Független Budapest, 1934 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1934-05-23 / 21. szám
21. szám \';, -í , ^ji*> j HUSZONKILENCEDIK évfolyam 1934 május 23 Független Budapest VÁROSPOLITIKAI, POLITIKÁI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24.—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 19-9-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 | Megoldották a 15 millió pengős tartalék „rejtélyét“ PénteKen a pénzügyi bizottság, jövő csütörtökön a tanács foglalkozik ismét az 1933. évi zárószámadásokkal és a 15 millió pengős tartalék ügyével — Payr Hugó érdekes nyilatkozata a 15 millió pengős tartalékról, amit szerinte soha senki sem titkolt el Csak az állami Költségvetés letárgyalása után lép életbe az új fővárosi törvény A fővárosi zárószámadásban szereplő 15 millió i pengős tartalékolásnak az ügye még mindig nem került le a napirendről, sőt a jelekből arra lehet következtetni, hogy még sok bonyodalmat fog okozni ez a kérdés. Annyi bizonyos, hogy úgy Huszár Aladár főpolgármester, mint a városházi pártok vezetői egyértelműen szembehelyezkedtek a városházi adminisztráció által kifejezésre juttatott állásponttal, aminek legfőbb bizonyítéka egyrészt az volt, hogy Huszár Aladár főpolgármester megtagadta a közösséget a hivatalos részről kiadott kommünikével és I csütörtökön délelőtt tíz órára tanácsülést hívott | össze, másrészt bizonyítéka a városházi adminisztrációval való szembehelyezkedésnek Wolff Károly elhatározása is, amellyel a főváros pénzügyi bizottságát kétízben is ülésre hívta össze. Ez azt jelenti, hogy Huszár Aladár főpolgármester is szükségesnek tartotta a 15 millió pengős tartalékolásnak a megvitatását a főváros ,«núesábctn. Wolff Károly pedig a nyilvánosan tárgyaló pénzügyi szakbizottságot hívta össze kétszer is ülésre, hogy azon az összes részletkérdéseket megvitassák. Tehát egymásután két fórum foglalkozott a 15 millió pengős tartaléknak az ügyével. Meg lehet állapítani, hogy a kulisszák mögött politikai célzattal folynak bizonyos megbeszélések, amelyeknek a középpontjában a 15 millió pengős tartalékolásnak az ügye áll. Annyi bizonyos, hogy több félreértést már sikerült eloszlatni. így például megállapítást nyert, hogy a főváros által hét évvel ezelőtt felvett nagy beruházási kölcsönből maradt fönn a végleges elszámolások után ez a 15.4 millió pengő. Ez az összeg azonban legnagyobb részében készpénzben nincs meg, hanem azt az elmúlt évek folyamán elköltötték. 1931-ben és 32-ben hiányok mutatkoztak, amelyeket pótolni kellett. A kiadások ebben a két esztendőben mindig nagyobbak voltak, mint a bevételek. A főváros nem maradhatott adós sem a tisztviselőknek, sem a vállalkozóknak, sem a szállítóknak járó összegekkel. Felmerült e hét év folyamán forgótőke felvételének a szükségessége is, de ettől azzal az indokolással tekintettek el, hogy nem kell új kölcsönt felvenni, mert hiszen a nagy beruházási kölcsönt nem fogja a főváros teljes egészében a kijelölt célra igénybevenni. A hiányok pótlására tehát ebből a 15.4 millió pengős, felhasználatlanul heverő beruházási kölcsönből vették mindig igénybe azt a részt, amelyre éppen szükség volt. Végeredményben tehát itt egyszerű átkönyvelésről van szó. A főváros a hiányok pótlására igénybe vette ezt a 15.4 millió pengős tételt különböző részletekben és most a főváros autonómiájának afelől kell döntenie, hogy ezt a beruházási kölcsönből megmaradt 15.4 millió pengőt átkönyvelik-e a hiányok fedezésére — véglegesen, vagy pedig úgy rendelkezik, hogy ennek a 15.4 millió pengőnek változatlanul meg kell maradnia további beruházások céljaira és ebben az esetben fennáll a 17.2 millió pengős hiány, amelynek fedezéséről kölcsön felvétele útján kellene gondoskodni. A főváros vezetősége természetesen nem gondol semmiféle kölcsönnek a felvételére, hanem előreláthatóan az összes autonóm fórumok elfogadják Sebő Béla főszámvevőnek, illetve Sipőcz Jenő polgármesternek azt a javaslatát, hogy a beruházó kölcsönből fennmaradt 15.A millió pengőt a 17.2 milliós hiány pótlására kell felhasználni, ami tulajdonképpen nem jelent mást, mint a tényleges helyzetnek utólagos szankcionálását. Nyolc nap alatt jelentést Kell tenniöK az albizottságoKnaK A lélek ünnepén írta: SIPŐCZ JENŐ dr. polgármester Az emberiség .történetében érdekes változásokat találunk, ha végiglapozzuk a különböző korszakok eseményeit. Egyszer a hősöket: a Toldi Miklósokat, a Herkuleseket, a testi erő képviselőit ünnepelték, máskor pedig a szenteket, a szellem, a lélek nagyjait tüntették ki általános tisztelettel és magasztalással. Minden kornak megvolt a maga eszményképe; a szellemi és fizikai hangsúly szerint alakította ki az ember korszerű ideáljait. A mi korunkban hasonló jelenségeket látunk. A sport-kultuszban a testi erőt és ügyességet ismerik el 'és bámulják, de a szellemi erő, a lelkiképesség kiválóságai is elismeréssel találkoznak. Mégis úgytetszik, hogy a lélek, a szellem, bizonyos tekintetben háttérbe szorult, különösen a tömegeknél. A szellemi élet vezérei, elsősorban a vallás felkentjei, mindig hangsúlyozták a lélek döntő jelentőségét az emberiség életében, de a sokaság nem igen értette meg ezt a nagy gondolatot. A mai világ nagy válságai, a társadalmi és gazdasági élet földrengető bajai egyre jobban ráirányítják a figyelmet arra a megrendítő tanulságra, hogy a lélek mélyében dől el a világ sorsa, még a gazdasági válság mélyén is szellemi, lelki kérdések rejlenek. Pünkösd ünnepe, a lélek ünnepe. Az égből leszállóit tüzes nyelvek arra figyelmeztetnek, hogy szellemi mélységekből törnek elő az életet, a történelmet irányító és fenntartó erők. Amikor az apostolokra leszállóit az égi tűz, az örökkévalóság nyilt meg az ember előtt, a lélek örök erői áradtak ki a világra. A lélek ünnepe arra int, hogy szellemi téren, a lélek megújulásának útján keressük a jobb jövőt. A testi erő képviselői megérdemlik az elismerést, de a szellem embereinek — azt mondhatjuk — nagyobb a jelentőségük a nemzetek életében. Az elhanyagolt léleknek vissza kell adni vezető szerepét az életkérdések megítélésénél, a nemzetek sorsának irányításánál. A mai nagy világválság a dolgok mélyén szellemi válságot, lelki sorvadást jelent, épen azért a lelki kultúra ápolásával, a belső ember i felemelésével igyekezzünk jobb jövőt teremteni. A magyar nemzet mindenkor a lélek, az eszményiség nemzete volt. A magyar lélek olyan tulajdonságokat, olyan nemes vonásokat mutatott fel a múltban, amelyek elismerést és hódolatot érdemelnek. Ezeket a vonásokat erősítsük a magyar szellemiségben és akkor nem kell aggódni a jobb jövő miatt. Ha a mai idők nagy vajúdásai után történelmi szükségből ríj világnak kell jönnie, akkor az csak a magyar lelek régi, nemes eszményekért hevülő világa lehet. Ami mármost a 15.4 millió pengős tartalék ügyének végleges likvidálását illeti, ez a kérdés csak addig aktuális, amíg a fővárosi törvény életbe nem lép. Egyelőre működnek az összes autonóm szervek, amelyek közül a tanács héttagú bizottságot küldött ki az 1933. évi zárószámadások és ezzel kapcsolatosan a 15 millió pengő ügyének a megvizsgálására. Ez a bizottság — amelynek Glücksthal Samu, Harrer Ferenc, Ilovszky János, Homonnay Tivadar, Bródy Ernő, Láng Lajos és Révész Mihály a tagjai — 8 napon belül tartozik jelentést tenni a tanácsnak. Ez a 8 napos terminus holnap, csütörtökön jár le. Ugyancsak albizottságot küldött ki a 15 millió pengős tartalék, valamint az 1933. évi zárószámadásokról szó^ jelentéseknek a megvizsgálására a pénzügyi szakbizottság is és ennek az albizottságnak tagjai lettek: Szőke Gyula, Németh Béla, Párkány Frigyes, Weiss Konrad és Farkas Zoltán. A pénzügyi bizottság által kiküldött albizottság a tanács által kiküldött bizottság tagjaival egyesülve teszi tanulmányozás és megvitatás tárgyává az 1933. évi zárószámadásokat és ezzel kapcsolatosan a 15.4 millió pengős tartaléknak az ügyét — abból a célból, hogy a tanács, illetve a pénzügyi bizottság számára 8 napon belül konkrét javaslatot tehessen. Payr Hugó nyilatkozata Bár úgy a tanács, mint a pénzügyi bizottság egyhangúan hozta meg az albizottságok kiküldésére vonatkozó határozatát, meg lehet állapítani, li ogy a városházi pártok vezetői körében egyáltalán nem egységes az a hangulat, amely a 15 millió pengős tartalék nyilvánosságra hozatalának megítélése tekintetében a városházi adminisztrációval szemben meglehetősen erős mértékben kiéleződve jelentkezett. Payr Hugó, a kormány városházi pártjának egyik vezető tagja, például a következőket mondotta a Független■ Budapest munkatársának: — Még ha bizonyos érzékenységet fogok is érinteni, a magam reputációja érdekében kénytelen vagyok megállapítani, hogy erről a 15 millió pengős tételről nekem tudomásom volt és én erről soha meg nem feledkeztem. Azok, akik a főváros pénzügyi helyzetével állandóan és komolyan foglalkoztak, tudták mindig, hogy a legutóbbi két év alatt mutatkozó hiányokat ebből a beruházás i kölcsönből visz- szamarad!' 15 millió pengőből fedezték. Ezt azért szögezem le, mert úgy érzem: tiltakoznom kell az ellen, hogy engem bárki is blamál- jon. Az az állítás sem alapos, amely szerint az 1934. évi költségvetés elkészítése idején kellett volna a figyelmet erre a 15 millió pengős tartalékra felhívni. Az 1.93d. évi deficit és a 15 millió pengős tartalék semmiféle összefüggésben sincsenek egymással. A 15 millió pengős tartan- lék készpénzben már nem volt meg az 1934. évi költségvetés elkészítésekor, tehát a:zt néni [elletett prezentálni az 1934. évi költség vetési h iá ny fedezésére. Ez a tartalék már előzőleg felhasználtatott részben az 1932. és 33. évi zárószám-
