Független Budapest, 1933 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1933-02-22 / 8. szám
HUSZONNYOLCADIK évfolyam 8. szám 1933 február 22 Független Budapest Várospolitikai és közgazdasági lap Megjelenik minden héten Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő — Fél évre 12 pengő Egyes szám ára 50 fiilér FELELŐS SZERKESZTŐ: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Báthory ucca 3. I. Telefon: 19 9-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 46476 és az adórendeletek Kész a megállapodás A fővárosnak a kormány adórendeleteivel szemben való egyhangú állásfoglalása és az a felirat, amely az egész adópolitikának új alapokra való helyezését kívánja, imponáló gesztusa az ország legelső törvényhatóságának. A főváros közgyűlése a verejtékező, nyomorba süllyedt po gár védelmére siet, de, hogy ez a védelem eredményes lesz-e, azt vajmi kevesen hiszik. A közgyűlésen több szónok is hangoztatta, hogy hiába emelik az adókat, adóemeléssel ma már nem lehet helyreállítani az állami háztartás egyensúlyát. Egész bizonyosra meg lehet jövendölni, hogy az adó- eme és ellenére csökkenni fog az állam bevétele, a főváros adóbevételeit pedig egyenesen katasztrofális mértekben fogják befolyásolni Imrédy líj rendeletéi. A főváros, amely eddig meg tudta őrizni a legnagyobb válságok közt is a maga anyagi intaktságát, most komoly bajba jut: a kormány, új Dugovics Tituszként, magával rántja a fővárosi háztartást is a deficit és gond szakadékéba. De nemcsak ezért, hanem egyéb okok miatt is kínosan érintik az új rendeletek a főváros polgárságát. Olyan ezeknek az intézkedéseknek a tendenciája, amely egyáltalán nem hathat megnyugtatókig a városi lakosságra.. A kormány — épúgy, mint az előző kormányok is — állandóan hangoztatja a falu és város összefogásának szükségességét, amikor azonban kivitelre kerül a sor, amikor ennek az egységnek dokumentálódnia kellene, akkor azonban kii.önb- séget tesz a kormány falu és város közt, a falu előnyére, a város hátrányára. Jól tudjuk, hogy a magyar falu válságban van, hogy ott sem színig tejfel. Ismerjük a magyar mezőgazdaság ezen baját és teljes meggyőződéssel valljuk, hogy ez tovább így nem maradhat. Segítem kell a magyar falun, bármi áron, bármi eszközzel, mert a falu a magyar élet alapja, a városok kulturális ereje a falutól táplálkozik. A falu megsegítésének azonban nem lehet az a módja, hogy a vidék az édes gyerek, a főváros — illetve a városok — a mostoha. Programszerűen, nagyvonalú szanálással lehet csak talpraállítani a beteg vidéket, nem pedig olyan vérátömlesztéssel, amelynél a vért egy ép olyan beteg szervezettől vonják el, mint amilyen most a magyar főváros. Kirívó és bántó a kormányrendeletekben, hogy avval a szeretettel szemben, amelyet a vidék iránt tanúsít a magyar állam, a főváros népe részére semmiféle irgalom se jut. Kiütközik ez számos intézkedésből. A falusi ház, ha a gazda maga lakja, érintetlen marad. Ha azonban a városokban sikerül egy- egy hosszú munkában eltöltött élet árán hajlékot teremtenie a dolgozó polgárnak, azt nem respektálja a rendelet, az iránt semmiféle kímélet sincs. Így megy ez az egész vonalon. A legfájdalmasabb pedig az, hogy az új rendeletek határnapjától kezdve a főváros adóbevételei úgyszólván teljesen megszűnnek, mert mindent, mindent az állam fog felszívni, a maga számára. A főváros köteles az adókat beszolgáltatni, minden adó az állam-számára folyik majd be, a fővárosnak semmi sem fog jutni. A belügyminiszter meg van el'gedve a költség- vetéssel. Elismerését fejezi ki a körültekintő takarékosságért, amely benne megmutatkozik. De mit ér a takarékoskodás, mit ér a legnagyobb óvatosság is, ha mindent felborít ugyanaz az állam, amely egyrk kezével simogat, míg a másikkal lesújt”! A költség- vetés sz'p, a költségvetés jó, — persze: csak a takarékosság, nem pedig az é et szempontjából — de máris elévült emléke a múltnak, mert az új adóin t'zkeöések folytán irreálissá, teljesen jövőnélkülivé vált. A főváros pénzügyi gazdálkodása sötét bizonytalanság elé jutott: ezt fejezi ki a közgyűlési határozat. A kétségbeesés feljajdulása a közgyű'és felirata, a kilátóstí lanságé, amelyet az új helyzet teremtett. A feliratnak abban a pontjában, amely az egész adózásnak új alapokra való helyezését követeli, bennefoglaltatik, hogy a mai viszonyok közt nem lehet a regi módszerekkel „fortvurst izni“, hogy új gondolatok, új emberek kellenek. Módszerek, amelyek újabbat is tudnak, mint elvenni, mindig csak elvenni, kormányzás, amely adni is tud. A. Gömbös-kormány tetteket, termelő munkát hirdet. A főváros népe szorongva várja, mikor válik valóra a program. A 95 pont bizalmat, optimizmust hozolt: nem szabad csalódnia annak a gyenge reménykedőnek, amellyel Gömbösék munkája elé tekint az ország és a főváros. a kormány és a főváros között a Tabán újjáépítéséhez szükséges pénzügyi jedezeinek az előteremtéséről Imvédy Béla pénzügyminiszter» és Borvendég atpoígánmester* döntő tanácskozásának eredményei — M főváros a Községi Takarék útján bekapcsolódik a Műnk at er me lő J terménybe, amely hatmillió pengőt ad az építkezés megkezdéséhez — M főváros átengedi a telkek eladásából befolyó jövedelmet M pénzügyminisztérium és Borvendég alpolgármester nyilatkozata a Tatán- probléma megoldásáról A Tabán-probléma napirendre került. Évtizedek óta foglalkoztatja a Tabán-probléma megoldásának az előkészítése úgy a városházi adminisztráció vezetőit, mint a várospolitikusokat egyaránt. Nincs egyetlen városházi kérdés sem, amelyről annyit vitáztak volna, mint éppen a Tabán újjáépítéséről anélkül, hogy — különösen az utóbbi időben — komolyan gondolni lehetett volna e probléma közeli megoldásának a lehetőségére. Most — úgy látszik — komoly stádiumba került a Tabán újjáépítésének az ügye. Imrédy B. la pénzügyminiszter és Borvendég Ferenc alpolgármester közös érdeme, hogy a Tabán- probléma megoldása a legaktuálisabb feladatok sorába került. Ügy a kormány, mint a főváros vezetősége is érezte, hogy a közeledő tavaszi hónapokban- gondoskodni kell új munkaalkalmakról. Különböző tervek merültek fel, amelyek közül nehéz volt a választás. A legfőbb szempont az vo't, hogy olyan beruházási tervek megvalósítása, mellett döntsenek, amelyek sokféle iparáig foglalkozására nyújtanak lehetőséget. E szempont figyelembevétele mellett a cél elérésére a Tabán probléma mutatkozott a legalkalmasabbnak. Itt ugyanis egyszerre földmunkákat, út- építési és csatornázási, épületalapozási és a leg- | különbözőbb építőipari munkálatokat lehet megindítani, ami azt jelenti, hogy egyszerre közel negyven iparág jut munkához. Éveken keresztül a tőkehiány volt a legnagyobb akadálya a Tabán újjáépítésének. A legutóbbi időben már-már reménytelennek látszott, hogy valaha is meg lehessen kezdeni a Tabán újjáépítését, mert hiszen talán soha sem. volt még olyan tőkeszegény a gazdasági élet, mint éppen a mai időkben, llosz- szas tárgyalások, szakértekezletek és politikai megbeszélések folytak, míg végül is Imrédy Béla pénzügyminiszter és Borvendig Ferenc alpolgármester elhatározása meghozta a régóta várt sikert: elkészült a Tahán újjáépítésének konkrét terve és pedig a pénzügyi fedezet előteremtésének legteljesebb biztosítása mellett. A Független Budapest a legteljesebb részletességgel hozza nyilvánosságra mindazoknak a tárgyalásoknak az eredményét, amelyek a Tabán újjáépítésének az érdekében indultak meg. Mindenekelőtt azokat a terveket ismertetjük, amelyeket a Tabán újjáépítésihez szükséges pénzügyi fedezet e’őteremtése érdekében Imrédy Béla pénzügyminiszter készített. Konkrét és megvalósítható tervek ezek, amelyek — legalább is egyelőre — biztosítják a Tabán újjáépítésének a megkezdését. Imrédy Béla pénzügyminiszter közvetlen környezetében a kormány terveit a következőkben ismertették a Független Budapest munkatársával: — A Tabán újjáépítésének előkészítésével kapcsolatosan sorozatos tanácskozások folytak, míg’ végül a legutóbbi pénzügyminiszteri értekezlet eredményesen végződött. A határozat úgy szól, hogy haladéktalanul hozzá kell fogni a Tabán felépítésére vonatkozó tervek végrehajtásához. E célból az értekezlet munkatermelő pénzügyi intézmény létesítését határozta el. Ez a mnnkatermelő intézmény a Nemzeti Bank részéről megszavazandó hitelkeret és saját tagjainak hozzájárulásával cilyan tőkét szerez, amely nagy óbb szabású munkálatok végrehajtását teszi lehetővé. Néhány hét óta folynak már az erre vonatkozó megbeszélések és az eredmény az, hogy a jövő hét folyamán formálisan is megalakul ez az úi intézmény, amelynek hivatalos és végleges neve „munkatermelő intézmény“. Ez vállalkozik a Tabán építkezési munkálataihoz szükséges tőkék megszerzésére. Saját tőkéiből hatmilTó pengőt előlegez a fővárosnak és ped'g úgy, hogy a vállalkozók által az aláírandó váltókat a Nemzeti Bank eszkomptálja. Ez akkora, összeg, hogy az építkezés első részlete haladéktalanul megkezdhető. Természetesen a főváros is belekapcsolódik a munkatermelő intézmény szervezetébe és egyelőre kétm'llió pengővel járul hozzá, a Községi Takarék útján, az intézmény saját tőkéjéhez. Azonkívül vállalkozik a.rra, hogy a Tabán tel- 1 keit, amelyek a maguk összességében a fővá- ' ros tulajdonában vannak, parcellánként és 1 megfejelő fejlesztési tervezet betartásával ér- I tékesíti, az értékesítésből befolyó pénzt pedig I a MUT rendelkezésére bocsátja, részben a MUT által előlegezendő építési kölcsönök törlesztése fejében, részben az akció folytonosságát biztosító alap létesítésére. A Tabán egész területén kizárólag lakóházak és oedig tárházak és családiházak, villák fognak épülni. Evég’ből a régebben készült Warga-fé’e terv alapján, de annak időközben szükségessé vált módosításával, két részre osztják a Tabánt. Az egyik rész a síkterület, a másik a dombos, lejtés telkek tömege lesz. A sík területeken kiképzendő tereken és uccákon többemeletes bérházak épülnek, a dombos és lejtős telek részeken pedig kertes házak, kisebb-nagyóbb villák, cottage-szerű telepek. Az így megépítendő városrész elsősorban a Belváros közönségére támaszkodnék, amely eddig nem húzódhatott át Budára, de most, hogy két híd révén is közvetlen közelségbe kerül a megépülő villanegyed, minden valószínűség szerint feltételezhető, hogy elsősorban ez a belvárosi lakosság fog igényt tartasd a, tabáni telkekre, amelyeket kizárólag magánkezekbe engednek át és csak egynéhány okvetlenül szükséges középület, iskola., templom, stb. részére tartalékolnak megfelelő területeket. — Az értekezlet döntése azért szólt elsősorban a Tabán felépítése mellett, mert egy ilyen városrész felépítése adja a, legtöbb munkale-
