Független Budapest, 1933 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1933-03-15 / 11. szám

HUSZONNYOLCADIK évfolyam 11. szám 1933 március 15 Független Budapest Várospolitikai és közgazdasági lap Megjelenik minden héten Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő — Fél évre 12 pengő Egyes szám ára 50 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Báthory ucca 3. I. Telefon: 19-9-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 , Miniszterközi értekezlet dönt a fővárosi üzemek sorsáról Június végéig megtörténik a'végleges döntés Három szakminiszternek egyetértöleg keit határoznia a hatósági üzemek megszüntetésérőt Miért késik a közgyűlés üzemi határozatának a jóváhagyása? Keserű március Lengeti a márciusi szél a lobogókat, itt az ébre­dés, a nemzeti öntudat ünnepe. Épúgy szavalják a Talpra magyar-t, mint máskor, fiatalkori, lelkesítő emlékek rajzanak fel bennünk, csupán egy dolog hiányzik március gyönyörű ünnepéből: az illüzió, amelyet hit-nek is nevezhetnénk. És mintha az ideál is megkopott volna. Sajtó- szabadság . . . Van-e még felnőtt ember, aki hinni merne ebben a földöntúli ideálban? Aki meggyőző­déssel merne ábrándozni arról, hogy rövidesen ki­derül az égbolt, újból ragyogni fog a megtépett, vonagló kultúra felett a vakító napfény és meg fo­gunk telni újból azzal a ragyogó hittel, amely a már­ciusi ifjak szemében lángolt azon a vérző tavaszon, amikor a Länderer és Heckenast-nyomdából kihoz­ták az első cenzuramentes nyomtatványt, a Talpra magyart? . .. Aligha. Ez a nemzedék nem tud szépeket ál­modni. És hinni sem tud az új tavaszban. Fásult, mindenbe belenyugvó közömbösséggel vonja, cipeli magát, már csak a létfenntartás ösztöne viszi előbbre, nem az az egyedüli vágya, hogy ott essen el a harc mezején, tudja, hogy erre — anélkül, hogy vágyód­nék utána — nagyon könnyen módja lehet, hanem hogy biztosítsa magának a mindennapi betevő fa­latot, a boléttával drágított kenyeret, az elérhetet­len, százezer literrel kevesebb tejet és a többit, amikről olyan megrázó képet festett Sipőcz Jenő polgármester jelentése. Azon a bizonyos tavaszon mások voltak az ifjú­ság problémái, mint 1933 március 15-én. Ma állandó rovat a lapokban az ifjúság problémája. Fájdalmas, kétségbeejtő rovat, amely ott dübörög, ott dönget a magyar jövendő bezárt kapuján hívatlan vendég­ként, bebocsáttatás reménysége nélkül. Szabadság, Egyenlőség, Testvériség? .. . Fáradtan legyint az elcsigázott lelkű, fátyolozott horizontú ifjúság ezekre a régi ideálokra, nincs lelki közösségben velük, nem kellenek neki. Pozitív konkrétumok hidráinak ezer meg ezer feje meredezik feléje, nincs ideje a fel­hőkbe tekinteni, a romantika álma munka, állás és kenyér körül szövődik, amelyek elérhetetlenebbek, mint a régi ideálok voltak. Ez az illúziók nélkül felnőtt, aggastyán-ifjúság nem értheti meg a régit. Kialudt pásztortűz a már­ciusi ifjak lobogó lángja, nem melegíti a mai nem­zedéket. Fanyar, cinikus mosollyal, az értetlenség csodálkozó pillantásával fordulnak egy percre a régi március idusa felé, aztán elfordulnak tőle. Nem ér­dekli őket. Csupa szokásból, a naptár parancsára, kivonulnak ma is, ünnepelnek, szavalnak és felso­rakoznak, nemzeti feltámadásról beszélnek és a régi márciusi pontok közül kihangsúlyozzák a szim­bólummá vált követelést: „Kívánjuk az uniót Er­déllyel!“ — ezt komolyan is veszik, mert ez az egyetlen, még ma is égő, sőt sokkal nagyobb fáj­dalommal égő seb, mint negyvennyolcban volt. Azon a rég elmúlt tavaszon lángban állt a világ nemesük nálunk, hanem mindenütt Európában. Ki­robbanásig feszült volt a levegő. Csak egy szikra kellett, amely levegőbe repítse a régi világot, hogy újat teremtsen a romokon. Ma is ég a földgömb, talán még erősebb lánggal, mint akkor. Ma is tudjuk, hogy jönnie kell valaminek, hogy messiási időket élünk, el kell következnie a megváltás órá­jának. A megváltók már itt is vannak, nem is egy, hanem egész sereg, csak azt nem tudja az emberi­ség, melyik az igazi. Technokráciá-nak nevezik az újat. Leninnek a régit, a németek Hitlernek, az olaszok Mussolininek, a franciák demokráciának: vájjon melyik az igazi? Talán egyik sem az és Isten tudja, ki fogja megváltani az emberiséget? A szörnyű világégésben, a mai fiatalok szemé­ben a régi március csak kicsiny rőzsefénynek lát­szik. Naivnak, romantikus álomnak, amely elmúlt és nem tér vissza többé. A „szabadság“ jelszava helyébe a rohamcsapatok dübörgőléptű vasfegyelme jött, az egyenlőség helyébe a diktatúrák kíméletlen parancsszava, a testvériséget pedig az osztályok egymás ellen való gyűlölködő harca váltotta fel. így állunk itt, az új márciusban, amelynek villa­mossággal telített atmoszférájából minden pilla­natban kiröppenhet a gyújtó-szikra, amely felrob­bant, elpusztít mindent, ami kultúra, amit a régi március megteremtett. És mégis ... A költő szent szavai még mindig igazak, még mindig érvényesek: „Szétszórt hajával, véres homlokérrel áll a viharban maga a magyar.“ Itt állunk magunkban, szétszórt hajjal, véres hom­lokkal a vad üvöltés, a bősz zivatar közepette és várunk, egyre várunk, keserűen és megtépázott lé­lekkel: várunk a csodára, amelynek el kell jönnie, amelyben való hitünket elvenni nem lehet tőlünk. A fővárosi üzemek sorsának eldöntéséről szóló közgyűlési határozat jóváhagyásáról még mindig nem döntöttek a belügyminisztériumban. A fővárosi pár­tok vezetői nehézményezik, hogy úgy ebben a kér­désben, mint más közgyűlési határozatokat illetően is folytonos huza-vona tapasztalható a jóváha­gyás körül. Az üzemi határozat jóváhagyása körül mutatkozó késedelem azért is érthetetlen, mert éppen a belügy­miniszter sürgette legélénkebben az autonómia állás- foglalását, sőt többízben erélyes hangú leiratot is in­tézett e tárgyban a polgármesterhez. A városházán szeretnék, ha minél előbb megérkeznek a jóváhagyás, már csak azért is, mert általános az a vélemény, hogy az üzemi kérdéseket nyugvópontra kell jut­tatni és végre meg kell oldani azokat a problémá­kat, amelyek miatt annyi fölösleges izgalom támadt főként a kisiparosok körében. A Független Budapest munkatársa ilyen körül­mények között szükségesnek tartotta, hogy illetékes helyekre forduljon felvilágosításért: mi az oka a jóváhagyás körül tapasztalható késedelemnek1 Fabinyil Tikiamér kereskedelmi miniszter, akit ebben az ügyben szintén megkérdeztünk, a követke- I zőket mondotta a Független Budapest munkatársá­nak: — A kereskedelmi minisztériumra a fővá­rosi üzemek sorsának eldöntése csak annyiban tartozik, hogy az ipar fejlesztési törvény egyes rendelkezései értelmében felügyelni tartozom a kereskedelmi szempontok érvényesülésére. A törvénynek az a rendelkezése, amely erre vo­natkozóan intézkedik, úgy szól, hogy a három szakminiszternek: a belügyminiszternek, a pénz­ügyminiszternek és a kereskedelemügyi mi­niszternek egyetértőiért kell határoznia. Ami az érvényesítendő szempontokat illeti, ezek kö­zött első helyen áll a magánipar védelme azzal a konkur­enciával szemben, amit a hatósági üzemek támasztanak. Természetesen nem lehet figyelmen kívül hagyni a közérdekű szempontokat sem, ami azt jelenti, hogy megszüntetésre egy üzemet csak abban Vitéz Keresztes»Fischer Ferenc belügyminiszter közvetlen környezetében, ahová konkrét kérdést in­téztünk a jóváhagyás elhúzódásának az okai felől, a következőket mondották a Független Budapest munkatársának: — Az iparfejlesztésig törvény,^ amely az j üzemi kérdés revízióját írja elő, úgy intézke- | dik, hogy a törvény életbeléptetésétől számí­tott egy éven belül meg kell vizsgálni vala­mennyi hatósági üzem működését és e vizsgá­latról jelentést kell készíteni. E jelentés alap­ján további egy éven belül, vagyis a törvény életbeléptetésétől számított két év alatt kell véglegesen dönteni az egyes üzemek fenntartásáról, megszün­tetéséről vagy működési körének kor­látozásáról. Ez a két éves terminus jú­nius végén jár le. Az iparfejlesztési törvény rendelkezései szerint az egyes törvényhatóságok a maguk vélemé­ny es jelentését a belügyminiszterhez terjesztik fel, aki a közületek üzemi határozatainak a jó­váhagyásáról a pénzügyminiszterrel és a keres­kedelemügyi miniszterrel egyetértöleg dönt. Ez azt jelenti, hogy Fabinyi Tihamér kereskedelmi miniszter nyilat kozata az üzemi problémák végleges megoldá­sát miniszterközi tárgyalás előzi meg. Vonatkozik ez a főváros üzemeire is. A belügy­minisztériumban külön vizsgálat indult meg minden egyes fővárosi üzem működésének az áttanulmányozására. Ez a vizsgálat azokat a jelentéseket veszi alapul, amelyeket dr. Papamek Ernő, a fővárosi számszék igazgatója készített a számszék által lefolytatott külön vizs­gálatok alapján. A közgyűlés közüzemi határozatának a jóváha­gyása tehát azért késik, mert a belügyminisztériumban még nem készült el a miniszteriális vizsgálatok eredményéről szóló jelentés. Ha ez a jelentés elkészült, Összeül a kereskedelmi, a pénzügyi és a belügyminisztérium illetékes ügyosz­tályainak a tanácskozása, amely a végleges döntésre nézve elkészíti a konkrét előterjesztéseket. A fővá­rosi üzemek sorsáról ezek szerint miniszterközi érte­kezlet fog véglegesen dönteni. az esetben szabad ítélni, ha a szóban- forgó üzem fenntartását közérdek nem kívánja. Van egy harmadik szempont is és ez az a kér­dés, hogy a hatósági üzem megszüntetése nem rombol-e le pótolhatatlan értékeket. E három szempont egybevetésével hozzuk meg a végleges döntést — legkésőbb június hó vé­géig, amikor — tudvelévően — a törvényben megállapított két éves határidő lejár. Ezekből e legilletékesebb helyekről származó nyilatkozatokból megállapítható, hogy a közgyűlés üzemi határozatának jóváhagyását törvényes rendel­kezések betartásának a szükségessége hátráltatja. Legkésőbb június hó végéig megtörténik a végleges döntés és ezzel azután nyugvópontra jutnak az összes üzemi problémák, amelyek az utóbbi időben annyi izgalmat okoztak az érdekeltségek körében.

Next

/
Thumbnails
Contents