolást, halogatást, forlvurstiizási.' Borvendég Ferenc egyelőre nem a gépkocsik rekordtempójával dolgozik, hanem csak ekhós szekéren cammog tovább a szanálás göröngyös útjain. A helyzetre legjellemzőbb, hogy azok, akik még a nyáron csak suttogni mertek, ma már rossz vicceket mesélnek. Mint, a tapasztalat bizonyítja, egy rendszer akkor kezd ingadozni, amikor körülötte mindenki rosszmájú tréfákat enged meg magának ... Vagy érdeklődés előzi meg Glücksthal Samu felsőházi tagnak, az Egységes Községi Polgári Pán legkitűnőbb pénzügyi szaktekintélyének költség- vetési felszólalását, amire már az első közgyűlésen sor kerül. Glücksthal Samu dr. a következőket mondotta a Független Budapest munkatársának: — Költségvetési beszédemnek az lesz a gerince, hogy a deficit bekövetkezését a kormány adórendeletei idézték elő. A fázisrendszer bevezetésével a kormány éppen 10 millió pengő frogalmiadó-részesedés- től fosztotta meg a fővárost, vagyis ugyanakkora összeget vett el, mint amekkora a deficit. Ha tehát a kormány a forgalmiadónál respektálná a főváros szerzett jogait, akkor nem volna deficit. Azokat az adókat, amelyek pótlékolás alá esnek, a kormány emelte ugyan, — itt van például a házadó, de olyanformán, hogy azokat pótadózni nem lehet. Ezen a címen is 10 millió pengő veszteség éri a fővárost. Mindezek alapján azt kívánom, hogy az állami és a fővárosi pénzügyi viszonyokat, illetve az állam és a főváros Pr. Gliicksthíil Samu
